Ne essünk abba a hibába, hogy azt képzeljük, szexuális életünk önjáró, egy perpetuum mobile, amit egyszer belöktünk, és elműködik bármeddig. Megújulás kell, bátor ránézés és felismerés, abban, hogy hol tartunk, jó-e az nekünk, ahogyan éppen most van. És nyitottság is kell, hogy felnőtt, titkos életünk ne a rutinokról szóljon, hanem valóban örömforrás legyen.

Azok, akik boldog párkapcsolatban élnek, hajlamosabbak az elhízásra, mint az egyedülállók. Ennek elsősorban a párkereső konkurencia által gyakorolt nyomás az oka – derítette ki egy német professzor.

Ma Magyarországon minden harmadik fiatal párkapcsolatban él – derül ki az IPSOS legújabb felmérésének összefoglalójából, amely a kapcsolatokon kívül a gyorséttermekről és az üdítőkről is kérdezte a fiatalokat.

A huszonegy éves nőnek a lelkére kötötték, hogy ne flörtöljön senkivel, aki az ott töltött hónapok során beteszi a lábát a laboratóriumba. A szemkontaktust és a beszélgetést is a minimumra kellett szorítania. Sose használt sminket vagy parfümöt, mindig egyszerű lófarokba fésülten hordta a haját, csak farmerben és sima pólóban járt.

A hormonmentes fogamzásgátlásra nem csak a nyári kalandokkal kapcsolatban kell gondolni, de számos egészségügyi oka is lehet annak, hogy a védekezésnek ilyen módjai közül kell választani. A megoldásokról dr. Hintalan Albert, az Oxygen Medical nőgyógyásza beszélt.

Tekinthetjük ideálnak, hogy párunk legyen az a személy életünkben, aki valamennyi testi-lelki-szellemi szükségletünket kielégíti. A nagy ő legyen szép és okos, erős és gyengéd, ellenállhatatlan alfa hím és született demokrata, megbízható családfenntartó és anyaszívű apa, tüzes szerető és bölcs jóbarát. De nem ró mindez rettenetesen nagy terhet egyetlen  személyre? És hogy ha rá is lelünk [...]

Van Önnek pszichológusa? Ma már így vetődik fel gyakran a kérdés, amelyet néhány évtizede nem illett firtatni, és nem is szívesen válaszolt volna rá, aki pszichológushoz járt. Hétpecsétes titokként kezelte a család is, ha tagjai közt akadt olyan, aki lelki gondokkal, kórokkal küszködött, hiszen jó esetben betegnek, szélsőségesebb megítélés szerint egyenesen bolondnak titulálták, és a [...]

Érezted már azt, hogy a másik mindig túllép egy határt? Gondoltad már azt, hogy ha ő nem képes magától változtatni a dolgain, akkor majd te segítesz neki, mert szerető kívülállóként jól látod a pontokat, ahol elakadt? És ha ez nem megy, akkor újra megpróbálod másképp, erősebben?

Ötven évvel ezelőtt még jóval kevesebben utazhattunk, jóval szerényebb lehetőségünk volt rá, hogy körülnézzünk széles e világban. Nemigen volt más választásunk mint  közvetlen szomszédságunkban – a házban, faluban, városban – keresni “az igazit”. Akkoriban – a fogamzásgátlók kora előtt – egy futó éjszakai összebújásnak komoly  következményei lehettek: társadalmi kiközösítés, bújkálva szülés otthonunktól távol, avagy ripsz-ropsz [...]

Gondolom, már első hallásra némi ellentmondás feszül az ötletben, hogy a repülő tányérok, a szabadjára engedett vagy visszanyelt könnyek, a néma üresség, netán a másik iránt érzett gyomorforgató utálat bármire is jó lehet. Talán mégis…, de mire is lenne jó?