Egyetlen nő is csinálhat forradalmat. Sokan vagyunk mi nők a földkerekségen, de vajon tudjuk-e hány embertársunkat ért már nemi erőszak? Miért pont őket érte támadás? Vajon velünk is előfordulhat ilyesmi? Belegondolni is szörnyű, amikor meghallunk, vagy épp olvasunk egy ilyen hírt, főleg ha az illető, aki ellen mindezt elkövették, a baráti vagy családi körünkbe tartozik. Az erőszak utáni felépülés nagyon hosszadalmas, nők ezrei érzik meggyalázva magukat, hiszen méltóságuk elvesztése lelkük elpusztításához és mély depresszióhoz is vezethet.
Mukhtaran Mai Fotó: Naka Nathaniel
Mindezek ellenére, a talpraállás és a küzdés megtestesítőjeként bemutatunk egy hölgyet, aki munkájával és hitével ma már teljes életet tud élni. Mukhtaran Mai egy pakisztáni kis falucskában, Meerwala-ban töltötte hétköznapjait. 2002-ben egy szomszédos felsőbbrendű kaszt azonban megzavarta békés életét, azt állította, hogy öccse viszonyt folytat egy magasabb rangú nővel. A Pakisztáni törzsi törvények szerint, a bűnt csak a nők nyilvános megalázásával lehet enyhíteni, így a fiú lánytestvéreként, Mukhtarant csoportosan megerőszakolták. Számunkra ez felfoghatatlan, de a Távol-Keleti országokban ez mindennapi ,,rítus”.
A törvények szerint Mukhtaran Mai-nak öngyilkosságot kellett volna elkövetnie, azonban ő ezt visszautasította. Olyan cselekedetre szánta el magát, amelynek szokatlansága felborzolta a kedélyeket. A nemi erőszak elkövetőinek feljelentése után, a sajtó és a média bevonásával az egész világ tudott az eseményekről, erkölcsileg és anyagilag is támogatták az asszonyt. A bűnös férfiakat halálra ítélték, Mukhtaran pedig rendőri felügyeletet és 8300 dollárnak megfelelő kártérítést kapott. A pénzből, nemzetközi segítséggel két iskolát alapított lányok és fiúk részére, és egy válságközpontot bántalmazott nők számára. Abban hitt, hogy a magas írástudatlanság csökkentésével, talán a társadalom, és az emberi gondolkodásmód is megváltozik, ezáltal csökken a brutalitás.
November 18-án, csütörtök este közelebbről is megismerkedhettem Mukhtaran Mai önzetlen szeretetével, csodás és tiszteletreméltó munkájával. Az Erőszak után – Egy pakisztáni nő egyszemélyes forradalmat csinál című filmet az Amnesty International Film klubjában vetítették. Catherine Ulmer holland rendezőnő, dokumentumfilmben mutatta be az iskola működését, az ottani emberek életét. A gyerekek olvasást, írást, számolást és angol nyelvet tanulnak. Mukhtaran-nak szívügye, hogy tanult emberek kerüljenek ki a keze közül. A filmben megismerkedhetünk egy kislánnyal és annak családjával. Végigkövethetjük egy egész napját, amikor a reggeli készülődés után elindul a több kilométerre lévő iskolába, hogy tanulhasson. Határozottan kijelenti, ő bizony orvos szeretne lenni. Célja elérésében nemcsak családja, hanem igazgatónője is segíti. A film során előkerülnek a pakisztáni nők problémái is. Sokakat bántalmaznak, megerőszakolnak, de van hogy gyermeküket veszik el tőlük. A központban dolgozó asszonyok segítenek nekik, felveszik a kapcsolatot a rendőrökkel, és ha szükséges, menedéket is biztosítanak számukra.
A film után, a nézőkkel, és az Amnesty három önkéntesével, Szabó Ágival, Sepsi Szabolccsal és Nagy Zsomborral beszélgetünk a filmről és a nők jogairól. A három fiatal elmondta, elsősorban azért hozták létre a filmklubbot, mert szeretnék felhívni a figyelmet a gyakran kevesek által ismert, távolinak tűnő, de nagyon is valós problémákra. Szabó Ági megosztotta velünk ezt a fontos információt: ,,Pakisztánban már hivatalosan betiltották a törzsi szabályokat, és a törzsi államvezetést, azonban ez a gyakorlatban még mindig úgy működik, ahogy eddig. A törzsek közötti erőszaknak becsületvédési szerepe van, tehát ha a két törzs között konfliktus támad, azt a nőkőn való nemi erőszakokkal intézik el egymás között”. A nézők szerint, a család, azon belül is az apa gondolkodásmódját kellene megváltoztatni, hiszen ahogy a filmben is láthattuk, vannak azért olyan apák is, akik nem akarják tizenévesen férjhez adni lányukat, és szeretnék, ha a jobb élet reményében gyermekeik tanultak legyenek.
A civilizálatlanság kézzel fogható, a világítás elenyésző, a főzés- sütés-mosogatás az udvaron történik. Ennek ellenére, a filmben szereplő összes asszonynak volt mobiltelefonja. Egy hölgy helyes meglátása volt az, hogy a fiúnak oktatni kellene az iskolába a nők iránti tiszteletet. ,,Az elmúlt hetekben is felmerült a kérdés, miszerint hol is vannak ilyenkor a férfiak? Nem értjük, miért vonják ki magukat ezekből a helyzetekből.”-mondta Sepsi Szabolcs, önkéntes. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy meg kell változtatni az ott élő hagyományokat, hiszen senkinek sem jó, ha tízévesen hozzáadják egy nála idősebb fiúhoz, akit talán nem is ismer.
A filmnek köszönhetően alaposabban bepillanthattam Mukhtaran Mai életébe. Tiszteletreméltóan küzd az igazságért, felszólal a törvények ellen. Tudja, hogy cselekedeteivel életét kockáztatja, mégis megy előre. Pontosan ezekért a tettekért kapta meg az Év Asszonya címet és vált sokak példaképévé. Élete értelmének az iskolákat tartja, mindennél fontosabb neki, ha egy boldog, mosolygó kisgyermeket lát. Az ő életüket szeretné megkönnyebbíteni, a nőket a férfiak egyenragú társává akarja emelni.
A film sok-sok érzelmet kiváltott belőlem, a gyerekekkel együtt mosolyogtam, viszont elérzékenyültem, amikor egy síró asszony elmesélte, volt férje elrabolta gyermekét. Nagyon sok információt tudtam meg erről a világról, azt gondolom, a nők iránti diszkrimináció volt számomra a legsokkolóbb, hiszen nem láttam még ,,ilyen közelről” ehhez hasonlót.
Mindenkinek ajánlom az Amnesty Film klubját, ahol novemberben a nők jogairól szóló filmeket vetítenek, de máskor is érdemes betérni hozzájuk mert folyamatosan foglalkoznak emberi jogi témájú alkotásokkal. Mi is tehetünk embertársainkért, hogy ez az elfogadhatatlan állapot véget érjen. Akár úgy, hogy Mukhtaran Mai iskoláját vagy hasonló kezdeményezéseket pénzzel, önkéntes munkával támogatjuk. Ám nem árt saját házunk táján is kicsit körülnézni: a nők, a családon belüli erőszak sajnos Magyarországon is szedi áldozatait. Itthon is van tehát tennivalónk bőven, s ha informálódni szeretnénk érdemes ellátogatni, figyelemmel kísérni például az évente ismétlődő és november 25-én induló 16 akciónap a nők elleni erőszak ellen rendezvényeit.
Halász Éva
