Az újévi fogadalomtétel mélyen belénk ivódott, mint elmaradhatatlan program a szilveszteri mulatságok közepette és sajnos pontosan olyan tartósnak is bizonyul, mint a malacsült, a pezsgő vagy a konfetti. Vajon érdemes bármit is megfogadni? Miként lehet megtartani fogadalmainkat, ha már egyszer kimondtuk?

A témáról nekem mindig Garfield egyik mondata jut eszembe, miszerint „Minden fogyókúra holnap kezdődik!” Felmerül a kérdés: Mi változik meg holnapra? Mi változik meg január elsejére? Leginkább a dátum, mondhatnánk, de ugorjunk mégis az elejére!

Mi az, ami motivál?

Amikor fogadalmat teszünk, általában ígérünk magunknak valamit, amiről úgy érezzük, már régen meg kellett volna tenni, el kellett volna kezdeni, be kellett volna fejezni – tehát változtatni kellett volna. Ez sejtet már némi motivációt, ám eme motivációt érdemes mélyen megvizsgálni!

• Honnan indul a késztetés, hogy egy dátumhoz kötve belekezdjünk a változásba?
• Esetleg megjegyzéseket kaptunk a barátainktól, családtagjainktól? Netán ellenfeleinktől?
• Mások életében láttunk valamit, amit szívesen magunkévá tennénk, mert őket boldoggá teszi?
• Egyszerűen köteleznek rá, például a munkahelyünkön?

A legjobb motiváció az, ami valamely saját belső késztetésből fakad, ami csak a miénk. A kívülről vezérelt indíttatás ritkán lesz tartós egészséges esetben, ami azt is jelenti, hogy bár elhatározásunkkal ugyan kudarcot vallottunk, ám nincs bennünk akkora megfelelési kényszer, hogy a környezetünk szabja meg az életünket. (A különösen erős orvosi indokkal ellátott változtatások semmiképp nem tartoznak ide!)

Ha alapos vizsgálatnak vetettük alá elhatározásunk gyökerét, és arra jutottunk, hogy a változás iránti igény valóban önmagunkból fakad, akkor jó helyen járunk. Megerősítő jel lehet, ha környezetünk esetleg értetlenül áll a fogadalmunk előtt – akkor valóban nem az ő boldogításukra cselekszünk!

Mit szeretnénk elérni?

A következő fontos pont a fogadalmunk tárgya, az elérendő cél. Mielőtt meghatározzuk, érdemes végiggondolni pár dolgot:

• Mekkora a változás, amit kezdeményezek az életemben?
• Reálisan mértem fel a lehetőségeimet? Valóban elérhető a dolog a számomra?
• Mekkora erőfeszítést igényel tőlem a cél elérése napi, heti és havi szinten?
• Mennyiben van kihatással a mindennapjaimra a változás folyamata?

Ahhoz, hogy sikerrel járjunk, érdemes rövidtávon gondolkozni elhatározásunkat illetően. 3-4 hónapos időtáv többnyire belátható és tervezhető az ember számára komolyabb nehézségek nélkül is. Próbáljunk meg nem felültervezni, annak ellenére, hogy rengeteg buzdító példát hallunk, látunk, olvasunk. Ha például jelentős súlyfelesleggel rendelkezünk, gyakorlatilag egyáltalán nem végzünk sportnak nevezhető mozgásfélét (sem), akkor ugyan kiragaszthatunk a hűtőszekrényre bikinis topmodelleket, hogy ajtónyitáskor elgondolkodjunk, vagy vehetünk korlátlan alkalomra szóló fittness bérletet a közeli konditerembe csillagászati összegért, hogy mostantól hetente hatszor két órát izzadunk – a kialakított helyzet inkább lesz frusztráló, mintsem motiváló. A kudarc szinte garantált és mélyen beépül az emberbe a „nekem sohasem sikerül” önpusztító gondolata.

Ám ha apró lépésekben haladunk, valóban megvalósíthatókban, például a napi öt kávé helyett csak kettőt iszom, akkor hamar konstatálhatjuk, hogy képesek voltunk rá – ez bizony siker. Igaz, apró, de az apró siker jobban motivál, mint a nagy kudarc, ez egészen bizonyos. Fontos, hogy a célkitűzésnél ne állítsunk magunk elé olyan személyeket, ideákat példáként, akik merőben más módon és körülmények között léteznek, mint mi! Lehet, hogy XY amerikai filmcsillag szülés után 4 héttel már tökéletes testtel rohangál St. Barts szigetén a tengerparton, ám neki sok olyan támogató lehetősége van, ami számunkra elérhetetlen lehet.

Fontos még figyelembe vennünk egyszerű tényeket, mint hogy a nap 24 órából áll, melynek jelentős részét munkával és alvással töltjük ki, ezen kívül rengeteg más kötelezettségünk lehet még. Gondoljuk végig, hogy időben és térben miként menedzselhető az általunk kezdeményezett változás! Annak megfelelően döntsünk, ami jelen életvitelünkhöz a lehető legközelebb áll! Ha a célként kitűzött változtatás mellett még számos egyéb dolgon kell változtatnunk, akkor nagyon felborulhatnak a hétköznapjaink (persze ez is lehet egy cél), de ha szándékunk ettől távol áll, akkor ne akarjunk minden este 1 órán át angolozni, amikor kikapcsolódásra, feltöltődésre is alig jut időnk három gyerekünk mellett!

Ha a motivációnk rendben van és a célunkat is jól sikerült belőni, akkor már csak végig kell csinálni a folyamatot – gondolnánk. Ám a változtatás egyik rákfenéje, hogy nem mindig van hozzá kedvünk, sőt! Pillanatonként a pokolba kívánjuk az egészet, ahogy van.

Mi az ami erősítheti kitartásunkat?

Elsőként tudomásul kell vennünk, hogy a végrehajtás nem mindig sétagalopp, teljesítményünk hullámzó lehet – ha nem így lenne, akkor nem lenne szükség elhatározásra, hanem minden további nélkül tennénk meg a dolgot. Ha ez elfogadtuk, akkor könnyebb lesz megbirkózni vele, mert nem tűnik olyan ellenségesnek a mélyrepülés.

Másodsorban érdemes a célunk mellé támogatókat szerezni! Na nem pont azokat kell győzködni, akik buggyantnak tekintenek, vagy eleve kudarcra ítélik a vállalkozásunkat. Olyan embereket érdemes magunk mellé állítani, akik végigmentek vagy éppen most haladnak egy hozzánk hasonló úton és megértik, mit is jelent a bíztatás a másik számára.

Még valami apróság: ne január elsején kezdjük! Hanem még ma! A kezdőpont meghatározása helyett a végső határidőt jelöljük meg! Ha az egyetemeken a szakdolgozatírás egyetlen időbeli támpontja az lenne, hogy szeptember közepétől kell elkezdeni, soha nem diplomáznának le a diákok. Munkájuk sikeréhez különösen fontos a határidő, a leadás napja! Bármely munkát végzünk el, ahhoz tartozik valamely időkorlát, ami a munka sikeres befejezését jelenti – próbáljunk meg hasonlóképpen eljárni saját magánjellegű céljainkat illetően is!

Minden változás egy döntéssel kezdődik, egy pillanat műve. A kivitelezés azonban igényel némi tervezést, hogy a régen megszokott dolgok helyett most új szokásokat alakítsunk ki. Ha a fenti szempontokat végiggondoljuk, akkor esélyesek vagyunk arra, hogy sikerrel járjunk és elérjük a célunkat.

Nagy Emese coach, www.healthcoaching.hu | Kérdezd szakértőnket>>