A szakítás utáni azonnali randizás kísértése sokak számára vonzó lehet. A magány elkerülése, a bizonyítás vágya, vagy egyszerűen csak a továbblépés reménye hajtja az embereket. Azonban ez a sietség gyakran érzelmi buktatókhoz vezet, amelyek akadályozzák a valódi gyógyulást és a sikeres új kapcsolatok kialakítását.
Fontos megérteni, hogy a gyász és a feldolgozás időt igényel. A szakítás utáni azonnali randizás megakadályozhatja, hogy teljes mértékben feldolgozzuk az előző kapcsolat végét, és levonjuk a szükséges tanulságokat. Ezáltal ugyanazokat a hibákat követhetjük el a jövőben is.
A legfontosabb, hogy a szakítás utáni időszakot önmagunkra fordítsuk, és ne egy új kapcsolatban keressük a megoldást a problémáinkra.
Gyakran előfordul, hogy az emberek „pótpótlást” keresnek. Azonnali randizással megpróbálják betölteni az űrt, amit az előző kapcsolat hagyott maga után. Ez nemcsak tisztességtelen az új partnerrel szemben, hanem megakadályozza, hogy valódi érzelmi kapcsolat alakuljon ki.
Az is előfordulhat, hogy az emberek még mindig az expartnerükre gondolnak, és az új randik csak arra szolgálnak, hogy bizonyítsanak valamit maguknak vagy az exüknek. Ez a motiváció távol áll a valódi intimitástól és a kölcsönös tisztelettől.
Miért olyan csábító a gyors randizás szakítás után?
A szakítás utáni azonnali randizás csábító lehet, mert azonnali megkönnyebbülést ígér. Egy friss szakítás fájdalmas űrt hagy maga után, és az új kapcsolatok reményt adhatnak arra, hogy ezt az űrt gyorsan betöltsük. Az emberek gyakran menekülnek az egyedüllét elől, mert a magánnyal kell szembenézni a feldolgozatlan érzésekkel.
Sokan úgy érzik, hogy bizonyítaniuk kell maguknak és másoknak, hogy „rendben vannak”. Egy új partnerrel való mutatkozás a külvilág felé azt üzeni: „Nézd, engem még mindig szeretnek, még mindig vonzó vagyok!”. Ez egyfajta önigazolás, ami ideiglenesen elfedheti a valódi fájdalmat.
Azonnali randizás egyfajta elterelés is lehet. Ahelyett, hogy szembenéznénk a szakítás okával, a saját hibáinkkal, vagy a jövőbeli kapcsolataink fejlesztésének lehetőségeivel, inkább egy új kapcsolatba menekülünk, ami csak késlelteti a valódi gyógyulást.
Ezen kívül ott van a bosszúvágy is. Egyesek azért kezdenek el azonnal randizni, hogy féltékenységet váltsanak ki a volt partnerükből, vagy hogy megmutassák, ők is képesek továbblépni. Ez azonban ritkán vezet tartós boldogsághoz.
1. Érzelemmentesítés: A fájdalom elkerülése helyett a feldolgozás hiánya
Az egyik leggyakoribb hiba, amit a szakítás után azonnal randizni kezdő emberek elkövetnek, az az érzelemmentesítés. Ez nem azt jelenti, hogy nem éreznek semmit, hanem azt, hogy aktívan próbálják elnyomni vagy elkerülni a fájdalmat ahelyett, hogy feldolgoznák azt. Ahelyett, hogy szembenéznének a veszteséggel, az egyedülléttel, a szomorúsággal vagy a csalódottsággal, egyből a következő kapcsolatba ugranak. Ez olyan, mintha egy sebre ragtapaszt tennének anélkül, hogy kitisztítanák a fertőzést.
Miért csinálják ezt az emberek? Több oka is lehet. Talán félnek az egyedülléttől, vagy attól, hogy soha többé nem találnak valakit. Talán azt hiszik, hogy egy új kapcsolat visszaigazolja az értékességüket, és bebizonyítja, hogy még mindig vonzóak és szerethetők. Talán egyszerűen csak el akarják terelni a figyelmüket a fájdalomról, és egy új kapcsolat izgalma és újdonsága ezt látszólag kínálja.
A probléma ezzel az, hogy a feldolgozatlan érzelmek előbb-utóbb felszínre törnek. Ha nem szánunk időt arra, hogy meggyászoljuk a kapcsolatot, levonjuk a tanulságokat, és feldolgozzuk a negatív érzéseket, akkor ezek a poggyászok magunkkal visszük a következő kapcsolatba. Ez megjelenhet úgy, hogy túlzottan óvatosak vagyunk, bizalmatlanok, vagy éppen ellenkezőleg, túlságosan ráakaszkodunk az új partnerre, hogy megakadályozzuk, hogy elhagyjon minket.
A legfontosabb, hogy a fájdalom elkerülése csak ideiglenes megoldás. Hosszú távon sokkal többet árt, mint használ.
Ráadásul, ha nem vagyunk tisztában a saját érzelmeinkkel és szükségleteinkkel, akkor nem tudunk egészséges és kiegyensúlyozott kapcsolatot kialakítani. Lehet, hogy olyan valakivel kezdünk randizni, aki nem is illik hozzánk, csak azért, mert éppen elérhető. Vagy lehet, hogy irreális elvárásokat támasztunk az új partnerrel szemben, azt várva, hogy ő gyógyítsa meg a sebeinket.
Ezért fontos, hogy a szakítás után szánjunk időt a gyászra, a feldolgozásra és az öngondoskodásra. Beszéljünk a barátainkkal, családunkkal, vagy akár egy terapeutával. Írjunk naplót, sportoljunk, vagy bármi mást csináljunk, ami segít feldolgozni az érzelmeinket. És csak akkor kezdjünk el randizni, ha már valóban készen állunk egy új kapcsolatra, és nem csak a fájdalmat akarjuk elkerülni.
2. A visszapattanó kapcsolat illúziója: Hamis remények és elvárások
A „visszapattanó kapcsolat” gondolata sokak számára csábító lehet egy szakítás után. Azonban gyakran egy illúzió, ami hamis reményeket és irreális elvárásokat szül. Az emberek azt gondolják, hogy egy új kapcsolat gyorsan betölti az űrt, amit az előző hagyott maga után, és elfelejtik, hogy a gyász feldolgozása időt igényel.
A probléma gyökere a valóság elkerülése. Ahelyett, hogy szembenéznénk a fájdalommal, a magány érzésével és a szakítás okainak feltárásával, egy új kapcsolatba menekülünk. Ez a menekülés azonban nem oldja meg a problémákat, csupán elodázza azokat.
A hamis remények abból fakadnak, hogy azt várjuk, az új partnerünk tökéletes lesz, és mindent megad, amire az előző nem volt képes. Ez a túlzott idealizálás azonban szinte biztosan csalódáshoz vezet. Senki sem tökéletes, és az új partnerünk sem tudja azonnal pótolni a veszteséget.
A legfontosabb, hogy megértsük: a visszapattanó kapcsolat nem gyógyír, hanem csupán egy fájdalomcsillapító, ami elfedi a valódi problémákat.
Az irreális elvárások a következők lehetnek: azonnali boldogság, azonnali bizalom, azonnali intimitás. Ezek a dolgok időt és erőfeszítést igényelnek, és nem lehet őket kikényszeríteni. Ha már a kapcsolat elején túl sokat várunk, az nyomást helyez az új partnerünkre, és tönkreteheti a kapcsolatot, mielőtt még igazán elkezdődhetett volna.
Fontos felismerni, hogy a visszapattanó kapcsolat gyakran nem a másik emberről szól, hanem rólunk. Az önmagunkkal való őszinteség és a gyász feldolgozása kulcsfontosságú ahhoz, hogy egy új kapcsolat valóban sikeres lehessen a jövőben.
3. A magány elől menekülés: A valódi önismeret elhanyagolása
A szakítás utáni azonnali randizás egyik legnagyobb buktatója, hogy az emberek a magánytól való félelmükben cselekszenek. Ahelyett, hogy időt szánnának magukra, hogy feldolgozzák a veszteséget és levonják a tanulságokat, egyből egy új kapcsolatba vetik magukat, remélve, hogy az majd betölti az űrt.
Ez a „pótpótlék” keresése viszont gyakran kudarchoz vezet. Az ember ilyenkor nem valódi önmagát mutatja, hanem egy idealizált képet, amivel a hiányzó darabokat próbálja pótolni. Nem a valós igények vezérlik, hanem a figyelem és elfogadás iránti éhség.
A valódi önismeret elhanyagolása azt jelenti, hogy nem nézünk szembe a saját gyengeségeinkkel, hibáinkkal, és azzal, hogy mi vezetett a szakításhoz. Ehelyett inkább a külső megerősítést keressük, azt remélve, hogy egy új partner majd megváltoztatja, vagy érvényteleníti a múltbeli fájdalmat.
A legfontosabb, hogy a szakítás utáni időszakot az önfejlesztésre és a gyógyulásra használjuk, nem pedig a gyors pótlásra.
Ha nem szánunk időt arra, hogy megértsük a saját viselkedésmintáinkat, a következő kapcsolatunk is hasonló problémákkal fog szembesülni. Ismételjük a régi hibákat, mert nem tanultunk belőlük. Ráadásul az új partnerrel szemben is tisztességtelen, hiszen nem egy egészséges, érzelmileg érett emberrel kerül kapcsolatba, hanem valakivel, aki menekül a saját problémái elől.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy miért érezzük azt a sürgető vágyat, hogy azonnal randizzunk. Mi az, amit el akarunk kerülni? Mi az, amit nem akarunk érezni? Ezek a kérdések segíthetnek abban, hogy elinduljunk a valódi önismeret útján, és készen álljunk egy egészséges, tartós kapcsolatra a jövőben.
4. A volt partner „bosszantása”: Éretlen motivációk és következmények
Az egyik legkárosabb motiváció, ami a gyors újrakezdés mögött állhat, a volt partner „bosszantása”. Ez egyértelműen éretlen viselkedés, ami hosszú távon senkinek sem hoz jót. A cél ilyenkor nem az, hogy valódi kapcsolatot találjunk, hanem az, hogy a volt partnerünkben irigységet, féltékenységet vagy haragot váltsunk ki.
Gyakran látni, hogy valaki rögtön a szakítás után képeket posztol az új „boldog” életéről, vagy éppen szándékosan olyan helyeken bukkan fel, ahol a volt partner is megjelenhet. Ez a fajta viselkedés ahelyett, hogy a gyógyulást szolgálná, inkább visszatartja az embert a továbblépéstől. Ahelyett, hogy a saját érzéseivel foglalkozna és feldolgozná a szakítást, a volt partnerre fókuszál.
A „bosszantás” motivációja mögött gyakran a sebezhetőség elrejtése áll. Az illető valójában fájdalmat érez, hiányzik neki a volt partner, de ezt nem meri bevallani magának sem. Ezért inkább a „bosszantás” álarca mögé bújik, ami egy hamis erő látszatát kelti.
Azonban fontos megérteni, hogy a volt partner „bosszantása” valójában csak a saját fájdalmunkat mélyíti el és megakadályozza a valódi gyógyulást.
Ennek a stratégiának a következményei súlyosak lehetnek. A volt partner lehet, hogy reagál, lehet, hogy nem, de a lényeg, hogy a „bosszantó” személy elveszíti a kontrollt a saját érzelmei felett. Ahelyett, hogy a saját életét élné, a volt partner reakcióitól teszi függővé a boldogságát. Ez egy ördögi kör, ami nehezen szakítható meg.
Ráadásul, ez a viselkedés károsíthatja a jövőbeli kapcsolatokat is. Ha valaki ilyen motivációval lép be egy új kapcsolatba, az nem valószínű, hogy őszinte és mély érzelmekre épül majd. Az új partner hamar rájöhet, hogy ő csak eszköz a volt partner „bosszantására”, ami érthetően csalódást és bizalomvesztést okoz.
5. Az alacsony önértékelés kompenzálása: Külső megerősítés keresése
Egy szakítás után az önértékelés gyakran mélypontra kerül. Az elutasítás érzése, a bizonytalanság, és az a gondolat, hogy „nem vagyok elég jó”, mind-mind hozzájárulhatnak ehhez. Amikor valaki azonnal randizni kezd a szakítás után, könnyen beleeshet abba a hibába, hogy külső megerősítést keres az alacsony önértékelés kompenzálására.
Ez abban nyilvánul meg, hogy az illető nem a valódi kapcsolatra törekszik, hanem arra, hogy valaki megerősítse, hogy értékes, vonzó, és szerethető. Minden randi egy teszt lesz, ahol a cél nem az, hogy megismerje a másikat, hanem az, hogy „átmenjen” a teszten, és elnyerje a másik tetszését.
Gyakran választanak olyan partnereket, akik imponálnak, akik magasabb státuszúak, vagy akik valamilyen módon „jobbak”, mint ők. Ez a választás nem feltétlenül a valódi vonzalomról szól, hanem arról, hogy a másik személy jelenléte által ők is jobbnak érezzék magukat.
A probléma ezzel az, hogy a külső megerősítés sosem lesz elég tartós. Amint a randi véget ér, vagy a kezdeti lelkesedés alábbhagy, az önértékelés ismét zuhanni kezd, ami újabb és újabb megerősítések kereséséhez vezet.
Ez egy ördögi kör, ami megakadályozza, hogy az illető valóban feldolgozza a szakítást, és megtanulja, hogy önmagában is értékes. Ahelyett, hogy a saját belső erőforrásait építené, külső forrásokra támaszkodik, ami hosszú távon nem fenntartható.
Végső soron, az alacsony önértékelés kompenzálása randizással csak ideiglenes megoldást nyújt, és megakadályozza, hogy az illető valódi, tartós boldogságot találjon.
6. A feldolgozatlan múlt cipelése: Ismétlődő minták a kapcsolatokban
Az egyik leggyakoribb hiba, amit az emberek elkövetnek, amikor egy szakítás után rögtön belevetik magukat a randizásba, az a feldolgozatlan múlt cipelése. Ez azt jelenti, hogy ahelyett, hogy időt szánnának a korábbi kapcsolatuk tanulságainak levonására és a fájdalom feldolgozására, egyszerűen továbblépnek, magukkal hozva a régi sérelmeket, félelmeket és elvárásokat.
Ez a feldolgozatlan múlt aztán ismétlődő mintákhoz vezethet az új kapcsolatokban. Például, ha valakit korábban elhagytak, félhet az elköteleződéstől, és öntudatlanul is olyan partnereket választ, akik nem képesek mély, tartós kapcsolatra. Vagy, ha valakit érzelmileg elhanyagoltak, hajlamos lehet arra, hogy továbbra is olyan helyzeteket keressen, amelyekben újraéli ezt a dinamikát, még akkor is, ha ez fájdalmas.
A probléma gyökere az, hogy anélkül, hogy szembenéznénk a múltunkkal, hajlamosak vagyunk ugyanazokat a hibákat elkövetni, és ugyanazokat a fájdalmas tapasztalatokat átélni újra és újra.
Fontos megérteni, hogy a múlt nem múlik el nyomtalanul. A korábbi kapcsolataink formáltak minket, és befolyásolják a jelenlegi viselkedésünket és döntéseinket. Ha nem vagyunk tisztában ezekkel a hatásokkal, akkor vakon navigálunk a párkapcsolatok világában, és nagy valószínűséggel újra és újra ugyanazokba a csapdákba esünk.
Mit tehetünk? Először is, szánjunk időt a feldolgozásra. Ez jelentheti a barátokkal való beszélgetést, a naplóírást, vagy akár a szakember segítségét is. A lényeg, hogy tudatosan foglalkozzunk a korábbi kapcsolatunkkal, és megértsük, mi történt, miért történt, és mit tanulhatunk belőle.
Másodszor, figyeljünk a saját viselkedésünkre. Próbáljuk meg felismerni azokat a mintákat, amelyek ismétlődnek a kapcsolatainkban. Ha például mindig ugyanazért veszekszünk a partnereinkkel, vagy ha mindig ugyanazok az elvárásaink, akkor valószínűleg valamilyen feldolgozatlan múltbeli problémánk van.
Harmadszor, legyünk nyitottak a változásra. Ha felismerjük, hogy bizonyos mintákat követünk, akkor tudatosan próbáljunk meg kilépni belőlük. Ez nem könnyű, de lehetséges, ha hajlandóak vagyunk dolgozni magunkon.
A cél nem az, hogy tökéletesek legyünk, hanem az, hogy tudatosabbak és érettebbek legyünk a párkapcsolatainkban. Ha megtanuljuk feldolgozni a múltunkat, akkor nagyobb eséllyel találunk boldog és kiegyensúlyozott párkapcsolatot a jövőben.
7. A megfelelő időzítés hiánya: Az érzelmi gyógyulás fontossága
Az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetsz egy szakítás után, ha azonnal fejest ugrasz egy új kapcsolatba, az a megfelelő időzítés figyelmen kívül hagyása. Az érzelmi gyógyulás elengedhetetlen. Gondolj bele: ha egy törött lábbal rögtön maratont futsz, az csak ront a helyzeten. Ugyanez igaz a szívre is.
Túl hamar belekezdeni egy új kapcsolatba azt jelenti, hogy az előző kapcsolat feldolgozatlan terheit, fájdalmait és sérelmeit viszed magaddal. Ez nem csak az új kapcsolatot terheli meg, hanem téged is akadályoz abban, hogy valóban nyitott és elérhető legyél.
Mi történik, ha nem hagyunk időt a gyógyulásra? Egyrészt, hajlamosak lehetünk az új partnerünket az előző helyettesítésére használni, ami igazságtalan vele szemben. Másrészt, a saját szükségleteinket sem tudjuk megfelelően felmérni, hiszen még mindig a régi kapcsolat „árnyékában” élünk.
A megfelelő időzítés azt jelenti, hogy elegendő időt szánunk arra, hogy feldolgozzuk a szakítást, megértsük, mi történt, levonjuk a tanulságokat, és újra önmagunkra találjunk.
Ez nem azt jelenti, hogy örökké egyedül kell maradnunk, hanem azt, hogy megadjuk magunknak a lehetőséget a teljes regenerálódásra. Amikor érzelmileg stabilak és egészségesek vagyunk, akkor tudunk igazán értékes és kiegyensúlyozott kapcsolatot kialakítani.
Fontos megérteni, hogy a gyógyulás időtartama egyénenként változó. Nincs „helyes” vagy „helytelen” időpont, de figyelj a belső jelekre. Ha még mindig az exeden gondolkodsz, ha dühös vagy szomorú vagy, vagy ha úgy érzed, hogy „csak” valakire van szükséged, hogy ne legyél egyedül, akkor valószínűleg még nem állsz készen.
8. A valódi igények figyelmen kívül hagyása: A felszínes kapcsolatok csábítása
A szakítás utáni gyors randizás egyik leggyakoribb csapdája, hogy az ember nem a valódi igényeire fókuszál, hanem a felszínes kapcsolatok által kínált azonnali kielégülésre. Ahelyett, hogy időt szánnánk arra, hogy megértsük, valójában mire van szükségünk egy partnerben és egy kapcsolatban, gyakran beleugrunk olyan helyzetekbe, amelyek csak ideiglenes enyhülést nyújtanak a fájdalomra.
Ez a jelenség azért veszélyes, mert hosszú távon frusztrációhoz és csalódottsághoz vezet. Képzeld el, hogy éhes vagy, de csak édességet eszel. Pillanatnyilag jólesik, de hamarosan újra éhes leszel, és a tápanyaghiány problémája továbbra is fennáll. Ugyanez igaz a kapcsolatokra is. Ha csak a felszínes dolgokra koncentrálsz – például a külsőre, a szórakozásra vagy a szexuális vonzalomra – figyelmen kívül hagyod azokat a mélyebb igényeket, mint a bizalom, a kommunikáció, az érzelmi támogatás és a közös értékek.
A felszínes kapcsolatok csábítása abban rejlik, hogy gyorsan és könnyen elérhetőek. Azonban ezek a kapcsolatok ritkán elégítik ki a valódi, mélyről jövő igényeket, és hosszú távon ürességet hagyhatnak maguk után.
Fontos felismerni, hogy a szakítás utáni időszak egy kiváló lehetőség arra, hogy önmagunkkal foglalkozzunk és meghatározzuk, mit is keresünk valójában. Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie a partnernek, hogy boldog és kiteljesedett kapcsolatban élhessünk? Milyen értékek fontosak számunkra? Milyen kompromisszumokra vagyunk hajlandóak, és melyek azok, amelyekből soha nem engedünk? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása segít abban, hogy elkerüljük a felszínes kapcsolatok csapdáját, és olyan partnert találjunk, aki valóban illik hozzánk.
9. A túlzott idealizálás: A tökéletes partner keresése helyett a valóság elfogadása
A szakítás utáni azonnali randizás egyik leggyakoribb buktatója a túlzott idealizálás. Ahelyett, hogy a valósággal szembesülnénk és elfogadnánk, hogy minden embernek vannak hibái, hajlamosak vagyunk egy tökéletes partner után kutatni, aki a korábbi kapcsolatunk hiányosságait pótolja. Ez a keresés azonban szinte biztosan kudarcra van ítélve.
Miért? Mert a „tökéletes” partner fogalma egy illúzió. A valóságban senki sem hibátlan, és minden kapcsolat kompromisszumokat igényel. Amikor egy szakítás után azonnal randizni kezdünk, gyakran még nem dolgoztuk fel a veszteséget, és a fájdalmat elfedve, egy idealizált képet vetítünk a jövőbeli partnereinkre. Ez a kép pedig szinte sosem egyezik meg a valósággal, ami csalódáshoz és újabb szakításokhoz vezethet.
Gondoljunk bele: a korábbi kapcsolatunkban is voltak pozitív tulajdonságok, amiket valószínűleg hiányolunk. Ha most egy olyan partnert keresünk, aki mindenben felülmúlja a volt párunkat, irreális elvárásokat támasztunk. Fontos megérteni, hogy minden ember egyedi, és ahelyett, hogy a tökéletest keressük, inkább arra kellene koncentrálnunk, hogy olyan valakit találjunk, aki kompatibilis velünk és akivel kölcsönösen tudjuk építeni a kapcsolatot.
A túlzott idealizálás megakadályoz abban, hogy a valós személyt lássuk a másikban, és a kapcsolat valós potenciálját értékeljük. Ehelyett egy fantáziaképet kergetünk, ami sosem fog beteljesülni.
Mit tehetünk a túlzott idealizálás elkerülése érdekében?
- Időt kell adnunk magunknak a gyógyulásra: Ne ugorjunk azonnal egy új kapcsolatba, amíg nem dolgoztuk fel a korábbi veszteséget.
- Reális elvárásokat kell támasztanunk: Ne keressünk hibátlan partnert, hanem olyan valakit, aki kompatibilis velünk és akivel kölcsönösen tudjuk építeni a kapcsolatot.
- A jelenre kell koncentrálnunk: Ne a múltat vagy a jövőt idealizáljuk, hanem a jelenben éljünk és a valós kapcsolatot építsük.
A valóság elfogadása nem azt jelenti, hogy beletörődünk a rosszba, hanem azt, hogy reális elvárásokat támasztunk és a valódi értékeket keressük egy kapcsolatban. Ha ezt megtesszük, sokkal nagyobb esélyünk lesz egy boldog és tartós párkapcsolat kialakítására.
10. A kommunikációs problémák átvitele: A korábbi hibák megismétlése
Amikor egy szakítás után azonnal belevetjük magunkat egy új kapcsolatba, könnyen előfordulhat, hogy a régi kommunikációs mintáinkat is magunkkal visszük. Ez azt jelenti, hogy azok a problémák, amik az előző kapcsolatunkban felmerültek – például a passzív-agresszív viselkedés, a túlzott kritika, vagy éppen a konfliktuskerülés – ismét felszínre kerülhetnek az új kapcsolatban.
Gyakran nem tudatosul bennünk, hogy bizonyos kommunikációs stílusok, amiket alkalmazunk, valójában károsak és rombolóak lehetnek. Lehet, hogy azt hisszük, „ez csak én vagyok”, de valójában ezek a minták gátolnak minket abban, hogy egészséges és kielégítő kapcsolatot építsünk.
A legfontosabb dolog, hogy felismerjük: ha ugyanazok a problémák merülnek fel újra és újra a kapcsolatainkban, akkor valószínűleg mi magunk is hozzájárulunk a kialakulásukhoz.
Például, ha az előző kapcsolatunkban rendszeresen veszekedtünk amiatt, hogy a partnerünk nem hallgatott meg minket, akkor érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mi hogyan kommunikálunk. Lehet, hogy nem fejezzük ki elég világosan a szükségleteinket, vagy éppen nem figyelünk oda a partnerünk jelzéseire.
Fontos, hogy időt szánjunk a reflexióra és megpróbáljuk azonosítani azokat a negatív kommunikációs mintákat, amiket magunkkal hozunk a régi kapcsolatainkból. Ehhez akár szakember segítségét is igénybe vehetjük. Ha nem foglalkozunk ezekkel a problémákkal, akkor nagy valószínűséggel ugyanazokat a hibákat fogjuk elkövetni újra és újra, ami pedig ahhoz vezethet, hogy az új kapcsolatunk is kudarcba fullad.
A tudatosság és a változásra való törekvés elengedhetetlen ahhoz, hogy elkerüljük a kommunikációs problémák átvitelét és egy egészségesebb, kiegyensúlyozottabb kapcsolatot építsünk.
