A játékos ugratás nem csupán szórakozás, hanem egy hatékony módszer a vonzalom felépítésére. Lényege, hogy könnyed, humoros módon „piszkáljuk” a másikat, anélkül, hogy bántóak lennénk. Ezzel a módszerrel felkelthetjük az érdeklődését, megmutathatjuk a humorérzékünket, és egyedi dinamikát alakíthatunk ki.
A titok a jól időzített, intelligens megjegyzésekben rejlik. Kerülni kell a személyeskedést, a bántó jelzőket és a túlzásokat. A cél nem a megszégyenítés, hanem a mosoly csalása az arcára és a gondolatébresztés.
A játékos ugratás lényege, hogy megmutassuk, nem vesszük magunkat túl komolyan, és a másikat sem feltétlenül. Ezzel oldottabbá, szórakoztatóbbá tehetjük a kommunikációt.
Gondoljunk rá úgy, mint egy flirtölős táncra: lépés előre, lépés hátra. Ugratunk, majd dicsérünk. Kifigurázzuk a szokásait, majd elismerjük az erényeit. Ezzel a dinamikával fenntarthatjuk a feszültséget és a kíváncsiságot.
Fontos, hogy figyeljünk a reakciókra. Ha a másik fél kényelmetlenül érzi magát, azonnal hagyjuk abba. A játékos ugratás csak akkor működik, ha mindkét fél élvezi.
Miért működik a játékos ugratás a vonzalom építésében? A pszichológiai háttere
A játékos ugratás vonzerő-növelő hatása mélyen gyökerezik a pszichológiában. Nem pusztán arról van szó, hogy viccesek vagyunk, hanem arról, hogy különleges interakciót hozunk létre, ami eltér a megszokottól.
Egyrészt, a játékos ugratás kihívást jelent. Az emberek szeretik a kihívásokat, mert ezek aktiválják az agy jutalmazó központjait. Amikor valaki játékosan ugrat minket, ösztönösen reagálunk, próbálunk visszavágni, vagy bizonyítani, hogy nem vagyunk olyanok, mint amilyennek beállítanak. Ez a dinamika érdeklődést szül, hiszen ahelyett, hogy passzívan fogadnánk a bókokat, aktívan részt veszünk az interakcióban.
Másrészt, az ugratás személyiséget mutat. Egy jól időzített, finom ugratás jelzi, hogy magabiztosak vagyunk, van humorérzékünk, és nem félünk kicsit „kilógni a sorból”. Ez a fajta autenticitás vonzó, mert azt sugallja, hogy nem próbálunk másnak mutatkozni, mint amilyenek valójában vagyunk.
A szarkazmus és az irónia használata (persze, mértékkel!) azt mutatja, hogy van kognitív flexibilitásunk, képesek vagyunk a helyzetet más szemszögből is vizsgálni. Ez intelligenciát sugall, ami szintén vonzó tulajdonság.
A játékos ugratás lényege, hogy a másik fél érezze, hogy valami különleges történik, hogy nem csak egy vagy a sok közül, hanem valaki, aki felkeltette az érdeklődésünket annyira, hogy „piszkáljuk”.
Fontos azonban, hogy a játékos ugratás soha ne legyen bántó vagy sértő. A cél nem az, hogy megalázzuk a másikat, hanem az, hogy játékos feszültséget teremtsünk, ami fokozza a vonzalmat. A határ a finom vonal, ahol a vicc még szórakoztató, de nem válik személyeskedéssé.
Végül, az ugratás bizalmat épít. Ha valaki képes elfogadni és viszonozni a játékos ugratást, az azt jelzi, hogy van öniróniája és nem veszi magát túl komolyan. Ez pedig megnyugtató, mert azt sugallja, hogy vele könnyű lesz kijönni, és nem kell állandóan a szavainkra vigyáznunk.
A játékos ugratás alapelvei: Mit szabad és mit nem?
A játékos ugratás, bár hatékony eszköz a vonzalom felépítésében, könnyen visszaüthet, ha nem megfelelően alkalmazzuk. A kulcs a könnyedség és a jóindulat. Soha ne váljon a dolog bántóvá vagy sértővé. A cél nem az, hogy megalázzuk a másikat, hanem hogy szórakoztató, flörtölő légkört teremtsünk.
Fontos, hogy figyeljünk a reakciókra. Ha a másik fél láthatóan kényelmetlenül érzi magát, azonnal hagyjuk abba. Ne erőltessük a dolgot! A játékos ugratás csak akkor működik, ha mindkét fél élvezi.
Íme néhány dolog, amit érdemes elkerülni:
- Személyeskedés: Ne tegyünk megjegyzéseket a külsejére, intelligenciájára vagy más érzékeny témákra.
- Bántó megjegyzések: A cél nem az, hogy megbántsuk a másikat.
- Túlzott ugratás: Ha túl sokat ugratunk, az idegesítővé válhat.
Ehelyett fókuszáljunk a következőkre:
- Könnyed témák: Ugratás a hobbijairól, a stílusáról vagy a választásairól.
- Humoros megjegyzések: Használjunk iróniát és szarkazmust, de mindig jóindulatúan.
- Érintés: Finom, játékos érintésekkel fokozhatjuk a flörtölést, de csak akkor, ha a helyzet megengedi.
A legfontosabb szabály: ugratás csak akkor működik, ha mindkét fél élvezi. Ha a másik fél nem vevő rá, ne erőltessük!
Például, ha a másik fél imádja a kávét, mondhatjuk neki játékosan: „Komolyan, megint kávé? Nem félsz, hogy túlpörögsz?” Vagy ha mindig késik, mondhatjuk neki: „Gondolom, az időzónák nem rád vonatkoznak, igaz?”
Az önbizalom elengedhetetlen. Ha bizonytalanok vagyunk, az ugratásunk erőltetettnek és kínosnak tűnhet. Legyünk magabiztosak és lazák, és élvezzük a játékot!
1. tipp: A „minősítés” művészete: Építő kritika humorral fűszerezve
A „minősítés” művészete nem a durva kritizálásról szól, hanem arról, hogy építő jelleggel, humorral fűszerezve mutass rá valakinek a tulajdonságaira, viselkedésére. Ez nem a másik ember leértékelése, épp ellenkezőleg: egy játékos módja annak, hogy felkeltsd az érdeklődését, és megmutasd, hogy nem vagy könnyen lenyűgözhető.
Gondolj bele: ha valaki azonnal áradozik rólad, az unalmas és kiszámítható. Ezzel szemben, ha valaki finoman „ugrat” egy kicsit, az izgalmat visz a dologba. Fontos azonban, hogy a kritika építő legyen, és soha ne menjen át bántóba. A cél a játékos interakció, nem a másik ember megbántása.
Például, ahelyett, hogy azt mondanád: „Ez a ruha borzalmas,” mondhatod ezt is humorosan: „Ez a ruha igazán…érdekes választás. Biztos, hogy nem a nagymamád szekrényéből vetted?” (Természetesen a kontextus és a kapcsolatotok sokat számít!) A hangsúly itt a játékosságon van. A cél, hogy megnevettesd, és megmutasd, hogy van humorérzéked.
Hogyan csináld jól? Íme néhány tipp:
- Koncentrálj a viselkedésre, ne a személyre. Ne kritizáld az alapvető személyiségjegyeket. Inkább fókuszálj az adott helyzetben mutatott viselkedésre.
- Használj túlzásokat. A túlzás a humor egyik alapvető eszköze. Ezzel elkerülheted, hogy túl komolyan vegyék a mondandódat.
- Legyél önironikus. Ha te is ki tudod magadat gúnyolni, az megmutatja, hogy nem veszed magad túl komolyan, és lazább légkört teremtesz.
- Figyeld a reakciókat. Ha látod, hogy valaki kényelmetlenül érzi magát, azonnal hagyd abba. A lényeg, hogy mindketten jól szórakozzatok.
Fontos megjegyezni, hogy ez a technika nem mindenkinek való, és nem minden helyzetben alkalmazható. A legfontosabb, hogy olvasd a jeleket, és légy érzékeny a másik emberre. Ha bizonytalan vagy, inkább ne próbálkozz vele.
A „minősítés” művészete nem arról szól, hogy valódi kritikát fogalmazz meg, hanem arról, hogy játékos, humoros módon felhívd a figyelmet valamire, ami beszélgetést indíthat el és közelebb hozhat benneteket.
Például, ha valaki büszke a főzési képességeire, mondhatod: „Én már hallottam, hogy a konyhádban olyan ételek születnek, hogy Gordon Ramsay is elbújhatna a sarokban… félelmében!” Ez egy játékos módja annak, hogy elismerd a képességeit, miközben egy kis humort is viszel a dologba.
Végső soron a cél az, hogy egyedi és emlékezetes interakciót teremts. A „minősítés” helyes alkalmazása segíthet abban, hogy kitűnj a tömegből, és felkeltsd a másik ember érdeklődését.
2. tipp: A „nem érdekel” attitűd: Játssz elérhetetlent, de ne túlzásba vidd
A „nem érdekel” attitűd alkalmazása finom egyensúlyt igényel. Nem cél, hogy bunkó vagy közönyös legyél, hanem hogy megmutasd, van saját életed és érdeklődési köröd, ami nem feltétlenül forog körülötte. Ez a fajta távolságtartás felkeltheti a kíváncsiságát, és arra ösztönözheti, hogy jobban meg akarjon ismerni.
Gondolj bele: ha valaki azonnal és mindig elérhető, könnyen kiszámíthatóvá válik. A kiszámíthatóság pedig unalmassá teheti a kapcsolatot. Ezzel szemben, ha úgy tűnik, elfoglalt vagy, és a figyelmedért meg kell dolgozni, az értékesebbé tehet téged a szemében. De vigyázz, nehogy túlzásba vidd!
Például, ha meghív egy randira, ne mondd rögtön igent. Mondhatod azt, hogy „Köszönöm a meghívást! Megnézem a naptáramat, és visszajelzek.” Ez nem jelenti azt, hogy elutasítod, csupán azt, hogy nem ugrasz rögtön, amint csettintenek. Ezzel megmutatod, hogy értékeled az idődet és a saját elfoglaltságaidat.
A kulcs az, hogy ne legyél elérhetetlen, hanem elfoglalt. A kettő között óriási a különbség. Ha elérhetetlen vagy, az azt sugallja, hogy nem érdekel. Ha elfoglalt vagy, az azt sugallja, hogy értékes az időd, és válogatós vagy azzal kapcsolatban, kivel töltöd.
Fontos, hogy az „elfoglaltságod” hiteles legyen. Ne hazudj arról, hogy mit csinálsz, vagy hogy kivel vagy. Egyszerűen ne tedd az életed középpontjába a vele való kommunikációt. Ha ír egy üzenetet, ne válaszolj azonnal. Várj egy kicsit, mielőtt válaszolsz, és ne írj regényeket. Rövid, tömör, és lényegre törő válaszokkal tarthatod fenn az érdeklődését.
Emlékezz, ez nem arról szól, hogy manipuláld a másikat. Hanem arról, hogy magabiztosságot sugározz, és megmutasd, hogy van saját életed. Ha túl keményen játszol, az visszatetsző lehet. A cél az, hogy természetesnek tűnj, és ne erőltesd a „nem érdekel” attitűdöt.
Végső soron a valódi vonzalom az őszinteségen és a kölcsönös tiszteleten alapul. A „nem érdekel” attitűd csupán egy eszköz, ami segíthet felkelteni az érdeklődést, de nem helyettesíti a valódi kapcsolatot.
3. tipp: A becenevek ereje: Különleges kapcsolatot teremtő, humoros megszólítások
A becenevek használata egy remek módja annak, hogy játékosan közelebb kerülj valakihez. Nem csak a humor forrása lehet, hanem egy exkluzív, csak kettőtökre vonatkozó világot is teremthet. Fontos azonban, hogy a becenév megválasztása során figyelmes legyél!
Először is, kerüld a sértő vagy bántó jelzőket. A cél az, hogy oldott hangulatot teremts, nem pedig az, hogy megbántsd a másikat. Figyeld a reakcióit! Ha láthatóan kényelmetlenül érzi magát, azonnal hagyd abba a becenév használatát, és kérj bocsánatot.
Másodszor, próbálj meg valami egyedit kitalálni. Ne ragadj le a megszokott „édesem”, „drágám” típusú beceneveknél. Ehelyett meríts ihletet egy közös élményből, egy vicces helyzetből, vagy valamilyen jellegzetes tulajdonságából (persze, csakis pozitív értelemben!). Például, ha folyton eltéved, nevezheted viccesen „Kolumbusz Kristófnak”.
A megfelelően kiválasztott becenév azt üzeni: „Én odafigyelek rád, és értékelem a személyiségedet. Van egy közös nyelvünk, ami csak a miénk.”
Végül, ne ess túlzásba! A becenevek akkor a leghatékonyabbak, ha nem használod őket állandóan. Tartogasd őket a különlegesebb pillanatokra, amikor igazán szeretnéd feldobni a hangulatot. Ha túlságosan gyakran használod, elveszítik a varázsukat, és unalmassá válhatnak.
Példák a jó (és rossz) becenevekre:
- Jó: „Kismaszat” (ha szeret festeni), „Észbontó” (ha nagyon okos és néha elfelejti a dolgokat), „Mosolygenerátor” (ha mindig jókedvet áraszt)
- Rossz: „Tuskó”, „Lúzer”, „Kövérke” (még ha viccnek is szánod, nagyon bántó lehet!)
Fontos, hogy a becenév illjen a kapcsolatotok jellegéhez. Egy új ismeretségnél óvatosabban kell bánni a becenevekkel, mint egy régóta tartó barátságban.
4. tipp: A „fordított bók”: Negatív kijelentésbe rejtett pozitív üzenet
A „fordított bók” egy remek eszköz arra, hogy játékosan ugrass valakit, miközben valójában dicséred. A lényege, hogy egy negatívnak tűnő kijelentésbe rejtesz el egy pozitív üzenetet. Ez a módszer különösen hatékony, mert meglepő és váratlan, ami felkelti a másik fél figyelmét és kíváncsiságát.
Például, ahelyett, hogy azt mondanád valakinek: „Nagyon okos vagy!”, mondhatod: „Te valószínűleg mindig is kitűntél a tömegből, ami néha biztosan idegesítő volt a tanáraidnak.” Ebben az esetben a „kitűntél a tömegből” és „okos vagy” pozitív üzenetek, de az utalás a tanárokra teszi az egészet játékosabbá és kevésbé nyilvánvalóvá.
Fontos, hogy a fordított bók ne legyen bántó vagy sértő. A cél nem az, hogy megalázd a másikat, hanem hogy szórakoztató és emlékezetes interakciót teremts. A kulcs a finomság és a humor. Ha a másik fél láthatóan rosszul érzi magát, azonnal hagyd abba és válts témát.
A fordított bók lényege, hogy a negatívnak tűnő megjegyzés valójában egy rejtett dicséret, ami váratlan és szórakoztató módon fejezi ki a vonzalmadat.
Néhány további példa a fordított bókokra:
- „Fogadok, hogy gyerekként mindig te voltál a bajkeverő, aki mindenkit felbosszantott.” (Értelmezés: Kalandvágyó és karizmatikus vagy.)
- „Remélem, nem gondolod túl komolyan az életedet, mert az unalmas lenne.” (Értelmezés: Szeretem a lazaságodat és a spontaneitásodat.)
- „Nem tudom eldönteni, hogy a humorod zseniális vagy csak abszurd.” (Értelmezés: Nagyon szórakoztató veled beszélgetni.)
A fordított bók használatakor figyelj a hangnemre és a testbeszédre. A mosoly, a szemkontaktus és a játékos gesztusok elengedhetetlenek ahhoz, hogy a megjegyzés ne tűnjön bántónak. Gyakorlással egyre jobban fog menni, és egyre természetesebben tudod majd alkalmazni ezt a technikát.
Ne feledd, a cél a vonzalom építése, nem pedig a másik fél megsértése. A fordított bók egy eszköz, amit okosan és felelősségteljesen kell használni.
5. tipp: A „szerepcsere”: Fordítsd meg a helyzetet, és nevess magadon
Az ugratás lényege nem a bántás, hanem a játékos, könnyed interakció. Ha a helyzet úgy hozza, hogy Te kerülsz a célkeresztbe, ahelyett, hogy védekező pozícióba vonulnál, fordítsd meg a dolgot! A „szerepcsere” lényege pontosan ez: nevess magadon, és mutasd meg, hogy van öniróniád és nem veszed magad túl komolyan.
Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül el kell ismerned valami olyat, ami nem igaz. Inkább arról van szó, hogy a helyzetet humorral kezeled. Például, ha megjegyezik, hogy mindig kiesel a ritmusból táncolás közben, ne sértődj meg. Ehelyett mondd azt valami ilyesmit: „Tudom, a tánctudásom annyira egyedi, hogy egy új stílust kellett volna alapítanom. A neve ‘A Koordinálatlan Káosz’.”
A szerepcsere ereje abban rejlik, hogy megmutatod, nem félsz a sebezhetőségtől. Ez egy rendkívül vonzó tulajdonság. Az emberek vonzódnak azokhoz, akik képesek nevetni magukon, mert ez azt sugallja, hogy magabiztosak és kiegyensúlyozottak.
Persze, fontos, hogy ne ess túlzásba. Ne kezdj el önostorozóba, mert az épp az ellenkező hatást váltja ki. A cél nem az, hogy sajnálatot válts ki, hanem hogy megmutasd, van humorérzéked és nem veszed magad túl komolyan. A finom egyensúly a lényeg.
Íme néhány példa a szerepcsere alkalmazására:
- Ha megjegyzik a ruhádat: „Tudom, ez a pulóver kissé ‘nagymamás’, de legalább melegen tart! És valljuk be, a divat ciklikus, hamarosan újra trendi lesz.”
- Ha bakot lősz egy történetben: „Oké, oké, talán nem vagyok a legjobb történetmesélő. De legalább próbálkozom! És a lényeg úgyis az, hogy együtt nevessünk.”
- Ha kicsit ügyetlen vagy: „Jó, bevallom, a gravitáció valamiért jobban szeret engem, mint másokat. Mindig megtalál.”
A kulcs a hitelesség. Ne erőltess semmit, ami nem áll hozzád közel. A humorod legyen természetes és őszinte.
A szerepcsere nem csupán egy védekező mechanizmus. Ez egy proaktív módja a vonzalom építésének. Azzal, hogy képes vagy nevetni magadon, megmutatod, hogy könnyed és szórakoztató vagy, ami vonzóvá tesz mások számára.
6. tipp: A „kisebbítés”: Humorral kezeld a nagyképűséget
A „kisebbítés” egy nagyszerű eszköz, ha a másik fél hajlamos a nagyképűségre vagy a dicsekvésre. Nem arról van szó, hogy le kellene törni a lelkesedését, hanem arról, hogy humorral kezeljük a felfújt egóját. Ez nem azt jelenti, hogy bántóan kell fogalmaznunk, hanem inkább finom iróniával és játékos szarkazmussal kell fűszereznünk a mondatainkat.
Például, ha valaki elkezdi sorolni, hogy milyen sok mindent elért az életben, ne essünk kétségbe, és ne érezzük magunkat kevesebbnek. Ehelyett válaszoljunk valami olyasmivel, ami megmutatja, hogy halljuk, amit mond, de nem vesszük annyira komolyan. Egy mosoly kíséretében mondhatjuk például: „Wow, te aztán tényleg mindent elértél! Már csak az hiányzik, hogy Nobel-díjat nyerjél kutyasétáltatásból!„
Ez a megközelítés több szempontból is hatékony. Egyrészt, megmutatja, hogy nem hagyjuk magunkat lenyűgözni. Másrészt, jelzi, hogy van humorérzékünk, és nem félünk egy kicsit „szórakozni” vele. Harmadrészt, és talán a legfontosabb, megmutatjuk, hogy magabiztosak vagyunk, és nem érezzük szükségét annak, hogy versenyezzünk vele.
A kisebbítés lényege tehát nem a bántás, hanem a játékos, humoros válasz arra, ha valaki túlzottan komolyan veszi magát.
Fontos, hogy ezt a technikát finoman és ügyesen alkalmazzuk. Ha túlzásba visszük, könnyen átcsúszhatunk a bántásba, ami épp az ellenkező hatást váltja ki. Figyeljünk a másik fél reakcióira, és ha látjuk, hogy kényelmetlenül érzi magát, váltsunk témát.
Néhány példa a kisebbítésre:
- Ha valaki azt mondja: „Én mindig mindent tudok!„, válaszolhatunk: „Akkor légyszíves mondd meg, mi lesz a jövő heti lottószám!„
- Ha valaki azt mondja: „Én vagyok a legjobb a munkámban!„, válaszolhatunk: „Persze, mert a többiek éppen sziesztáznak!„
- Ha valaki azt mondja: „Nekem mindenki a csodámra jár!„, válaszolhatunk: „Valószínűleg azért, mert mindig olyan érdekes zoknit viselsz!„
A lényeg, hogy a válaszaink legyenek kreatívak, viccesek, és ne legyenek bántóak. A cél, hogy a másik fél is nevessen magán, és ne vegye annyira komolyan magát.
7. tipp: A „szarkazmus szelíden”: Veszélyes eszköz, de helyesen alkalmazva hatásos
A szarkazmus, helyesen adagolva, olyan, mint egy fűszer: feldobja az ételt, de ha túl sok, elrontja az egészet. Ugyanez igaz a flörtre is. A szarkasztikus megjegyzésekkel óvatosan kell bánni, mert könnyen félreérthetőek, és a vonzalom helyett épp az ellenkezőjét érheted el.
Miért működik egyáltalán a szarkazmus a flörtben? Mert megmutatja az intelligenciádat és a humorérzékedet. A szarkasztikus megjegyzés ugyanis azt feltételezi, hogy a másik fél érti a mögöttes iróniát, ami egyfajta szellemi „összekacsintás”. Ha a másik fél vevő rá, az azt jelenti, hogy hasonló a gondolkodásmódotok, ami a vonzalom fontos alapja lehet.
Azonban itt jön a „veszélyes eszköz” rész. A szarkazmus könnyen átcsúszhat bántó gúnyba, különösen akkor, ha valaki nem ismeri a másikat jól. Ha a megjegyzésed személyeskedő vagy kritizáló, akkor szinte biztos, hogy elrontod a dolgot.
Hogyan alkalmazd tehát a szarkazmust szelíden és hatásosan? Íme néhány tipp:
- Fókuszálj a helyzetre, ne a személyre. Ne őt kritizáld, hanem egy külső körülményt, amire mindketten reagáltok. Például, ha egy sorban álltok valahol: „Remek, pont erre vágytam a hétvégén: egy órás sorban állásra egy zacskó chipsért.”
- Legyen benne humor. A szarkazmusod ne legyen komor vagy negatív. Legyen egy könnyed, vicces felhangja.
- Figyeld a reakcióját. Ha látod, hogy zavarban van vagy nem érti, azonnal válts témát. Ne erőltesd.
- Használd önironiával. Ha magadon viccelsz, kevésbé tűnik bántónak. Például: „Én? Késni? Soha! Oké, de most legalább stílusosan késtem.”
A legfontosabb szabály: soha ne használd a szarkazmust, ha nem vagy biztos benne, hogy a másik fél érti és értékeli a humorodat. Inkább maradj a biztonságosabb, pozitívabb flörtölési módszereknél.
Például, ne mondd: „Ez a ruhád borzalmasan áll rajtad.” Ehelyett mondd: „Komolyan, miért rejtőzöl ilyen gyönyörű ruhák mögé? Ez a szín nem teszi igazán jót a szemednek… csak viccelek, persze, gyönyörű vagy benne!” (Fontos, hogy a „csak viccelek” rész tényleg viccesen hangozzon, ne pedig mentegetőzésként.)
A szarkazmus tehát egy kétélű fegyver. Használd okosan, és a vonzalom építésének erős eszköze lehet. Használd rosszul, és garantáltan elrontod a hangulatot.
A játékos ugratás buktatói: Mikor válik taszítóvá a dolog?
A játékos ugratás hatékony eszköz lehet a vonzalom felépítésében, de könnyen átcsúszhat a vonal túloldalára. A kulcs a finom egyensúly megtalálása. Amikor a ugratás személyeskedővé, bántóvá vagy lejáratóvá válik, az azonnal taszító hatást vált ki.
Fontos, hogy az ugratás mindig a jóindulat jegyében történjen. Ha az ugratás célja a másik fél megalázása vagy a saját felsőbbrendűségünk bizonyítása, az garantáltan visszaüt. Figyeljünk a másik fél reakcióira! Ha láthatóan kellemetlenül érzi magát, azonnal hagyjuk abba.
A legfontosabb szabály: soha ne ugrassunk olyasmin, ami a másik fél számára érzékeny pont, vagy amivel tisztában vagyunk, hogy bizonytalanságot okoz neki.
Kerüljük a testi adottságokra, családra vagy korábbi kapcsolataira vonatkozó megjegyzéseket, hacsak nem vagyunk biztosak abban, hogy ezek a témák nem okoznak feszültséget. Az ugratás legyen könnyed, humoros és soha ne legyen célja a másik fél bántása. A cél az, hogy nevessünk együtt, ne rajta.
Végül, figyeljünk a környezetre is. Egy nyilvános helyen tett ugratás másképp hathat, mint egy meghitt, kettesben töltött pillanatban. A helyzet és a személyes kapcsolat mélysége nagyban befolyásolja, hogy az ugratás hogyan sül el.
Konkrét példák a játékos ugratásra különböző helyzetekben
Képzeld el, egy kávézóban vagytok. Ha épp a telefonját nézegeti, mondd: „Remélem, nem valami *másik* férfival levelezel!” Mosolyogj, hogy lássa, vicc. Vagy a buliban: „Az a táncod… direkt csinálod, hogy elkerüljenek a férfiak?” Persze, ezt is humorosan.
Fontos, hogy a helyzet adja az alapot. Ha sportos, mondd: „Hát, a kondíciódat még csiszolhatnád!” Mindig legyen benne játékosság!
A lényeg, hogy az ugratás legyen könnyed és ne bántó. A cél, hogy mosolyt csalj az arcára, és érezze, hogy nem vagy közömbös iránta.
Ha valamiért lelkesedik, mondd: ” Oké, oké, értem, imádod. De azért ne ess túlzásba!” Ezzel megmutatod, hogy odafigyelsz rá, de nem hagyod, hogy elragadja a hév.
