A szakítások ritkán fájdalommentesek. Gyakran érezzük úgy, mintha a világ dőlt volna össze, és a jövő kilátástalan lenne. Azonban, ahogy telik az idő, a fájdalom enyhül, és elkezdenek felmerülni a „mi lett volna, ha…” kérdések. A terapeuták szerint ezek a kérdések gyakran megbánáshoz vezetnek, különösen, ha bizonyos dolgokat másképp csináltunk volna a szakítás után.
Fontos megérteni, hogy a szakítás egy lezárás, egy fejezet vége. Azonban a lezárás módja meghatározhatja, hogy később megbánjuk-e a döntéseinket. A hirtelen, indulatos reakciók, a meggondolatlan szavak, vagy éppen a teljes passzivitás mind olyan dolgok lehetnek, amik később kísérteni fognak.
A legfontosabb, hogy a szakítás utáni időszakban is próbáljunk meg önmagunkhoz hűek maradni, és olyan döntéseket hozni, amelyekkel hosszú távon is elégedettek lehetünk.
Ez nem azt jelenti, hogy nem szabad szomorúnak lenni, vagy hogy nem szabad gyászolni a kapcsolatot. Épp ellenkezőleg, a gyász természetes folyamat, amit át kell élnünk. Azonban fontos, hogy a gyász ne váljon önsajnálattá, vagy ne vezessen olyan tettekhez, amiket később megbánunk. A terapeuták által megfigyelt megbánások éppen ezekre a területekre koncentrálnak: a túlzott reakciókra, a kommunikáció hiányára, és az önmagunkkal való törődés elhanyagolására.
A következő pontokban részletezzük, melyek azok a leggyakoribb dolgok, amiket a terapeuták szerint az emberek megbánnak egy szakítás után. Ezek a pontok segíthetnek abban, hogy tudatosabban kezeljük a szakítás utáni időszakot, és minimalizáljuk a jövőbeli megbánás kockázatát. Ne feledjük, a megbánás elkerülése nem azt jelenti, hogy a szakítás nem fog fájni, hanem azt, hogy a fájdalommal való megküzdésünk hosszú távon is helyes lesz.
1. Nem adtad meg magadnak a gyász időt
Az egyik leggyakoribb hiba, amit szakítás után elkövetünk, hogy nem engedjük meg magunknak a gyász időt. Mintha szégyellnénk a fájdalmunkat, vagy azt hinnénk, hogy minél hamarabb túllépünk rajta, annál erősebbek leszünk. Valójában pont az ellenkezője igaz.
A szakítás egy veszteség. Lehet, hogy nem haláleset, de elvesztettünk egy kapcsolatot, egy jövőt, egy társat, és rengeteg álmot, ami ehhez a kapcsolathoz kötődött. Ez pedig fájdalommal jár, és a fájdalom feldolgozásához idő kell. Ahogy egy komoly betegségből sem gyógyulunk meg azonnal, úgy a szívünk sem jön helyre egyik napról a másikra.
Sokan elkerülik a gyász folyamatát. Új kapcsolatba ugranak, túlzásba viszik a munkát, buliznak éjjel-nappal, vagy épp teljesen bezárkóznak. Ezek mind menekülési utak, amik rövid távon talán segítenek elterelni a figyelmünket, de hosszú távon csak elodázzák a gyógyulást. A feldolgozatlan fájdalom pedig később újra felütheti a fejét, akár évekkel később is, amikor már nem is számítunk rá.
Miért olyan fontos a gyász? Mert segít feldolgozni a veszteséget, megérteni, mi történt, és levonni a tanulságokat. Segít elengedni a múltat, és felkészülni a jövőre. Ha nem engedjük meg magunknak a gyász időt, akkor beragadunk a múltba, és nem tudunk továbblépni.
A gyász nem egy lineáris folyamat. Vannak hullámvölgyek, jó és rossz napok. Van, amikor úgy érezzük, már túlvagyunk rajta, aztán hirtelen újra elönt minket a fájdalom. Ez teljesen normális. Fontos, hogy ne ítéljük el magunkat azért, mert szomorúak vagyunk, vagy hiányzik a volt partnerünk.
A legfontosabb, hogy engedjük meg magunknak érezni a fájdalmat. Ne próbáljuk elnyomni, vagy elkerülni. Engedjük, hogy átjárjon minket, és idővel elmúljon.
Hogyan gyászoljunk? Nincs egyetlen helyes válasz. Mindenki másképp éli meg a veszteséget, és más módszerek segítenek neki feldolgozni a fájdalmat. Van, akinek a naplóírás, van, akinek a sport, van, akinek a barátokkal való beszélgetés segít. Találjuk meg azt, ami nekünk a legjobb, és ne féljünk segítséget kérni, ha szükségünk van rá.
Fontos, hogy legyünk türelmesek magunkkal. A gyógyulás időbe telik, és nem szabad siettetni. Adjunk magunknak időt, hogy feldolgozzuk a veszteséget, és újra megtaláljuk önmagunkat. Ne feledjük, hogy a szakítás nem a világ vége, hanem egy új kezdet lehetősége.
Végül, ne felejtsük el, hogy a gyász nem azt jelenti, hogy örökké szomorúnak kell lennünk. A gyász célja, hogy megtanuljunk élni a veszteséggel, és továbblépjünk az életben. Ha engedjük magunknak a gyász időt, akkor képesek leszünk újra boldogok lenni, és egy új, jobb kapcsolatot kialakítani.
2. Azt hitted, azonnal továbbléphetsz
A szakítás utáni fájdalom elkerülhetetlen. Akár te szakítottál, akár veled szakítottak, a gyász folyamata mindenképpen végig kell menj. Azonban sokan elkövetik azt a hibát, hogy azt hiszik, egy gyors „felülírás” megoldja a problémát. Tévednek. Azonnali továbblépésbe vetni a reményt gyakran visszafelé sül el.
Miért? Mert ahelyett, hogy feldolgoznád az érzéseidet, inkább elnyomod azokat. Ez olyan, mintha egy szőnyeg alá söpörnéd a koszt: előbb-utóbb elő fog jönni, valószínűleg a legrosszabb pillanatban. Lehet, hogy találsz valakit, akivel azonnal „összejössz”, de ez a kapcsolat valószínűleg instabil alapokon fog állni. Gyakran a volt partnered pótlékaként funkcionál, és nem a valódi érzelmeken alapul.
A probléma az, hogy a továbblépés nem egy verseny. Nincs „helyes” időtartam, ameddig szomorkodnod kell. Mindenkinek más az üteme. Ne hasonlítsd magad másokhoz, akik látszólag könnyedén túllépnek a szakításon. Lehet, hogy ők is csak elfedik a fájdalmukat.
A valódi továbblépés nem az, hogy elfelejted a múltat, hanem az, hogy feldolgozod azt, és levonod a tanulságokat.
Mit tehetsz ehelyett? Engedd meg magadnak a gyászt. Sírj, ha sírni van kedved. Beszélj a barátaiddal, a családoddal, vagy akár egy terapeutával. Írj naplót. Sportolj. Foglalkozz a hobbijaiddal. Koncentrálj önmagadra és arra, hogy újra megtaláld a boldogságot, anélkül, hogy egy másik személytől várnád a megmentést.
Ne félj egyedül lenni. Az egyedüllét remek lehetőség arra, hogy jobban megismerd önmagad, és kiderítsd, mire vágysz valójában egy kapcsolatban. Ha sietteted a továbblépést, könnyen beleeshetsz egy olyan mintába, ahol ismételten rossz döntéseket hozol a párválasztás terén.
Tehát, mielőtt azonnal egy új kapcsolatba ugranál, állj meg egy pillanatra, és kérdezd meg magadtól: valójában továbblépek, vagy csak menekülök a fájdalom elől? A válasz segíteni fog abban, hogy meghozd a helyes döntést.
3. Nem tanultál a kapcsolat hibáiból
A szakítás utáni megbánások listáján előkelő helyet foglal el az a felismerés, hogy nem tanultál a kapcsolat hibáiból. Ez nem csak azt jelenti, hogy ismétlésre ítéled magad a jövőben, hanem azt is, hogy elmulasztod a lehetőséget a személyes fejlődésre. Gondolj bele: egy kapcsolat a másik tükre, ami megmutatja a saját gyengeségeidet, félelmeidet és megoldatlan problémáidat.
Ha nem szánsz időt arra, hogy őszintén szembenézz azzal, mi ment félre, ha csak a partnered hibáit látod, akkor valójában becsapod magad. Könnyű a másikat hibáztatni, de a valódi fejlődéshez az kell, hogy befelé is nézz. Milyen szerepet játszottál te a konfliktusokban? Hogyan reagáltál a stresszre? Milyen kommunikációs problémáid voltak?
Ha nem válaszolsz ezekre a kérdésekre, akkor a következő kapcsolatodban is ugyanazokkal a nehézségekkel fogsz szembesülni. Lehet, hogy ugyanazt a típust választod, aki hasonló problémákat hoz a felszínre, vagy egyszerűen csak ugyanazokat a hibákat követed el újra és újra.
A valódi megbánás nem a szakítás ténye, hanem az, hogy nem használtad fel a kapcsolatot arra, hogy jobb emberré válj.
Hogyan kerülheted el ezt a megbánást? Íme néhány tipp:
- Terápiás segítség: Egy terapeuta objektív szemszögből tud segíteni feltárni a kapcsolat dinamikáját és a saját szerepedet benne.
- Önreflexió: Szánj időt arra, hogy egyedül legyél és gondolkodj. Írj naplót, meditálj, vagy beszélgess egy megbízható baráttal.
- Tanulj a hibáidból: Ne félj bevallani, ha hibáztál. Ez az első lépés a változáshoz.
- Fókuszálj a megoldásra: Ne rágódj a múlton, hanem koncentrálj arra, hogy mit tehetsz másképp a jövőben.
A szakítás fájdalmas, de egyben egy lehetőség is. Ne hagyd, hogy kárba vesszen! Használd fel arra, hogy tanulj, fejlődj és egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb jövőt építs magadnak.
4. Kapcsolatban maradtál a volt partnereddel
A szakítás utáni kapcsolatban maradás az egyik leggyakoribb hiba, amit az emberek elkövetnek, és amit a terapeuták szerint később megbánnak. Ez nem jelenti azt, hogy minden esetben rossz, de a legtöbb esetben gátolja a gyógyulási folyamatot és megnehezíti a továbblépést.
Miért olyan csábító a kapcsolatban maradás? Sok oka lehet:
- Félelem a magánytól: Nehezen viseljük el az űrt, amit a másik ember hagyott maga után.
- Reménykedés: Titkon reméljük, hogy vissza fog térni, és a kapcsolat újra működhet.
- Szokás: Egyszerűen megszoktuk a másik ember jelenlétét az életünkben.
- Bűntudat: Úgy érezzük, tartozunk neki azzal, hogy továbbra is támogassuk.
Azonban ezek a motivációk ritkán vezetnek jóra. A folyamatos kommunikáció, a közös programok, a közösségi média követése mind-mind olyan emlékeztetők, amelyek megakadályozzák, hogy feldolgozzuk a veszteséget és továbblépjünk.
Gondolj bele: minden egyes üzenet, minden egyes lájk, minden egyes találkozás felidézi a múltat, és megakadályozza, hogy a jövőre koncentrálj. Mintha egy sebbe piszkálnál folyamatosan, ami sosem fog igazán begyógyulni.
A terapeuták gyakran hangsúlyozzák, hogy a gyógyuláshoz időre és térre van szükség. Ez azt jelenti, hogy fizikailag és érzelmileg is távol kell tartanunk magunkat a volt partnerünktől. Ez nem feltétlenül örökké tartó eltávolodást jelent, de a szakítás utáni időszakban elengedhetetlen.
A kapcsolatban maradás megakadályozza, hogy teljes mértékben feldolgozzuk a szakítást, és hogy új, egészséges kapcsolatokat alakítsunk ki.
Mit tehetsz helyette?
- Szabj határokat: Határozd meg, milyen típusú kapcsolatot szeretnél a jövőben, és közöld ezt a volt partnereddel.
- Csökkentsd a kommunikációt: Minimalizáld az üzenetek, hívások és találkozások számát.
- Kerüld a közösségi médiát: Ne nézegesd a profilját, ne kövesd a posztjait.
- Fókuszálj magadra: Tölts időt a barátaiddal, a családoddal, a hobbiaiddal.
- Kérj segítséget: Ha nehezen megy egyedül, fordulj terapeutához vagy coachhoz.
Ne feledd, a szakítás utáni időszak nehéz, de a gyógyulás lehetséges. Azonban ehhez néha fájdalmas döntéseket kell meghoznunk, mint például a kapcsolat megszakítása a volt partnerünkkel. Hosszú távon azonban ez a döntés vezethet el a boldogsághoz és a teljesebb élethez.
Persze, vannak esetek, amikor a kapcsolatban maradás működhet. Például, ha közös gyermekeitek vannak, vagy ha közösen vezetnek egy vállalkozást. Azonban ezekben az esetekben is rendkívül fontos a határok meghúzása és a professzionális viselkedés.
5. Elhanyagoltad a barátaidat és a családodat
A szakítás utáni időszakban sokan rádöbbennek, hogy a párkapcsolatukra fókuszálva elhanyagolták a barátaikat és a családjukat. Ez a felismerés különösen fájdalmas lehet, hiszen a szeretteink azok, akikre a leginkább támaszkodhatnánk a nehéz időkben.
A párkapcsolat elején természetes, hogy sok időt szeretnénk együtt tölteni a partnerünkkel. Azonban fontos, hogy megőrizzük az egyensúlyt, és ne feledkezzünk meg a többi fontos kapcsolatunkról sem. A barátok és a család nem csak a szórakozást jelentik, hanem a támogatást, a biztonságot és a perspektívát is.
Amikor egy párkapcsolat véget ér, hirtelen sokkal több szabadidőnk lesz. Ekkor döbbenünk rá, hogy a barátaink, akikkel korábban rendszeresen találkoztunk, most már alig ismernek minket. A családi összejöveteleken is egyre ritkábban vettünk részt, mert „épp’ más dolgunk volt”.
A terapeuták gyakran hallják ezt a panaszt: „Annyira a kapcsolatomra koncentráltam, hogy elfelejtettem, kik is vagyok valójában a párom nélkül.” Ez a felismerés sokszor keserű, mert a szakítás után az ember magányosnak és elszigeteltnek érezheti magát, épp akkor, amikor a legnagyobb szüksége lenne a szerettei támogatására.
Miért is történik ez? Sokszor egyszerűen azért, mert a párkapcsolat prioritássá válik. A közös programok, a partner igényei előtérbe kerülnek, és a barátokkal, családdal töltött idő háttérbe szorul. Néha a partner is ösztönözheti ezt a viselkedést, akár tudatosan, akár nem.
A legfontosabb tanulság, hogy a párkapcsolat nem zárhatja ki a többi fontos kapcsolatot az életünkből. A barátok és a család az életünk alapkövei, akikre mindig számíthatunk, függetlenül attól, hogy éppen van-e párkapcsolatunk vagy nincs.
Mit tehetünk, hogy elkerüljük ezt a hibát?
- Tudatosan tervezzünk időt a barátainkkal és a családunkkal. Ne csak akkor keressük őket, ha baj van.
- Vegyen részt a családi eseményeken. Még ha nem is a legizgalmasabb program, a jelenlétünk sokat jelenthet a szeretteinknek.
- Tartsa a kapcsolatot a barátaival. Egy rövid telefonhívás vagy üzenet is sokat számít.
- Ne engedje, hogy a párja elszigetelje Önt a szeretteitől. Ha úgy érzi, hogy a párja kontrollálja a kapcsolatait, beszéljen vele erről.
A szakítás utáni fájdalom enyhítésében kulcsfontosságú szerepet játszik a támogató környezet. Ha elhanyagoltuk a barátainkat és a családunkat, nehéz lesz ezt a támogatást megtalálni. Ezért fontos, hogy már a párkapcsolat alatt is ápoljuk a meglévő kapcsolatainkat, hogy a nehéz időkben legyen kikhez fordulnunk.
6. Nem fektettél energiát az önfejlesztésbe
A szakítás fájdalmas. Természetes, hogy a gyász folyamatán mész keresztül, de ha a fájdalom közepette nem fektetsz energiát az önfejlesztésbe, akkor később megbánhatod. Ez nem azt jelenti, hogy azonnal új hobbiba kell kezdened, vagy maratont futnod, de azt igen, hogy figyelned kell magadra és a fejlődésedre.
Miért olyan fontos ez? Mert egy szakítás után hatalmas űr keletkezik. Ez az űr korábban a párkapcsolatoddal volt kitöltve, és ha nem töltöd meg valami konstruktívval, akkor könnyen negatív gondolatok és érzések táptalajává válhat. Az önfejlesztés segít abban, hogy ezt az űrt valami pozitívval, önmagaddal töltsd ki.
Az önfejlesztés nem egyenlő azzal, hogy tökéletesnek kell lenned. Hanem arról szól, hogy felismerd a gyengeségeidet és dolgozz rajtuk, hogy megerősítsd az erősségeidet, és hogy jobb emberré válj. Ez lehet bármi a terápiától kezdve a könyvolvasáson át a sportolásig. A lényeg, hogy olyan tevékenységeket válassz, amelyek örömet okoznak és előre visznek.
A legnagyobb hiba, amit elkövethetsz egy szakítás után, ha megrekedt a múltban, és nem teszel semmit azért, hogy továbblépj. Az önfejlesztés az a kulcs, amely segít kinyitni az ajtót egy jobb jövő felé.
Néhány konkrét példa, hogy mit érthetünk önfejlesztés alatt a szakítás után:
- Terápia: Egy szakember segíthet feldolgozni a fájdalmat, megérteni a kapcsolat dinamikáját, és azonosítani a saját szerepedet a szakításban.
- Önismereti könyvek olvasása: Rengeteg könyv áll rendelkezésre, amelyek segíthetnek jobban megérteni önmagad, az érzelmeidet, és a viselkedési mintáidat.
- Új hobbi kipróbálása: Ez egy nagyszerű módja annak, hogy új embereket ismerj meg, új készségeket sajátíts el, és eltereld a figyelmed a szakításról.
- Sportolás: A testmozgás nem csak a fizikai egészségednek tesz jót, hanem a mentális egészségednek is. Endorfinokat szabadít fel, amelyek javítják a hangulatodat és csökkentik a stresszt.
- Tanulás: Egy új nyelv, egy új programozási nyelv, vagy bármi más, ami érdekel, segít abban, hogy fejleszd az intellektusodat és érezd, hogy fejlődsz.
Ne feledd, az önfejlesztés egy folyamat, nem egy cél. Nem kell azonnal tökéletesnek lenned. Lépésről lépésre haladj, és légy türelmes magadhoz. A lényeg, hogy tegyél meg mindent azért, hogy jobb emberré válj, és hogy boldogabb és teljesebb életet élj a szakítás után.
Ha nem fektetsz energiát az önfejlesztésbe, akkor később megbánhatod, mert:
- Ugyanazokat a hibákat fogod elkövetni a következő kapcsolataidban.
- Önbizalomhiánnyal fogsz küzdeni.
- Nehezen fogsz továbblépni a múlton.
- Lehet, hogy megragadsz egy olyan helyzetben, amivel nem vagy elégedett.
Tehát, ahelyett, hogy a múltat rágod, fókuszálj a jövőre. Használd a szakítást egy lehetőségként arra, hogy önmagad legjobb verziójává válj. Ez a legjobb befektetés, amit tehetsz magadba.
7. Megpróbáltad elnyomni az érzelmeidet
Az érzelmek elnyomása egy szakítás után olyan, mintha egy gőznyomást próbálnánk visszatartani egy teáskannában. Egy ideig talán sikerül, de végül valahol, valamilyen formában ki fog törni. Lehet, hogy váratlan pillanatokban jön elő a düh, a szomorúság, vagy éppen a félelem, amikor a legkevésbé számítasz rá. Az elnyomás nem megoldás, csupán időleges halogatás.
Sokan azért próbálják elnyomni az érzelmeiket, mert félnek a fájdalomtól. Úgy gondolják, ha nem gondolnak a szakításra, ha nem érzik a szívfájdalmat, akkor az nem is létezik. Ez azonban illúzió. A fájdalom elkerülhetetlen része a gyógyulási folyamatnak. Ha nem engedjük meg magunknak, hogy átéljük, akkor az csak beragad bennünk, és hosszú távon komoly lelki problémákat okozhat.
Az érzelmek elnyomása nem csak a mentális egészségre van negatív hatással, hanem a fizikai állapotunkra is. A stressz, amit az elnyomás okoz, gyengítheti az immunrendszert, alvászavarokat okozhat, és akár emésztési problémákhoz is vezethet. Fontos megérteni, hogy a testünk és a lelkünk szoros kapcsolatban állnak egymással.
Mi történik valójában, amikor elnyomjuk az érzelmeinket?
- Megakadályozzuk a gyógyulást.
- Elveszítjük a kapcsolatot önmagunkkal.
- Nehezebbé tesszük a jövőbeli kapcsolataink kialakítását.
Az érzelmek elnyomása olyan, mint egy adósság: minél tovább halogatjuk a befizetést, annál nagyobb lesz a kamat. Végül eljön az a pont, amikor már nem tudjuk elkerülni a szembenézést.
Ahelyett, hogy elnyomnánk az érzelmeinket, tanuljuk meg őket kezelni. Ez nem azt jelenti, hogy örökké a fájdalomban kell fetrengeni, hanem azt, hogy engedjük meg magunknak, hogy átéljük a szomorúságot, a dühöt, a félelmet, és aztán továbblépjünk. Beszéljünk a barátainkkal, a családunkkal, vagy akár egy terapeutával. Írjunk naplót, sportoljunk, vagy foglalkozzunk olyan tevékenységekkel, amelyek örömet okoznak nekünk. A lényeg, hogy engedjük ki az érzelmeket, de kontrollált módon.
A gyógyulás időbe telik, és nem lineáris folyamat. Lesznek jó napok és rossz napok. A lényeg, hogy legyünk türelmesek önmagunkkal, és ne ostorozzuk magunkat, ha néha eluralkodnak rajtunk az érzelmek. A szakítás utáni gyász természetes folyamat, és minden jogunk megvan hozzá, hogy szomorúak legyünk.
8. Rossz okokból próbáltál új kapcsolatot kezdeni
Sokszor a szakítás utáni űrt akarjuk betölteni egy új kapcsolattal, de ha ez a motiváció, az hosszú távon nem fog működni. Nem azért kell új kapcsolatba kezdeni, mert magányosnak érzed magad, vagy mert félsz egyedül lenni. Ez a fajta „pótlék kapcsolat” általában hamar véget ér, és még nagyobb csalódást okoz.
Gondolj bele: ha még nem dolgoztad fel a korábbi kapcsolatodat, akkor az új partnereddel is ugyanazokat a problémákat fogod megélni. Lehet, hogy tudat alatt a volt párodra emlékeztető tulajdonságokat keresel, vagy éppen ellenkezőleg, túlzottan próbálsz másmilyet találni, ami szintén nem egészséges.
A legfontosabb, hogy először magaddal kell rendbe jönnöd. Éld meg a gyászt, tanuld meg szeretni az egyedüllétet, és csak akkor lépj tovább, ha tényleg készen állsz egy új, egészséges kapcsolatra.
Ne feledd: az új kapcsolat nem gyógyír a régi sebekre. Az új kapcsolat egy lehetőség a boldogságra, de csak akkor, ha már te magad is boldog vagy.
Ha azért kezdesz új kapcsolatot, hogy a volt párod féltékennyé tedd, vagy hogy megmutasd neki, hogy te jobban jársz, az szintén rossz ok. Ez nemcsak igazságtalan az új partnereddel szemben, hanem azt is mutatja, hogy még mindig a volt párod körül forognak a gondolataid.
9. Nem voltál elég türelmes magadhoz
A szakítás fájdalmas. Ez egy közhely, de igaz. És amikor fájdalmas, hajlamosak vagyunk gyors megoldásokat keresni. Gyorsan túl akarunk lenni rajta, mintha egy ragtapaszt tépnénk le. De a gyógyulás nem így működik. Ha nem voltál elég türelmes magadhoz a szakítás után, nagy valószínűséggel megbánod majd. Miért?
Mert a gyógyulás egy folyamat, nem pedig egy esemény. Nem lehet siettetni. Olyan, mint egy törött csont. Lehet, hogy a gipszet gyorsan felrakják, de a csont összeforrása időt vesz igénybe. Ugyanez igaz a törött szívre is.
A türelmetlenség sokféle formát ölthet. Például:
- Túl korán kezdesz randizni, mielőtt feldolgoztad volna a veszteséget.
- Folyamatosan a közösségi médiát görgeted, és figyeled a volt partnered, ami csak tovább ront a helyzeten.
- Megpróbálsz elnyomni az érzéseidet, ahelyett, hogy megélnéd őket.
- Elvárod magadtól, hogy azonnal „jól legyél”, ami irreális elvárás.
Mi történik, ha nem vagy türelmes?
Először is, nem engeded, hogy a sebeid begyógyuljanak. Ha folyton piszkálod a sebet, sosem fog rendesen gyógyulni. Ugyanez igaz a lelki sebekre is. Ha nem engeded, hogy érezd a fájdalmat, nem tudod feldolgozni, és ez hosszú távon problémákat okozhat.
Másodszor, megfosztod magad attól a lehetőségtől, hogy tanulj a tapasztalatból. A szakítás egy lehetőség a fejlődésre. Megvizsgálhatod, mi ment rosszul, mit tehettél volna másképp, és mit szeretnél a jövőben. De ha nem szánsz időt a reflektálásra, elszalasztod ezt a lehetőséget.
Harmadszor, könnyen beleeshetsz ismétlődő mintákba. Ha nem dolgozod fel a korábbi kapcsolataidat, hajlamos lehetsz ugyanazokat a hibákat elkövetni a jövőben is.
A türelem nem azt jelenti, hogy passzívan vársz, hanem azt, hogy aktívan gondoskodsz magadról, miközben a gyógyulás folyamata zajlik.
Mit tehetsz tehát, hogy türelmesebb legyél magadhoz?
- Engedd meg magadnak, hogy érezd a fájdalmat. Ne próbáld elnyomni az érzéseidet.
- Légy kedves magadhoz. Kezeld magad úgy, ahogy egy barátodat kezelnéd.
- Szánj időt a pihenésre és a feltöltődésre.
- Keress támogató embereket, akik megértenek és elfogadnak.
- Legyél türelmes a folyamattal. Ne várd el magadtól, hogy azonnal „jól legyél”.
Ne feledd, a gyógyulás időt vesz igénybe. Légy türelmes magadhoz, és ne add fel! A végén minden rendbe jön.
