Sokan a térigényt a kapcsolatokban azonnal vészjelként fogják fel, ami a távolodás, a szeretet hiánya, vagy akár a szakítás előszobája lehet. Pedig a valóságban a térigény egy sokkal árnyaltabb jelenség, és gyakran éppen az ellenkezőjét jelenti: az érett, egészséges kapcsolatok alapkövét.
A társadalmi elvárások gyakran azt sugallják, hogy a párkapcsolat egyenlő a folyamatos összebújással, a minden perc együtt töltésével. Ez a nyomás azonban fullasztó lehet, és hosszú távon éppen a kapcsolat minőségét ronthatja. A térigény nem a szeretet hiánya, hanem a szükséglet arra, hogy megőrizzük az egyéniségünket, a saját érdeklődési köreinket, a baráti kapcsolatainkat.
A térigény nem feltétlenül a partneredtől való távolodást jelenti, hanem sokkal inkább a saját magadhoz való hűség megőrzését, ami pedig végső soron a kapcsolatod javára válik.
Fontos megérteni, hogy minden ember más és más, és eltérő mértékben van szüksége a saját térre. Ami az egyik félnek elegendő, az a másiknak kevés lehet. Ahelyett, hogy a térigényt fenyegetésként élnénk meg, próbáljuk meg megérteni a mögötte rejlő okokat, és közösen megtalálni azt az egyensúlyt, ami mindkettőnk számára megfelelő.
A személyes tér fontossága az egyéni identitás megőrzésében
A személyes tér, legyen az fizikai vagy érzelmi, elengedhetetlen az egyéni identitás megőrzéséhez egy párkapcsolatban. Sokan tévesen azt hiszik, hogy a folyamatos együttlét és az állandó figyelem a szeretet bizonyítéka, pedig éppen ellenkezőleg, ez a fajta „összetapadás” hosszú távon fullasztóvá válhat és az egyéniség elvesztéséhez vezethet.
Ha nincs lehetőséged arra, hogy időt tölts a saját hobbijaiddal, a barátaiddal, vagy egyszerűen csak egyedül legyél a gondolataiddal, akkor fokozatosan elkezded elhanyagolni azokat a dolgokat, amelyek korábban boldoggá tettek. Ez pedig oda vezethet, hogy elveszíted a kapcsolatot azzal a személlyel, aki valójában vagy.
A személyes tér biztosítja, hogy megmaradjanak a saját érdeklődési köreid, nézeteid és baráti kapcsolataid. Ezáltal nem válsz a partnered árnyékává, hanem egy önálló, érdekes egyéniség maradsz, akit a partnered szeretett meg. A kapcsolat akkor tud igazán virágozni, ha mindkét fél képes megőrizni az egyéniségét.
A személyes tér lehetővé teszi, hogy önállóan fejlődj, új dolgokat tanulj és gazdagítsd az életedet. Amikor visszatérsz a partneredhez, új élményekkel és gondolatokkal gazdagabban teheted a kapcsolatotokat.
Ha a partnered nem engedi, hogy időt tölts magaddal, az annak a jele lehet, hogy bizonytalan a saját értékében, vagy féltékeny a kapcsolataidra. Fontos, hogy kommunikálj a partnereddel arról, hogy miért van szükséged a személyes térre, és hogy ez nem a kapcsolatod iránti szeretet hiányát jelenti, hanem éppen ellenkezőleg, segít abban, hogy egy kiegyensúlyozottabb és boldogabb partner legyél.
A személyes tér nem csak a fizikai távolságot jelenti. Jelentheti azt is, hogy van időd a saját gondolataidra, anélkül, hogy a partnered állandóan a közeledben lenne. Ez a mentális tér elengedhetetlen a stressz kezeléséhez és a mentális egészséged megőrzéséhez.
Ne félj időt szánni magadra! A minőségi énidő befektetés a kapcsolatodba, hiszen egy boldogabb és kiegyensúlyozottabb éneddel tudsz a partnerednek is többet adni.
A térigény és az önbizalom kapcsolata: Hogyan erősíti a kapcsolatot?
A térigény, vagyis az a szükséglet, hogy időnként külön legyünk a párunktól, szorosan összefügg az önbizalommal. Egy egészséges kapcsolatban mindkét félnek szüksége van arra, hogy megőrizze az identitását, és ez a tér biztosítja ezt.
Ha mindkét fél magabiztos önmagában, akkor sokkal kevésbé valószínű, hogy a másikat birtokolni akarja, vagy hogy féltékenykedni fog, ha a párja időt tölt másokkal vagy a saját hobbijaival. Az önbizalommal rendelkező emberek tudják, hogy a párjuk szereti őket, és nem érzik szükségét annak, hogy folyamatosan ellenőrizzék vagy korlátozzák őket.
A tér lehetővé teszi, hogy mindkét fél fejlődjön és növekedjen egyénileg. Amikor időt töltünk egyedül, vagy barátokkal, új élményekkel gazdagodunk, új nézőpontokat szerzünk, és ezáltal érdekesebbé válunk a párunk számára is. Ez a folyamatos fejlődés pedig elengedhetetlen egy hosszú távú, dinamikus kapcsolat fenntartásához.
A tér az önbizalom szempontjából azt is jelenti, hogy a felek tudják, hogy egyedül is megállják a helyüket. Nem a párkapcsolat határozza meg a teljes értéküket, hanem van egy saját, külön életük is, ami független a párjuktól. Ez pedig egy hatalmas önbizalom-növelő tényező.
A térigény kielégítése tehát nemcsak a kapcsolat szempontjából egészséges, hanem az egyéni önbizalom szempontjából is. Ha mindkét fél magabiztos és kiegyensúlyozott, akkor a kapcsolatuk is sokkal erősebb és stabilabb lesz.
Fontos megérteni, hogy a térigény nem azt jelenti, hogy nem szeretjük a párunkat. Éppen ellenkezőleg! Azt jelenti, hogy annyira bízunk a kapcsolatunkban, hogy tudjuk, kibírja, ha időnként külön töltünk időt. Sőt, valójában ez még erősebbé is teszi a köteléket.
Azok a kapcsolatok, ahol mindkét fél tiszteletben tartja a másik térigényét, általában boldogabbak és tartósabbak. Az önbizalom pedig kulcsfontosságú ahhoz, hogy ezt a tiszteletet meg tudjuk adni a párunknak. Ha magabiztosak vagyunk magunkban, akkor nem félünk attól, hogy a párunk eltávolodik tőlünk, ha időt tölt másokkal vagy a saját dolgaival.
Gondoljunk bele: ha valakinek szüksége van egy kis időre egyedül, hogy feltöltődjön, akkor utána sokkal jobb partner lesz. Kipihentebb, türelmesebb és figyelmesebb lesz a párjával. Ez pedig mindkét fél számára előnyös.
Végül, a térigény kielégítése lehetőséget ad arra, hogy hiányozzon egymásnak a párjával. A távolság néha közelebb hozhat, és felidézheti bennünk, miért is szeretjük a másikat. Ez pedig frissen tarthatja a kapcsolatot, és megakadályozhatja, hogy a mindennapi rutin elnyomja a szenvedélyt.
A kommunikáció javítása a térigény tiszteletben tartásával
A térigény tiszteletben tartása kulcsfontosságú a hatékony kommunikációhoz. Amikor mindkét fél megkapja a szükséges teret, az a következőképpen javítja a kommunikáció minőségét:
- Csökkenti a konfliktusok számát: A zsúfoltság és a folyamatos jelenlét feszültséget szülhet. A tér lehetővé teszi, hogy lehűljünk egy vita után, és higgadtabban térjünk vissza a beszélgetéshez.
- Növeli az őszinteséget: Amikor nem érezzük magunkat nyomás alatt, hogy állandóan a másik kedvére tegyünk, könnyebben fejezzük ki az igazi érzéseinket és gondolatainkat.
- Fokozza a figyelmet: Ha tudjuk, hogy időnként távol lehetünk a másiktól, nagyobb valószínűséggel figyelünk oda a közös pillanatokban. A hiány fokozhatja a jelenlét értékét.
- Segít a saját identitás megőrzésében: Ha megőrizzük a saját hobbijainkat és barátainkat, nem válik a kapcsolatunk a teljes identitásunkká. Ez lehetővé teszi, hogy friss perspektívával térjünk vissza a beszélgetésekhez.
Képzeljük el, hogy a partnerednek szüksége van egy kis időre, hogy egyedül legyen, és elmélyedjen a hobbijában. Ha ezt tiszteletben tartjuk, az nem azt jelenti, hogy elhanyagoljuk egymást, hanem azt, hogy lehetőséget adunk a partnerünknek, hogy feltöltődjön és új energiával térjen vissza. Ezáltal a közös idő minősége javul, és a beszélgetések mélyebbek és tartalmasabbak lesznek.
A térigény tiszteletben tartása azt jelenti, hogy elfogadjuk, hogy a partnerünknek időnként szüksége van egyedüllétre a feltöltődéshez és a saját gondolataival való foglalkozáshoz, ami végső soron a kapcsolat javát szolgálja.
Ezzel szemben, ha nem tiszteletben tartjuk a térigényt, az oda vezethet, hogy a partnered úgy érzi, fojtogatjuk, és nem tud önmaga lenni. Ez pedig frusztrációhoz, haraghoz és végül kommunikációs problémákhoz vezethet. Ne feledjük, a jó kommunikáció alapja a kölcsönös tisztelet, és a térigény tiszteletben tartása ennek egy fontos eleme.
A kreativitás és a produktivitás növelése külön töltött idővel
A külön töltött idő nem csupán a kapcsolat szüneteltetése, hanem egy lehetőség a személyes fejlődésre, ami közvetve a párkapcsolat javára is válik. Különösen igaz ez a kreativitás és a produktivitás terén. Amikor folyamatosan együtt vagyunk a párunkkal, könnyen belesüppedhetünk egy rutinba, ami a kreatív energiáinkat is elfojthatja.
A külön eltöltött idő lehetőséget ad arra, hogy új inspirációkat gyűjtsünk. Egyedül elmerülhetünk a hobbijainkban, olvashatunk, megnézhetünk egy filmet, vagy akár új emberekkel is megismerkedhetünk. Ezek az élmények új perspektívákat nyithatnak meg előttünk, amiket aztán a kapcsolatunkba is belevihetünk.
Gondoljunk csak bele: egy festőművésznek szüksége van arra, hogy kilépjen a műterméből, és a természetben, vagy egy másik városban inspirálódjon. Ugyanez igaz a párkapcsolatban is. A külön töltött idő feltölt energiával, ami a munkánkban, a hobbijainkban és a párkapcsolatunkban is kamatozik.
A külön töltött idő nem csupán a kapcsolat hiányát jelenti, hanem egy befektetés a személyes fejlődésbe, ami végső soron a kapcsolat minőségét is javítja.
Ha egyedül töltünk időt, jobban tudunk koncentrálni a feladatainkra. Nincs semmi, ami elvonja a figyelmünket, így hatékonyabban tudunk dolgozni, tanulni vagy alkotni. Ez pedig növeli a produktivitásunkat, ami önbizalmat ad, és elégedettebbé tesz minket.
Ezen kívül a külön töltött idő segít abban, hogy jobban megértsük önmagunkat. Amikor egyedül vagyunk, van időnk gondolkodni az érzéseinken, a céljainkon és az értékeinken. Ez az önismeret pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy egy kiegyensúlyozott és boldog kapcsolatot tudjunk kialakítani.
Ne feledjük, egy sikeres kapcsolat két egész ember találkozása, nem pedig két fél ember összeragadása. A külön töltött idő lehetővé teszi, hogy megőrizzük az egyéniségünket, és továbbra is fejlődjünk, ami a kapcsolatunkat is gazdagabbá teszi.
A féltékenység és a birtoklási vágy csökkentése a tér biztosításával
A tér biztosítása a kapcsolatban nem csupán a szabadságról szól, hanem arról is, hogy csökkenti a féltékenységet és a birtoklási vágyat. Amikor mindkét félnek van lehetősége a saját érdeklődési körének szentelni időt, a saját barátaival lenni, és a saját céljai felé haladni, az erősíti az önbizalmukat.
A féltékenység gyakran abból fakad, hogy valaki úgy érzi, a párja élete nélkül nem teljes értékű. Ha viszont mindkét félnek van saját, aktív élete, akkor nem fognak a másiktól függeni a boldogságukhoz. Ezáltal csökken az a szorongás, ami a féltékenység alapja.
A birtoklási vágy pedig gyakran a kontroll iránti igényből táplálkozik. Ha valaki úgy érzi, hogy a párja minden percét kontrollálnia kell, az azért van, mert fél attól, hogy elveszíti őt. A tér biztosítása megmutatja, hogy megbízol a partneredben, és hogy nem kell őt „fogva tartanod” ahhoz, hogy veled maradjon.
A tér lehetővé teszi, hogy mindketten önálló egyéniségek maradjatok a kapcsolatban, ami csökkenti az egymástól való függőséget és a féltékenységre való hajlamot.
Gondolj bele: ha a partnered tudja, hogy megbízol benne, és hogy nem próbálod őt „megszerezni”, akkor sokkal kevésbé fogja érezni, hogy menekülnie kell. Sőt, valószínűleg még közelebb is fog kerülni hozzád, mert látja, hogy tiszteled a szabadságát.
Ráadásul, ha mindketten töltötök időt külön, akkor több élménnyel tértek vissza egymáshoz, amiről beszélgethettek, és ami új témákat hoz a kapcsolatba. Ezáltal a kapcsolat nem válik unalmassá és stagnálóvá.
Tehát a tér biztosítása nem azt jelenti, hogy kevésbé szeretitek egymást, hanem azt, hogy elég érettek vagytok ahhoz, hogy bízzatok egymásban, és hogy tudjátok, a kapcsolatotok akkor a legerősebb, ha mindketten boldogok és teljesek vagytok.
A kapcsolat frissességének és izgalmának megőrzése a távolság által
A távolság, legyen az fizikai vagy érzelmi, paradox módon hozzájárulhat a kapcsolat frissességének és izgalmának megőrzéséhez. Amikor nem töltünk minden percet a partnerünkkel, lehetőségünk nyílik arra, hogy új élményeket szerezzünk, új dolgokat tanuljunk, és ezáltal friss perspektívákat vigyünk a kapcsolatba.
Az állandó együttlét könnyen monotóniához vezethet. Ha viszont mindkét félnek van saját élete, érdeklődési köre és baráti köre, akkor mindig lesz miről mesélni, mindig lesznek új témák, amelyek izgalmassá teszik a beszélgetéseket. Ez megakadályozza, hogy a kapcsolat ellaposodjon, és fenntartja a kíváncsiságot a másik iránt.
A távolság segít megőrizni a rejtélyt és a vágyat. Amikor nem tudunk mindent a másikról, amikor nem látjuk minden nap, akkor a fantáziánk működésbe lép, és a partnerünk iránti vágy intenzívebbé válhat. Ez különösen fontos a hosszú távú kapcsolatokban, ahol a megszokás könnyen eluralkodhat.
A távolság lehetővé teszi, hogy újra felfedezzük egymást. Amikor találkozunk, az olyan, mintha újra randevúznánk, ami segít felidézni a kapcsolat kezdeti izgalmát és szenvedélyét.
Az egyéni célok elérése is fontos a kapcsolat szempontjából. Ha mindkét félnek van ideje és tere arra, hogy a saját álmait kövesse, akkor elégedettebbek lesznek önmagukkal, és ez pozitívan hat a kapcsolatukra is. Egy boldog, kiegyensúlyozott partner sokkal vonzóbb, mint egy olyan, aki elveszett a másik árnyékában.
A hiány érzése is jótékony hatású lehet. Amikor nem vagyunk állandóan a partnerünkkel, akkor jobban értékeljük az együtt töltött időt, és jobban odafigyelünk a másikra. Ez segít elkerülni a természetesnek vett dolgokat, és fenntartja a hálát és a megbecsülést.
Végül, a távolság lehetőséget ad arra, hogy személyiségünket is megőrizzük. Nem kell folyton kompromisszumokat kötnünk, és nem kell feladnunk azokat a dolgokat, amelyek fontosak számunkra. Ez segít megőrizni az identitásunkat, és ezáltal vonzóbbak maradunk a partnerünk számára.
A személyes hobbik és érdeklődési körök ápolása a kapcsolat mellett
Az egyéni hobbik és érdeklődési körök megőrzése a kapcsolat mellett nem luxus, hanem elengedhetetlen. Sokan tévesen azt hiszik, hogy egy jó kapcsolat azt jelenti, hogy minden időt együtt kell tölteni, és minden tevékenységet közösen kell végezni. Ez azonban hosszú távon fullasztó lehet, és a kapcsolat rovására mehet.
Amikor mindkét fél ápolja a saját szenvedélyeit, azzal nem csak önmaguknak tesznek jót, hanem a kapcsolatuknak is. Egyrészt, a külön eltöltött idő alatt új élményeket szerezhetnek, amiket aztán megoszthatnak egymással, ezzel frissítve a kommunikációt és a beszélgetési témákat. Másrészt, a saját hobbik gyakorlása sikerélményt nyújt, ami növeli az önbizalmat és a pozitív énkép kialakulását segíti elő. Ezáltal a partnerünk egy kiegyensúlyozottabb, boldogabb embert kap, aki nem a kapcsolattól várja a boldogságát.
A hobbik segítenek a stressz levezetésében is. Ha valaki feszült, vagy frusztrált, akkor a kedvenc tevékenységébe menekülve ki tud kapcsolódni, és feltöltődni. Így nem a partnerén vezeti le a feszültséget, hanem egészséges módon kezeli a problémákat.
A személyes hobbik és érdeklődési körök megtartása lehetővé teszi, hogy megőrizzük az egyéniségünket a kapcsolatban. Ezáltal nem olvadunk bele a másikba, hanem két különálló, de egymást kiegészítő személyiség maradunk.
Fontos, hogy a partnerünk hobbiját támogassuk, még akkor is, ha az nem a mi érdeklődési körünkbe tartozik. Ezáltal éreztetjük vele, hogy elfogadjuk és szeretjük őt olyannak, amilyen, és nem akarjuk megváltoztatni. A kölcsönös tisztelet és elfogadás pedig a stabil kapcsolat alapja.
Például, ha az egyik fél szeret festeni, a másik pedig focizni, akkor ne próbáljuk meg rávenni a másikat, hogy csatlakozzon a mi hobbinkhoz. Ehelyett támogassuk a másikat abban, hogy kibontakozhasson a saját területén. Elmehetünk megnézni a partnerünk focimeccsét, vagy megnézhetjük a festményeit, ezzel kimutatva, hogy érdekel minket az, ami számára fontos.
Az egyéni hobbik ápolása nem azt jelenti, hogy elhanyagoljuk a kapcsolatot. Fontos megtalálni az egyensúlyt a közös és az egyéni tevékenységek között. Ha mindkettőre jut idő, akkor a kapcsolatunk egészséges és kiegyensúlyozott marad.
A túl szoros kapcsolat negatív hatásainak elkerülése
A túlzott közelség, a folyamatos egymásra utaltság a kapcsolatokban paradox módon épp az intimitás és a harmónia ellensége lehet. Ha állandóan a másik közelében vagyunk, ha minden percünket együtt töltjük, az hosszú távon fullasztóvá válhat, és számos negatív következménnyel járhat. Nézzük, milyen problémák merülhetnek fel, ha nem hagyunk teret egymásnak:
- Az egyéni identitás elvesztése: Amikor a kapcsolatunk teljesen bekebelez minket, elfelejthetjük, kik is vagyunk valójában, mit szeretünk, miben vagyunk jók. A saját hobbijaink, érdeklődési köreink háttérbe szorulnak, és a „mi” felülírja az „én”-t.
- Fokozott konfliktusok: A szűk térben könnyebben súrlódunk. Apró dolgok is hatalmas vitákká eszkalálódhatnak, mert nincs lehetőségünk kicsit távol kerülni a problémától, lehiggadni, más perspektívából látni a dolgokat.
- Unalom és stagnálás: Ha mindig ugyanazt csináljuk, ugyanazokkal az emberekkel találkozunk, a kapcsolatunk könnyen belefáradhat a rutinba. Az újdonság hiánya pedig az izgalom és a szenvedély elhalványulásához vezethet.
- Érzelmi kimerültség: Folyamatosan a másik igényeire figyelni, megfelelni neki, lemondani a saját szükségleteinkről, érzelmileg kimerítő lehet. Ez pedig hosszú távon kiégéshez és frusztrációhoz vezethet.
- Függőség kialakulása: Ha a boldogságunkat, a biztonságunkat kizárólag a másiktól várjuk, függővé válhatunk tőle. Ez pedig egészségtelen dinamikát teremt a kapcsolatban, ahol az egyik fél kontrollálja a másikat.
A térigény nem azt jelenti, hogy nem szeretjük a másikat, vagy hogy el akarunk távolodni tőle. Épp ellenkezőleg! A tér lehetővé teszi, hogy:
- Megőrizzük az egyéniségünket: A saját hobbijaink, barátaink, céljaink fontosak ahhoz, hogy teljes értékű embernek érezzük magunkat.
- Feltöltődjünk: A magunkkal töltött idő, a pihenés, a kikapcsolódás elengedhetetlen ahhoz, hogy energikusak és kiegyensúlyozottak legyünk.
- Hiányozzunk egymásnak: A távolság felébreszti a vágyat, a hiányt, és újraértékeljük a kapcsolatunkat. Amikor újra találkozunk, hálásabbak leszünk egymás társaságáért.
- Fejlődjünk: A saját tapasztalataink, a saját kihívásaink segítenek abban, hogy fejlődjünk, tanuljunk, és jobb partnerek legyünk.
A túl szoros kapcsolatban az egyik fél (vagy mindkettő) úgy érezheti, mintha egy láthatatlan pórázon lenne tartva, ami fojtogató érzést kelthet és akadályozhatja a személyes növekedést.
A kiegyensúlyozott kapcsolatban a közös idő és a külön töltött idő arányban van egymással. Mindkét fél megkapja a szükséges teret ahhoz, hogy önmaga lehessen, miközben a kapcsolatuk is erős és harmonikus marad.
Fontos, hogy beszéljünk a párunkkal a térigényünkről, és közösen találjuk meg a megfelelő egyensúlyt. A nyílt kommunikáció, a kölcsönös tisztelet és a kompromisszumkészség kulcsfontosságú ahhoz, hogy elkerüljük a túlzott közelség negatív hatásait, és egy egészséges, boldog kapcsolatot építsünk.
A térigény egészséges mértékének megtalálása és kommunikálása
A térigény nem egyenlő a szeretet hiányával. Sőt, épp ellenkezőleg! Ahhoz, hogy a kapcsolatodban a tér működjön, beszélned kell róla. De hogyan? És miért olyan fontos ez?
Először is, ismerd fel a saját igényeidet. Mikor érzed úgy, hogy szükséged van egy kis „énidőre”? Mi az, ami feltölt, és amit egyedül, vagy barátokkal szeretsz csinálni? Legyél őszinte magaddal, és ne érezd magad emiatt bűnösnek.
Másodszor, kommunikáld ezeket az igényeket a partnerednek. Ne várd, hogy kitalálja! Használj „Én” üzeneteket, például: „Én úgy érzem, hogy szükségem van egy kis időre magamnak, hogy feltöltődjek, és utána sokkal jobb társ tudok lenni.” Ne vádaskodj, ne hibáztass, csak mondd el, hogy érzed magad.
Harmadszor, hallgasd meg a partnered igényeit is. Lehet, hogy neki is szüksége van térre, más formában, mint neked. Legyetek nyitottak, és próbáljatok kompromisszumot kötni. A kompromisszum nem azt jelenti, hogy egyikőtök sem kapja meg, amit akar, hanem hogy mindketten kapnak valamit, ami fontos számukra.
Negyedszer, állítsatok fel határokat. Ezek a határok lehetnek időbeli (pl. „minden szombat délelőtt az enyém”), térbeli (pl. „a dolgozószobám a privát terem”), vagy akár kommunikációs (pl. „ha azt mondom, hogy most nem tudok erről beszélni, kérlek, ne erőltesd”). A határok segítenek abban, hogy mindketten biztonságban és tiszteletben érezzétek magatokat.
Ötödször, legyetek rugalmasak. Az élet változik, és a kapcsolatotok is változni fog. Lehet, hogy ami ma működik, holnap már nem fog. Beszéljetek rendszeresen a térigényetekről, és szükség esetén módosítsatok a határokon.
Hatodszor, ne keverd össze a térigényt a problémamegoldással. Ha valami baj van a kapcsolatban, ne a tér legyen a megoldás. A tér arra való, hogy feltöltődj, és jobb társ lehess, nem pedig arra, hogy elkerüld a problémákat.
Hetedszer, legyetek türelmesek. A térigény megtalálása és kommunikálása időbe telik. Ne várjátok, hogy minden azonnal tökéletes lesz. Legyetek türelmesek egymással, és adjatok időt magatoknak.
Nyolcadszor, értékeljétek a teret. Amikor megkaptad a teret, amit kértél, használd ki! Töltsd fel magad, csináld azt, ami boldoggá tesz, és amikor visszatérsz a partneredhez, légy ott teljes szívvel.
A legfontosabb: a térigény kommunikálása azt mutatja, hogy törődsz a kapcsolatoddal, és szeretnéd, hogy az hosszú távon is működjön.
Végül, de nem utolsósorban, ne feledd, hogy a térigény nem azt jelenti, hogy nem szereted a partneredet. Épp ellenkezőleg! A tér azt jelenti, hogy szeretnél a lehető legjobb társ lenni, és ehhez szükséged van arra, hogy időnként egyedül legyél.
