A szelén egy esszenciális nyomelem, ami azt jelenti, hogy a szervezetünk nem képes előállítani, ezért táplálékkal kell bevinnünk. Kiemelt szerepe van a pajzsmirigy egészséges működésében. De hogyan is segíti ez a kis ásványi anyag a pajzsmirigyet?
A pajzsmirigy hormontermelése bonyolult folyamatok sorozata, melyben a szelén kulcsfontosságú szerepet játszik. A szelén részt vesz a szelénoproteinek, vagyis szeléntartalmú fehérjék előállításában. Ezek a fehérjék elengedhetetlenek a pajzsmirigyhormonok, a tiroxin (T4) és a trijód-tironin (T3) szintéziséhez és aktiválásához.
A T4, a pajzsmirigy által termelt fő hormon, nem aktív. A T3 az aktív forma, mely a sejtekben fejti ki hatását. A szelénoproteinek, mint például a jód-tironin deiodinázok (DIO), katalizálják a T4 T3-má alakítását, biztosítva ezzel a megfelelő mennyiségű aktív pajzsmirigyhormon rendelkezésre állását a szervezetben.
A szelén tehát nem csupán a pajzsmirigyhormonok előállításában segédkezik, hanem azok aktiválásában is, ami elengedhetetlen a szervezet megfelelő anyagcseréjéhez és energiaellátásához.
Ezen túlmenően a szelén antioxidáns hatással is bír, védve a pajzsmirigyet a szabad gyökök által okozott károsodástól. A pajzsmirigy a hormontermelés során oxidatív stressznek van kitéve, így a szelén antioxidáns tulajdonságai hozzájárulnak a szerv épségének megőrzéséhez.
A pajzsmirigy alapjai: Felépítés, működés és hormontermelés
A pajzsmirigy egy kis, pillangó alakú mirigy a nyak elülső részén. Bár apró, kulcsfontosságú szerepet játszik a szervezet anyagcsere-folyamataiban. Fő feladata a pajzsmirigyhormonok, nevezetesen a tiroxin (T4) és a trijód-tironin (T3) termelése és kibocsátása a véráramba.
Ezek a hormonok elengedhetetlenek a sejtek energiafelhasználásának szabályozásához, befolyásolva a szívritmust, a testhőmérsékletet, a testsúlyt és még a hangulatot is. A pajzsmirigy működését a hipotalamusz és az agyalapi mirigy szabályozza, egy komplex visszacsatolási rendszeren keresztül. A hipotalamusz pajzsmirigy-serkentő hormont (TRH) bocsát ki, ami az agyalapi mirigyet serkenti pajzsmirigy-serkentő hormon (TSH) termelésére. A TSH ezután a pajzsmirigyet stimulálja a T4 és T3 termelésére.
A T4, bár a pajzsmirigy által termelt fő hormon, valójában egy prohormon. Ez azt jelenti, hogy a T3-hoz képest kevésbé aktív, és a szervezetben, elsősorban a májban és a vesékben, T3-má kell alakulnia ahhoz, hogy teljes hatását kifejtse. Ez az átalakulás szelénfüggő enzimek, az úgynevezett dejodinázok segítségével történik.
A pajzsmirigy szelént használ a T4 hormon T3 hormonná való átalakításához. A T3 az a forma, amelyet a szervezet sejtjei ténylegesen felhasználnak az anyagcsere szabályozására.
A dejodinázok családjába három fő enzim tartozik (D1, D2, D3), melyek mindegyike szelén-tartalmú. Ezek az enzimek különböző szövetekben találhatók meg, és szabályozzák a T4 átalakulását T3-má, illetve a T3 inaktiválását. A D1 és D2 enzimek a T4-et T3-má alakítják, míg a D3 a T4-et és T3-at inaktív formákká alakítja.
A pajzsmirigy maga is tartalmaz jelentős mennyiségű szelént, ami arra utal, hogy védő szerepe is lehet a pajzsmirigy sejtjei számára a hormontermelés során keletkező oxidatív stresszel szemben. A szelén továbbá fontos része a glutation-peroxidáz nevű enzimnek, amely antioxidáns védelmet nyújt a pajzsmirigynek.
A pajzsmirigy hormontermelése jód felhasználásával történik. A pajzsmirigy a vérből felveszi a jódot, és beépíti a T4 és T3 hormonokba. A jódhiány pajzsmirigy alulműködéshez vezethet.
A szelén szerepe az emberi szervezetben: Általános áttekintés
A szelén egy esszenciális nyomelem, ami azt jelenti, hogy a szervezetünk nem képes önmagától előállítani, ezért táplálékkal kell bevinnünk. Kis mennyiségben van rá szükségünk, mégis kulcsfontosságú szerepet játszik számos élettani folyamatban, különösen a pajzsmirigy megfelelő működésében.
A pajzsmirigy hormonjai (T4 és T3) a szervezet anyagcseréjének szabályozásában vesznek részt. A T4, a pajzsmirigy által termelt hormon, inaktív formában van jelen, és a szervezetben aktív T3 hormonná alakul át. Ebben az átalakításban szelénfüggő enzimek, a deiodinázok játszanak kiemelkedő szerepet. A szelén tehát nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a pajzsmirigy hormonjai megfelelően elláthassák feladatukat.
Ezen túlmenően a szelén antioxidáns hatással is rendelkezik. A pajzsmirigy a hormontermelés során oxidatív stressznek van kitéve, ami károsíthatja a sejteket. A szelént tartalmazó glutation-peroxidáz enzimek segítenek semlegesíteni a szabad gyököket és védeni a pajzsmirigy sejtjeit a károsodástól. Ez különösen fontos a pajzsmirigy autoimmun betegségeiben, mint például a Hashimoto-thyreoiditis, ahol a szervezet a saját pajzsmirigyét támadja.
A szelén hozzájárul a pajzsmirigy hormonok megfelelő termeléséhez és aktiválásához, valamint védi a pajzsmirigy sejtjeit az oxidatív stressztől.
A szelénhiány összefüggésbe hozható a pajzsmirigy működési zavaraival, beleértve a hypothyreosist (pajzsmirigy alulműködését) és a Hashimoto-thyreoiditist. A megfelelő szelénbevitel tehát elengedhetetlen a pajzsmirigy egészségének megőrzéséhez. A szelén forrásai közé tartoznak a brazil dió, a halak, a húsok és a tojás. Fontos azonban, hogy a szelént mértékkel fogyasszuk, mivel a túlzott bevitel is káros lehet.
Szeléntartalmú enzimek a pajzsmirigyben: Szelénoproteinek
A szelén létfontosságú nyomelem a pajzsmirigy optimális működéséhez. Ennek oka, hogy a pajzsmirigyben számos szeléntartalmú enzim, úgynevezett szelenoprotein található. Ezek a szelenoproteinek kulcsszerepet játszanak a pajzsmirigyhormonok szintézisében és metabolizmusában.
Az egyik legfontosabb szelenoprotein a jodtironin-deiodináz (DIO) család. Ezek az enzimek felelősek a pajzsmirigyhormonok, a T4 (tiroxin) és a T3 (trijódtironin) átalakításáért. A T4 a pajzsmirigy által termelt fő hormon, de a T3 a biológiailag aktív forma, ami a sejtekben hat. A DIO enzimek eltávolítják a jód atomokat a T4-ből, ezáltal aktiválva azt T3-má, vagy inaktiválva, reverz T3-má (rT3), amely inaktív. A DIO enzimek három fő típusa létezik (DIO1, DIO2, DIO3), és mindegyiknek más a szerepe a hormonátalakításban különböző szövetekben, beleértve az agyat, májat és magát a pajzsmirigyet is.
Például, a DIO2 enzim a pajzsmirigyben és az agyban található, és a T4-et T3-má alakítja, biztosítva a megfelelő T3-szintet ezekben a szervekben. Ezzel szemben a DIO3 enzim a T4-et rT3-má alakítja, inaktiválva azt. A szelénhiány befolyásolja a DIO enzimek működését, ami a T3-szint csökkenéséhez és a rT3-szint növekedéséhez vezethet, ami pajzsmirigy működési zavarokhoz járulhat hozzá.
A szelén tehát elengedhetetlen a jodtironin-deiodináz enzimek megfelelő működéséhez, amelyek nélkülözhetetlenek a pajzsmirigyhormonok aktiválásához és inaktiválásához.
További szelenoproteinek, mint például a glutation-peroxidázok (GPx), antioxidáns védelmet nyújtanak a pajzsmirigynek. A pajzsmirigy magas hidrogén-peroxid (H2O2) szintet termel a pajzsmirigyhormonok szintézise során, ami oxidatív stresszt okozhat. A GPx enzimek semlegesítik a H2O2-t, védve a pajzsmirigy sejteket a károsodástól. A szelénhiány csökkentheti a GPx aktivitását, ami növelheti a pajzsmirigy oxidatív stressznek való kitettségét.
Összefoglalva, a szelén a pajzsmirigyben található szelenoproteinek révén támogatja a pajzsmirigy működését. Ezek a szelenoproteinek nélkülözhetetlenek a pajzsmirigyhormonok szintéziséhez, átalakításához és a pajzsmirigy oxidatív stresszel szembeni védelméhez.
A szelén és a T4-ből T3-má alakulás: A deiodinázok működése
A szelén kulcsfontosságú szerepet játszik a pajzsmirigyhormonok, konkrétan a T4 (tiroxin) és a T3 (trijódtironin) átalakulásában. A pajzsmirigy elsősorban T4 hormont termel, ami egy kevésbé aktív forma. Ahhoz, hogy a T4 hormon aktív T3 hormonná alakuljon, szeléntartalmú enzimekre, az úgynevezett dejodinázokra van szükség.
Ezek a dejodinázok (más néven jód-tironin dejodinázok) felelősek a T4 hormonból egy jódatom eltávolításáért, ami a biológiailag aktív T3 hormon keletkezéséhez vezet. Három fő típusuk létezik: D1, D2 és D3. Mindegyik dejodináz más-más szövetben található meg, és eltérő módon szabályozza a pajzsmirigyhormonok szintjét. A D1 dejodináz a májban, a vesében és a pajzsmirigyben található, és mind a T4-ből T3-má alakításban, mind a T4-ből inaktív reverz T3-má (rT3) alakításban szerepet játszik.
A D2 dejodináz az agyban, a hipofízisben és a barna zsírszövetben található, és a helyi T3 szint szabályozásáért felelős ezekben a szövetekben. A D3 dejodináz a központi idegrendszerben, a bőrben és a méhlepényben található, és a T4-et inaktív rT3-má alakítja, ezzel csökkentve a T3 biológiai hatását.
A szelénhiány gátolja a dejodinázok megfelelő működését, ami a T4-ből T3-má történő átalakulás csökkenéséhez vezethet. Ez potenciálisan pajzsmirigy alulműködéshez (hipotireózis) vezethet, még akkor is, ha a pajzsmirigy elegendő T4 hormont termel.
A dejodinázok működéséhez szelénre van szükség, mivel a szelén beépül ezeknek az enzimeknek a szerkezetébe, konkrétan szelenocisztein formájában. A szelenocisztein egy ritka aminosav, amely a szelénnek a fehérjékbe való beépülését teszi lehetővé. A szelénhiány esetén a dejodinázok nem tudnak megfelelően működni, ami befolyásolja a T4-ből T3-má történő átalakulást.
Ez az átalakulás azért kritikus fontosságú, mert a T3 hormon sokkal aktívabb, mint a T4, és ez felelős a pajzsmirigyhormonok által szabályozott metabolikus folyamatokért. A T3 hormon befolyásolja a szívműködést, az emésztést, az izomerőt, a hangulatot és a kognitív funkciókat. A megfelelő szelénbevitel biztosítása tehát elengedhetetlen a dejodinázok optimális működéséhez és a pajzsmirigyhormonok egészséges szintjének fenntartásához.
Fontos megjegyezni, hogy a túlzott szelénbevitel is káros lehet, ezért a kiegyensúlyozott étrend és szükség esetén orvosi konzultáció javasolt a megfelelő szelénszint biztosításához.
A szelén antioxidáns hatása a pajzsmirigy sejtjeiben
A szelén kiemelkedő szerepet játszik a pajzsmirigy egészségének megőrzésében, elsősorban antioxidáns tulajdonságainak köszönhetően. A pajzsmirigy sejtjei nagy mennyiségű hidrogén-peroxidot (H2O2) termelnek a pajzsmirigyhormonok (T4 és T3) szintézise során. Ez a hidrogén-peroxid, bár elengedhetetlen a hormontermeléshez, potenciálisan káros is lehet a sejtek számára, mivel oxidatív stresszt okozhat.
Itt lép be a képbe a szelén. A szelén létfontosságú alkotóeleme a glutation-peroxidáz (GPx) enzimcsaládnak, melyek a legfontosabb antioxidáns enzimek közé tartoznak a pajzsmirigyben. A GPx enzimek feladata, hogy a hidrogén-peroxidot vízzé és oxigénné alakítsák, ezzel semlegesítve annak káros hatásait. A szelénhiány esetén a GPx enzimek hatékonysága csökken, ami fokozott oxidatív stresszhez vezet a pajzsmirigy sejtjeiben.
A megfelelő szelénellátottság biztosítja a GPx enzimek optimális működését, így védi a pajzsmirigyet az oxidatív károsodástól, és hozzájárul a pajzsmirigyhormonok szabályos termeléséhez.
Az oxidatív stressz a pajzsmirigyben gyulladást okozhat, és hozzájárulhat autoimmun pajzsmirigybetegségek, például a Hashimoto-thyreoiditis kialakulásához. A szelén, a GPx enzimeken keresztül, csökkentheti a gyulladást és védelmet nyújthat az autoimmun folyamatokkal szemben.
Fontos megjegyezni, hogy a szelén túlzott bevitele is káros lehet, ezért a megfelelő adagolás elengedhetetlen. A szelén bevitelével kapcsolatban érdemes orvoshoz vagy dietetikushoz fordulni.
Szelénhiány és a pajzsmirigy betegségei: Hashimoto-thyreoiditis
A szelén létfontosságú szerepet játszik a pajzsmirigy egészséges működésében, különösen a Hashimoto-thyreoiditis, egy autoimmun pajzsmirigybetegség esetén. Ebben a betegségben a szervezet immunrendszere megtámadja a pajzsmirigyet, ami gyulladást és a pajzsmirigyhormonok termelésének csökkenését okozza.
A szelén több szelénoproteint alkot, melyek kulcsszerepet töltenek be a pajzsmirigy hormonjainak szintézisében és anyagcseréjében. Ezek a szelénoproteinek, mint például a glutathion-peroxidázok (GPx) és a jód-tironin deiodinázok (DIO), nélkülözhetetlenek a pajzsmirigyhormonok termelésének szabályozásához és a pajzsmirigy oxidatív stresszel szembeni védelméhez.
A Hashimoto-thyreoiditisben a pajzsmirigy gyulladása növeli az oxidatív stresszt a pajzsmirigy szöveteiben. A szelén tartalmú glutathion-peroxidázok antioxidáns hatásuk révén segítenek csökkenteni ezt az oxidatív stresszt, védve a pajzsmirigy sejteket a károsodástól. A csökkent szelénszint súlyosbíthatja a gyulladást és a pajzsmirigy károsodását a Hashimoto-thyreoiditisben.
A jód-tironin deiodinázok (DIO) felelősek a T4 (inaktív pajzsmirigyhormon) T3-má (aktív pajzsmirigyhormon) történő átalakításáért. A szelénhiány befolyásolhatja a DIO enzimek működését, ami a T3 szint csökkenéséhez vezethet, ezáltal rontva a pajzsmirigy működését és a Hashimoto-thyreoiditis tüneteit.
A szelénpótlás a Hashimoto-thyreoiditisben szenvedő betegeknél segíthet csökkenteni az antitestek szintjét (anti-TPO és anti-Tg), javíthatja a pajzsmirigyhormonok egyensúlyát és enyhítheti a betegség tüneteit.
Számos tanulmány kimutatta, hogy a szelénpótlás jótékony hatással lehet a Hashimoto-thyreoiditisre. Azonban fontos megjegyezni, hogy a szelén túlzott bevitele is káros lehet, ezért a megfelelő adagolás érdekében konzultáljon orvosával vagy dietetikusával.
Összességében a szelén elengedhetetlen a pajzsmirigy egészséges működéséhez, különösen a Hashimoto-thyreoiditisben szenvedő betegek számára. A megfelelő szelénszint fenntartása segíthet csökkenteni a gyulladást, védeni a pajzsmirigy sejteket és javítani a pajzsmirigyhormonok egyensúlyát.
Szelénhiány és a pajzsmirigy betegségei: Graves-Basedow-kór
A szelén kiemelkedően fontos szerepet játszik a pajzsmirigy hormonok termelésében és szabályozásában, különösen a Graves-Basedow-kór esetében. Ez egy autoimmun betegség, melynek során a szervezet antitesteket termel a pajzsmirigy ellen, ami túlműködéshez (hipertireózis) vezet.
Szelénhiány esetén a Graves-Basedow-kór súlyosabb formában jelentkezhet. A szelén ugyanis hozzájárul a T4 (tiroxin) hormon T3-má (trijódtironin) alakításához. A T3 a pajzsmirigy aktív hormonja, és a szelénfüggő enzimek, a deiodinázok katalizálják ezt a folyamatot. Ha nincs elegendő szelén, ez a konverzió nem tud hatékonyan végbemenni, ami a pajzsmirigy működésének zavarához vezethet.
A szelén antioxidáns tulajdonságai is kulcsfontosságúak a Graves-Basedow-kór kezelésében. A pajzsmirigy túlműködése fokozott oxidatív stresszel jár, ami károsíthatja a pajzsmirigy sejtjeit. A szelén, mint a glutation-peroxidáz enzim alkotóeleme, segít csökkenteni az oxidatív stresszt és védi a pajzsmirigyet a károsodástól.
Kutatások kimutatták, hogy a szelénpótlás csökkentheti az antitestek szintjét (TPO antitestek és TRAK antitestek) Graves-Basedow-kórban szenvedő betegeknél, ezáltal javítva a betegség lefolyását és csökkentve a szemproblémák (endokrin orbitopátia) kockázatát.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a szelénpótlás mértéke egyénfüggő, és orvosi felügyelet mellett kell történnie. A túlzott szelénbevitel is káros lehet, ezért a megfelelő dózis meghatározása elengedhetetlen.
Összefoglalva, a szelén hiánya súlyosbíthatja a Graves-Basedow-kórt, míg a megfelelő szelénpótlás segíthet csökkenteni az antitestek szintjét, mérsékelni az oxidatív stresszt és javítani a betegek életminőségét. Mindig konzultáljon orvosával a szelénpótlás megkezdése előtt!
Szelénhiány és a pajzsmirigy betegségei: Pajzsmirigygyulladás terhesség után (posztpartum tireoiditisz)
A szelén kulcsszerepet játszik a pajzsmirigyhormonok termelésében és átalakításában. A deiodináz enzimek, melyek T4-et T3-má alakítják (az aktív pajzsmirigyhormonná), szelénfüggőek. Ez azt jelenti, hogy a szelénhiány befolyásolja ezt a folyamatot, ami a pajzsmirigy működési zavarához vezethet.
Terhesség után, a posztpartum tireoiditisz során a pajzsmirigy gyulladása miatt a szelén iránti igény megnő. A terhesség és szoptatás alatt a szervezet szelén raktárai kimerülhetnek, ami súlyosbíthatja a pajzsmirigygyulladást. A szelénhiány összefüggésbe hozható a posztpartum tireoiditisz gyakoribb előfordulásával és súlyosabb lefolyásával.
A kutatások azt mutatják, hogy a szelénpótlás csökkentheti a pajzsmirigy autoantitestjeinek szintjét posztpartum tireoiditiszben szenvedő nők esetében. Ez azért fontos, mert ezek az antitestek a pajzsmirigy sejtjeit támadják, gyulladást és károsodást okozva.
A szelénpótlás tehát terápiás lehetőséget jelenthet a posztpartum tireoiditisz megelőzésében és kezelésében, különösen azoknál a nőknél, akiknél szelénhiány áll fenn.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a szelén túlzott bevitele is káros lehet. Ezért a szelénpótlás megkezdése előtt mindenképpen konzultáljon orvosával, aki meghatározza az Ön számára megfelelő adagot.
A szelénpótlás hatásai autoimmun pajzsmirigybetegségekben: Klinikai vizsgálatok eredményei
A szelén kulcsszerepet játszik a pajzsmirigy hormonok termelésében és aktiválásában. Különösen fontos a szelén szerepe az autoimmun pajzsmirigybetegségek, mint például a Hashimoto-thyreoiditis és a Graves-kór kezelésében. Számos klinikai vizsgálat vizsgálta a szelénpótlás hatásait ezekben a betegségekben szenvedőknél.
A Hashimoto-thyreoiditis egy autoimmun betegség, amelyben a szervezet immunrendszere megtámadja a pajzsmirigyet, ami gyulladáshoz és a pajzsmirigy működésének csökkenéséhez (hypothyreosis) vezet. Klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a szelénpótlás csökkentheti a pajzsmirigy elleni antitestek (TPOAb és TgAb) szintjét, ami a gyulladásos folyamat mérséklődését jelezheti. Fontos azonban megjegyezni, hogy a szelénpótlás nem mindenkinél hatásos, és a hatás mértéke egyénenként változó lehet.
Egyes tanulmányok szerint a szelénpótlás javíthatja a betegek életminőségét, csökkentheti a fáradtságot és a depressziót, amelyek gyakori tünetei a Hashimoto-thyreoiditisnek. Ugyanakkor, a pajzsmirigy hormon szintek normalizálására gyakorolt hatása nem egyértelmű, és a legtöbb betegnek továbbra is pajzsmirigy hormonpótlásra van szüksége.
A Graves-kór egy másik autoimmun pajzsmirigybetegség, amely a pajzsmirigy túlműködéséhez (hyperthyreosis) vezet. A Graves-kórban szenvedő betegeknél a szelénpótlás segíthet csökkenteni a pajzsmirigy orbitopátiájának (szemproblémák) súlyosságát. A pajzsmirigy orbitopátia a Graves-kór egyik leggyakoribb és legzavaróbb szövődménye, amely szemfájdalommal, kettős látással és a szem kidülledésével járhat.
Számos klinikai vizsgálat igazolta, hogy a szelénpótlás jelentősen javíthatja a pajzsmirigy orbitopátiában szenvedő betegek állapotát, különösen a betegség korai szakaszában.
A szelén antioxidáns hatása révén csökkentheti a gyulladást a szem körüli szövetekben, ezáltal enyhítve a tüneteket. Fontos azonban kiemelni, hogy a szelénpótlás nem minden esetben elegendő a pajzsmirigy orbitopátia kezelésére, és más terápiákra is szükség lehet.
A klinikai vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a szelénpótlás bizonyos esetekben hasznos lehet autoimmun pajzsmirigybetegségekben szenvedőknél. A szelénpótlás megkezdése előtt azonban feltétlenül konzultálni kell orvosával, aki felmérheti az Ön egyéni szükségleteit és kockázatait, és segíthet eldönteni, hogy a szelénpótlás megfelelő-e az Ön számára. Továbbá, fontos a megfelelő dózis betartása, mivel a túlzott szelénbevitel káros hatásokkal járhat.
A szelénpótlás adagolása és formái: Mit érdemes tudni?
A szelénpótlás adagolása rendkívül fontos a pajzsmirigy optimális működésének támogatásához. A javasolt napi bevitel felnőttek számára általában 55 mikrogramm, de ez az érték terhesség és szoptatás alatt növekedhet. Pajzsmirigybetegség esetén az orvos egyedi ajánlása alapján ennél magasabb dózis is szükségessé válhat, de a túlzott bevitel kerülendő, mert az káros is lehet.
A szelén többféle formában elérhető, beleértve a szelén-metionint és a nátrium-szelenitet. A szelén-metionin a leggyakoribb forma, és a szervezet könnyebben hasznosítja, mivel ez az a forma, amiben a szelén természetesen is megtalálható az élelmiszerekben. A nátrium-szelenit egy szervetlen forma, ami szintén hatékony lehet, de a biohasznosulása némileg eltérő.
Fontos, hogy a szelénpótlás megkezdése előtt konzultáljunk orvosunkkal, különösen akkor, ha pajzsmirigybetegségben szenvedünk, vagy más gyógyszereket szedünk. Az orvos segít meghatározni a megfelelő dózist és formát, figyelembe véve az egyéni szükségleteket és az esetleges kölcsönhatásokat.
A túlzott szelénbevitel (400 mikrogramm felett naponta) szelénmérgezéshez vezethet, melynek tünetei közé tartozik a hajhullás, a körmök töredezése, a bőrkiütések, a fáradtság és az idegrendszeri problémák. Ezért kiemelten fontos a javasolt adagolás betartása!
A szelén természetes forrásai közé tartozik a brazil dió, a tonhal, a tojás és a napraforgómag. Az étrend kiegészítése szelénnel különösen akkor lehet indokolt, ha valaki nem fogyaszt elegendő szeléntartalmú élelmiszert, vagy ha bizonyos egészségügyi problémái vannak.
A szelénpótlás hatékonyságát befolyásolhatja a szelén státuszunk, melyet vérvizsgálattal lehet ellenőrizni. A megfelelő szelénszint elérése és fenntartása hozzájárulhat a pajzsmirigy egészséges működéséhez, és csökkentheti a pajzsmirigybetegségek kockázatát.
A szelén túladagolásának lehetséges mellékhatásai és kockázatai
Bár a szelén elengedhetetlen a pajzsmirigy megfelelő működéséhez, túlzott bevitele komoly mellékhatásokkal járhat. A pajzsmirigy szempontjából különösen fontos, hogy a szelén túladagolása paradox módon károsíthatja a pajzsmirigy működését, ellentétben a jótékony hatásaival.
A szelén túladagolásának tünetei változatosak lehetnek. Enyhébb esetekben hányinger, hányás, hasmenés, fáradtság és hajhullás jelentkezhet. Súlyosabb esetekben azonban neurológiai problémák, veseelégtelenség és akár szívproblémák is kialakulhatnak. A pajzsmirigy szempontjából lényeges, hogy a szelén túlzott bevitele fokozhatja az autoimmun pajzsmirigybetegségek, például a Hashimoto-thyreoiditis kockázatát, vagy súlyosbíthatja a már meglévő állapotot.
A szelén túladagolás legfontosabb kockázata a pajzsmirigy szempontjából az, hogy gátolhatja a pajzsmirigyhormonok termelését és átalakulását, ami pajzsmirigy alulműködéshez (hypothyreosis) vezethet.
Fontos kiemelni, hogy a szelénbevitelnek szigorúan a javasolt napi adag (felnőtteknek általában 55-70 mikrogramm) körül kell maradnia. A táplálékkiegészítőkkel történő szelénbevitel esetén különösen óvatosnak kell lenni, mivel a készítmények szeléntartalma eltérő lehet, és könnyen túlléphető a biztonságos felső határ.
Amennyiben valaki pajzsmirigybetegségben szenved, mindenképpen konzultáljon orvosával a szelén pótlásának szükségességéről és a megfelelő adagolásról, mivel a túlzott bevitel ronthatja az állapotát.
Szelénben gazdag ételek: Természetes források
A szelén elengedhetetlen a pajzsmirigy megfelelő működéséhez, és szerencsére számos élelmiszerben megtalálható. Ha szeretnéd természetes úton növelni a szelénbeviteled, érdemes ezekre az ételekre koncentrálnod:
- Brazil dió: Talán a legismertebb és legkoncentráltabb szelénforrás. Már napi 1-2 darab is elegendő lehet a napi szükséglet fedezésére. Fontos azonban mértékkel fogyasztani, mivel a túlzott bevitel káros lehet.
- Halak és tenger gyümölcsei: A tonhal, a tőkehal, a lazac és a garnélarák mind kiváló szelénforrások. Érdemes hetente többször is fogyasztani ezekből a finomságokból.
- Húsfélék: A marhahús, a csirke és a pulyka szintén hozzájárulhatnak a szelénbevitelhez. A belsőségek, mint például a máj, különösen gazdagok szelénben.
- Tojás: Egy nagyobb tojás is tartalmaz jelentős mennyiségű szelént, így könnyen beilleszthető a napi étrendbe.
- Gombák: Különösen a shiitake gomba és a csiperke gomba jelentős szelénforrások lehetnek, bár a szeléntartalmuk függ a termesztési közegtől is.
- Napraforgómag: Egy maréknyi napraforgómag is hozzájárulhat a napi szelénszükséglet fedezéséhez.
A szelénben gazdag ételek fogyasztása kulcsfontosságú a pajzsmirigy optimális működésének támogatásához, mivel a szelén nélkülözhetetlen a pajzsmirigyhormonok termeléséhez és aktiválásához.
Fontos megjegyezni, hogy a talaj szeléntartalma befolyásolja a növények és az állatok szeléntartalmát is. Ez azt jelenti, hogy az adott élelmiszer szeléntartalma eltérő lehet attól függően, hogy hol termesztették vagy tenyésztették. Érdemes változatosan étkezni, hogy biztosítsd a megfelelő szelénbevitelt.
A szelén és más tápanyagok kölcsönhatása a pajzsmirigy egészségére
A szelén elengedhetetlen a pajzsmirigyhormonok aktiválásához.
A szelén optimális szintje biztosítja a jód megfelelő hasznosulását.
A szelén és a jód együttesen támogatják a pajzsmirigy egészséges működését.
