Alvás közben megszűnik fizikai aktivitásunk, légzésünk lelassul, testhőmérsékletünk csökken. Testünk elernyed, szervezetünk takarékon működik. Ez a sejtmegújulás ideje.
Életciklusonként változó, mennyi alvásra van szükségünk ahhoz, hogy kipihentnek érezzük magunkat.
Ahogy a korral előre haladunk, úgy csökken alvásigényünk.
Alvásunk több, egymástól elkülönülő fázisból tevődik össze, egész pontosan 4 szakaszról beszélünk. Íme:
- Ébrenlét és alvás közti átmenet
- Felületes alvás
- Közepesen mély alvás
- Mélyalvás
Ideális esetben végig is megyünk ezeken a szakaszokon, és a végén magunktól ébredünk, fitten, frissen, üdén. Azonban nagyon ritkán fordul elő, hogy addig alhatunk, amíg jól esik.
Már kicsi korunktól fogva korán kell kelni, oviba, iskolába majd később dolgozni indulunk. Ha abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy hétvégéink szabadok, naná, hogy előszeretettel maradunk ágyban.
Ilyen helyzetekben biztosan nem szeretnénk felébredni! 🙂
Szervezetünknek ilyenkor nyílik lehetősége a belső óránk szerint működni.
Szükségünk is van arra, hogy időnként teljesen kipihenhessük magunkat! Számos egészségügyi problémát kerülhetünk el így! A rendszeres nem alvás dekoncentrációhoz, ingerültséghez vezet. Nem árt, ha tudatosan kerüljük ezt az állapotot!
Igen ám, csakhogy szervezetünk szereti a rendszerességet is. Ha a hétköznapokon megszoktuk, hogy korán kelünk, valószínű, hogy hétvégén is ki fog pattanni a szemünk, akkor is, ha fáradtak, nyúzottak vagyunk, és eszünk ágában sincs még felkelni. Ilyenkor szoktuk álmosan a fejünkre húzni a párnát, még jobban beburkolózunk a takaróba, és mindent elkövetünk, hogy még ne kelljen kimásznunk pihe-puha fészkünkből.
