Sok nő találja magát abban a helyzetben, hogy olyan férfiakkal van kapcsolatban, akik nem becsülik meg őket eléggé. A kérdés, ami felmerül: miért maradnak ezek a nők ezekben a kapcsolatokban? A válasz összetett, és sok tényező befolyásolja.
Gyakran a háttérben meghúzódó okok közé tartozik az alacsony önbecsülés. Ha valaki nem értékeli magát eléggé, könnyebben elfogadja a rossz bánásmódot, mert úgy gondolja, nem érdemel jobbat. Emellett a félelem a magánytól is nagy szerepet játszik. Ahelyett, hogy egyedül lennének, inkább maradnak egy boldogtalan kapcsolatban.
A nők gyakran azért ragadnak le méltatlan férfiak mellett, mert reménykednek abban, hogy a férfi megváltozik, vagy mert a kapcsolat elején tapasztalt jó időkre emlékeznek. Ez a remény tartja őket fogva, még akkor is, ha a valóság már rég mást mutat.
A társadalmi nyomás is közrejátszhat. A környezet elvárásai, miszerint „mindenkinek kell valaki”, befolyásolhatják a döntést. Végül, de nem utolsósorban, a rossz minták ismétlődhetnek. Ha valaki olyan családban nőtt fel, ahol a nők rossz bánásmódot tűrtek el, hajlamos lehet ezt a mintát követni a saját kapcsolataiban is.
Fontos megérteni, hogy a változás lehetséges, de az első lépés a probléma felismerése és az önértékelés növelése.
A méltatlan férfi fogalmának definíciója a kapcsolatban
A „méltatlan férfi” egy kapcsolatban nem csupán arról szól, hogy valaki nem tökéletes. Inkább egy viselkedési mintáról van szó, amely folyamatosan aláássa a partner jólétét, önbecsülését és a kapcsolat egészségét. Ide tartozik az érzelmi elérhetetlenség, a tisztelet hiánya, a folyamatos kritizálás és a felelősségvállalás képtelensége a saját tetteiért.
Gyakran megnyilvánul a kommunikáció hiányában, a manipulatív taktikákban (például a gázlángolásban) és a konzisztens ígéretek megszegésében. A méltatlan férfi nem törekszik az egyenlőségre a kapcsolatban; ehelyett a kontroll és a dominancia a célja.
A lényeg, hogy a méltatlan férfi viselkedése káros és tartós, nem pedig egy-egy elszigetelt eset. Ez egy minta, ami rendszeresen megismétlődik, és komoly érzelmi károkat okoz a partnernek.
Fontos megérteni, hogy mindenki megérdemel egy tiszteletteljes és szeretetteljes kapcsolatot. Ha egy férfi folyamatosan aláássa ezt, akkor az a kapcsolat nem szolgálja a fejlődést és a boldogságot.
A nők önértékelési problémái és a párválasztás közötti összefüggés
Az alacsony önértékelés mélyen befolyásolja a párválasztást. Amikor egy nő nem értékeli magát eléggé, hajlamos elfogadni olyan viselkedéseket és bánásmódot egy kapcsolatban, amiket egyébként nem tolerálna. Ez egy ördögi kör, hiszen a méltatlan bánásmód tovább rombolja az önértékelést.
Gyakran előfordul, hogy az alacsony önbecsüléssel küzdő nők félnek az egyedülléttől. Ez a félelem arra ösztönzi őket, hogy ragaszkodjanak egy nem megfelelő partnerhez, mert azt hiszik, jobbat nem érdemelnek, vagy nem fognak találni. Ez a gondolkodásmód lehetővé teszi a méltatlan viselkedés elburjánzását.
Egy másik gyakori jelenség, hogy ezek a nők hajlamosak mások szükségleteit a sajátjuk elé helyezni. Ez a túlzott gondoskodás oda vezethet, hogy teljesen megfeledkeznek saját igényeikről és határaikról, így a partner könnyen kihasználhatja őket.
Az önértékelés hiánya az egyik legfőbb oka annak, hogy nők méltatlan férfiakkal maradnak kapcsolatban. A saját értékükbe vetett hit hiánya miatt nem látják, hogy többet érdemelnek, és nem érzik magukban az erőt, hogy kilépjenek egy káros helyzetből.
A múltbeli negatív tapasztalatok, mint például a gyermekkori elhanyagolás vagy a bántalmazó kapcsolatok, mély nyomot hagyhatnak az önértékelésen. Ezek a traumák azt üzenhetik a nőnek, hogy nem szerethető, nem érdemli meg a jót, ami tovább erősíti a méltatlan férfiak iránti vonzalmat.
Fontos megérteni, hogy az önértékelés egy fejleszthető képesség. A terápia, az önismereti munka és a támogató környezet mind segíthetnek abban, hogy egy nő felismerje a saját értékét és megtanuljon egészségesebb kapcsolatokat kialakítani.
1. A határok hiánya: Amikor a „nem” nem számít
A határok hiánya egy vörös zászló, ami gyakran észrevétlen marad a kapcsolat elején, pedig kulcsfontosságú. Ha egy nő rendszeresen méltatlan férfiakkal randizik, nagy valószínűséggel tolerálja azt, hogy a párja figyelmen kívül hagyja a határait. Ez nem feltétlenül fizikai érintésről van szó; a határok sokkal szélesebb területet ölelnek fel.
Ide tartozik a személyes tér tiszteletben tartásának elmulasztása. Talán a férfi folyamatosan a telefonjába néz, amíg a nő beszél, vagy anélkül nyúl a táskájába, hogy engedélyt kérne. Apróságnak tűnhet, de ezek a kis gesztusok azt üzenik, hogy a nő igényei és érzései nem fontosak.
Ugyanez vonatkozik a verbális határokra. Ha a nő azt mondja, hogy nem akar valamiről beszélni, a tisztelettudó partner elfogadja ezt. A méltatlan férfi viszont addig erősködik, amíg el nem éri a célját, vagy addig manipulálja a nőt, amíg az végül beadja a derekát. Ez a viselkedés a nő akaratának semmibevétele, és hosszú távon komoly károkat okozhat az önbecsülésében.
A „nem” szó értelmezésének hiánya a legnyilvánvalóbb jele a határok áthágásának. Ez nem csak szexuális helyzetekre vonatkozik, bár ott a legszembetűnőbb. A „nem” azt jelenti, hogy nem. Pont. Nincs helye a győzködésnek, a nyomásgyakorlásnak, vagy a bűntudatkeltésnek. Ha egy férfi ezt nem érti, vagy figyelmen kívül hagyja, az komoly probléma.
A legfontosabb üzenet: a „nem” nem tárgyalható. Ha valaki nem tiszteli a „nem”-edet, az nem tisztel téged.
Sok nő azért tolerálja ezt a viselkedést, mert fél a konfliktustól. Inkább engednek, hogy béke legyen. Mások azt hiszik, hogy ha elég szeretetteljesek és megértőek, a férfi megváltozik. Sajnos a valóság az, hogy a határok áthágása egy minta, ami csak súlyosbodni fog, ha nem állítják meg időben.
Fontos megérteni, hogy a határok meghúzása nem önzőség, hanem az önvédelem egyik formája. Ha valaki nem tiszteli a határaidat, az nem érdemel helyet az életedben. Tanuld meg felismerni a jeleket, és ne félj kiállni magadért!
Példák:
- A férfi viccelődik a nő súlyán, pedig a nő kérte, hogy ne tegye.
- A férfi megnézi a nő telefonját az engedélye nélkül.
- A férfi addig győzködi a nőt egy randira, amíg az bele nem egyezik, pedig eredetileg nem akart menni.
2. A minimális erőfeszítések elfogadása: A „kevés is több a semminél” csapdája
A „kevés is több a semminél” csapda egy alattomos dolog. Gyakran beleesünk, mert félünk a magánytól, vagy mert reménykedünk abban, hogy a helyzet majd javul. Azonban, amikor egy nő folyamatosan minimális erőfeszítéseket tolerál egy kapcsolatban, az egyértelmű jele annak, hogy nem tisztelik eléggé.
Miről is van szó pontosan? Gondoljunk bele: a férfi soha nem tervezi a randevúkat, mindig a nőnek kell kezdeményeznie. Vagy soha nem fejezi ki a szeretetét verbálisan, csak néha dob be egy-egy futó ölelést. Esetleg soha nem hallgat figyelmesen, mindig elkalandozik a figyelme a beszélgetések során. Ezek mind-mind a minimális erőfeszítések tipikus példái.
Miért toleráljuk ezt? Sok oka lehet. Talán alacsony az önbecsülésünk, és úgy gondoljuk, nem érdemlünk jobbat. Talán félünk a konfliktustól, és inkább lenyeljük a békétlenséget, mint hogy felhozzuk a problémát. Vagy talán idealizáljuk a férfit, és abban reménykedünk, hogy a viselkedése majd megváltozik. A valóság azonban az, hogy a minimális erőfeszítés nem egy átmeneti állapot, hanem egy minta.
Amikor egy férfi minimális erőfeszítéseket tesz, azt üzeni, hogy nem tartja fontosnak a kapcsolatot. Nem hajlandó befektetni az időt, energiát és figyelmet, ami egy egészséges kapcsolathoz szükséges. Ez pedig hosszútávon rendkívül frusztráló és kimerítő lehet a nő számára.
A „kevés is több a semminél” gondolatmenet valójában azt sugallja, hogy beérjük kevesebbel annál, amit valójában érdemlünk. Ez pedig nemcsak a kapcsolatunkra, hanem az önbecsülésünkre is negatív hatással van.
Fontos, hogy felismerjük a jeleket, és ne bagatellizáljuk el őket. Ne magyarázzuk meg a férfi viselkedését, ne keressünk kifogásokat. Ha folyamatosan úgy érezzük, hogy alulértékelnek minket, akkor ideje elgondolkodni azon, hogy ez a kapcsolat valóban jó-e nekünk.
Mit tehetünk? Először is, fogalmazzuk meg a szükségleteinket! Tudatosítsuk magunkban, hogy mit várunk el egy párkapcsolattól. Másodszor, kommunikáljuk ezeket a szükségleteket a partnerünk felé. Legyünk nyíltak és őszinték, de ne vádaskodjunk. Harmadszor, figyeljük meg, hogyan reagál a partnerünk. Ha hajlandó változtatni, és erőfeszítéseket tesz a kapcsolatért, az jó jel. Ha viszont továbbra is a minimális erőfeszítéseket produkálja, akkor ideje elgondolkodni a továbblépésen.
Ne feledjük: érdemeljük a maximális erőfeszítést egy olyan valakitől, aki értékel minket! Ne elégedjünk meg kevesebbel!
3. A bántalmazó viselkedés racionalizálása: „Ő csak stresszes” vagy „Én provokáltam”
A bántalmazó viselkedés racionalizálása talán a legveszélyesebb dolog, amit egy nő tehet, amikor méltatlan férfival randizik. Ez a racionalizálás lehetővé teszi a bántalmazás folytatását, sőt, akár eszkalálódását is. A nők gyakran igyekeznek magyarázatot találni a partnerük viselkedésére, hogy fenntartsák a kapcsolat látszatát, vagy hogy elkerüljék a konfliktust. Különösen gyakori, hogy a viselkedést külső tényezőkkel magyarázzák.
Az egyik leggyakoribb forma a „Ő csak stresszes” kifogás. A nők ilyenkor azt mondják maguknak és másoknak, hogy a partnerük stresszes munkahelyi helyzetben van, családi problémákkal küzd, vagy egyszerűen csak rossz napja van. Bár a stressz valóban kiválthat negatív viselkedést, ez nem mentheti fel a bántalmazást. Ha valaki rendszeresen stresszes és emiatt bántalmazóvá válik, akkor nem a stressz a probléma gyökere, hanem a stresszkezelési képességeinek hiánya, és a bántalmazás egy választás, egy eszköz a hatalomgyakorlásra.
Egy másik gyakori racionalizáció a „Én provokáltam” magyarázat. Ez a még veszélyesebb, mivel a nő saját magát hibáztatja a bántalmazásért. Ilyenkor a nő úgy érzi, hogy ő felelős a partner viselkedéséért, mintha ő váltotta volna ki a bántalmazást. Például azt gondolhatja, hogy „Ha nem mondtam volna azt, akkor nem lett volna ideges” vagy „Ha jobban viselkedtem volna, akkor nem kiabált volna velem”.
Ez a fajta gondolkodás rendkívül káros, mivel a felelősséget áthelyezi az áldozatra, és lehetővé teszi a bántalmazónak, hogy továbbra is bántalmazzon, anélkül, hogy felelősséget kellene vállalnia a tetteiért.
Fontos megérteni, hogy senki sem érdemli meg a bántalmazást, függetlenül attól, hogy mit mondott vagy tett. A bántalmazás soha nem az áldozat hibája, hanem mindig a bántalmazó döntése.
Nézzünk néhány példát a racionalizációkra:
- „Tudom, hogy néha kiabál velem, de nagyon sokat dolgozik.”
- „Persze, hogy néha lekezelően beszél velem, de a főnöke is így beszél vele.”
- „Igaz, hogy néha kontrollál, de csak jót akar nekem.”
- „Lehet, hogy én is hibás vagyok, mert nem vagyok elég türelmes vele.”
- „Biztosan én mondtam valami rosszat, ami miatt így viselkedett.”
Ezek a racionalizációk mind arra szolgálnak, hogy a nő megvédje a kapcsolatot, még akkor is, ha az káros számára. A racionalizációk mögött gyakran félelem áll: a félelem a magánytól, a félelem az ítélkezéstől, a félelem az ismeretlentől. A nő fél attól, hogy egyedül marad, vagy hogy mások elítélik, ha elhagyja a kapcsolatot. Fél attól is, hogy nem talál valaki mást, vagy hogy nem tudja megoldani az életét egyedül.
Fontos felismerni a racionalizációkat, és megérteni, hogy a bántalmazás soha nem elfogadható. Ha egy nő rendszeresen racionalizálja a partner viselkedését, akkor érdemes szakemberhez fordulnia, hogy segítséget kapjon a helyzet felmérésében és a továbblépésben. A bántalmazás nem múlik el magától, és a racionalizálás csak meghosszabbítja a szenvedést.
Ha a nő felismeri, hogy a partner viselkedése bántalmazó, és nem hajlandó változtatni, akkor a legfontosabb, hogy a nő saját magát helyezze előtérbe, és kilépjen a kapcsolatból. Ez lehet a legnehezebb döntés, de a saját mentális és fizikai egészsége érdekében elengedhetetlen.
4. A jövőbeli ígéretekbe vetett hit: „Majd megváltozik” illúziója
Az egyik legveszélyesebb illúzió, amibe egy nő beleeshet egy méltatlan partner mellett, az a hit, hogy „majd megváltozik”. Ez a remény sokszor vakítja el a valós problémák elől, és tartja fogva egy boldogtalan, sőt, akár bántalmazó kapcsolatban.
Ez a „majd megváltozik” illúzió gyakran konkrét ígéretekre épül. A férfi megígéri, hogy abbahagyja az ivást, hogy többet fog segíteni a házimunkában, hogy figyelmesebb lesz, hogy nem fog többet hazudni. Ezek az ígéretek eleinte nagyon vonzóak lehetnek, hiszen azt sugallják, hogy a férfi felismerte a hibáit és hajlandó tenni a javulásért.
A probléma az, hogy ezek az ígéretek sokszor üresek maradnak. A férfi nem teszi meg a szükséges lépéseket a változáshoz, vagy ha igen, a változás rövid távú, és hamar visszatér a régi mintákhoz. A nő pedig újra és újra csalódik, de a remény mégis megmarad, mert hinni akar, hogy a férfi képes a változásra.
Miért ilyen vonzó ez az illúzió? Több oka is van:
- Befektetett idő és energia: Ha már sok időt és energiát fektetett a kapcsolatba, a nő nehezen engedi el a reményt, hogy végül „megtérül” a befektetése.
- Szerelem: A szeretet vakká tehet. A nő a jó tulajdonságokat látja a férfiban, és elhiszi, hogy a rossz tulajdonságok csak átmenetiek.
- Alacsony önbecsülés: Ha a nőnek alacsony az önbecsülése, úgy érezheti, hogy nem érdemel jobbat, és ezért beéri a férfi ígéreteivel, még akkor is, ha azok sosem válnak valóra.
- Kontroll illúziója: A nő úgy érezheti, hogy ő képes befolyásolni a férfi viselkedését, és ha elég kitartó, végül sikerül megváltoztatnia őt.
Azonban a valóság az, hogy egy embert csak ő maga tud megváltoztatni. Nem lehet rákényszeríteni senkit a változásra, és nem lehet megmenteni senkit önmagától.
Fontos megérteni, hogy a „majd megváltozik” illúzió egy csapda. Megakadályozza a nőt abban, hogy szembenézzen a valósággal, és meghozza a szükséges döntéseket a saját boldogsága érdekében. Ehelyett egy ördögi körbe kerül, ahol folyamatosan reménykedik, csalódik, és újra reménykedik.
Ha egy nő azt veszi észre, hogy folyamatosan ezt mondogatja magának, ideje elgondolkodnia azon, hogy vajon nem a saját idejét és energiáját pazarolja-e egy olyan kapcsolatra, aminek nincs jövője. Ahelyett, hogy a férfi megváltozására várna, a saját boldogságára kellene koncentrálnia.
5. Az elszigeteltség tolerálása: Amikor a barátok és a család véleménye háttérbe szorul
Az elszigeteltség tolerálása egy igen veszélyes jelenség, ami gyakran előfordul olyan kapcsolatokban, ahol a nő méltatlan partnerrel van együtt. Ez azt jelenti, hogy a nő fokozatosan eltávolodik a barátaitól és a családjától, mert a partnere ezt akarja, vagy mert ő maga érzi úgy, hogy a partnerének kedvében kell járnia. Ez a folyamat alattomosan zajlik, és a nő észre sem veszi, hogy egyre inkább a partnerétől függ érzelmileg és szociálisan.
A méltatlan férfi gyakran manipulatív módszerekkel éri el ezt az elszigeteltséget. Például, folyamatosan kritizálja a nő barátait és családját, azt állítva, hogy „nem akarják a legjobbat neki”, vagy hogy „irigyek a kapcsolatukra”. Esetleg azt mondja, hogy a barátnői „rossz hatással vannak rá”, vagy hogy a családja „túl sokat akar beleszólni az életükbe”. Ezek a megjegyzések aláássák a nő bizalmát a szeretteiben, és elkezdi megkérdőjelezni a velük való kapcsolatát.
Egy másik gyakori taktika, hogy a férfi szándékosan konfliktusokat generál a nő és a családja között. Kicsinyes dolgokon vitázik, provokálja a családtagokat, vagy éppen kibeszéli a nőt a háta mögött, hogy aztán a nő érezze magát kényelmetlenül a családja körében. A cél az, hogy a nő számára kellemetlenné váljon a családjával való találkozás, és inkább a férfival töltsön időt.
A nő maga is hozzájárulhat az elszigeteltséghez, anélkül, hogy tudatos lenne. Például, ha a partnere folyton féltékenykedik, akkor ő maga is elkezdheti kerülni a férfiak társaságát, akár a barátaiét is. Vagy ha a partnere folyton kritizálja, akkor ő maga is elkezdheti rejtegetni a barátai és családja elől a kapcsolatuk problémáit, mert fél a megítéléstől.
A legfontosabb, hogy felismerjük: a valódi szeretet nem elszigetel, hanem épít. Egy egészséges kapcsolatban a partnered támogat téged abban, hogy ápoljad a kapcsolataidat a barátaiddal és a családoddal, és örül, ha boldog vagy a szeretteid körében.
Az elszigeteltség rendkívül káros, mert megfosztja a nőt a támogató hálójától. Ha problémái vannak a kapcsolatában, nem tud kihez fordulni segítségért, tanácsért. A partner gyakorlatilag átveszi az irányítást az élete felett, és a nő egyre kiszolgáltatottabbá válik.
6. A kommunikációs hiányosságok normalizálása: A csend és a passzív-agresszivitás elfogadása
A kommunikáció a kapcsolatok éltető eleme. Ha egy nő méltatlan férfival randizik, gyakran normalizálja a kommunikációs hiányosságokat, ami súlyos problémákhoz vezethet. Ez a normalizálás gyakran a csend és a passzív-agresszivitás elfogadásában nyilvánul meg.
A csend nem mindig arany. Egy egészséges kapcsolatban a felek nyíltan és őszintén megvitatják érzéseiket, gondolataikat és szükségleteiket. Ha a férfi rendszeresen elzárkózik, nem válaszol a kérdésekre, vagy egyszerűen „hallgatási büntetést” alkalmaz, az a kommunikáció teljes hiányát eredményezi. Ez a viselkedés nem csupán frusztráló, hanem mélyen bántó is lehet, mivel a nő úgy érezheti, hogy nem hallgatják meg, nem értik meg, és nem tartják fontosnak a véleményét.
A passzív-agresszivitás egy másik alattomos forma a kommunikációs hiányosságoknak. Ez a viselkedés abban nyilvánul meg, hogy a férfi közvetlen konfliktus helyett rejtett módon fejezi ki a haragját vagy elégedetlenségét. Például:
- Szarkasztikus megjegyzéseket tesz.
- „Véletlenül” elfelejt dolgokat.
- Hallgatással büntet.
- Áldozatot játszik.
A passzív-agresszív viselkedés különösen káros, mert nehezen kezelhető. A nő nem tudja pontosan, mi a probléma, és a férfi tagadhatja, hogy szándékosan bántó lenne. Ez a helyzet folyamatos bizonytalanságot és szorongást okozhat.
Miért tolerálják a nők ezt a fajta kommunikációt? Több oka is lehet. Talán alacsony az önbecsülésük, és úgy érzik, nem érdemelnek jobbat. Lehet, hogy félnek a konfliktustól, vagy abban reménykednek, hogy a férfi megváltozik. Néha pedig egyszerűen csak nem ismerik fel, hogy ez a viselkedés nem normális és nem elfogadható.
Azonban fontos megérteni, hogy a csend és a passzív-agresszivitás nem a szeretet jelei. Ezek a viselkedésformák rombolják a bizalmat, a közelséget és az intimitást, és hosszú távon tönkretehetik a kapcsolatot.
Ha egy nő rendszeresen tapasztalja ezeket a kommunikációs hiányosságokat, fontos, hogy szembesítse a férfit a viselkedésével. Ha a férfi nem hajlandó változtatni, vagy nem ismeri el a problémát, akkor a nőnek el kell gondolkodnia azon, hogy ez a kapcsolat valóban jó-e neki. Néha a legnehezebb, de egyben a legfontosabb dolog az, hogy elengedjük azt, ami nem szolgál minket, és teret adjunk egy egészségesebb és boldogabb jövőnek.
A nyílt és őszinte kommunikáció elengedhetetlen egy boldog és kiegyensúlyozott párkapcsolathoz. Ne fogadjuk el a csendet és a passzív-agresszivitást normálisnak! Érdemeljük, hogy meghallgassanak, megértsenek és tiszteljenek minket.
7. A következetlenség figyelmen kívül hagyása: Amikor a szavak és a tettek nem egyeznek
A következetlenség figyelmen kívül hagyása az egyik leggyakoribb, mégis legkárosabb dolog, amit nők tolerálnak olyan kapcsolatokban, ahol a partnerük nem bánik velük méltóan. Ez azt jelenti, hogy szemet hunynak a férfi szavai és tettei közötti ellentmondások felett. Például, a férfi azt mondja, hogy szeret téged, de sosem mutatja ki, vagy azt ígéri, hogy felhív, de sosem teszi meg.
Ez a fajta viselkedés nagyon romboló lehet az önbecsülésre. A nők ilyenkor elkezdik megkérdőjelezni saját magukat, azt gondolják, hogy ők értelmeznek rosszul valamit, vagy hogy nem érdemlik meg a férfi figyelmét és szeretetét. A folyamatos bizonytalanság és a reménykedés, hogy „majd megváltozik”, hosszú távon súlyos érzelmi terheket ró a nőkre.
Gyakran előfordul, hogy a férfi szavai nagyon szépek, tele ígéretekkel, de a tettei teljesen mást mutatnak. Talán azt mondja, hogy komoly kapcsolatot szeretne, de közben mégis kerüli a nyilvános megjelenéseket, vagy nem mutat be a barátainak és a családjának. Esetleg azt állítja, hogy tiszteli a nő véleményét, de a valóságban sosem hallgat rá, és mindig a saját elképzelései szerint cselekszik.
Miért tolerálják ezt a nők? Több oka is lehet. Talán félnek az egyedülléttől, vagy azt hiszik, hogy nem találnak jobbat. Lehet, hogy ragaszkodnak a férfi kezdeti, pozitív énjéhez, és abban reménykednek, hogy ez az énjövő ismét előtérbe kerül. Esetleg naivan azt feltételezik, hogy a férfi majd rájön, hogy hibázik, és megváltozik. De a valóság az, hogy:
A következetlenség nem véletlen. Ha valaki folyamatosan mást mond, mint amit tesz, az egyértelmű jele annak, hogy nem őszinte, és nem tisztel téged eléggé ahhoz, hogy betartsa a szavát.
Fontos felismerni, hogy a következetlenség nem a szeretet jele, hanem a tisztelet hiányáé. Ha egy férfi nem tartja tiszteletben a szavadat, az idődet, az érzéseidet, akkor nem érdemli meg a te szeretetedet és figyelmedet. Az első lépés a változás felé az, ha a nő felismeri és elismeri, hogy ez a viselkedés elfogadhatatlan.
A következő lépés pedig az, hogy határokat szab. Világosan kommunikálni kell, hogy milyen viselkedést nem tolerál a nő, és milyen következményekkel jár, ha a férfi nem tartja be ezeket a határokat. Ha a férfi nem hajlandó változtatni, akkor el kell fogadni, hogy ez a kapcsolat nem működik, és továbblépni.
