Sok nő számára a szerelem és a figyelem iránti vágy összemosódik, ami bonyolult és gyakran fájdalmas kapcsolati dinamikákhoz vezethet. Fontos megérteni, hogy a szerelem mélyebb, kölcsönös tiszteleten és törődésen alapuló érzés, míg a figyelem pusztán külső validációra irányuló igény.
A probléma gyökere sokszor a gyerekkorban keresendő, ahol esetleg nem kaptak elegendő érzelmi támogatást, vagy a szülők feltételekhez kötötték a szeretetüket. Ennek következtében felnőttként is hajlamosak lehetnek a külső megerősítésre, és ezt a szükségletet összekeverik a szerelemmel.
Ez az összetévesztés különösen veszélyes, mert lehetővé teszi, hogy az illető belemagyarázzon a másik viselkedésébe, és olyan jeleket lásson, amik valójában nincsenek ott.
Ennek eredményeként olyan partnereket választanak, akik nem feltétlenül megfelelőek számukra, csak éppen eleget adnak abból a bizonyos figyelemből. Ez a figyelem lehet bókok, ajándékok, vagy akár csak a másik fél folyamatos elérhetősége. A lényeg, hogy ez a figyelem nem feltétlenül jelent valódi érzelmi mélységet vagy elkötelezettséget.
A következő 9 viselkedésforma rávilágít arra, hogy ez a probléma hogyan nyilvánulhat meg a gyakorlatban, és segít abban, hogy felismerjük, ha mi magunk is ebbe a csapdába estünk.
Miért keverik össze egyes nők a szerelmet a figyelem iránti vággyal? A gyökérokok feltárása
A szeretet és a figyelem iránti vágy összekeverése nem feltétlenül tudatos döntés, hanem gyakran mélyen gyökerező okokra vezethető vissza. Sokan, különösen a nők, azért keverik össze a kettőt, mert a figyelmet a szeretet egyfajta megnyilvánulásának tekintik. Ez a nézet kialakulhat gyerekkori tapasztalatok, társadalmi elvárások, vagy akár korábbi romantikus kapcsolatok hatására is.
A gyerekkor kulcsfontosságú szerepet játszik. Ha egy gyermek nem kap elegendő feltétel nélküli szeretetet és figyelmet a szüleitől vagy gondviselőitől, felnőttként hajlamos lehet arra, hogy ezt a hiányt romantikus kapcsolatokban pótolja. Ebben az esetben a figyelem, legyen az dicséret, ajándék, vagy egyszerűen csak időtöltés, a szeretet pótlékává válik.
A probléma gyökere gyakran az önértékelés hiányában rejlik. Ha egy nő nem hiszi el, hogy önmagában is értékes és szerethető, akkor külső megerősítést keres, ami a figyelemben nyilvánul meg. Ez a figyelem iránti igény könnyen összetéveszthető a valódi szerelemmel.
A média és a társadalmi elvárások is hozzájárulnak ehhez a jelenséghez. A romantikus filmek és regények gyakran a figyelem intenzív megnyilvánulásait, például a nagy gesztusokat és a folyamatos udvarlást idealizálják, mint a szeretet bizonyítékait. Ez a torz kép azt sugallhatja, hogy a valódi szeretet egyenlő a folyamatos figyelemmel és elismeréssel.
Végül, a korábbi romantikus kapcsolatok is befolyásolhatják a viselkedést. Ha egy nő korábban olyan kapcsolatban volt, ahol a szeretetet kizárólag a figyelem megnyilvánulásain keresztül tapasztalta meg, akkor hajlamos lehet ezt a mintát megismételni a jövőben is. Fontos felismerni, hogy a valódi szeretet nem csupán a figyelemről szól, hanem a kölcsönös tiszteletről, bizalomról, támogatásról és a mély érzelmi kapcsolatról is.
1. Viselkedés: Állandó megerősítés keresése a közösségi médiában és a párkapcsolatban
A szerelmet a figyelem iránti vággyal összetévesztő nők gyakran a közösségi médiában és a párkapcsolatukban is állandó megerősítést keresnek. Ez a viselkedés a bizonytalanságból és az alacsony önértékelésből fakad, és hosszú távon káros lehet mind a kapcsolatra, mind az egyénre nézve.
A közösségi médiában ez abban nyilvánul meg, hogy szinte minden pillanatot megosztanak a párkapcsolatukból. Például, folyamatosan képeket és videókat posztolnak a közös programokról, ajándékokról, romantikus pillanatokról, és ezekhez kényszeresen figyelik a lájkokat és a hozzászólásokat. A lájkok számát és a pozitív visszajelzéseket a kapcsolatuk értékének mérőjeként értelmezik. Ha nem kapják meg a várt figyelmet, szorongani kezdenek, és megkérdőjelezik a kapcsolatuk minőségét.
A párkapcsolatban a megerősítés keresése abban nyilvánul meg, hogy állandóan szükségük van a partnerük dicséretére, elismerésére és szeretetének kinyilvánítására. Folyamatosan kérdezgetik a partnerüket, hogy szeretik-e őket, szépnek találják-e őket, és elégedettek-e a kapcsolattal. Ha a partnerük nem reagál a várt módon, vagy nem adja meg a kellő figyelmet, sértődötté válnak, és konfliktusokat provokálnak.
A legfontosabb, hogy felismerjük: a valódi szeretet nem a külső megerősítéstől függ, hanem a belső biztonságból és önelfogadásból táplálkozik.
Ez a fajta viselkedés hosszútávon kimerítő lehet a partner számára, aki állandóan bizonyítani kényszerül a szeretetét. Emellett a közösségi média által generált kép gyakran torz és irreális elvárásokat támaszt a kapcsolattal szemben, ami tovább növeli a bizonytalanságot és a szorongást.
Fontos tudatosítani, hogy a boldogság és a biztonság forrása nem a külső megerősítés, hanem önmagunkban rejlik. Az önértékelés fejlesztése, az egészséges önbizalom kiépítése és a belső biztonság megteremtése kulcsfontosságú ahhoz, hogy a szerelmet ne keverjük össze a figyelem iránti vággyal.
Ha valaki felismeri magán ezt a viselkedést, érdemes szakember segítségét kérnie, hogy megtanulja egészségesebb módon kezelni a bizonytalanságát és a figyelem iránti igényét.
2. Viselkedés: Túlzott függőség a partner elismerésétől és jóváhagyásától
A túlzott függőség a partner elismerésétől és jóváhagyásától az egyik legszembetűnőbb jele annak, hogy egy nő összekeveri a szerelmet a figyelem iránti vággyal. Ez a viselkedés egy mélyen gyökerező bizonytalanságból fakad, ahol a saját értéküket kizárólag a partnerük véleménye alapján mérik.
Gyakran megfigyelhető, hogy ezek a nők folyamatosan igyekeznek a partnerük kedvében járni, még akkor is, ha ez a saját igényeik háttérbe szorításával jár. Minden cselekedetüket, döntésüket a partnerük reakciójához igazítják, rettegve attól, hogy csalódást okoznak vagy elnyerik a nemtetszésüket.
Ez a függőség sokféle formában megnyilvánulhat. Például:
- Állandó kérdezgetés, hogy tetszik-e a partnernek valami (a ruhájuk, a hajuk, a főztjük stb.).
- Minden fontos döntés meghozatala előtt a partner véleményének kikérése, még akkor is, ha az a döntés kizárólag rájuk vonatkozik.
- A saját véleményük elhallgatása vagy megváltoztatása, hogy elkerüljék a konfliktust vagy a partnerükkel való egyet nem értést.
- A partnerük hobbijainak és érdeklődési körének azonnali átvétele, még akkor is, ha azok valójában nem érdeklik őket.
Ez a viselkedés azért problémás, mert hosszú távon felőrli az egyén önértékelését és önazonosságát. A nő elveszíti a kapcsolatot önmagával, és egyre inkább a partnerének tükörképévé válik. Ez pedig nemcsak a párkapcsolatára, hanem az élet minden területére negatív hatással van.
A legfontosabb, hogy megértsük: az egészséges szerelem nem a függőségről, hanem a kölcsönös tiszteletről és a függetlenség megőrzéséről szól.
Fontos megjegyezni, hogy ez a viselkedés nem feltétlenül tudatos. Gyakran a háttérben gyermekkori traumák, elhanyagolás vagy alacsony önértékelés áll. A terápia segíthet feltárni ezeket a gyökérokokat és megtanulni egészségesebb kapcsolódási mintákat.
Az önismeret és az önelfogadás kulcsfontosságú ahhoz, hogy egy nő képes legyen önállóan és magabiztosan élni, és ne a partnerének elismerésétől függjön a boldogsága.
3. Viselkedés: A dráma és a konfliktusok generálása a figyelem felkeltése érdekében
A dráma generálása, a konfliktusok szítása – ez egy olyan viselkedésforma, ami mélyen gyökerezhet a figyelem iránti kielégítetlen vágyban. Azok a nők, akik a szerelmet összekeverik a figyelem szükségletével, néha öntudatlanul is olyan helyzeteket teremtenek, amelyekben a középpontba kerülhetnek. Ez nem feltétlenül rosszindulatból fakad, sokkal inkább egy ösztönös reakció, aminek célja, hogy megerősítést kapjanak, hogy fontosak és szerethetőek.
De hogyan is néz ki ez a gyakorlatban? Képzeljünk el egy látszólag semmiből kirobbanó veszekedést egy apró, jelentéktelen dolog miatt. Vagy egy olyan helyzetet, ahol a nő folyamatosan kritizálja a párját, nem azért, mert valóban problémái vannak a viselkedésével, hanem azért, hogy reakciót váltson ki belőle. A cél nem a megoldás, hanem a figyelem, a reakció, még akkor is, ha az negatív.
Gyakran előfordul, hogy ezek a nők a környezetükben is konfliktusokat provokálnak. Pletykálnak, információkat ferdítenek, vagy éppen egymásnak ugrasztják az embereket. Mindez azért, hogy ők lehessenek a történet középpontjában, a dráma királynői. Ez a fajta viselkedés persze hosszútávon rendkívül káros lehet a kapcsolataikra, hiszen senki sem szeret huzamosabb ideig egy folyamatosan feszült légkörben élni.
A dráma és a konfliktusok generálása valójában egy segélykiáltás. A nő azt üzeni ezzel, hogy figyelmet, szeretetet és megerősítést szeretne kapni, de nem tudja ezt egészséges módon kommunikálni.
Fontos megérteni, hogy ez a viselkedés nem feltétlenül tudatos. Sokszor a nő maga sincs tisztában azzal, hogy a konfliktusokat a figyelemért provokálja. Ez egy tanult minta lehet, ami gyerekkorból vagy korábbi kapcsolatokból ered. Talán azt tanulta meg, hogy csak akkor kap figyelmet, ha valami baj van, ha dráma van körülötte.
A megoldás kulcsa az önismeret. Ha a nő felismeri, hogy ez a viselkedés jellemző rá, akkor elkezdhet dolgozni azon, hogy egészségesebb módon fejezze ki a szükségleteit. Fontos, hogy megtanulja kimondani, ha figyelemre vágyik, és hogy megerősítést kérjen a párjától anélkül, hogy konfliktusokat generálna. A terápia segíthet abban, hogy feltárja a viselkedés gyökereit, és új, konstruktívabb mintákat alakítson ki.
4. Viselkedés: Irreális elvárások a párkapcsolatban, amelyek kielégítetlen figyelemigényből fakadnak
Az irreális elvárások a párkapcsolatban gyakran gyökereznek abban a mélyről jövő vágyban, hogy valaki végre betöltse azt az űrt, amit a figyelemhiány okozott. Ez a viselkedés nem a partner szeretetének megkérdőjelezéséből fakad, hanem abból az elsöprő igényből, hogy a partner folyamatosan bizonyítsa: fontos vagy, szeretnek, és törődnek veled. Ez a bizonyítási vágy azonban gyakran túlmutat a racionális kereteken.
Az ilyen nők hajlamosak azt hinni, hogy a párkapcsolatuknak tökéletesnek kell lennie, tele romantikával, kalanddal és állandó megerősítéssel. Elvárják, hogy a partnerük gondolatolvasóként működjön, pontosan tudja, mire van szükségük anélkül, hogy ők maguk megfogalmaznák. Ha a partner nem teljesíti ezeket a kimondatlan elvárásokat, az azonnal csalódottságot, sértődöttséget és akár haragot is kiválthat.
Például, egy ilyen nő elvárhatja, hogy a párja minden nap virágot hozzon, minden hétvégén romantikus kirándulást szervezzen, vagy állandóan dicsérje a külsejét és a teljesítményeit. Ha ezek a dolgok nem történnek meg rendszeresen, az azt jelenti a számára, hogy a párja nem szereti eléggé, és nem törődik vele.
A probléma itt az, hogy ezek az elvárások nem a valóságból táplálkoznak, hanem egy belső, kielégítetlen szükségletből. A párkapcsolat nem arra való, hogy betöltse a gyerekkorban vagy korábbi kapcsolatokban szerzett sérüléseket.
Ez a viselkedés hosszú távon káros lehet a párkapcsolatra. A partner folyamatosan nyomás alatt érzi magát, hogy megfeleljen a lehetetlen elvárásoknak, ami frusztrációhoz, kimerültséghez és végül elhidegüléshez vezethet. Az állandó megfelelési kényszer pedig megöli a spontaneitást és a valódi intimitást.
Fontos megérteni, hogy a valódi szeretet nem az állandó bizonyításban rejlik, hanem a kölcsönös tiszteletben, a támogatásban és a megértésben. Az irreális elvárások helyett a hangsúlyt a kommunikációra kell helyezni, és arra, hogy nyíltan és őszintén megfogalmazzuk a szükségleteinket. Ha a figyelem iránti vágy mélyen gyökerezik, érdemes szakember segítségét kérni, hogy feldolgozzuk a múltbeli sérüléseket és egészségesebb mintákat alakítsunk ki a párkapcsolatban.
5. Viselkedés: Féltékenység és birtoklási vágy, ami a figyelem elvesztésétől való félelemből ered
A féltékenység és a birtoklási vágy gyakran összetéveszthető a mély szerelemmel, pedig sokszor csak a figyelem elvesztésétől való félelem tükröződése. Azok a nők, akik a szerelmet a figyelem iránti vággyal azonosítják, különösen hajlamosak lehetnek erre a viselkedésre. Nem feltétlenül arról van szó, hogy nem bíznak a partnerükben, sokkal inkább arról, hogy saját értéküket a partnerük figyelmével mérik.
Ez a féltékenység nem egészséges, hiszen nem a kapcsolat alapjaira épül, hanem egy bizonytalan, önértékelési problémákkal küzdő énrészre. Képzeljük el, hogy a partnerük egy barátjával beszélget. Egy egészséges kapcsolatban ez nem okoz problémát. Azonban, ha a figyelem iránti vágy irányítja a nő viselkedését, azonnal megjelenik a féltékenység: „Miért vele beszélget? Talán jobban szórakozik vele? Talán engem már nem szeret eléggé?”
A birtoklási vágy ebben az esetben abban nyilvánul meg, hogy a nő folyamatosan ellenőrizni akarja a partnerét. Hol van? Kivel van? Mit csinál? Ezek a kérdések nem a törődés jelei, hanem a kontrollé. A közösségi média ebben az esetben igazi táptalaj a féltékenységnek. A like-ok, kommentek, követések mind-mind okot adhatnak a gyanakvásra és a birtoklási vágy felerősödésére.
A legfontosabb, hogy a féltékenység és a birtoklási vágy nem a partner hibája. Ezek a viselkedések a nő saját bizonytalanságából és a figyelem iránti túlzott igényéből fakadnak.
Fontos megérteni, hogy a partner figyelme nem egyenlő a szeretettel. A valódi szeretet bizalmon, tiszteleten és kölcsönös támogatáson alapul. Ahelyett, hogy a partner figyelmét követelnék, a nőknek önmagukkal kell foglalkozniuk, fejleszteniük kell az önértékelésüket és megtanulniuk szeretni magukat.
Hogyan lehet ezt leküzdeni? Az önismeret kulcsfontosságú. Fel kell ismerni, hogy honnan ered ez a féltékenység és birtoklási vágy. Terápia, önsegítő könyvek, vagy akár egy barát segítségével is dolgozhatunk ezen. Emellett fontos a kommunikáció a partnerrel. Elmondani neki, hogy mi zajlik bennünk, és kérni a támogatását. A lényeg, hogy a féltékenység és a birtoklási vágy nem a szeretet jele, hanem egy probléma, amivel foglalkozni kell.
6. Viselkedés: Az önbizalom hiánya és az önértékelés külső forrásoktól való függése
Az önbizalom hiánya és az önértékelés külső forrásoktól való függése az egyik legárulkodóbb jele annak, ha egy nő összekeveri a szerelmet a figyelem iránti vággyal. Ebben az esetben a partner, vagy éppen a potenciális partner, nem igazi szerelemforrás, hanem egy eszköz az önértékelés növelésére. Ahelyett, hogy belülről táplálnák az önbizalmukat, külső megerősítést keresnek.
Ez a viselkedés gyakran megnyilvánul abban, hogy folyamatosan dicséreteket, elismerést várnak el a másiktól. Apró dolgokért is megerősítést kérnek, mintha bizonyítaniuk kellene a saját értéküket. Például, egy új ruhát viselve nem azért teszik, mert tetszik nekik, hanem azért, hogy a partnerük elismerő szavakkal illesse őket.
A külső forrásoktól való függés abban is megmutatkozhat, hogy a párkapcsolatuk minősége közvetlenül befolyásolja a hangulatukat és az önértékelésüket. Egy kisebb vita, egy elmaradt bókok vagy egy kevesebb figyelem azonnal romboló hatással lehet rájuk. Úgy érzik, mintha a partnerük szeretete és figyelme határozná meg a saját értéküket.
Az önértékelés külső forrásoktól való függése azt jelenti, hogy a saját értéküket a mások véleménye, reakciói alapján mérik, ami rendkívül bizonytalanná teszi a párkapcsolatot és az egyéni boldogságot.
Ez a fajta bizonytalanság gyakran vezethet féltékenységhez és birtoklási vágyhoz is. Ha úgy érzik, hogy a partnerük figyelme máshova irányul, azonnal fenyegetve érzik magukat, mert attól tartanak, hogy elveszítik az önértékelésük forrását. A folyamatos megfelelési kényszer és a mások tetszésére való törekvés pedig hosszú távon kimerítő és boldogtalanító lehet.
Fontos megérteni, hogy az igazi szeretet és önbizalom belülről fakad, és nem függhet külső megerősítésektől. Az önértékelés fejlesztése, a belső erőforrások megtalálása kulcsfontosságú ahhoz, hogy egy nő egészséges és kiegyensúlyozott párkapcsolatot alakíthasson ki.
7. Viselkedés: A múltbeli traumák és elhanyagolás hatása a jelenlegi párkapcsolatokra
A múltbeli traumák és elhanyagolás mélyen befolyásolhatják azt, ahogyan egy nő a szerelmet és a figyelmet értelmezi. Gyakran előfordul, hogy a gyerekkori elhanyagolás vagy bántalmazás következtében kialakult bizonytalanság és alacsony önértékelés miatt a figyelmet összekeverik a szeretettel. Ez a mintázat azt eredményezheti, hogy olyan kapcsolatokba sodródnak, amelyek nem egészségesek, és ahol a figyelemért könyörögnek, ahelyett, hogy valódi szeretetet kapnának.
A múltbeli traumák hatására ezek a nők hajlamosak lehetnek arra, hogy túlzottan ragaszkodjanak a partnerükhöz. A félelem, hogy elhagyják őket, arra késztetheti őket, hogy kontrolláló vagy birtokló viselkedést mutassanak. Ez a ragaszkodás valójában a bizonytalanság és a félelem kifejeződése, nem pedig a szereteté.
Az elhanyagolás következtében kialakult érzelmi űrt állandóan próbálják betölteni, ami oda vezethet, hogy a partnerüktől várják a megváltást. Hiszik, hogy a partnerük képes meggyógyítani a múltbeli sebeiket, ami irreális elvárásokat támaszt a kapcsolat elé.
A legfontosabb felismerés, hogy a múltbeli traumák feldolgozása nélkül a nők nehezen tudják megkülönböztetni a valódi szeretetet a figyelem iránti vágytól, és így hajlamosak lesznek ismétlődő, káros párkapcsolati mintákat követni.
A gyerekkori elhanyagolás gyakran vezet ahhoz, hogy az illető nem tanulta meg, hogyan kell egészséges módon kifejezni az érzelmeit. Emiatt nehezen tudják kommunikálni a szükségleteiket a párkapcsolatban, ami frusztrációhoz és konfliktusokhoz vezethet. Ahelyett, hogy nyíltan beszélnének az érzéseikről, passzív-agresszív viselkedést mutathatnak, vagy manipulációval próbálják elérni a kívánt figyelmet.
Fontos megérteni, hogy a múltbeli traumák és elhanyagolás nem mentség a káros viselkedésre, de magyarázatot ad arra, hogy miért nehezebb számukra az egészséges párkapcsolatok kialakítása. A terápia és az önismeret segíthet nekik feldolgozni a múltat, és megtanulni, hogyan lehet egészséges módon kapcsolódni másokhoz.
8. Viselkedés: A határok hiánya és a mások igényeinek túlzott kielégítése a figyelemért cserébe
A határok hiánya és a mások igényeinek túlzott kielégítése a figyelemért cserébe egy igen gyakori, ám káros viselkedésminta azoknál a nőknél, akik összekeverik a szerelmet a figyelem iránti vággyal. Ez a viselkedés abból a mélyről jövő félelemből táplálkozik, hogy ha nem tesznek meg mindent a másikért, elveszítik annak szeretetét, vagy legalábbis a figyelmét.
Ennek a viselkedésnek a gyökerei gyakran a gyerekkorba nyúlnak vissza, amikor a szeretet vagy a figyelem feltételekhez volt kötve. Például, ha egy kislány csak akkor kapott dicséretet vagy elismerést, ha engedelmes volt és megfelelt a szülei elvárásainak, felnőttként is hajlamos lehet arra, hogy másoknak való megfelelésben keresse a szeretetet.
Ez a túlzott megfelelési vágy számos formát ölthet. Gyakran látni, hogy ezek a nők:
- Folyamatosan bocsánatot kérnek, még akkor is, ha nincs rá okuk.
- Nehezen mondanak nemet, még akkor is, ha az saját maguk rovására megy.
- Feláldozzák a saját igényeiket és vágyaikat a másik kedvéért.
- Túlvállalják magukat, hogy mindenben segítsenek a partnerüknek.
- Elfogadják a tiszteletlen bánásmódot, csak hogy megtartsák a kapcsolatot.
A probléma az, hogy ez a viselkedés hosszú távon kimerültséghez, frusztrációhoz és önértékelési problémákhoz vezet. A másik fél pedig könnyen visszaélhet ezzel a helyzettel, ami egy egyenlőtlen, egészségtelen kapcsolatot eredményez.
A legfontosabb felismerés az, hogy az igazi szeretet nem azon múlik, hogy mennyire vagyunk hajlandóak feláldozni magunkat a másikért, hanem azon, hogy mennyire tudjuk önmagunkat adni a kapcsolatban, egészséges határokat tartva.
Fontos megérteni, hogy a határok nem falak, amelyek elválasztanak minket a másiktól, hanem kerítések, amelyek megvédenek minket és lehetővé teszik, hogy egészséges kapcsolatot építsünk. A határok kijelölése azt jelenti, hogy tudjuk, mire van szükségünk, és ezt kommunikáljuk a partnerünk felé. Ez nem önzőség, hanem öngondoskodás.
Ha valaki felismeri magában ezt a viselkedést, érdemes szakember segítségét kérnie, hogy feltárja a gyökereit és megtanuljon egészségesebb határokat kijelölni. Az önszeretet és az önértékelés fejlesztése kulcsfontosságú ahhoz, hogy a szerelmet ne a figyelem iránti vággyal keverjük össze.
9. Viselkedés: A felszínes kapcsolatok preferálása a mély, érzelmi intimitás helyett
A felszínes kapcsolatok előnyben részesítése a mély, érzelmi intimitás helyett egy nagyon árulkodó jel lehet. Ezek a nők gyakran kerülik azokat a helyzeteket, amelyek érzelmi sebezhetőséget igényelnének. Miért? Mert a figyelem iránti vágyuk sokkal könnyebben kielégíthető egy sekélyes, felületes kapcsolatban, ahol nem kell feltárniuk a valódi énjüket.
Ez a viselkedés abban nyilvánul meg, hogy inkább flörtölnek, bókokat gyűjtenek és rövid távú kalandokba bonyolódnak, mint hogy egyetlen személlyel mély és tartós kapcsolatot építsenek ki. Az új kapcsolatok izgalma, a folyamatos udvarlás és a figyelem középpontjában lenni sokkal vonzóbb számukra, mint a hosszú távú elköteleződés és az azzal járó munka.
Gyakran nem tudják, hogyan kell mélyen kapcsolódni másokhoz. Nem tanulták meg, hogyan kell megosztani a félelmeiket, a reményeiket és a sebezhetőségüket. Ez a hiány a korábbi kapcsolataikból eredhet, ahol esetleg nem érezték magukat biztonságban ahhoz, hogy megnyíljanak, vagy egyszerűen nem láttak jó példát a mély, érzelmi kapcsolódásra.
Fontos megjegyezni, hogy ez nem feltétlenül tudatos döntés. Gyakran öntudatlanul kerülik a mély kapcsolatokat, mert félnek a visszautasítástól, a csalódástól vagy a sérüléstől. A felszínes kapcsolatokban sokkal kisebb a kockázat, hiszen nem fektetnek bele annyi érzelmet, így a fájdalom is kevésbé intenzív, ha a kapcsolat véget ér.
A probléma gyökere gyakran az önértékelés hiányában rejlik. Ha valaki nem szereti és fogadja el önmagát teljes mértékben, nehezen tudja beengedni másokat a legbensőbb világába. A figyelem iránti vágy ebben az esetben egyfajta pótlék, amellyel megpróbálják kompenzálni ezt a belső űrt.
Ez a viselkedés hosszú távon magányhoz és kielégületlenséghez vezethet. Bár rövid távon a figyelem kielégítheti a vágyaikat, valójában sosem fogják megtapasztalni a valódi intimitás és a mély összetartozás örömét, ami egy egészséges és tartós kapcsolat alapja.
Az ilyen nőknek szükségük van arra, hogy dolgozzanak az önértékelésükön és megtanulják, hogyan kell egészséges módon kapcsolódni másokhoz. Ez terápia, önismereti csoportok vagy akár önsegítő könyvek segítségével is megvalósulhat.
