Az egészséges határok kiépítése elengedhetetlen egy harmonikus és tartós kapcsolat alapjához. Nélkülük a kapcsolat gyorsan fulladhat meg, a felek frusztráltak, elégedetlenek és boldogtalanok lesznek. A határok nem falak, amelyek elválasztanak, hanem inkább védővonalak, amelyek megőrzik mindkét fél individualitását és autonómiáját.
Amikor nincsenek határok, vagy a határok átlépésre kerülnek, az teret enged a kontrolláló viselkedésnek. Ez a kontroll pedig aláássa a bizalmat, a tiszteletet és a kölcsönös megbecsülést. Képzeld el, hogy a partnered folyamatosan beleszól a döntéseidbe, megmondja, kivel tarthatod a kapcsolatot, vagy éppen számon kéri az idődet. Ez nem szeretet, hanem birtoklás.
Az egészséges határok megteremtik a biztonságos teret ahhoz, hogy mindkét fél önmaga lehessen, kifejezhesse a szükségleteit és vágyait, anélkül, hogy félnie kellene a következményektől.
Fontos megérteni, hogy a határok nem csak a partnered számára fontosak, hanem neked is. Ha nem állsz ki magadért és a szükségleteidért, az hosszú távon önbizalomhiányhoz és önértékelési problémákhoz vezethet. A határok kijelölése azt üzeni a partnerednek (és önmagadnak!), hogy tiszteled magad és a kapcsolatot.
Ebben a cikkben feltárjuk azt a 8 kontrolláló viselkedést, amelyeket mindenképpen kerülnöd kell, ha egészséges határokat szeretnél szabni a kapcsolatodban. Ezek a viselkedések aláássák az intimitást, a bizalmat és a szabadságot, és hosszú távon súlyos károkat okozhatnak.
Mi a kontrolláló viselkedés és miért káros?
A kontrolláló viselkedés lényege, hogy az egyik fél alá akarja rendelni a másikat az akaratának, gyakran manipulációval, félelemmel vagy bűntudattal. Ez a viselkedésminta nem a szereteten és a kölcsönös tiszteleten alapul, hanem a hatalom gyakorlásán és a másik fél feletti uralmon.
A kontrolláló viselkedés sokféle formát ölthet. Lehet nyílt, például amikor valaki megmondja, mit csinálhatsz, kivel találkozhatsz, vagy mire költheted a pénzed. De lehet rejtett is, például szarkasztikus megjegyzésekkel, passzív-agresszív viselkedéssel, vagy az érzelmi zsarolással.
Miért káros? Mert aláássa a másik fél önbecsülését és önállóságát. A kontrollált személy idővel elveszítheti a bizalmát önmagában, és elkezdheti megkérdőjelezni a saját döntéseit. Ez a folyamatos nyomás szorongáshoz, depresszióhoz és más mentális problémákhoz vezethet.
A kontrolláló viselkedés mérgező egy kapcsolatban, mert megakadályozza az őszinte kommunikációt és a kölcsönös bizalmat. Ha valaki folyamatosan attól tart, hogy a másik fél hogyan fog reagálni a tetteire, nem tud önmaga lenni, és nem tud egészségesen kapcsolódni.
Ráadásul a kontrolláló viselkedés gyakran a bántalmazás előszobája. Ha valaki érzelmileg kontrollál egy másikat, az könnyen átcsúszhat a verbális, vagy akár a fizikai bántalmazásba is. Ezért fontos felismerni a jeleket, és időben lépni, ha ilyen viselkedést tapasztalsz a kapcsolatodban. Az egészséges határok meghúzása kulcsfontosságú a saját védelmed érdekében.
1. A túlzott féltékenység és a bizalom hiánya
A túlzott féltékenység és a bizalom hiánya az egyik legmérgezőbb dolog, ami egy kapcsolatot tönkretehet. Ez nem csupán egy apró kellemetlenség, hanem egy komoly probléma, ami mélyen gyökerezhet a bizonytalanságban és a kontroll iránti vágyban. Ha egészséges határokat szeretnél szabni a kapcsolatodban, elengedhetetlen, hogy küzdj a féltékenység és a bizalmatlanság ellen.
Mit is jelent ez a gyakorlatban? Gondolj bele: állandóan ellenőrzöd a partnered telefonját, e-mailjeit, közösségi média aktivitását? Kérdőre vonod minden egyes barátjáért, kollégájáért, akivel beszél? Feszült leszel, ha a partnered nélküled tölti az időt? Ezek mind-mind a túlzott féltékenység jelei.
A féltékenység gyakran abból fakad, hogy nem bízol önmagadban. Úgy érzed, nem vagy elég jó a partnered számára, ezért félsz, hogy valaki más elcsábítja. Ez a bizonytalanság azonban nem a partnered hibája, hanem a te saját belső munkád eredménye kell, hogy legyen. Fontos, hogy dolgozz az önértékeléseden, és elfogadd magad olyannak, amilyen vagy.
A bizalom hiánya pedig szinte lehetetlenné teszi, hogy őszinte és nyílt legyen a kommunikáció a kapcsolatban. Ha nem bízol a partneredben, akkor nem fogod őszintén megosztani vele a gondolataidat és érzéseidet, mert félsz, hogy elítél vagy kihasznál. Ez pedig egy ördögi körhöz vezethet, ahol a bizalom hiánya egyre mélyül, és a kapcsolat egyre távolabb kerül egymástól.
A bizalom a kapcsolat alapja. Ha ez hiányzik, minden más építmény is veszélybe kerül.
Fontos megérteni, hogy a féltékenység és a bizalom hiánya nem a szeretet jelei, hanem a kontroll iránti vágy megnyilvánulásai. A kontrolláló viselkedés pedig sosem vezet jóra. Ehelyett törekedj arra, hogy őszinte és nyílt kommunikációt alakíts ki a partnereddel. Beszéljetek a félelmeitekről és bizonytalanságaitokról, és próbáljatok meg közösen megoldást találni a problémákra.
Mit tehetsz konkrétan?
- Dolgozz az önértékeléseden: Ismerd fel az értékeidet, és szeresd magad olyannak, amilyen vagy.
- Kommunikálj őszintén: Beszélj a félelmeidről és bizonytalanságaidról a partnereddel.
- Bízz a partneredben: Add meg neki a bizalmat, amire szüksége van, és ne ellenőrizgesd állandóan.
- Foglalkozz a saját életeddel: Ne függj a partneredtől a boldogságod, hanem találj örömet a saját tevékenységeidben is.
Ne feledd, a bizalom kiépítése időbe telik, de megéri a fáradságot. Ha küzdesz a féltékenységgel és a bizalom hiányával, kérj segítséget egy terapeutától vagy párterapeutától. Ők segíthetnek feltárni a probléma gyökereit, és megtanulni egészségesebb módszereket a kapcsolatod kezelésére.
2. Az állandó ellenőrzés és a magánszféra megsértése
Az állandó ellenőrzés és a magánszféra megsértése az egyik legkárosabb és legártalmasabb kontrolláló viselkedés egy kapcsolatban. Ez a viselkedés aláássa a bizalmat, a tiszteletet, és a partner autonómiáját. Gondoljunk bele: ki szeretné, hogy folyamatosan figyeljék, ellenőrizzék, mintha valami rosszat csinálna?
Ez a kontrolláló viselkedés sokféle formát ölthet:
- A partner telefonjának, üzeneteinek, e-mailjeinek olvasgatása: Ez a legnyilvánvalóbb formája a magánszféra megsértésének. Akkor is az, ha a partner „megengedte” korábban. A bizalom nem azon múlik, hogy mit találunk, hanem azon, hogy *nem* kell keresnünk.
- A partner közösségi média tevékenységének folyamatos figyelése: Ki kivel barátkozik, mit lájkol, kinek a posztjaira reagál. Ez a féltékenység és a bizalmatlanság jele, és a partner szabadságának korlátozása.
- A partner tartózkodási helyének állandó monitorozása: GPS követés, vagy állandó kérdezgetés, hogy hol van, kivel van, mit csinál. Ez a viselkedés fullasztó és elnyomó.
- A partner baráti és családi kapcsolataiba való beavatkozás: Megpróbálja elszigetelni a partnert a szeretteitől, kritizálja a barátait, vagy féltékennyé teszi a partner családjával való kapcsolatát.
A magánszféra tiszteletben tartása alapvető fontosságú egy egészséges kapcsolatban. Ha valaki folyamatosan ellenőriz és megsérti a magánszférádat, azzal azt üzeni, hogy nem bízik benned, és nem tiszteli a határaidat.
Miért káros ez?
- Rombolja a bizalmat: Ha valaki folyamatosan ellenőriz, azzal azt mutatja, hogy nem bízik a partnerében. A bizalom pedig a kapcsolat alapköve.
- Növeli a stresszt és a szorongást: Az állandó ellenőrzés feszültséget és szorongást okoz a partnerben, aki úgy érzi, hogy folyamatosan meg kell felelnie valakinek.
- Csökkenti az önbecsülést: Ha valaki úgy érzi, hogy nem bízhatnak benne, az aláássa az önbecsülését és az önbizalmát.
- Elszigeteltséghez vezethet: Ha valaki elszigeteli a partnerét a barátaitól és a családjától, az még jobban függővé teszi őt a kontrolláló személytől.
Fontos megérteni, hogy az állandó ellenőrzés és a magánszféra megsértése *soha* nem indokolt, még akkor sem, ha „szeretetből” vagy „féltésből” történik. Ez a viselkedés egyértelmű jele annak, hogy valami nincs rendben a kapcsolatban, és szakember segítségére lehet szükség a problémák megoldásához.
3. A manipuláció és a bűntudatkeltés
A manipuláció és a bűntudatkeltés alattomos fegyverek a kontrolláló viselkedés eszköztárában. Nem mindig nyilvánvalóak, de hosszú távon komoly károkat okozhatnak egy kapcsolatban. Gyakran a szeretet vagy a gondoskodás álcája mögé rejtőznek, ami még nehezebbé teszi a felismerésüket.
A manipuláció lényege, hogy valaki a saját céljaira használ fel téged, anélkül, hogy ezt nyíltan kommunikálná. Például, ha valaki rendszeresen panaszkodik az egészségére, hogy rávegyen valamire, amit nem szeretnél megtenni, az manipuláció. Ugyanez a helyzet, ha valaki folyamatosan „áldozatot” játszik, hogy elkerülje a felelősséget.
A bűntudatkeltés egy másik gyakori forma. Ez azt jelenti, hogy valaki megpróbál bűntudatot ébreszteni benned azért, mert nem teszel meg valamit, amit ő szeretne. Például: „Ha igazán szeretnél, megtennéd ezt értem.” vagy „Én mindent megtettem érted, te miért nem tudsz viszonozni?” Ezek a mondatok arra irányulnak, hogy érzelmileg zsaroljanak, és rád kényszerítsék az akaratukat.
Fontos felismerni, hogy a manipuláció és a bűntudatkeltés nem a valódi kommunikáció eszközei. Ehelyett a kontroll megszerzésére és megtartására szolgálnak. Ha valaki rendszeresen ilyen eszközökhöz folyamodik, az azt jelzi, hogy nem tiszteli a te határaidat és igényeidet.
A bűntudatkeltés és a manipuláció a kapcsolat mérgei. Tönkreteszik a bizalmat és az őszinteséget, és hosszú távon aláássák a kapcsolat alapjait.
Hogyan védekezhetsz? Először is, tanuld meg felismerni a jeleket. Figyeld meg, hogy milyen érzéseket vált ki belőled a másik viselkedése. Ha rendszeresen bűnösnek, szorongónak vagy tehetetlennek érzed magad, az intő jel lehet. Másodszor, állj ki magadért. Mondd el, hogy nem fogadod el ezt a viselkedést, és tartsd magad ehhez. Harmadszor, keress külső segítséget. Egy barát, családtag vagy terapeuta segíthet neked tisztábban látni a helyzetet és megtalálni a megfelelő megoldást.
Ne feledd, hogy az egészséges kapcsolat alapja a kölcsönös tisztelet és az őszinte kommunikáció. A manipuláció és a bűntudatkeltés ennek éppen az ellenkezője.
4. Az érzelmi zsarolás és a fenyegetés
Az érzelmi zsarolás és a fenyegetés talán a legkárosabb és legmanipulatívabb kontrolláló viselkedésformák közé tartozik. Lényege, hogy a másik fél érzelmeit, sebezhetőségét használja fel arra, hogy elérje a célját. Ez a viselkedés aláássa a bizalmat, a biztonságérzetet, és hosszú távon súlyos érzelmi sérüléseket okozhat.
Hogyan ismerheted fel az érzelmi zsarolást? Figyeld a következő jeleket:
- Bűntudat keltése: „Ha igazán szeretnél, megtennéd ezt értem.” vagy „Én annyit áldoztam érted, te pedig ezt adod cserébe?”. Ezek a mondatok arra irányulnak, hogy bűntudatot érezz, amiért nem teszed meg, amit a másik fél akar.
- Fenyegetés: „Ha elmész, soha többé nem látsz.” vagy „Ha ezt megteszed, megbánod!”. A fenyegetés célja, hogy félelmet keltsen benned, és így engedelmességre kényszerítsen.
- Szerepjátszás: A zsaroló áldozatot játszik, hogy szánalmat keltsen és elérje a célját. Például: „Nekem már senkim sincs rajtad kívül, ha te is elhagysz, vége mindennek.”
- A szeretet megvonása: A szeretet, a figyelem, a kedvesség visszatartása büntetésként. Ez a viselkedés azt üzeni, hogy csak akkor vagy elfogadható, ha engedelmeskedsz.
- Öngyilkossággal való fenyegetés: A legszélsőségesebb és legveszélyesebb forma. Soha ne vedd félvállról, azonnal kérj segítséget!
Miért olyan káros az érzelmi zsarolás? Azért, mert fokozatosan elveszi az önbizalmadat, az önbecsülésedet és a döntési szabadságodat. Elkezded megkérdőjelezni a saját érzéseidet, gondolataidat, és egyre inkább a másik fél elvárásai szerint kezdesz élni.
Az érzelmi zsarolás gyakran ciklusokban ismétlődik. A zsaroló először megpróbál manipulálni, majd ha nem sikerül, fenyegetőzik, végül pedig áldozatot játszik. Fontos, hogy felismerd ezt a ciklust és megszakítsd azt.
Az érzelmi zsarolás nem a szeretet jele, hanem a hatalomé. Egy egészséges kapcsolatban a felek tiszteletben tartják egymás érzéseit és határait, nem pedig kihasználják azokat.
Mit tehetsz, ha érzelmi zsarolás áldozata vagy? Először is, tudatosítsd magadban, hogy ez a viselkedés nem a te hibád. Másodszor, próbálj meg határokat szabni. Mondd ki, hogy nem engeded, hogy így bánjanak veled. Harmadszor, ha a helyzet nem javul, kérj segítséget egy szakembertől. Egy terapeuta segíthet feldolgozni az érzelmi sérüléseket és megtanulni, hogyan védd meg magad a jövőben.
5. Az izoláció a barátoktól és a családtól
Az izoláció, vagyis a barátoktól és családtól való elszigetelés, egy alattomos, de rendkívül káros kontrolláló viselkedés a kapcsolatban. Gyakran apró lépésekkel kezdődik, szinte észrevétlenül, míg végül a másik fél teljesen függővé válik a kontrolláló személytől.
Miért olyan veszélyes ez? Mert megfosztja az áldozatot a támogató hálózattól, a külső perspektívától és a valóságérzékétől. Ha nem tudsz a barátaiddal és a családoddal beszélgetni, nehezebb felismerni, hogy a kapcsolatod nem egészséges. A külső kapcsolatok hiánya megnehezíti a problémák megoldását, és csökkenti az önbizalmat is.
Hogyan nyilvánulhat meg az izoláció?
- Folyamatos kritika a barátok és a család iránt, ami miatt az áldozat kényelmetlenül érzi magát velük.
- Megtiltás vagy akadályozás a találkozásokban, például „mindig van valami fontosabb dolgom, amikor a barátaiddal akarsz lenni”.
- Féltékenységi jelenetek, amikor az áldozat másokkal tölti az idejét.
- A kapcsolatban lévő feszültség fokozása, amikor az áldozat a szeretteivel van, ami miatt az áldozat inkább elkerüli azokat a helyzeteket.
- Manipuláció, például bűntudatkeltés: „Ha igazán szeretnél, velem töltenéd ezt az időt.”
Az ilyen viselkedés célja, hogy az áldozat egyre inkább a kontrolláló személyre támaszkodjon, és ne legyen más, aki kétségbe vonhatná a kapcsolat dinamikáját. Az izoláció lecsökkenti az áldozat önértékelését és megerősíti a függőséget.
A legfontosabb: ha úgy érzed, hogy a partnered szándékosan elszigetel a szeretteidtől, az egyértelmű jel arra, hogy valami nincs rendben.
Mit tehetsz, ha ezt tapasztalod? Először is, ismerd fel a problémát! Beszélj valakivel, akiben megbízol, kérj segítséget! Próbáld meg lassan visszaépíteni a kapcsolataidat, és ne hagyd, hogy a partnered megakadályozzon ebben. Emlékezz, a szeretteid támogatása elengedhetetlen ahhoz, hogy egészséges határokat tudj szabni, és kiléphess egy kontrolláló kapcsolatból.
6. A pénzügyi kontroll és a függőség teremtése
A pénzügyi kontroll egy alattomos formája a bántalmazásnak, amely a függőség megteremtésén keresztül éri el a célját. Nem feltétlenül kell fizikai erőszaknak történnie ahhoz, hogy valaki áldozat legyen. A pénzügyi kontroll lényege, hogy az egyik fél teljesen vagy részlegesen megfosztja a másikat a pénzügyi önállóságától.
Ez többféleképpen valósulhat meg:
- A teljes fizetés elkobzása: A partner minden bevételét át kell adnia, anélkül, hogy beleszólása lenne annak elköltésébe.
- Zsebpénz rendszer: A partner csak „zsebpénzt” kap, amit szigorúan ellenőriznek, mire költi.
- Munkahely megválasztásának tiltása: A kontrolláló fél akadályozza a partnert abban, hogy dolgozzon, vagy olyan munkát válasszon, ami neki tetszik.
- Pénzügyi információk eltitkolása: A kontrolláló fél titkolja a közös pénzügyeket, például a bankszámlákat, befektetéseket.
- Hitelfelvétel kényszerítése: A partner kényszerítése hitelfelvételre, majd a visszafizetés terhének ráhárítása.
- Vagyon megsemmisítése: A partner vagyonának szándékos tönkretétele vagy elherdálása.
A pénzügyi kontroll komoly pszichés hatásokkal jár. Az áldozat tehetetlennek, értéktelennek és kiszolgáltatottnak érzi magát. Gyakran a pénzügyi függőség miatt nem mer kilépni a bántalmazó kapcsolatból, mert úgy gondolja, nem tudna önállóan megélni.
Fontos megérteni, hogy a párkapcsolatban a pénzügyek átláthatóak és a döntések közös megbeszélésen alapulnak. Ha a partnered megpróbálja átvenni az irányítást a pénzügyeid felett, az egyértelmű jele annak, hogy egészségtelen határokat lép át.
A pénzügyi kontroll nem csak a pénzről szól, hanem a hatalomról és a kontrollról. A cél az, hogy az áldozat teljesen függővé váljon a bántalmazótól.
Ha úgy érzed, hogy pénzügyi kontroll áldozata vagy, kérj segítséget! Fordulj bizalommal családtagokhoz, barátokhoz vagy szakemberekhez. Számos szervezet nyújt ingyenes tanácsadást és jogi segítséget a bántalmazás áldozatainak.
7. A kritizálás, a lekicsinylés és az önbizalom rombolása
A kritizálás, lekicsinylés és az önbizalom rombolása a kontrolláló viselkedés egyik legkárosabb formája. Gyakran álcázzák „aggodalomnak” vagy „segítő szándéknak”, de valójában a másik fél hatalmának és autonómiájának aláásására irányul. Ez a viselkedés lassan, de biztosan erodálja a kapcsolat alapjait, és mély sebeket ejthet a másik fél önértékelésén.
A kritizálás nem egyenlő a konstruktív visszajelzéssel. Míg a konstruktív kritika célja a fejlődés elősegítése, a kontrolláló kritizálás célja a másik fél hibáinak állandó hangsúlyozása, gyakran nyilvánosan vagy mások előtt. Ez a fajta kritika sosem építő jellegű, hanem inkább a másik megalázására törekszik.
A lekicsinylés még alattomosabb lehet. Ez a viselkedés a másik fél érzéseinek, véleményének és tapasztalatainak érvénytelenítését jelenti. Például: „Ne légy már ilyen hisztis!” vagy „Túlzásba viszed a dolgokat!”. Az ilyen megjegyzések azt sugallják, hogy a másik fél érzései nem jogosak, és hogy valami baj van vele, amiért érez.
Az önbizalom rombolása a legpusztítóbb aspektus. Ez a viselkedés a másik fél képességeinek, tehetségének és értékeinek rendszeres aláásását jelenti. A kontrolláló személy gyakran tesz gúnyos megjegyzéseket, viccelődik a másik fél rovására, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyja a sikereit. Ezzel a módszerrel a másik felet bizonytalanná és önmagában kételkedővé teszi, ami megkönnyíti a manipulációt és a kontrollt.
A kritizálás, lekicsinylés és önbizalom rombolása nem a szeretet vagy a gondoskodás jele, hanem a kontroll és a hatalomgyakorlás eszköze. Ha ilyen viselkedést tapasztalsz a kapcsolatodban, az egyértelmű figyelmeztető jel.
Fontos felismerni, hogy ez a fajta viselkedés nem csak a romantikus kapcsolatokra jellemző. Előfordulhat barátságokban, családi kapcsolatokban, sőt munkahelyi kapcsolatokban is. Bárhol is tapasztalod, a hatása ugyanaz: aláássa az önbizalmad és a jólléted.
Mit tehetsz?
- Ismerd fel a jeleket: Légy tisztában azzal, hogy mi számít kritizálásnak, lekicsinylésnek és önbizalom rombolásának.
- Szabj határokat: Közöld a másikkal, hogy nem fogadod el ezt a viselkedést.
- Keress segítséget: Ha nehezen tudod kezelni a helyzetet, fordulj szakemberhez.
- Őrizd meg az önbecsülésed: Emlékeztesd magad az értékeidre és a képességeidre.
Ne feledd, hogy megérdemled, hogy tisztelettel és szeretettel bánjanak veled. Egy egészséges kapcsolatban a partnerek egymást támogatják és bátorítják, nem pedig kritizálják és lekicsinylik.
8. A haragkitörések és az erőszak bármilyen formája
A haragkitörések és az erőszak, még a legenyhébb formában is, teljesen elfogadhatatlanok egy egészséges kapcsolatban. Nem csak fizikai erőszakról beszélünk, hanem a verbális agresszióról, a fenyegetésekről, a tárgyak dobálásáról, vagy bármilyen olyan viselkedésről, ami félelmet kelt a másik félben. Ezek a viselkedésformák a kontroll eszközei, melyek célja a másik fél megfélemlítése és alárendelése.
A harag önmagában egy természetes érzelem, de az, ahogyan kifejezésre juttatjuk, az már választás kérdése. Egy egészséges kapcsolatban a felek képesek konstruktívan kezelni a konfliktusokat, anélkül, hogy a harag átcsapna erőszakba. Ha a partnered rendszeresen haragkitörésekkel reagál a konfliktusokra, az azt jelzi, hogy nem képes kontrollálni az érzelmeit, és ez komoly veszélyt jelent a kapcsolatotokra.
Fontos megérteni, hogy soha nem a te hibád, ha a partnered erőszakosan viselkedik. Semmi sem indokolhatja az erőszakot, még akkor sem, ha te hibáztál valamiben. Az erőszak az elkövető felelőssége, és nem a sértetté.
A haragkitörések és az erőszak gyakran ciklikus mintázatot követnek. Ez a ciklus általában feszültség felhalmozódásával kezdődik, majd következik a kitörés, amit egy „mézeshetek” időszak követhet, amikor az elkövető bocsánatot kér, kedveskedik, és ígéri, hogy soha többé nem fog ilyet tenni. Azonban ez a ciklus szinte mindig megismétlődik, és idővel az erőszak egyre gyakoribbá és súlyosabbá válhat.
Ha a partnered erőszakosan viselkedik, a legfontosabb, hogy megvédd magad. Ez azt jelentheti, hogy elhagyod a kapcsolatot, segítséget kérsz a családtól, barátoktól, vagy szakemberektől. Ne próbáld meg egyedül megoldani a problémát, mert ez nagyon veszélyes lehet.
Ne hidd el, hogy meg tudod változtatni a partneredet. Az erőszakos viselkedés egy mélyen gyökerező probléma, amihez szakmai segítségre van szükség. Ha a partnered nem hajlandó segítséget kérni, akkor a legjobb, ha elhagyod a kapcsolatot.
Az erőszakmentes kapcsolat alapvető emberi jog. Senkinek sem szabad félelemben élnie a párkapcsolatában. Ha erőszakot tapasztalsz a kapcsolatodban, kérj segítséget minél előbb!
Az alábbiakban néhány példa arra, hogyan nyilvánulhat meg a kontrolláló viselkedés a haragkitörések és erőszak területén:
- Fizikai erőszak (ütés, lökés, rángatás, fojtogatás)
- Verbális agresszió (ordibálás, szidalmazás, megalázás)
- Fenyegetések (a megöléseddel, a családod bántalmazásával, az öngyilkossággal való fenyegetés)
- Tárgyak dobálása, törése
- Szexuális erőszak
- Gazdasági erőszak (pénzmegvonás, anyagi ellehetetlenítés)
- Szociális izoláció (elválasztás a barátoktól, családtól)
