Szakítás után sok férfi látszólag hidegvérrel kezeli a helyzetet. Úgy tesznek, mintha a világon semmi nem történt volna, mintha a kapcsolat nem is számított volna. Ez a viselkedés azonban gyakran csak egy álarc, ami mögött sokféle érzés és motiváció rejtőzhet. Nem jelenti feltétlenül azt, hogy nem éreznek semmit, sőt, épp ellenkezőleg, a látszólagos közöny gyakran a fájdalom, a büszkeség, vagy a félelem leple.
A férfiak neveltetése, a társadalmi elvárások is nagyban befolyásolják, hogy hogyan fejezik ki az érzelmeiket. A „légy erős” üzenet mélyen beivódhat, ezért sokan inkább elnyomják a szomorúságot, ahelyett, hogy megmutatnák a sebezhetőségüket. Ez a viselkedés nem feltétlenül őszinte, inkább egy védekező mechanizmus.
A szakítás utáni látszólagos érdektelenség gyakran egy komplex stratégia része, amellyel a férfi megpróbálja kezelni a fájdalmat, megőrizni a büszkeségét, vagy éppen visszaszerezni az irányítást a helyzet felett.
Fontos megérteni, hogy a külső látszat sokszor megtévesztő. A látszólagos közöny mögött mély érzelmek, bizonytalanság és akár megbánás is rejtőzhet. A következő okok rávilágítanak arra, hogy miért választják a férfiak ezt a viselkedést a szakítás után.
A büszkeség védőpajzsa
A büszkeség gyakran egy hatalmas védőpajzs, amit a férfiak a szakítás után emelnek maguk elé. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem éreznek semmit, sokkal inkább arról van szó, hogy képtelenek vagy nem hajlandóak megmutatni a sebezhetőségüket. A társadalom gyakran elvárja a férfiaktól, hogy erősek és érzelemmentesek legyenek, ezért a fájdalom kimutatása gyengeségként értelmezhető a szemükben.
Ez a büszkeség több formát ölthet. Lehet, hogy dicsekszenek az új „hódításaikkal”, vagy éppen túlzottan elfoglaltnak tűnnek, mintha a szakítás meg sem kottyant volna nekik. Valójában ez a viselkedés gyakran a bizonytalanságuk és a sérült önbecsülésük leplezése.
Sok férfi attól is tart, hogy ha kimutatja az érzelmeit, akkor az ex-partnerük úgy fogja értelmezni, hogy még mindig ragaszkodnak hozzájuk, ami számukra megalázó lenne. Ezért inkább a távolságtartást választják, még akkor is, ha belül összetörtek.
A büszkeség ebben az esetben egyfajta önvédelmi mechanizmus, ami segít elkerülni a további fájdalmat és megaláztatást.
Fontos megérteni, hogy ez a viselkedés nem mindig őszinte. Lehet, hogy a férfi valóban fájdalmat érez, de a büszkesége nem engedi, hogy ezt kimutassa. Ők is emberek, ők is sérülnek, csak éppen másképp fejezik ki a fájdalmukat.
Gyakran az is közrejátszik, hogy a férfiak félnek a kudarctól. A szakítás a számukra egy kudarcot jelent, ami a büszkeségükbe ütközik. Ezért inkább elrejtik a fájdalmat, és úgy tesznek, mintha minden rendben lenne, hogy ne kelljen szembenézniük a saját gyengeségükkel.
Félelem a sebezhetőségtől
A férfiak sokszor azért mutatják a külvilág felé, hogy a szakítás nem viseli meg őket, mert rettenetesen félnek sebezhetőnek tűnni. A társadalom sokszor azt sulykolja beléjük, hogy a férfiaknak erősnek, érzelemmentesnek kell lenniük, és a fájdalom kimutatása gyengeségnek számít.
Ez a félelem abban gyökerezik, hogy ha megmutatják a valódi érzéseiket – a szomorúságot, a csalódottságot, a fájdalmat –, akkor elutasításra számíthatnak. Attól tartanak, hogy mások gyengének, nevetségesnek vagy éppen nem vonzónak fogják őket látni.
Ezért inkább felvesznek egy álarcot, amivel elrejtik a valódi érzéseiket. Ezt a viselkedést gyakran túlzott magabiztosság, cinizmus vagy éppen közömbösség formájában mutatják. A cél, hogy megvédjék magukat a további fájdalomtól és a lehetséges elutasítástól.
A sebezhetőségtől való félelem nem csak a szakítás után jelentkezik, hanem sok más élethelyzetben is. A férfiak számára sokszor nehéz megnyílni és beszélni az érzéseikről, mert attól tartanak, hogy ezáltal elveszítik a kontrollt, vagy sérülékennyé válnak.
Ez a viselkedés hosszú távon káros lehet, hiszen megakadályozza a feldolgozást és a továbblépést. Fontos lenne, hogy a férfiak is érezzék a társadalmi nyomást enyhülni, és bátran vállalhassák az érzéseiket anélkül, hogy ezért megbélyegeznék őket.
A társadalmi elvárások nyomása
A férfiak gyakran érzik a társadalmi nyomást, hogy egy szakítás után „erősnek” és érintetlennek kell tűnniük. Ez a nyomás abból ered, hogy a társadalom kevésbé tolerálja a férfiak érzelmi sebezhetőségét, mint a nőkét. A férfiaknak azt tanítják, hogy a szomorúság, a fájdalom vagy a gyengeség jelei elfogadhatatlanok.
Ez a „légy férfi” attitűd arra készteti őket, hogy elrejtsék valódi érzéseiket, még akkor is, ha belül összetörtek. Emiatt látszólag közömbösek, mintha a szakítás nem érintette volna őket. A valóságban azonban lehet, hogy éppúgy szenvednek, mint bárki más.
A társadalmi elvárások, miszerint egy férfinak erősnek és érzelemmentesnek kell lennie, nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy szakítás után úgy tegyenek, mintha nem érdekelné őket.
Ez a viselkedés nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem törődtek a kapcsolatukkal, vagy hogy hirtelen nem éreznek semmit. Egyszerűen csak megpróbálnak megfelelni a társadalmi normáknak és elvárásoknak, amelyek szerint a férfiaknak uralniuk kell az érzelmeiket.
Fontos megérteni, hogy ez egy védelmi mechanizmus is lehet. Azzal, hogy úgy tesznek, mintha nem érdekelné őket, próbálják megvédeni magukat a további fájdalomtól és sebezhetőségtől. Ez egy nem tudatos stratégia, amivel megpróbálják feldolgozni a veszteséget és továbblépni.
A gyász feldolgozásának eltérő módjai
A férfiak gyakran másképp élik meg a szakítást, mint a nők, ami gyökeresen befolyásolja, hogyan mutatják kifelé az érzéseiket. Ez nem jelenti azt, hogy ne éreznének fájdalmat, csupán azt, hogy a gyász feldolgozásának módjai eltérőek lehetnek.
Sok férfi számára a sebezhetőség kimutatása gyengeségnek tűnhet, ezért inkább elnyomják az érzéseiket, és úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Ez egyfajta védekezési mechanizmus, amivel próbálják elkerülni a fájdalmat és a szembesülést a veszteséggel.
Egyesek a „no contact” szabályt alkalmazzák, nem azért, mert nem törődnek, hanem mert tudják, hogy a folyamatos kapcsolat csak meghosszabbítaná a szenvedést. Ezzel próbálják megakadályozni a visszaesést, és segíteni magukon a továbblépésben.
Másik gyakori taktika a figyelemelterelés. Ez lehet intenzív munka, sport, vagy éppen új hobbi keresése. A lényeg, hogy valami mással foglalják el az elméjüket, hogy ne kelljen a szakítással foglalkozniuk. Ez rövid távon működhet, de hosszú távon problémákhoz vezethet, ha nem dolgozzák fel a valódi érzéseiket.
A lényeg, hogy a férfiak gyakran nem „nem érdekelnek”, hanem egyszerűen másképp kezelik a fájdalmat. A társadalmi elvárások és a neveltetés is nagyban befolyásolja, hogyan nyilvánul meg a gyászuk.
Fontos megérteni, hogy ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ne éreznének semmit. Lehet, hogy belülről összetörtek, de külsőleg próbálják fenntartani az erős, érzelemmentes álarcot.
Érdemes emlékezni arra, hogy mindenki másképp gyászol, és nincs „helyes” vagy „helytelen” módja a szakítás feldolgozásának. A legfontosabb, hogy megtalálják azt a módszert, ami számukra a leghatékonyabb, még akkor is, ha ez kívülről úgy tűnik, mintha nem is érdekelné őket.
A továbblépés látszatának fenntartása
A szakítás utáni „nem érdekel semmi” álarc mögött gyakran mélyebb okok húzódnak, mint gondolnánk. A továbblépés látszatának fenntartása egy komplex védekező mechanizmus, aminek számos mozgatórugója lehet.
- Büszkeség: A férfiak hajlamosak a büszkeségükbe kapaszkodni. A sebezhetőség kimutatása gyengeségnek tűnhet a szemükben.
- Félelem a visszautasítástól: Ha még reménykednek a visszatérésben, a gyengeség kimutatása ronthatja az esélyeiket.
- Társadalmi nyomás: A férfiaknak „erősnek” kell lenniük. A szomorúság vagy a gyász kimutatása nem fér bele a társadalmi normákba.
- Önbizalomhiány: A szakítás megingathatja az önbizalmat. A látszólagos közöny egyfajta önvédelmi mechanizmus.
Sokan úgy érzik, hogy ha azt mutatják, jól vannak, akkor a volt partnerük is megbánja a szakítást. Ez egyfajta passzív-agresszív megközelítés.
A legfontosabb, hogy a továbblépés látszatának fenntartása mögött gyakran a sérülékenység elrejtése áll. A férfiak nem akarják, hogy mások – főleg a volt partnerük – lássák a fájdalmukat.
Fontos megérteni, hogy ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem éreznek semmit. Sőt, gyakran éppen az ellenkezője igaz. A látszólagos közöny mögött ott rejtőzik a fájdalom, a csalódottság és a gyász.
A közösségi média is nagy szerepet játszik ebben. Egy tökéletes képet mutatni kifelé könnyebb, mint szembenézni a valósággal. Ez egyfajta verseny, ahol a cél az, hogy a másik fél érezze magát rosszabbul.
A figyelem elterelése más kapcsolatokkal
Sok férfi a szakítás után látszólag gyorsan továbblép, és új kapcsolatokba menekül. Ez azonban gyakran nem valódi továbblépés, hanem egy figyelemelterelő stratégia. Új partnerekkel való ismerkedés, flörtölés, vagy akár egy komolyabb kapcsolatba való ugrás is mind-mind arra szolgálhat, hogy elfedjék a valódi érzéseiket a volt partnerük iránt.
Miért csinálják ezt? Több oka is lehet:
- Félelem a sebezhetőségtől: A férfiak gyakran nehezebben mutatják ki a gyengeségüket, a fájdalmukat. Egy új kapcsolat látszólag erőt sugároz, azt üzeni, hogy „én már továbbléptem, nem hat meg a szakítás”.
- Önbizalom növelése: A szakítás gyakran megingatja az önbizalmat. Egy új partner megerősítheti, hogy még mindig vonzóak, kívánatosak.
- A fájdalom elkerülése: Az új kapcsolat elvonja a figyelmet a veszteségről, a szomorúságról, a hiányról. Ahelyett, hogy szembenéznének a fájdalommal, inkább elnyomják azt.
Egy új kapcsolat a szakítás után szinte sosem oldja meg a problémákat, csak elodázza őket. A feldolgozatlan érzések később újra felszínre kerülhetnek, akár a jelenlegi kapcsolatban is problémákat okozva.
Fontos megérteni, hogy ez a viselkedés nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem szerették a volt partnerüket. Lehet, hogy épp ellenkezőleg, nagyon is szerették, és a fájdalom elől menekülnek. Ez egyfajta védekezési mechanizmus, ami mögött sokszor sérült önbecsülés és feldolgozatlan érzések húzódnak meg.
Ez a viselkedés nem egészséges hosszú távon. A valódi továbblépéshez szembe kell nézni a fájdalommal, el kell gyászolni a kapcsolatot, és meg kell tanulni a tanulságokat. A figyelemelterelés csak ideiglenes megoldás, ami megakadályozhatja a valódi gyógyulást.
A fájdalom elnyomása
A szakítás utáni fájdalom elnyomása a férfiaknál gyakori védekezési mechanizmus. Sokszor azért tesznek úgy, mintha nem érintené őket a dolog, mert nem tudják, hogyan kezeljék az érzéseiket. A társadalom általában elvárja tőlük, hogy erősek és érzelemmentesek legyenek, ami megnehezíti a sebezhetőségük kimutatását.
Az érzelmek elfojtása nem azt jelenti, hogy nincsenek is érzéseik. Éppen ellenkezőleg, a fájdalom ott van, csak mélyen eltemetik. Ez a viselkedés hosszútávon káros lehet, mert felhalmozódott stresszhez, szorongáshoz, sőt, akár depresszióhoz is vezethet. Ahelyett, hogy szembenéznének a problémával, inkább elterelik a figyelmüket, például munkával, sporttal, bulizással, vagy akár új kapcsolatokkal is.
A fájdalom elnyomása egy kísérlet arra, hogy kontroll alatt tartsák a helyzetet. Úgy gondolják, ha nem mutatják ki a fájdalmukat, akkor az kevésbé lesz valóságos, vagy hamarabb elmúlik.
Gyakran az is közrejátszik, hogy félnek a kudarctól. A szakítás a kudarc egy formája, és sok férfi nehezen viseli el, ha nem sikerül valami. Az érzelmek elnyomásával próbálják elkerülni a kudarc érzésével való szembenézést.
Fontos megérteni, hogy ez a viselkedés nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem szerették a partnerüket. Egyszerűen csak másképp kezelik a fájdalmat, mint a nők, akik általában nyíltabban beszélnek az érzéseikről. Ahelyett, hogy ítélkeznénk felettük, inkább próbáljuk megérteni a motivációikat, és bátorítsuk őket arra, hogy keressenek egészségesebb megoldásokat a fájdalom feldolgozására.
A remény a békülésre
Sok férfi a szakítás után azért mutatja a közömbösség álarcát, mert mélyen belül reménykedik a békülésben. Ez a remény sokféle formát ölthet, és gyakran nem is tudatosul teljesen.
Talán azt gondolja, hogy ha nem mutatja ki a fájdalmát, akkor erősebbnek tűnik, és ez vonzóbbá teszi a volt partnere szemében. Hiszi, hogy ha látszólag jól van, az majd felkelti a volt párja érdeklődését, és megbánja a szakítást.
Az is előfordulhat, hogy egyszerűen nem akarja teljesen elveszíteni a volt partnerét. A közömbösség egyfajta távolságtartás, ami lehetővé teszi számára, hogy ne kelljen szembenéznie a végleges búcsúval.
A remény a békülésre gyakran abban nyilvánul meg, hogy a férfi továbbra is figyeli a volt partnere közösségi média aktivitását, vagy megpróbál véletlenül „összefutni” vele.
Fontos megérteni, hogy ez a viselkedés nem feltétlenül jelenti azt, hogy valóban vissza akarja kapni a volt partnerét. Lehet, hogy csak küzd a veszteséggel, és a remény egyfajta megküzdési mechanizmus.
A kontroll visszaszerzésének vágya
A szakítás után a férfiak viselkedésének egyik gyakori mozgatórugója a kontroll visszaszerzésének vágya. Amikor egy kapcsolat véget ér, különösen ha nem ők kezdeményezték, úgy érezhetik, elvesztették az irányítást. Ez az érzés frusztrációhoz, sértettséghez, sőt, akár dühhöz is vezethet.
A „nem érdekel” álarc mögött valójában egy küzdelem zajlik a kontroll visszaszerzéséért. Azáltal, hogy úgy tesznek, mintha nem viselné meg őket a szakítás, azt üzenik: „Én irányítom a helyzetet, engem nem befolyásol.” Ez egyfajta védekező mechanizmus, amivel megpróbálják visszaszerezni a pozíciójukat, legalábbis a látszat szintjén.
Gyakran előfordul, hogy a férfiak ebben a helyzetben versengeni kezdenek. Ha tudják, hogy a volt partnerük figyeli őket (például a közösségi médián keresztül), akkor még inkább igyekeznek azt mutatni, hogy remekül vannak, új kalandokba vágnak, és egyáltalán nem gondolnak a múltra. Ez a viselkedés nem feltétlenül a volt partner visszaszerzésére irányul, hanem sokkal inkább arra, hogy bebizonyítsák önmaguknak és másoknak, hogy ők a helyzet urai.
A kontroll visszaszerzésének vágya tehát egy összetett érzés, ami mögött a sebezhetőség elrejtése, a fájdalom elkerülése és a saját érték megőrzése áll.
Fontos megérteni, hogy ez a viselkedés nem feltétlenül jelenti azt, hogy a férfi valóban nem érez semmit. Sokkal inkább arról van szó, hogy kétségbeesetten próbálja kezelni a helyzetet, és a látszólagos közöny a legjobb eszköznek tűnik számára ahhoz, hogy megőrizze a méltóságát és elkerülje a sebezhetőséget.
A közös ismerősök előtti szerepjátszás
Amikor a szakítás utáni időszakban a közös ismerősök kerülnek szóba, a férfiak gyakran színészkednek. Miért? Mert senki sem akarja, hogy gyengének lássák. A közös barátok előtt mutatott erő fitogtatása egyfajta védekezési mechanizmus.
Gondoljunk bele: a baráti kör egyfajta „szociális piac”, ahol mindenki értékeli a másikat. Ha valaki úgy tűnik, hogy nem érdekli a szakítás, az azt sugallja, hogy ő volt a kevésbé sérült fél, ami növelheti a presztízsét a csoporton belül.
A férfiak hajlamosak versenyezni egymással, még tudat alatt is. A szakítás után ez a verseny még inkább felerősödhet. Ki a jobb? Ki az, aki gyorsabban túllépett a dolgon? A látszat az, hogy *én* vagyok az, akinek nem okozott fájdalmat a dolog.
Ezen kívül, a közös ismerősök gyakran közvetítő szerepet töltenek be, akaratlanul is. A férfiak tudják, hogy amit mondanak, az nagy valószínűséggel eljut a volt partnerhez. Ezért fontos számukra, hogy erősnek és függetlennek tűnjenek, nehogy azt gondolja a volt barátnő, hogy szenvednek.
A lényeg tehát, hogy a közös ismerősök előtti szerepjátszás egyfajta önvédelem, a presztízs megőrzésének és a volt partner befolyásolásának eszköze.
Persze, ez nem jelenti azt, hogy minden férfi színészkedik. Vannak, akik valóban könnyebben túllépnek a szakításon. De a legtöbb esetben a közös barátok előtt mutatott „nem érdekel” attitűd mögött valójában sokkal mélyebb érzelmek húzódnak.
Az önértékelés védelme
A szakítás utáni látszólagos közöny mögött gyakran az önértékelés védelme áll. Egy férfi számára a szakítás komoly csapást jelenthet az egójára, különösen, ha őt hagyták el. Az „nem érdekel” álarc mögött valójában a fájdalom és a sebezhetőség elrejtése húzódik.
Sokan úgy érzik, hogy ha mutatnák a fájdalmukat, az gyengeségnek tűnne. A társadalom sokszor elvárja a férfiaktól, hogy „erősek” legyenek, és ne mutassák ki az érzelmeiket. Ez a nyomás arra késztetheti őket, hogy inkább eljátsszák az érdektelenséget, minthogy szembenézzenek a valós érzéseikkel.
Az önértékelés védelme abban is megnyilvánulhat, hogy a férfi elkezd más nőkkel találkozni, vagy intenzíven a karrierjére koncentrál. Ezek a tevékenységek elterelhetik a figyelmét a fájdalomról, és visszaadhatják az önbizalmát. Fontos megérteni, hogy ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a férfi nem érez semmit. Inkább egy védekező mechanizmus, amellyel próbál megbirkózni a helyzettel.
A legfontosabb, hogy a látszat ellenére a férfiak többsége mélyen érzi a szakítást. Az „nem érdekel” álarc mögött a sebezhetőség és az önértékelés védelme húzódik meg.
Az is előfordulhat, hogy a férfi azért tesz úgy, mintha nem érdekelné, mert nem akar gyengének tűnni az ex-partnere előtt. Ha azt látná, hogy a szakítás megviseli, az az exének megerősítést adhatna, ami tovább ronthatná az önértékelését.
Végül, az önértékelés védelmének része az is, hogy a férfi megpróbálja elkerülni a konfrontációt. A szakítás utáni érzelmekkel való szembenézés nehéz lehet, és sokan inkább elkerülik a fájdalmas beszélgetéseket. Az érdektelenség álarca ebben az esetben is egyfajta védelem a további sérülések ellen.
A jövőbeni kapcsolatoktól való félelem
A jövőbeni kapcsolatoktól való félelem egy mélyen gyökerező ok lehet, amiért egy férfi a szakítás után látszólag közömbösnek tűnik. Gyakran előfordul, hogy a fájdalmas tapasztalatok – különösen egy komoly kapcsolat vége – traumaként élnek meg, ami befolyásolja a jövőbeli kötődési mintákat.
Félhet attól, hogy újra sebezhetővé válik, és ismét átéli a csalódást, a fájdalmat. Ez a félelem manifesztálódhat abban, hogy távolságot tart, kerüli a komoly kapcsolatokat, vagy éppen úgy tesz, mintha a szakítás semmilyen hatással nem lett volna rá. A cél az, hogy megvédje magát a potenciális fájdalomtól.
Lehet, hogy korábbi kapcsolataiban negatív mintákat tapasztalt, ami megerősítette benne azt a hitet, hogy a kapcsolatok végül fájdalommal végződnek. Ez a pesszimista hozzáállás megakadályozhatja abban, hogy nyitott legyen egy új szerelemre.
A jövőbeni kapcsolatoktól való félelem lényege tehát nem feltétlenül az, hogy nem akar kapcsolatot, hanem az, hogy fél a kockázatoktól, a csalódástól, és mindent megtesz, hogy elkerülje a potenciális fájdalmat.
Sok férfi számára a sebezhetőség gyengeség jele, ezért inkább a látszólagos erő pozíciójába helyezkedik, és közömbösnek mutatja magát. Ezzel próbálja elkerülni, hogy ismét kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön egy kapcsolatban.
Fontos megérteni, hogy ez a viselkedés nem feltétlenül tükrözi az igazi érzéseit. Lehet, hogy mélyen belül fáj a szakítás, de a félelem erősebb, és arra ösztönzi, hogy elrejtse az érzelmeit.
A megbánás elkerülése
Sok férfi a szakítás után azért próbálja leplezni a fájdalmát, mert retteg a megbánástól. Ez egy komplex érzés, ami több rétegből áll.
Egyrészt, félnek attól, hogy ha kimutatják a gyengeségüket, akkor a volt partnerük ezt kihasználja, vagy éppen megerősíti abban a hitében, hogy jó döntést hozott a szakítással kapcsolatban.
Másrészt, a büszkeségük is szerepet játszik. Nem akarják, hogy úgy tűnjön, mintha ők könyörögnének a visszatérésért. Inkább a látszólagos közömbösséget választják, még akkor is, ha belülről emésztik őket az érzések. Ez egyfajta védekezési mechanizmus.
A legfontosabb, hogy a megbánás elkerülése érdekében a férfi megpróbálja meggyőzni magát arról, hogy a szakítás volt a helyes döntés, és hogy ő valójában boldogabb nélküled. Ezzel a hozzáállással próbálja elnyomni a valódi érzéseit.
Gyakran előfordul, hogy a férfiak azért is titkolják a fájdalmukat, mert tartanak a barátaik és családjuk véleményétől. Nem akarják, hogy gyengének lássák őket, vagy sajnálkozzanak rajtuk. Ezért inkább a kemény, érzelmileg független férfi szerepét játsszák.
Végül, a jövőtől való félelem is közrejátszik. A szakítás után a férfiak gyakran bizonytalanok a jövőjüket illetően, és nem tudják, hogyan tovább. A fájdalom elnyomása ebben a helyzetben egyfajta menekülés a valóság elől.
A továbblépés valódi vs. színlelt jelei
Amikor a férfiak úgy tesznek, mintha nem érdekelné őket a szakítás, nehéz eldönteni, hogy valóban továbbléptek-e, vagy csak színjáték az egész. A valódi továbblépés jelei mélyebbek a felszíni látszatnál.
A színlelt közöny gyakran túlzó. Ha a férfi folyamatosan hangsúlyozza, mennyire jól van, dicsekszik új kapcsolataival, vagy túlzottan aktív a közösségi médiában, az valószínűleg csak egy maszk. Figyelj a túlzásokra!
Ezzel szemben, a valódi továbblépés csendesebb folyamat. Nem feltétlenül látványos, de a személy viselkedése összhangban van az érzéseivel. Nem keresi a kapcsolatot, nem beszél rólad, és nem próbál féltékennyé tenni.
Nézzük a részleteket. Ha a férfi:
- Folyamatosan a közös ismerősökön keresztül érdeklődik felőled.
- „Véletlenül” belebotlik a kedvenc helyeiden.
- A közösségi médiában a szakításra utaló rejtett üzeneteket oszt meg.
… akkor valószínűleg még nem lépett túl a dolgon.
Viszont, ha:
- Kerüli a veled való találkozást.
- Nem reagál a megkereséseidre.
- Nyugodtan és tiszteletteljesen viselkedik, ha mégis találkoztok.
… akkor nagy valószínűséggel elfogadta a helyzetet.
A legfontosabb jel az önmagára való összpontosítás. Egy férfi, aki valóban továbblépett, az energiáit a saját fejlődésére, a céljaira és a boldogságára fordítja, nem pedig arra, hogy a volt párjával foglalkozzon.
Ne feledd, mindenki másképp dolgozza fel a szakítást. Az idő múlásával derül ki igazán, hogy ki is a valóság.
Figyelj a belső hangodra és a megérzéseidre. Azok általában nem csalnak.
