A gyermekkori érzelmi elhanyagolás, amikor a szülő nem reagál megfelelően a gyermek érzelmi szükségleteire, mély és tartós nyomokat hagyhat a felnőttkori kapcsolatainkban. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a szülő rossz szándékú volt, sokkal inkább arról van szó, hogy nem volt képes vagy nem tudta, hogyan kell megfelelően támogatni a gyermek érzelmi fejlődését. Ennek következtében bizonyos kapcsolati mintázatok alakulhatnak ki, amelyek megnehezítik a tartós, egészséges kapcsolatok kiépítését és fenntartását.
Az érzelmi elhanyagolás nem feltétlenül látványos bántalmazás, hanem sokkal inkább a figyelmen kívül hagyás, a leértékelés, az érzések érvénytelenítése, vagy egyszerűen csak a jelenlét hiánya a gyermek érzelmi életében. Ez a hiány pedig mélyen befolyásolja a kapcsolatokhoz való viszonyunkat.
Az érzelmi elhanyagolás hatására kialakulhat egyfajta bizalmatlanság másokkal szemben. Nehezen hisszük el, hogy valaki őszintén törődik velünk, és állandóan a visszautasítástól félünk. Ez a bizalmatlanság megnyilvánulhat abban, hogy nehezen nyílunk meg, nem osztjuk meg a gondolatainkat és érzéseinket a partnerünkkel, vagy éppen túlságosan is kontrollálni próbáljuk a kapcsolatot.
Egy másik gyakori probléma az érzelmi szabályozás nehézsége. Mivel gyerekkorban nem tanultuk meg, hogyan kell megfelelően kezelni az érzelmeinket, felnőttként hajlamosak lehetünk a szélsőséges reakciókra, a túlzott érzékenységre, vagy éppen az érzelmek elnyomására. Ez a partnerünk számára zavaró és frusztráló lehet, ami konfliktusokhoz vezethet.
Végül pedig, az érzelmi elhanyagolás gyakran vezet alacsony önértékeléshez. Úgy érezhetjük, hogy nem vagyunk elég jók, nem érdemeljük meg a szeretetet, ami miatt állandóan bizonygatásra szorulunk a kapcsolatban, vagy éppen elhanyagoljuk a saját szükségleteinket a partner kedvéért.
Mi az érzelmi elhanyagolás valójában? – A láthatatlan seb
Az érzelmi elhanyagolás láthatatlan seb, mert nem hagy fizikai nyomokat. Gyerekkorodban akkor élted át, ha a szüleid, gondozóid nem reagáltak megfelelően az érzelmi szükségleteidre. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy rosszak voltak hozzád, vagy bántalmaztak. Sokkal inkább arról van szó, hogy nem vették észre, nem értették, vagy nem tudták kielégíteni azokat az igényeidet, amelyek ahhoz kellettek volna, hogy egészségesen fejlődj.
Ez a hiány nem feltétlenül tudatos döntés eredménye volt a szülők részéről. Lehet, hogy ők is hasonló körülmények között nőttek fel, vagy egyszerűen nem voltak meg a megfelelő eszközeik ahhoz, hogy támogassanak téged. A lényeg, hogy a gyermeki éned számára ez azt jelentette, hogy az érzelmeid nem számítanak, nem fontosak, vagy éppen te magad vagy valahogy „rossz”, amiért érzelmeket táplálsz.
Az érzelmi elhanyagolás nem az, amit megkaptál, hanem az, amit nem kaptál meg. Ez a hiány pedig mélyen befolyásolja a felnőttkori kapcsolataidat.
Például, ha sosem tanultad meg, hogyan nevezd meg és fejezd ki az érzelmeidet, nehézségeid adódhatnak a párkapcsolatodban a kommunikációval. Ha pedig azt érezted gyerekként, hogy a szükségleteid nem számítanak, felnőttként könnyen előfordulhat, hogy mások elé helyezed a sajátjaidat, ami kiégéshez és elégedetlenséghez vezethet.
Az érzelmi elhanyagolás hatása az önértékelésre és az önbizalomra
Az érzelmi elhanyagolás mélyen befolyásolja az önértékelésedet és önbizalmadat, ami aztán kapcsolati problémákhoz vezethet. Ha gyermekkorodban nem kaptál megfelelő érzelmi támogatást, valószínű, hogy felnőttként is küzdesz azzal, hogy elhidd, érdemes vagy a szeretetre és a figyelemre.
Ez az alacsony önértékelés abban nyilvánulhat meg, hogy folyamatosan kétségeid vannak önmagaddal kapcsolatban. Kétségbe vonod a döntéseidet, a képességeidet, és azt, hogy elég jó vagy-e a partnered számára. Előfordulhat, hogy állandóan megerősítést keresel a párodtól, ami hosszú távon terhelő lehet a kapcsolat számára.
A gyermekkori érzelmi elhanyagolás következtében kialakult alacsony önértékelés a legfőbb akadálya annak, hogy egészséges és kiegyensúlyozott párkapcsolatot alakíts ki.
Az önbizalomhiány abban is megmutatkozhat, hogy nehezen fogadod el a bókokat és a pozitív visszajelzéseket. Úgy érezheted, nem érdemled meg a dicséretet, vagy hogy a partnered csak azért mondja, hogy jobban érezd magad. Ez a bizalmatlanság a partnered szavaival szemben szintén kikezdheti a kapcsolatot.
A félelem attól, hogy elhagynak, szintén gyakori következménye az érzelmi elhanyagolásnak. Mivel gyermekkorodban nem tanultad meg, hogy a szeretet állandó és megbízható, felnőttként is attól tarthatsz, hogy a partnered bármikor elhagyhat. Ez a félelem birtoklási vágyhoz, túlzott féltékenységhez és kontrolláló viselkedéshez vezethet, ami súlyosan károsítja a kapcsolatot.
Fontos megérteni, hogy ezek a minták nem a te hibád. Azonban a változás érdekében el kell kezdened dolgozni az önértékeléseden és az önbizalmadon. A terápia segíthet feldolgozni a gyermekkori traumákat és egészségesebb kapcsolati mintákat kialakítani.
1. Kapcsolati probléma: Nehézség a bizalom kiépítésében
Ha gyerekkorodban érzelmi elhanyagolást tapasztaltál, a bizalom kiépítése komoly kihívást jelenthet a kapcsolataidban. Ez nem azt jelenti, hogy képtelen vagy a bizalomra, hanem azt, hogy sokkal több időt és energiát igényel tőled, mint másoktól. Gyakran érezheted, hogy folyamatosan próbára teszed a partnered, anélkül, hogy ezt tudatosan tennéd.
Az érzelmi elhanyagolás ugyanis azt üzeni a gyermeknek, hogy a szükségletei nem fontosak, nem számítanak. Ez a tapasztalat mélyen beépül a személyiségbe, és felnőttként is befolyásolja a kapcsolati mintákat. A gyerekkori elhanyagolás azt tanítja, hogy a világ nem egy biztonságos hely, és az emberek nem megbízhatóak. Ezért nehéz elhinni, hogy valaki valóban törődik veled, és őszintén szeret.
Gyakran előfordul, hogy a bizalomhiányodat álcázod. Például, lekezelően viselkedsz, vagy távolságot tartasz, hogy ne kelljen sebezhetőnek érezned magad. Esetleg kritikus vagy, és állandóan hibákat keresel a partneredben, mert így érzed, hogy kontroll alatt tarthatod a helyzetet. Mindezek azonban csak távolabb sodornak a valódi intimitástól.
Az is előfordulhat, hogy túlzottan ragaszkodóvá válsz. Félsz elveszíteni a partnered, ezért folyamatosan megerősítést keresel, és ellenőrzöd őt. Ez a viselkedés azonban fullasztó lehet a másik fél számára, és végül éppen azt idézi elő, amitől a legjobban tartasz: a szakítást.
A bizalomhiány nem a partnered hibája, hanem a gyerekkori sebeid következménye.
Fontos megérteni, hogy a bizalom egy folyamat, nem pedig egy egyszeri döntés. Időbe telik, amíg meggyőződsz arról, hogy valaki megbízható. Légy türelmes magaddal és a partnereddel is. Kommunikálj nyíltan az érzéseidről, és ne félj sebezhetőnek mutatkozni. A terápia is segíthet abban, hogy feldolgozd a gyerekkori élményeidet, és egészségesebb kapcsolati mintákat alakíts ki.
Ne feledd, a bizalom építése kemény munka, de megéri a befektetést. Egy megbízható kapcsolatban érezheted magad igazán biztonságban és szeretve.
2. Kapcsolati probléma: Félelem a sebezhetőségtől és az intimitástól
Az érzelmi elhanyagolás a gyerekkorban mély sebeket ejthet, melyek felnőttként a párkapcsolatainkban is megmutatkoznak. Az egyik leggyakoribb probléma a sebezhetőségtől és az intimitástól való félelem. Ha gyerekkorodban nem érezted magad biztonságban ahhoz, hogy megoszd az érzéseidet, ha a szüleid nem reagáltak empatikusan a szükségleteidre, vagy ha elutasításra találtál, akkor felnőttként is nehezen engeded közel magadhoz másokat.
Ez a félelem sokféleképpen megnyilvánulhat. Lehet, hogy kerülöd a mély beszélgetéseket, vagy éppen túlzottan függetlennek mutatod magad, mintha semmire sem lenne szükséged. Előfordulhat, hogy szabotálod a kapcsolataidat, mielőtt azok igazán komollyá válnának, mert a közelség gondolata is szorongással tölt el.
A probléma gyökere abban rejlik, hogy megtanultad elrejteni az érzelmeidet, hogy megvédd magad a fájdalomtól. Úgy gondolod, ha nem mutatod ki, mit érzel, akkor senki sem tud megbántani. Ez azonban egy ördögi kör, hiszen éppen az érzelmi intimitás hiánya okozza a legtöbb szenvedést.
Az érzelmi elhanyagolás áldozatai gyakran tévesen azonosítják a sebezhetőséget gyengeséggel, pedig valójában ez az emberi kapcsolatok alapja.
Gondold végig, milyen helyzetekben érzed a legerősebben a sebezhetőségtől való félelmet. Talán amikor valaki dicsér, vagy amikor valaki megkérdezi, hogy vagy. Emlékezz vissza, hogy gyerekként hogyan reagáltak a szüleid az érzelmi megnyilvánulásaidra. Ha elutasítóak voltak, akkor nem csoda, ha most is tartasz attól, hogy megmutasd a valódi énedet.
Ne feledd, hogy a sebezhetőség nem gyengeség, hanem bátorság. Az intimitás pedig nem fenyegetés, hanem lehetőség arra, hogy mély, tartalmas kapcsolatokat építs. A gyógyulás hosszú folyamat, de megéri a fáradtságot. Kezd el apró lépésekkel: oszd meg egy barátoddal egy olyan gondolatodat, amit eddig titkoltál, vagy engedd meg magadnak, hogy sírj egy szomorú filmen. Engedd meg magadnak, hogy ember légy.
3. Kapcsolati probléma: Kommunikációs nehézségek – Az érzelmek kifejezésének hiánya
Az érzelmi elhanyagolás egyik legkárosabb következménye a kommunikációs nehézségek megjelenése a felnőttkori kapcsolatokban. Ha gyermekként nem tanultad meg, hogyan azonosítsd, értelmezd és fejezd ki az érzelmeidet, felnőttként ez komoly kihívást jelenthet. Nem arról van szó, hogy nincsenek érzelmeid, hanem arról, hogy nem tudsz róluk beszélni, vagy nem tudod, hogyan tedd ezt konstruktív módon.
Gyakran előfordul, hogy az érzelmi elhanyagolást elszenvedők kerülik a konfliktusokat, mert nincsenek eszközeik a hatékony kommunikációhoz. Ehelyett inkább elfojtják az érzéseiket, ami hosszú távon feszültségekhez és elégedetlenséghez vezethet a kapcsolatban. Ez a passzív-agresszív viselkedés formájában is megnyilvánulhat, amikor a sérelmeiket nem direkt módon, hanem burkoltan fejezik ki.
Az érzelmek kifejezésének hiánya azt is eredményezheti, hogy a partnered úgy érezheti, nem ismer téged igazán. Nehéz lehet számára megérteni, mi zajlik benned, miért viselkedsz bizonyos módon, ha nem tudod szavakba önteni az érzéseidet. Ez távolságtartáshoz és intimitás hiányához vezethet.
A legfontosabb, hogy tudd: az érzelmi kommunikáció tanulható. Nem kell örökké szenvedned a gyerekkori elhanyagolás következményeitől.
Ha nehezen fejezed ki az érzelmeidet, érdemes lehet szakember segítségét kérni. Egy terapeuta segíthet neked azonosítani és megfogalmazni az érzéseidet, valamint megtanulni azokat egészséges módon kommunikálni a partnereddel. Emellett, rengeteg könyv és online forrás áll rendelkezésedre, amelyek segíthetnek fejleszteni a kommunikációs készségeidet.
Ne feledd, a nyitottság és a sebezhetőség kulcsfontosságúak az intimitás megteremtéséhez. Bár ijesztőnek tűnhet megnyílni a partnered előtt, hosszú távon ez az egyetlen út a mély, tartalmas kapcsolathoz. Kezdd kicsiben, és fokozatosan oszd meg az érzéseidet, ahogy egyre biztonságosabbnak érzed magad.
4. Kapcsolati probléma: A konfliktusok kezelésének kerülése vagy agresszív megközelítése
Az érzelmi elhanyagolás gyerekkorban komoly hatással lehet arra, ahogyan a konfliktusokat kezeled a felnőttkori kapcsolataidban. Mivel nem tanultad meg, hogyan kell egészségesen kifejezni az érzelmeidet és megoldani a problémákat, két véglet között ingázhatsz:
- Konfliktuskerülés: Mindent megteszel, hogy elkerüld a vitákat, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy a saját igényeidről mondasz le. Félsz a konfrontációtól, attól, hogy megbántasz valakit, vagy hogy a konfliktus a kapcsolat végét jelentheti. Ez a félelem gyökere abban rejlik, hogy gyerekkorban nem láttál egészséges konfliktuskezelést, vagy éppen a konfliktusok negatív következményei (pl. veszekedés, büntetés) voltak a jellemzőek.
- Agresszív megközelítés: Épp ellenkezőleg, túlzottan agresszív lehetsz a konfliktusok során. Könnyen felkapod a vizet, kritikusan viselkedsz, vagy akár verbálisan is bántalmazóvá válhatsz. Ez a viselkedés gyakran egyfajta védekezési mechanizmus, amellyel megpróbálod kontrollálni a helyzetet és elkerülni a sebezhetőséget.
Az érzelmi elhanyagolás miatt gyakran nehéz felismerned a saját érzelmeidet, és ez a konfliktuskezelés során is megmutatkozik. Nem tudod pontosan megfogalmazni, hogy mi zavar, ezért a frusztrációd más formában, például passzív-agresszív viselkedésben vagy dühkitörésekben nyilvánul meg.
A lényeg, hogy a gyerekkori érzelmi elhanyagolás megtanított arra, hogy a konfliktusok veszélyesek és kerülendők, vagy éppen csak agresszióval kezelhetők.
Fontos megértened, hogy ez nem a te hibád, hanem egy tanult viselkedésminta. A jó hír az, hogy ez megváltoztatható. Terápiával vagy tudatos önfejlesztéssel megtanulhatsz egészségesebben kommunikálni, kifejezni az igényeidet, és konstruktívan kezelni a konfliktusokat.
Ez magában foglalja a határok meghúzását is. Mivel gyermekkorodban nem tanultad meg, hol vannak a határaid, felnőttként nehéz lehet felismerni és érvényesíteni azokat. Ez oda vezethet, hogy hagyod, hogy mások átlépjék a határaidat, vagy éppen te léped át másokét, ami konfliktusokhoz vezethet.
5. Kapcsolati probléma: Túlzott függetlenség és az érzelmi távolságtartás
A gyermekkori érzelmi elhanyagolás gyakran vezet oda, hogy felnőttként túlzottan függetlenek és érzelmileg távolságtartóak leszünk. Ez nem egy tudatos döntés, hanem egy védekező mechanizmus, ami a sebezhetőség elkerülésére irányul.
Mivel gyermekként nem kaptuk meg a szükséges érzelmi támogatást és figyelmet, megtanultuk, hogy egyedül kell boldogulnunk. Ez a mintázat rögzül, és felnőttként is nehezen engedjük közel magunkhoz az embereket. Félünk az intimitástól, mert az emlékeztethet a gyermekkori fájdalmas tapasztalatokra.
Ez a túlzott függetlenség megnyilvánulhat abban, hogy nehezen kérünk segítséget, elutasítjuk a felajánlott támogatást, és inkább magunk oldunk meg mindent. Úgy érezzük, hogy másokra támaszkodni gyengeség, és csak magunkban bízhatunk meg igazán.
Az érzelmi távolságtartás pedig abban mutatkozik meg, hogy nehezen fejezzük ki az érzéseinket, kerülik a mélyebb beszélgetéseket, és inkább a felszínes témáknál maradunk. Lehet, hogy látszólag nagyon erősnek és magabiztosnak tűnünk, de valójában mélyen belül magányosak és elszigeteltek vagyunk.
A probléma gyökere abban rejlik, hogy a gyermekkori érzelmi elhanyagolás megtanított minket arra, hogy az érzelmi szükségleteinket el kell nyomnunk, mert nem számíthatunk arra, hogy azokat kielégítik.
Ez a viselkedés hosszú távon káros lehet a kapcsolatainkra. A partnerünk úgy érezheti, hogy nem engedjük be az életünkbe, hogy nem bízunk benne, és hogy nem vagyunk hajlandóak megnyílni előtte. Ez frusztrációt és elégedetlenséget okozhat, ami akár a kapcsolat végét is jelentheti.
6. Kapcsolati probléma: Mások igényeinek túlzott kielégítése és a saját igények elhanyagolása
Az érzelmi elhanyagolásban felnövő gyermekek gyakran megtanulják, hogy a saját igényeik kevésbé fontosak, mint másoké. Ennek eredményeként felnőttként hajlamosak lehetnek arra, hogy túlzottan a környezetükben élők kedvében járjanak, miközben a saját szükségleteikkel egyáltalán nem foglalkoznak.
Ez a viselkedés gyökerezhet abban a gyermekkori tapasztalatban, hogy csak akkor kaptak figyelmet vagy szeretetet, ha másoknak tetszettek vagy hasznosak voltak számukra. A saját érzelmeik és szükségleteik kifejezése büntetéssel, ignorálással vagy épp nevetségessé tétellel járhatott, így megtanulták elnyomni azokat.
Felnőttként ez abban nyilvánulhat meg, hogy:
- Nehezen tudnak nemet mondani.
- Félelmük van attól, hogy elutasítják őket, ha nem teljesítik mások kéréseit.
- Állandóan mások jóváhagyását keresik.
- Elhanyagolják a saját fizikai és érzelmi egészségüket.
- Úgy érzik, hogy kötelességük mások problémáit megoldani.
Ez a túlzott alkalmazkodás viszont nagyon kimerítő lehet, és hosszú távon kiégéshez, depresszióhoz és szorongáshoz vezethet. Az állandó önfeláldozás megakadályozza, hogy az egyén megtanulja megismerni és kielégíteni a saját igényeit, ami ürességérzethez és elégedetlenséghez vezethet.
Fontos megérteni, hogy a saját igények kielégítése nem önzés, hanem az egészséges önértékelés és a kiegyensúlyozott kapcsolatok alapja. A változás első lépése a tudatosság: felismerni, hogy ez a minta honnan ered, és hogy milyen károkat okoz az életünkben. A terápia segíthet abban, hogy megtanuljuk, hogyan tegyük magunkat az első helyre anélkül, hogy bűntudatot éreznénk, és hogyan hozzunk létre egészséges határokat a kapcsolatainkban.
7. Kapcsolati probléma: Vonzerő a nárcisztikus vagy érzelmileg elérhetetlen partnerekhez
Az érzelmi elhanyagolás egyik legfájdalmasabb következménye, hogy felnőttként hajlamosak lehetünk olyan partnereket választani, akik ismétlik a gyermekkori élményeinket. Ez paradox módon biztonságosnak tűnhet, mert ismerős, még akkor is, ha káros.
A nárcisztikus vagy érzelmileg elérhetetlen partnerekhez való vonzódás mögött az a vágy állhat, hogy végre megkapjuk azt a figyelmet és törődést, ami gyerekkorban hiányzott. Hiszünk abban, hogy meg tudjuk változtatni őket, hogy végre szeretni fognak minket úgy, ahogy arra vágyunk. Ez a remény táplálja a kapcsolatot, még akkor is, ha az folyamatosan csalódást okoz.
Miért vonzódunk az érzelmileg elérhetetlen emberekhez? Mert ők tükrözik a gyermekkori környezetünket. Ha a szüleink nem voltak képesek kifejezni az érzelmeiket, vagy nem reagáltak a mi érzelmi szükségleteinkre, akkor az érzelmileg elérhetetlen partnerekkel való kapcsolat ismerős, „biztonságos” területnek tűnhet. Ez nem jelenti azt, hogy egészséges, csupán azt, hogy ismerős.
Az érzelmi elhanyagolást átélő emberek gyakran vonzódnak azokhoz, akik megerősítik a gyermekkori hiedelmeiket arról, hogy nem érdemesek a szeretetre és a figyelemre.
Fontos megérteni, hogy ez a vonzalom nem véletlen. A tudatalattink arra törekszik, hogy megoldja a gyermekkori traumákat, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy ismételten belemegyünk ugyanabba a káros mintába. A gyógyulás első lépése az, hogy felismerjük ezt a mintát, és tudatosan elkezdjünk olyan partnereket keresni, akik érzelmileg elérhetőek, empatikusak és képesek egészséges kapcsolatra.
A terápia segíthet feltárni a gyermekkori elhanyagolás hatásait, és megtanulni egészségesebb kapcsolati mintákat kialakítani. Ne félj segítséget kérni!
8. Kapcsolati probléma: Érzelmi hullámvasút – A kapcsolatok intenzitása és instabilitása
Az érzelmi elhanyagolás következtében kialakulhat egyfajta érzelmi hullámvasút a kapcsolataidban. Ez azt jelenti, hogy a kapcsolatok intenzitása és stabilitása ingadozik, gyakran szélsőségesen. Egyik pillanatban a legnagyobb szerelem és összetartozás érzése kerít hatalmába, a következőben pedig a teljes bizonytalanság és félelem. Ez a hullámzás kimerítő lehet mindkét fél számára.
Miért alakul ez ki? A gyerekkori érzelmi elhanyagolás miatt megtanultad elnyomni az érzelmeidet, vagy éppen ellenkezőleg, túlzottan is kimutatni őket, a megfelelő szabályozás hiányában. Kapcsolataidban ez úgy jelenhet meg, hogy hirtelen, intenzív érzelmeket élsz át, amiket nehezen tudsz kontrollálni. Ez a túlzott intenzitás ijesztő lehet a partnered számára, és a kapcsolat gyors kiégéséhez vezethet.
Gyakran előfordul, hogy a kezdeti nagy lángolás után hirtelen eltűnik a lelkesedés, és a kapcsolat unalmassá válik. Ilyenkor keresed az újabb izgalmat, az újabb „csúcspontot”, ami tovább erősíti a hullámvasút jellegét. A stabilitás és a nyugalom helyett a dráma és az intenzív érzelmek válnak a kapcsolatod jellemzőjévé.
Ez a mintázat azért alakul ki, mert a gyerekkori elhanyagolás miatt nehezen hiszed el, hogy valaki tartósan szerethet téged. A hullámvasút pedig egyfajta teszt, amivel próbára teszed a partneredet: vajon meddig bírja a szélsőségeidet?
Fontos megérteni, hogy ez a hullámvasút nem a partnered hibája. Ez a te gyerekkori traumáidnak a következménye. A gyógyulás felé vezető út az, ha felismered ezt a mintázatot, és elkezdesz dolgozni az érzelmi szabályozásodon. Terápia segíthet abban, hogy megtanuld kezelni az intenzív érzelmeidet, és biztonságos, stabil kapcsolatokat építs ki.
9. Kapcsolati probléma: A kötődési stílus zavarai – Szorongó vagy elkerülő kötődés
Az érzelmi elhanyagolás mélyen befolyásolja, hogyan alakítunk ki kapcsolatokat felnőttként. Az egyik leggyakoribb következmény a kötődési stílus zavarai. Míg a biztonságos kötődés az intimitás és az autonómia egészséges egyensúlyán alapul, az érzelmi elhanyagolást átélt személyeknél gyakran szorongó vagy elkerülő kötődés alakul ki.
A szorongó kötődés jellemzője a túlzott ragaszkodás, a félelem az elhagyatástól és az állandó megerősítés igénye. Ezek az emberek gyakran vágynak az intimitásra, de attól is tartanak, hogy a partnerük nem viszonozza az érzelmeiket. Gyerekkorukban valószínűleg kiszámíthatatlan érzelmi reakciókat tapasztaltak a gondozóiktól, ami bizonytalanságot és szorongást okozott.
Ezzel szemben az elkerülő kötődés esetén az egyén távolságtartó, független és kerüli az érzelmi intimitást. Úgy érzik, hogy a kapcsolatok korlátozzák őket, és félnek a sebezhetőségtől. Gyerekkorukban megtanulták, hogy az érzelmi szükségleteikkel nem fordulhatnak a gondozóikhoz, ezért megtanulták elnyomni az érzelmeiket és önellátóvá válni.
Az érzelmi elhanyagolás következtében kialakult kötődési zavarok nem jelentenek végleges ítéletet. Terápiával és önismerettel sokat lehet javítani a kapcsolati mintákon és kialakítani biztonságosabb kötődést.
Fontos megérteni, hogy a szorongó és az elkerülő kötődés nem feltétlenül zárja ki egymást; valaki ingadozhat a kettő között, vagy egyszerre is mutathat mindkét stílusra jellemző vonásokat. Mindkét esetben az érzelmi elhanyagolás mély nyomot hagyott a kapcsolati képességeken, és a gyógyulás hosszú, de lehetséges út.
Ha magadra ismersz, ne csüggedj! A tudatosság az első lépés a változás felé. Keress szakember segítséget, aki támogatni tud a kötődési mintáid feltárásában és a biztonságosabb kapcsolatok kialakításában.
