10 ok, amiért amikor abbahagyod valakinek a kedvelését, ő kezd majd érdeklődni irántad

Amikor abbahagyod valaki iránti vonzalmad kimutatását, paradox módon beindulhat egy pszichológiai folyamat, ami az ő érdeklődését ébreszti fel. Ennek hátterében több tényező is meghúzódik, melyek mind a tiltott gyümölcs metaforájával magyarázhatók.

Az egyik legfontosabb ok a bizonytalanság. Amikor valaki tudja, hogy te kedveled őt, egyfajta biztonságérzet alakul ki benne. Ezt a biztonságot elveszítve, elkezdheti megkérdőjelezni a helyzetet, és elgondolkodhat azon, miért változott meg a hozzáállásod. Ez a bizonytalanság pedig érdeklődést szül.

Egy másik lényeges szempont az értékvesztés jelensége. Amikor valaki folyamatosan elérhető, az értéke csökken a másik szemében. Ezzel szemben, ha távolabb kerülsz, hirtelen értékesebbé válsz, hiszen nem vagy többé magától értetődő. Ez a „veszteség” érzése ösztönözheti őt arra, hogy jobban megismerjen téged.

A kihívás is kulcsszerepet játszik. Az emberi természet része, hogy szeretjük a kihívásokat. Ha valaki könnyen „megszerezhető”, nem jelent igazi kihívást. Viszont, ha úgy tűnik, hogy már nem érdeklődsz, hirtelen kihívássá válik a figyelmed visszaszerzése, ami motiválhatja őt a közeledésre.

A vonzalom dinamikája gyakran azon alapul, hogy mennyire vagyunk elérhetőek. Ha túlságosan elérhetőek vagyunk, az érdektelenséget szülhet, míg a távolságtartás éppen ellenkező hatást vált ki.

Ne feledkezzünk meg az ego-ról sem. Az emberek többsége szereti, ha kedvelik őket. Ha abbahagyod valakinek a kedvelését, az az ő egóját is érintheti. Érezheti, hogy „veszített”, és ezt a helyzetet szeretné korrigálni azzal, hogy megpróbálja felkelteni a te érdeklődésedet.

Végül, de nem utolsósorban a ritkaság elve is érvényesül. Ami ritka, az értékes. Ha úgy tűnik, hogy a figyelmed ritka erőforrás, az növeli az értékedet a másik szemében, és ösztönzi őt arra, hogy megpróbálja megszerezni azt.

A hiány elve: Amikor eltűnsz, értékesebbé válsz

A hiány elve az emberi pszichológia egy érdekes területe, ami magyarázatot ad arra, miért válhatsz vonzóbbá valaki számára, amikor elkezded kevésbé mutatni a rajongásodat. Egyszerűen fogalmazva: ami ritka, az értékes. Ez az elv szinte minden életterületen érvényesül, a párkapcsolatoktól kezdve a gazdaságig.

Amikor folyamatosan elérhető vagy, azonnal válaszolsz az üzenetekre, mindig te kezdeményezel, akkor akaratlanul is azt sugallod, hogy az illető az életed középpontjában áll. Ez kényelmessé teszi a másikat, és csökkentheti az irántad való érdeklődést. Hiszen ami mindig ott van, az nem tűnik kihívásnak, nem kell érte küzdeni.

Ezzel szemben, amikor hátralépsz, eltűnsz egy kicsit, az illető elkezdi érezni a hiányodat. Ez a hiányérzet pedig arra készteti, hogy elgondolkodjon azon, miért nem kapja meg többé azt a figyelmet, amit korábban. Ez az elgondolkodás vezethet oda, hogy értékesebbnek kezdjen látni téged.

Nézzük meg, hogyan működik ez a gyakorlatban:

• Értékelésnövekedés: Amikor nem vagy mindig elérhető, az illető elkezdi értékelni azokat a pillanatokat, amikor mégis veled lehet.
• Kíváncsiság: Hová tűntél? Mit csinálsz? Ezek a kérdések felmerülnek benne, ami fenntartja az érdeklődést.
• Kihívás: Hirtelen nem vagy többé „biztos pont”, ami kihívást jelent az illetőnek. Ez ösztönözheti arra, hogy megpróbáljon visszaszerezni a figyelmedet.

Fontos megjegyezni, hogy a hiány elve nem arról szól, hogy manipuláld a másikat. Sokkal inkább arról, hogy önmagadat helyezd előtérbe, és ne engedd, hogy egy másik ember határozza meg az életedet. Amikor a saját érdekeidre és céljaidra koncentrálsz, automatikusan kevésbé leszel elérhető, ami vonzóbbá tehet a másik szemében.

Azonban vigyázz, ne ess túlzásokba! A teljes eltűnés, a ghosting kontraproduktív lehet, és elriaszthatja az illetőt. A kulcs a mértékletesség és az autenticitás. Légy elfoglalt, de ne feledkezz meg a másikról teljesen. Mutasd ki, hogy érdekel, de ne hagyd, hogy az érdeklődésed megszállottsággá váljon. A hiány elve akkor működik a legjobban, ha természetes módon alkalmazod, a saját életedre koncentrálva.

Az elérhetetlenség aurája: A vadászat izgalma és a kihívás vonzereje

Az elérhetetlenség aurája egy nagyon erős vonzerő. Amikor valakit folyamatosan üldözünk a figyelmünkkel és a kedvességünkkel, paradox módon csökken az értékünk a szemében. Ezzel szemben, amikor visszalépünk, hirtelen felkelti az érdeklődését.

Miért történik ez? Az emberi psziché alapvetően a kihívásokra és a vadászatra van beállítva. Amikor valami könnyen elérhető, elveszíti a vonzerejét. Az elérhetetlenség egy játékot indít el, ahol a másik fél kezdi el a vadászatot. Ez a játék pedig sokkal izgalmasabb, mint a passzív elfogadás.

• Az emberi természet szereti a rejtélyt. Ha valaki hirtelen kevésbé elérhetővé válik, a másik fél elkezdi azon gondolkodni, hogy miért. Ez a gondolkodás pedig automatikusan növeli az érdeklődést.
• Az elérhetetlenség kihívást jelent. A másik fél úgy érezheti, hogy „meg kell szereznie” a figyelmedet, bizonyítania kell, hogy méltó a kedvességedre.
• Az emberek hajlamosak felértékelni azt, ami ritka. Ha eddig folyamatosan elérhető voltál, a figyelmed hirtelen értékesebbé válik, amikor visszalépsz.

Az igazi vonzerő nem a könnyű elérhetőségben rejlik, hanem abban az érzésben, hogy valaki megküzdött a figyelmedért és a szeretetedért. A vadászat izgalma és a kihívás legyőzése sokkal erősebb motivációt jelenthet, mint a passzív elfogadás.

Gondolj bele: egy gyönyörű, de könnyen elérhető virág kevésbé izgalmas, mint egy ritka orchidea, amiért meg kell küzdeni. Ugyanez érvényes az emberi kapcsolatokra is. A kihívás vonzereje egy ösztönös emberi tulajdonság.

Persze, fontos, hogy ez ne váljon manipulációvá. Nem arról van szó, hogy játszani kell a másikkal, hanem arról, hogy teret kell adni a kapcsolatnak, és hagyni, hogy a másik fél is kifejezze az érdeklődését. Az egészséges kapcsolatokban mindkét félnek aktívan részt kell vennie a közeledésben.

Az elérhetetlenség nem azt jelenti, hogy teljesen ignorálni kell a másikat, hanem azt, hogy meg kell őrizni a saját életedet, a saját érdeklődési körödet, és nem szabad az egész figyelmedet a másikra fordítani. Ezzel megteremted azt a teret, ahol a másik félnek lehetősége van a vadászatra, és felfedezheti a benned rejlő értékeket.

Önbizalom és függetlenség: Az „én” fontossága a párkapcsolati dinamikában

Amikor abbahagyod valakinek a kedvelését, paradox módon épp az az önbizalom és függetlenség válik vonzóvá, ami korábban esetleg háttérbe szorult. Az a tény, hogy képes vagy továbblépni, azt sugallja, hogy nem szorulsz rá az ő figyelmére vagy jóváhagyására, ami pedig jelentősen növeli az értékedet a szemében.

Íme, hogyan játszik szerepet az „én” fontossága ebben a dinamikában:

1. A szükségtelenség vonzereje: Az emberek ösztönösen vonzódnak azokhoz, akiknek nem feltétlenül „kell” ők. Amikor megszűnsz ragaszkodni, azt üzened, hogy az életed teljes és értékes nélküle is.
2. A rejtély növekedése: Ha nem nyilvánítod ki állandóan a szeretetedet, az érdeklődés egyfajta rejtéllyé alakul át. Vajon mi változott? Mi történik az életedben? Ez a bizonytalanság felkeltheti a figyelmét.
3. A saját értéked felismerése: Amikor időt és energiát fektetsz magadba, a hobbijaidba és a céljaidba, az növeli az önbecsülésedet és az önbizalmadat. Ez a belső erő pedig kifelé is sugárzik, és vonzóvá tesz mások számára.
4. A játszmák elhagyása: A folyamatos udvarlás és a figyelem hajszolása egy játszma, ami kimerítő és őszintétlen. Amikor abbahagyod ezt, és önmagadra összpontosítasz, az hitelessé tesz.
5. A figyelemelterelés hatása: A saját életedre koncentrálva kevésbé leszel elérhető, ami hiányérzetet kelthet a másikban. Ez a hiányérzet pedig arra ösztönözheti, hogy újra felvegye veled a kapcsolatot.
6. A kihívás megjelenése: Az emberek szeretik a kihívásokat. Amikor nem vagy többé „könnyű célpont”, az érdekesebbé tesz.
7. Az őszinteség vonzereje: Az emberek értékelik az őszinteséget. Ha őszintén bevallod magadnak, hogy ez a kapcsolat nem működik, az tiszteletet ébreszt.
8. A határok meghúzása: Amikor határokat húzol, megmutatod, hogy tiszteled magad és az idődet. Ez a határozottság pedig vonzóvá tesz.
9. A fejlődés lehetősége: Amikor magadra koncentrálsz, fejlődsz és tanulsz. Ez a fejlődés pedig új perspektívákat nyithat meg a kapcsolatodban, ha a másik is kész változni.
10. Az elengedés ereje: Az elengedés nem egyenlő a feladással. Inkább azt jelenti, hogy elfogadod a helyzetet és hagyod, hogy a dolgok a saját útjukon haladjanak. Ez a nyugalom pedig vonzó lehet.

A legfontosabb, hogy a saját boldogságodra és jólétedre összpontosíts. Amikor szereted és tiszteled magad, az a legvonzóbb tulajdonság, amit mutathatsz.

Összefoglalva, az „én” fontossága abban rejlik, hogy megteremti azt az önbizalmat és függetlenséget, ami a párkapcsolati dinamikában kulcsfontosságú. Ha abbahagyod valakinek a kedvelését, és magadra összpontosítasz, paradox módon épp az a személy kezdhet el érdeklődni irántad, akit korábban annyira szerettél volna meghódítani.

A változás észrevétele: Amikor a megszokott dinamika felborul

Amikor hirtelen megszakítod a folytonos figyelmet és kedveskedést, a másik fél észreveszi a változást. Ez a megszokott dinamika felborulása sokszor pont az az impulzus, ami felébreszti az érdeklődést. Miért? Mert az emberi psziché furcsán működik.

1. A hiány érzése: Amikor valaki hozzászokik a figyelmedhez, annak elmaradása hiányt okoz. Ez a hiány pedig arra készteti, hogy elgondolkodjon, mi történt.
2. A bizonytalanság: A hirtelen változás bizonytalanságot szül. Vajon miért hagytam abba? Vajon valami rosszat tettem? Ez a bizonytalanság arra ösztönzi, hogy kiderítse az okát.
3. Az érték felismerése: Néha csak akkor értékelünk valamit igazán, amikor elveszítjük. A figyelmed elmaradása rávilágíthat arra, hogy mennyire sokat jelentett a jelenléted.
4. A kihívás: Az emberek általában szeretik a kihívásokat. Ha már nem vagy könnyen elérhető, vonzóbbá válhatsz, mert egyfajta „megszerezhető trófea” leszel.
5. A kíváncsiság: Mi változott? Miért nem érdeklődsz már iránta? A kíváncsiság hajtja, hogy megfejtse a rejtélyt.
6. A féltékenység: Ha azt látja, hogy másoknak adod azt a figyelmet, amit korábban neki adtál, féltékenységet válthat ki.
7. A versenyhelyzet: Ha úgy érzi, hogy „elveszít” téged valaki másnak, a versenyhelyzet ösztönzőleg hathat rá.
8. Az ego: Az ego nem szereti a visszautasítást. Ha úgy érzi, hogy „elveszít” téged, az egoja sérül, és megpróbál visszaszerezni.
9. A megszokás hatalma: A megszokott rutin megszakadása felhívja a figyelmet arra, hogy valami megváltozott. Ez a változás pedig gondolkodásra készteti.
10. A gondolkodás beindulása: Eddig automatikus volt a figyelmed, most viszont gondolkodnia kell azon, hogy miért nem kapja meg. Ez a gondolkodás pedig érdeklődést generál.

A kulcs az, hogy a megszokott dinamika felborulása egyfajta sokként éri a másikat, ami felébreszti az addig szunnyadó érdeklődést.

Fontos megjegyezni, hogy ez nem egy garantált recept, és nem szabad manipulációs célokra használni. A cél az, hogy egészséges határokat húzz, és önmagadra koncentrálj. Ha a másik fél valóban érdeklődik irántad, akkor ez a változás katalizátorként fog működni.

A félelem a veszteségtől: A potenciális elvesztésének tudata

Az emberi psziché furcsa módon működik. Gyakran csak akkor értékelünk valamit igazán, amikor elveszítjük, vagy legalábbis a veszély fenyeget, hogy elveszítjük. Ez a jelenség tökéletesen megmutatkozik a párkapcsolatokban, vagy éppen a potenciális kapcsolatokban. Amikor abbahagyod valakinek a kedvelését, és ő ezt érzékeli, a félelem a veszteségtől aktiválódik benne.

Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy korábban nem kedvelt téged. Lehet, hogy egyszerűen csak biztosnak érezte magát a te érzelmeiddel kapcsolatban. Tudta, hogy ott vagy, elérhető vagy, és ez egyfajta komfortzónát teremtett számára. Ebben a komfortzónában nem volt szüksége arra, hogy erőfeszítéseket tegyen a te figyelmedért, a te szeretetedért.

Amikor viszont a te viselkedésed megváltozik, amikor már nem vagy olyan elérhető, amikor a figyelmed máshová irányul, hirtelen ez a komfortzóna megszűnik. Ekkor realizálja, hogy elveszíthet valamit, ami eddig biztosnak tűnt. Ez a realizáció pedig félelmet szül benne.

A félelem a veszteségtől nem feltétlenül a romantikus szerelem félelme. Lehet, hogy a megszokás, a figyelem, az ego simogatása hiányzik neki. Lehet, hogy egyszerűen csak nem szereti a változást, és a te távolodásod egy olyan változás, amivel nem tud megbirkózni.

A lényeg, hogy a potenciális elvesztés tudata erőteljes motivációt jelenthet a másik fél számára.

Hirtelen elkezdi elemezni a helyzetet. Miért változtál meg? Mit csinált rosszul? Vajon van-e valaki más? Ezek a kérdések eláraszthatják az agyát, és arra ösztönözhetik, hogy cselekedjen. Elkezdhet újra érdeklődni irántad, próbálhatja visszaszerezni a figyelmedet, hogy enyhítse a benne lévő félelmet.

Fontos megjegyezni, hogy ez a reakció nem garantált. Mindenki másképp reagál a veszteségre. Van, aki elfogadja a helyzetet, és továbblép, van, aki pedig harcol érte. De a félelem a veszteségtől egy nagyon gyakori és erős pszichológiai hajtóerő, ami sok esetben megmagyarázza, miért kezdenek el az emberek érdeklődni irántad, amikor abbahagyod a kedvelésüket.

A kíváncsiság felkeltése: Mi változott? Miért nem kedvelsz már?

Mi történik, amikor hirtelen abbahagyod valakinek a kedvelését? Meglepő módon gyakran az ellenkező hatást váltja ki, mint amire számítanál. Az az ember, aki korábban talán nem is figyelt rád, hirtelen érdeklődni kezd. Ennek oka többnyire a kíváncsiság és a bizonytalanság együttes hatása.

Amikor valaki hozzászokik a figyelmedhez és a kedves gesztusaidhoz, az egyfajta komfortzónát teremt számára. Amikor ez a komfortzóna megszűnik, felmerül a kérdés: Mi változott? Miért nem kapok már annyi figyelmet? Ez a bizonytalanság ösztönösen arra készteti az embert, hogy megfejtse a rejtélyt.

Az emberek többsége szereti, ha kedvelik őket. Ha valaki hirtelen visszavonul, az kérdéseket vet fel az illető önértékelésével kapcsolatban. Elkezd azon gondolkodni, hogy mit csinált rosszul, miért nem vagy már elégedett vele. Ez az önvizsgálat vezethet oda, hogy jobban odafigyeljen rád, és megpróbálja visszaszerezni a figyelmedet.

A lényeg, hogy az elutasítás vagy a figyelmen kívül hagyás érzése sokkal erősebb hatással van az emberre, mint a folyamatos megerősítés. Ezért, amikor abbahagyod valakinek a kedvelését, azzal tulajdonképpen egy „miért?” kérdést ültetsz el a fejében.

Fontos megérteni, hogy ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az illető szeret beléd. Inkább arról van szó, hogy az elvesztés gondolata, még akkor is, ha csak a figyelmedről van szó, aktiválja a birtoklási ösztönöket. Elkezd azon gondolkodni, hogy mi az, amit elveszíthet, és ez a gondolat ösztönzi a cselekvésre.

Végül, az emberi természet része a kihívás szeretete. Ha valaki nehezen megszerezhetőnek tűnik, az vonzóbb lehet. Amikor abbahagyod valakinek a kedvelését, azzal indirekt módon azt üzened, hogy nem vagy könnyen elérhető, ami felkeltheti a kíváncsiságát és érdeklődését.

A „jó fiú/lány” szindróma elhagyása: Amikor a megfelelés helyett önmagadat választod

Amikor folyamatosan a másik igényeire koncentrálsz, megfeledkezel magadról. A „jó fiú/lány” szindróma lényege, hogy mindenáron el akarod nyerni a másik tetszését, feladva a saját vágyaidat és szükségleteidet. De mi történik, ha hirtelen megváltozik ez a dinamika?

Az egyik legfontosabb dolog, ami ekkor történik, hogy eltűnik a kiszámíthatóság. Amikor mindig rendelkezésre állsz, a másik fél megszokja, hogy bármikor számíthat rád. Azonban, ha hirtelen visszalépsz, ez megzavarja a kialakult mintát, és felkelti az érdeklődését.

A megfelelési kényszer elhagyása azt is jelenti, hogy erősebb önbizalmat sugárzol. Amikor nem görcsölsz azon, hogy elnyerd valakinek a tetszését, sokkal vonzóbbá válsz. Az emberek vonzódnak azokhoz, akik magabiztosak és tudják, mit akarnak.

Az „énidő” fontossága kulcsfontosságú. Ha a saját hobbijaidra, barátaidra és céljaidra fókuszálsz, egy teljesebb ember leszel. Ez pedig sokkal érdekesebbé tesz a másik szemében, mint egy olyan személy, aki csak érte létezik.

A legfontosabb: amikor abbahagyod a megfelelési kényszert, végre önmagad lehetsz. Ez az autenticitás az, ami igazán vonzóvá tesz valakit. Az emberek érzik, ha valaki őszinte, és ez sokkal nagyobb hatással van rájuk, mint bármilyen mesterkélt erőfeszítés.

Végül, de nem utolsósorban, a távolság néha jót tesz. Amikor egy kicsit visszalépsz, a másiknak hiányozni kezdesz. Ez az űrtér lehetőséget ad neki, hogy átgondolja az érzéseit irántad, és talán rájön, hogy többet szeretne tőled, mint gondolta.

• Nem leszel többé „biztos pont”.
• Értékesebbé válsz a szemében.
• Kíváncsivá teszed.

A figyelem irányítása: A fókusz áthelyezése önmagadra

Amikor felhagysz azzal, hogy valakinek a kegyeit keresd, paradox módon felkeltheted az érdeklődését. Ennek számos oka van, melyek mind a pszichológia mélyére nyúlnak.

1. A vadászat ösztöne: Az emberek hajlamosak arra, hogy többre értékeljék azt, amiért meg kell küzdeniük. Ha már nem vagy könnyen elérhető, a „vadász” ösztöne ébred fel a másik félben.
2. A hiány elve: Amikor a figyelmed megszűnik, hirtelen hiány keletkezik. Ez a hiány pedig felértékelheti a másikat a szemedben.
3. A megszokás ereje: Ha valaki megszokta, hogy a figyelmed rá irányul, annak hirtelen elvesztése zavaró lehet. Ez a zavar arra ösztönzi, hogy kiderítse, mi változott.
4. A rejtély vonzereje: Amikor abbahagyod a folyamatos kommunikációt, rejtélyessé válsz. Az emberek pedig kíváncsiak a rejtélyekre.
5. Az önbecsülés kérdése: Ha valaki azt gondolja, hogy könnyen megszerezhető vagy, az csökkentheti irántad a vonzalmát. A távolságtartás növelheti az értékedet a szemében.
6. A konkurencia érzése: Ha a figyelmed másra irányul, a másik félben felébredhet a konkurencia érzése. Ez arra ösztönzi, hogy újra megpróbáljon.
7. A valódi éned felfedezése: Amikor nem próbálsz valakinek megfelelni, a valódi éned kerül előtérbe. Ez pedig vonzóbb lehet, mint egy erőltetett személyiség.
8. Az idő perspektívája: A távolság időt ad mindkettőtöknek arra, hogy átgondoljátok a dolgokat. Ez a perspektíva változást hozhat a másik fél hozzáállásában.
9. A kontroll elvesztése: Amikor nem te irányítod a helyzetet, a másik fél elveszítheti a kontrollt. Ez a bizonytalanság pedig felkeltheti az érdeklődését.
10. A tükör elve: Néha az emberek csak akkor értékelnek valakit, amikor látják, hogy mások is értékelik. Ha nem hajszolod a figyelmét, az azt sugallja, hogy értékes vagy.

A legfontosabb, hogy a figyelmedet önmagadra irányítsd. Amikor önmagadba fektetsz energiát, magabiztosabbá és vonzóbbá válsz, ami mágnesként vonzza az embereket.

Ez nem azt jelenti, hogy manipulálnod kell valakit, hanem azt, hogy önmagadért kell cselekedned. Ha boldog és kiegyensúlyozott vagy, az vonzóbbá tesz mások számára. A valódi vonzerő az önbizalomból és az önelfogadásból fakad.

Ne feledd, a cél nem az, hogy valakit rád kényszeríts, hanem az, hogy önmagad legjobb verziója legyél. Ha ez sikerül, az emberek természetes módon fognak érdeklődni irántad.

A rejtély ereje: A kiszámíthatatlanság és a titokzatosság vonzereje

Miért van az, hogy amikor már nem kergetsz valakit, hirtelen felkelti az érdeklődését? A válasz sokszor a rejtély erejében rejlik. Amikor abbahagyod a folytonos érdeklődést, egyfajta kiszámíthatatlanságot hozol létre, ami felborítja a másik fél addigi elképzeléseit.

Korábban talán egy nyitott könyv voltál számára, aki mindig rendelkezésre állt. Most viszont hirtelen eltűnsz a radarjáról. Ez a változás felkelti a kíváncsiságát: Mi történt? Miért nem keres már? Valami megváltozott?

Az emberek alapvetően szeretnek megfejteni dolgokat. Ha valaki egyértelműen és állandóan a rendelkezésükre áll, nincs mit megfejteni. De amikor a viselkedés megváltozik, hirtelen egy rejtéllyé válik az illető, amit meg akarnak oldani.

A titokzatosság vonzereje abban rejlik, hogy lehetőséget ad a másik félnek a fantáziálásra. Elképzelhetik, hogy milyen izgalmas dolgok történnek veled, amikről ők nem tudnak.

Ez a fantáziálás pedig sokszor erősebb lehet, mint a valóság. Elkezdik magukban építeni a képet a „megváltozott” személyről, ami sokszor idealizáltabb, mint a valóság volt.

Gondolj bele: ha valaki mindig elérhető, könnyen természetesnek vesszük a figyelmét. De ha ez a figyelem hirtelen megszűnik, rádöbbenünk, hogy mennyire is fontos volt számunkra. Ekkor kezdjük el igazán értékelni azt, amit elvesztettünk.

A titokzatosság nem azt jelenti, hogy hazudni kellene vagy játszmázni. Egyszerűen arról van szó, hogy nem adsz ki mindent magadról azonnal. Tartasz fenn egyfajta távolságot, ami lehetővé teszi a másik félnek, hogy felfedezzen téged, és hogy a saját fantáziája is szerepet játsszon a kialakuló képben.

Fontos megjegyezni, hogy ez a stratégia nem mindig működik, és nem is szabad kizárólag erre alapozni egy kapcsolatot. Azonban a kiszámíthatatlanság és a titokzatosság elemei hozzáadhatnak egy kis fűszert a dologhoz, és felkelthetik a másik fél érdeklődését.

A lényeg, hogy ne legyél túl kiszámítható. Mutass új oldalakat magadból, és hagyd, hogy a másik fél felfedezze ezeket. Ne add ki magad teljesen az elején, hagyd, hogy a rejtély ereje is hasson.

Végül, de nem utolsósorban, a titokzatosság és a kiszámíthatatlanság növeli az önbizalmadat is. Tudod, hogy nem vagy rászorulva senkire, és ez a magabiztosság vonzóvá tesz.