Argentína Dél-Amerika egyik legjelentősebb állama. Nevét a 16. században kapta, amikor felfedezték, hogy földje ezüstben (latinul argentum) gazdag. Argentína a Föld nyolcadik legnagyobb állama, területe gyakorlatilag egész az dél-amerikai kontinensen végig húzódik.
Cikkünkben, ezt a távoli országot szeretnénk közelebb hozni olvasóinkhoz egy kevésbé megszokott módon, a tangó és egy ikonikus személy, Evita Perón életútjának bemutatásával.
Argentína kultúráját nagyban meghatározza a tánc. Leghíresebb táncformájuk az ún. argentin tangó, mely a XX. század elején alakult ki és csakhamar meghódította az egész világot.
Manapság már nem beszélhetünk egységes tangóról, ugyanis az évtizedek alatt számos stílusa alakult ki attól függően, hogy egy adott területen milyen hatások érték. Emiatt sokszor zavarok és átfedések is vannak.
A tangónak a tartás terén is különböző változatai ismertek. Egyes tangók esetében zárt a tartás, vagyis a partnerek mellkasa végig összeér, még más stílusirányzatokban megengedett a nyitott tartás is, vagyis, hogy a nő és a férfi eltávolodva, kartávolságra kerüljön egymástól. Új irányvonalakban már a kezek elengedése is megjelenik.
Az argentin tangó egyedülálló a társastáncok között, hiszen a hangsúly az improvizáláson van, ami jellemzően a férfi feladata. Nincs meghatározott alaplépés, a férfi mindig rögtönöz, amire a nőnek gyorsan reagálnia kell.
A tánchoz illő zene is igen csak változatos lehet. Nincs egy megadott zene, amire kötelező táncolni a tangót. A tangó születése óta több ezer zenei mű keletkezett. Többségük az 1950-es években, de nem mindegyik maradt fenn.
Ha Argentínáról beszélünk, a tangó mellett sokaknak juthat eszébe Evita Perón neve is, aki Juan Domino Perón argentin elnök második felesége és egyben legnagyobb támogatója volt. Evita, Eva Maria Ibargure néven látta meg a napvilágot, de a nép csak Evitaként hívta őt. Ezrek rajongtak érte. Evita már gyermekkorában szimpatizált a forradalmi eszmékkel és mélyen megvetette az arisztokráciát. Színésznőnek tanult, de férje oldalán másfelé terelődött az élete. Perón mellett küzdött a jó hangvételű demokráciai kapcsolatokért, de a politikán túl a népét is igyekezte segíteni, ezért jótékonysági alapítványt hozott létre.
Evita 1952 nyarán halt meg rákban. Halálakor az egész ország gyászba borult.
