Gyermekkorunk legszebb emlékei közé tartoznak a családi társasjátékkal eltöltött esték. A legjobb az volt, ha a szülők is részt tudtak venni a játékban, bár ez némely családban csak ritkán esett meg. De ha csak a testvérek között, vagy a szomszéd gyerekekkel, iskolatársakkal együtt folyt a társasjáték csata, a tét egyformán nagy volt, hiszen mindenki győzni akart. Persze egyesek szinte mindig és bármi áron, mások megelégedtek a második hellyel is. Bizony, voltak ebből „vérre menő” viták is.
A legjobb ebben az, hogy ezek a kiélezett helyzetek nem kisebbre, mint az életre tanítanak. A gyermekek azt gondolják, hogy a viták, a konfliktushelyzetek, egyszóval a „körítés” fölösleges, és csak az időt pazarolják vele. Ám ez nem is lehetne messzebb az igazságtól. Mert még a legegyszerűbb társasjáték is az életre nevel. A gyerekek szükségszerűen kapcsolódnak egymáshoz, néha párban vagy többen is együtt kell működniük, máskor meg kell védeniük a saját álláspontjukat, és még hosszasan sorolhatnánk. Maga a játék is, és a már említett járulékos helyzetek is, számtalan variációban modellezik az élet adta kihívásokat.
Ez még akkor is nagyszerűen fejleszti a gyermekek társas készségeit és érzelmi intelligenciáját, ha a felnőttek nincsenek jelen. De ha a szülők rászánják az időt, hogy leüljenek a kisebb-nagyobb lurkókkal egy jó családi társasjátékra, akkor sokkal többet fejlődhetnek. Hiszen megfigyelhetik és ösztönösen el is sajátítják az együttműködés, a konfliktuskezelés, az érdekérvényesítés készségeit, hogy csak néhány dolgot említsünk.
Ne sajnáljunk ezért időt szánni egy jó családi társasjáték partira, akár minden héten, mert megéri.
