A kisbabák társas világa sokkal korábban kezd kibontakozni, mint azt gondolnánk. Már néhány hónapos korban is megfigyelhető, ahogy érdeklődnek más babák iránt. Ezek az első interakciók még nem feltétlenül nevezhetőek barátságnak a szó szoros értelmében, de lerakják az alapjait a későbbi szociális kapcsolatoknak.
A babák kezdetben a jelenlétre, a hangokra és a mozgásra reagálnak. Megfigyelik egymást, utánozzák a gesztusokat, és mosolyognak egymásra. Ezek a korai interakciók nagyon fontosak a szociális készségek fejlődéséhez. Fontos megjegyezni, hogy minden baba más ütemben fejlődik, ezért ne aggódjunk, ha a mi babánk lassabban nyit a többiek felé.
A babák társas világa nem csak a játszótéren vagy a babaklubban kezdődik, hanem már a családban is. A szülőkkel, nagyszülőkkel és testvérekkel való interakciók is meghatározóak a szociális készségek fejlődése szempontjából.
A szülők sokat tehetnek azért, hogy támogassák babájuk társas fejlődését. A lényeg a biztonságos és támogató környezet megteremtése, ahol a baba szabadon fedezheti fel a világot és a többi babát.
Ne erőltessük a babát a társaságra, hanem figyeljük a jelzéseit. Ha látjuk, hogy fáradt vagy túlterhelt, vigyük el egy csendesebb helyre. A türelem és a megértés a legfontosabb ebben a korban.
Mi számít barátságnak a babák esetében? – A kortárskapcsolatok fejlődése
A babák esetében a „barátság” fogalma természetesen mást jelent, mint a felnőttek világában. Nem beszélhetünk mély, megfontolt kapcsolatokról, de a kortársakkal való interakciók már egészen korán megjelennek, és fontos szerepet játszanak a szociális fejlődésükben. A közös játék, a mosoly, a tekintetek cseréje mind-mind egyfajta kapcsolatot jeleznek.
Érdemes figyelemmel kísérni, hogyan reagál a kisbabánk a többi gyerekre. Vajon érdeklődve nézi őket? Megpróbálja megérinteni őket? Esetleg utánozza a mozdulataikat? Ezek mind pozitív jelek, amik azt mutatják, hogy nyitott a kortárskapcsolatokra. Az eleinte párhuzamos játék (amikor egymás mellett játszanak, de nem igazán interaktálnak) fokozatosan alakul át közös játékká, ahogy a babák fejlődnek.
A babák „barátságai” elsősorban a közös érdeklődésen, a hasonló mozgásokon és a fizikai közelségen alapulnak. Nem kell aggódni, ha a kisbabánk nem „barátkozik” azonnal mindenkivel; minden gyermek más ütemben fejlődik.
Fontos megjegyezni, hogy a féltékenység is megjelenhet ebben a korban, például ha egy másik baba az ő játékával játszik. Ez természetes reakció, és a szülő feladata, hogy segítsen a helyzet kezelésében, például azzal, hogy felajánlja a játék cseréjét, vagy elvonja a figyelmét.
Ahogy a babák növekednek, a játékaik is komplexebbé válnak, és a kortárskapcsolataik is elmélyülnek. Már nem csak egymás mellett játszanak, hanem együttműködnek, szerepeket osztanak ki, és közös célokat tűznek ki. Ezek a korai interakciók alapozzák meg a későbbi szociális készségeiket, és segítenek nekik abban, hogy magabiztos és kiegyensúlyozott felnőttekké váljanak.
A babák társas készségeinek fejlődése: mérföldkövek és jelek
A babák társas készségeinek fejlődése már egészen korán elkezdődik, bár a „barátság” fogalma még nem értelmezhető ilyen pici korban. Az első jelek közé tartozik a mosolygás és a szemkontaktus, melyekkel a baba a környezetével kommunikál. Körülbelül 2-3 hónapos korban a babák már képesek felismerni az ismerős arcokat, és örömmel reagálnak rájuk. Ez a felismerés az alapja a későbbi társas interakcióknak.
6-9 hónapos kor körül a babák elkezdik figyelni a többi babát, és érdeklődést mutatnak irántuk. Ez még nem feltétlenül jelent valódi interakciót, de már megfigyelhető, hogy vonzódnak a korosztályukhoz. Próbálják utánozni egymást, például a hangokat vagy a mozdulatokat. Ebben az időszakban a közös játékok, mint például a babalátogatók, remek lehetőséget nyújtanak a társas készségek fejlesztésére.
9-12 hónapos korban a babák már aktívabban keresik a kapcsolatot a többi babával. Elkezdik megosztani a játékaikat (bár ez még nem mindig zökkenőmentes!), és próbálnak kommunikálni egymással, akár gesztusokkal, akár egyszerű hangokkal. Fontos, hogy ebben a korban a szülő figyelmesen kísérje a babák interakcióit, és szükség esetén segítsen nekik megoldani a konfliktusokat.
Az egyik legfontosabb mérföldkő a babák társas fejlődésében, amikor elkezdenek kooperatív játékokat játszani. Ez általában 18 hónapos kor körül következik be, és azt jelenti, hogy a babák már képesek együttműködni egy közös cél érdekében.
A szülői szerep kulcsfontosságú a társas készségek fejlesztésében. Biztosítsd a babád számára a lehetőséget, hogy más babákkal találkozzon, például játszótereken, babaklubokban vagy családi összejöveteleken. Légy türelmes és támogató, és segíts neki megtanulni, hogyan kell másokkal kommunikálni és együttműködni. Ne feledd, minden baba más ütemben fejlődik, ezért ne hasonlítsd őt másokhoz! A szeretet és a biztonság megteremtése a legfontosabb alap a társas készségek egészséges fejlődéséhez.
Szülői megfigyelések: Mikor és hogyan kezdődnek a babák barátságai? – Valós történetek és példák
A szülői megfigyelések szerint a babák közötti interakciók már nagyon korán elkezdődhetnek, akár már 6-9 hónapos korban. Persze, ekkor még nem beszélhetünk „barátságról” a felnőtt értelemben, inkább arról van szó, hogy a babák érdeklődést mutatnak egymás iránt. Például, egy anyuka mesélte, hogy a kisfia, Áron, a babaklubban mindig mosolygott, ha meglátta Emmát, és próbált felé mászni. Bár még nem tudtak játszani együtt, a közös jelenlét láthatóan örömet okozott nekik.
Egy másik szülő, Kata, arról számolt be, hogy a kislánya, Luca, 1 éves kor körül kezdett el „utánzó” játékokat játszani egy másik kislánnyal, Líviával. Ha Luca tapsolt, Lívia is tapsolt, és fordítva. Bár nem volt valódi kommunikáció, a közös tevékenység egyfajta korai barátság formájában jelent meg.
Fontos megérteni, hogy ezek a korai interakciók még nem feltétlenül jelentik azt, hogy a babák „barátok”. Inkább arról van szó, hogy felismerik egymást, és élvezik a másik baba társaságát. A közös játékok, a mosolyok, a tekintetek mind-mind a szociális fejlődés fontos elemei.
Egy harmadik példa: Gábor mesélte, hogy a fia, Máté, mindig „odaadta” a kedvenc játékát egy másik kisfiúnak a játszótéren, Bencének. Bár Máté nem értette, miért kell megosztani a játékot, a gesztus azt mutatta, hogy Bencét különlegesnek tartja, és valamilyen szinten szeretné a kedvében járni.
A szülői megfigyelések kulcsfontosságúak annak megértésében, hogy mikor és hogyan kezdenek a babák interakcióba lépni egymással. Ezek az interakciók az alapját képezik a későbbi barátságoknak, és fontos szerepet játszanak a szociális fejlődésben.
Ezek a példák is mutatják, hogy a babák barátságai nem egyértelműen definiálhatók. Inkább arról van szó, hogy a babák ösztönösen keresik a társaságot, és élvezik a más babákkal való interakciót. A szülők feladata, hogy támogassák ezeket az interakciókat, és segítsenek a babáknak megtanulni, hogyan viselkedjenek mások társaságában.
A játszótér mint a barátságok színtere: hogyan segíthetjük a babák beilleszkedését?
A játszótér az a hely, ahol a kisbabák először találkoznak a társas interakciók valóságával, és ahol a szülők sokat tehetnek azért, hogy ez a tapasztalat pozitív legyen. Fontos megérteni, hogy ebben a korban a „barátság” még nem az, amit egy felnőtt ért alatta. Inkább párhuzamos játék zajlik, amikor a babák egymás mellett játszanak, de nem feltétlenül együttműködve. A szülő szerepe itt az, hogy biztonságos és ösztönző környezetet teremtsen.
Hogyan segíthetjük a beilleszkedést? Először is, figyeljünk a baba jelzéseire. Ha félénk, ne erőltessük a közvetlen interakciót. Maradjunk a közelében, és bátorítsuk őt, hogy nézelődjön. Ha a baba nyitottabb, kínáljunk fel lehetőségeket a kapcsolatteremtésre. Például, mondhatjuk egy másik szülőnek: „Nézd, a babád milyen szépen épít tornyot! Az enyém is szereti.” Ez egy jó módja annak, hogy jégtörést végezzünk.
A játékokon való osztozás is gyakran problémát okoz. Ebben a korban a babák még nem értik a „megosztás” fogalmát. Ha konfliktus alakul ki egy játék miatt, ne hibáztassuk a babákat. Ehelyett próbáljunk meg alternatívát kínálni, vagy tereljük el a figyelmüket. Fontos a türelem és a megértés.
A legfontosabb, hogy a játszótéren a baba biztonságban érezze magát, és pozitív élményekkel gazdagodjon. Ez a legfontosabb alapja a későbbi, mélyebb barátságoknak.
Néhány konkrét tipp:
- Vigyünk magunkkal extra játékokat, amiket megoszthatunk másokkal.
- Figyeljük a baba testbeszédét. Ha feszültnek tűnik, vigyük egy nyugodtabb helyre.
- Dicsérjük a babát, ha kedvesen viselkedik másokkal.
- Ne avatkozzunk bele minden apró konfliktusba. Hagyjuk, hogy a babák maguk is megoldjanak bizonyos helyzeteket.
A játszótér tehát nemcsak egy hely a mozgásra, hanem egy fontos szocializációs tér is. A szülői jelenlét és támogatás pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy a babák pozitív élményekkel gazdagodjanak, és megalapozzák a későbbi barátságaikat.
A közös játék fontossága: hogyan ösztönözhetjük a babákat a társas interakciókra?
A közös játék nem csupán szórakozás a kisbabák számára, hanem az első lépés a társas interakciók felé. Bár a babák még nem képesek bonyolult játékokra vagy a szabályok követésére, a jelenlét és a közös tevékenységek alapvetőek a szociális készségeik fejlődéséhez.
Hogyan ösztönözhetjük a babákat a társas interakciókra a közös játék során? Először is, teremtsünk lehetőséget a találkozásra! Babaklubok, játszóterek, vagy akár a családi összejövetelek mind kiváló alkalmak arra, hogy a baba más gyerekekkel találkozzon.
Másodszor, vegyünk részt aktívan a játékban! Mutassunk példát a pozitív interakciókra: mosolyogjunk a többi babára, mondjunk kedves szavakat, kínáljunk fel játékokat. A babák megfigyelik a mi viselkedésünket, és abból tanulnak.
Harmadszor, legyünk türelmesek! Ne várjuk el, hogy a babák azonnal barátokká váljanak. A kezdeti interakciók lehetnek egyszerűek: egymás nézegetése, mosolygás, vagy akár csak egymás melletti játék. Ez is elegendő ahhoz, hogy elinduljon a társas fejlődés.
Negyedszer, használjunk egyszerű játékokat, amelyek ösztönzik az interakciót. Labdák, puha kockák, vagy akár egy közös éneklés is nagyszerű lehet. A lényeg, hogy a játék legyen egyszerű, átlátható és élvezetes a babák számára.
A közös játék során a babák megtanulják, hogy hogyan osszák meg a figyelmet, hogyan alkalmazkodjanak másokhoz, és hogyan fejezzék ki az igényeiket. Ezek az alapvető készségek elengedhetetlenek a későbbi barátságok kialakításához.
És végül, de nem utolsósorban, ne avatkozzunk be túlságosan! Hagyjuk, hogy a babák maguk fedezzék fel a társas interakciók világát. Persze, ha konfliktus alakul ki, avatkozzunk be, de igyekezzünk a babákat a megoldás felé terelni, ahelyett, hogy mi magunk döntenénk el a helyzetet.
A féltékenység kezelése: hogyan segítsünk a babáknak megbirkózni a negatív érzelmekkel a barátságokban?
A féltékenység egy teljesen természetes érzés, még a legkisebbeknél is. Amikor a babánk először tapasztalja meg, hogy egy másik gyerek is osztozik a figyelmünkön, vagy egy szeretett játékon, előjöhetnek a negatív érzelmek. Fontos, hogy ne becsüljük alá ezeket az érzéseket, és ne próbáljuk meg elnyomni őket. Ehelyett segítsünk a babának megérteni és kezelni őket.
Hogyan tehetjük ezt meg? Először is, legyünk figyelmesek a jelekre. Ha látjuk, hogy a babánk feszült, visszahúzódó, vagy éppen agresszív egy másik gyerekkel szemben, próbáljuk meg kideríteni, mi áll a háttérben. Lehet, hogy egyszerűen csak fáradt, éhes, vagy túlstimulált, de az is lehet, hogy féltékeny.
A megelőzés kulcsfontosságú. Ha tudjuk, hogy a babánk hamarosan találkozni fog egy másik gyerekkel, beszéljünk róla előre. Mondjuk el neki, hogy a másik gyerek is szeret játszani, és hogy együtt milyen jó dolgokat csinálhatnak. A találkozó alatt pedig figyeljünk arra, hogy mindkét gyerek kapjon elegendő figyelmet és dicséretet.
A legfontosabb, hogy érzékeltessük a babával, hogy szeretjük őt, és hogy a másik gyerek jelenléte nem változtat ezen. Biztosítsuk arról, hogy továbbra is ő a mi kisbabánk, akit feltétel nélkül szeretünk.
Ha a féltékenység már kialakult, próbáljuk meg elterelni a babánk figyelmét. Ajánljunk neki egy másik játékot, vagy vigyük el egy másik helyre. Ha ez nem segít, akkor nyugodtan fogadjuk el az érzéseit. Mondjuk el neki, hogy értjük, hogy szomorú vagy mérges, és hogy ez teljesen rendben van. A lényeg, hogy érezzük, hogy megértjük őt és elfogadjuk az érzéseit.
Ne feledjük, hogy a kisbabák még tanulják az érzelmeik kezelését. Legyünk türelmesek és támogatóak, és segítsünk nekik megtanulni, hogyan birkózzanak meg a féltékenységgel és más negatív érzelmekkel a barátságokban.
A szülők szerepe: hogyan támogassuk a babák barátságait anélkül, hogy beleavatkoznánk?
A szülők szerepe kulcsfontosságú a kisbabák első barátságainak alakulásában, de fontos, hogy ne vegyük át az irányítást. A cél az, hogy biztonságos és támogató környezetet teremtsünk, ahol a babák szabadon felfedezhetik egymást. Ne erőltessünk semmit! Ha a babák nem szeretnének játszani egymással egy adott pillanatban, az teljesen rendben van.
Megfigyeléssel sokat tanulhatunk. Figyeljük meg, hogyan reagálnak a babák egymásra. Milyen játékok, tevékenységek hozzák őket közelebb? Ezt az információt felhasználhatjuk a jövőben hasonló találkozók szervezéséhez. Észrevehetjük, hogy az egyik baba szívesen osztja meg a játékait, míg a másik inkább a közös mozgást kedveli.
A legfontosabb, hogy ne avatkozzunk be azonnal, ha valami „probléma” adódik. Hagyjuk, hogy a babák maguk oldják meg a kisebb konfliktusokat. Ezáltal fejlődik a szociális intelligenciájuk és a problémamegoldó képességük.
Mit tehetünk konkrétan?
- Játsszunk velük párhuzamosan. Ha a babák még nagyon kicsik, eleinte elég, ha egymás mellett játszanak. Ez a párhuzamos játék egy remek kiindulópont a későbbi interakciókhoz.
- Teremtsünk lehetőségeket a találkozásra. Járjunk babaklubokba, játszóterekre, vagy szervezzünk találkozókat más szülőkkel, akiknek hasonló korú gyermekeik vannak.
- Biztosítsunk elegendő játékot. Legyen elég játék ahhoz, hogy ne alakuljon ki azonnal vita a birtoklás miatt.
- Dicsérjük a pozitív viselkedést. Ha látjuk, hogy a babák szépen megosztanak valamit, vagy segítenek egymásnak, dicsérjük meg őket.
Ne feledjük, minden baba más ütemben fejlődik. Van, aki hamar barátkozik, van, aki kicsit visszahúzódóbb. Legyünk türelmesek és támogatóak! A legfontosabb, hogy a babák érezzék, biztonságban vannak és szabadon felfedezhetik a világot, és egymást.
Barátságok a bölcsődében és a napköziben: a szocializáció új dimenziói
A bölcsőde és a napközi teljesen új teret nyit a kisbabák szocializációjában. Itt a gyerekek már nem csak a szüleikkel és a közvetlen családtagjaikkal találkoznak, hanem kortársaikkal is, akikkel interakcióba léphetnek. Ez a környezet lehetőséget ad a korai barátságok kialakulására.
Sok szülő meglepődik, amikor azt látja, hogy a kisbabája, aki még alig tud beszélni, máris „barátkozik” egy másik babával. Ezek a korai barátságok persze más jellegűek, mint a felnőttkori kapcsolatok. Gyakran a közös játékok, a hasonló érdeklődés (például egy kedvenc játék) köti össze a gyerekeket. Fontos megérteni, hogy ezek a kapcsolatok nagyon fontosak a szociális fejlődés szempontjából.
A bölcsődei és napközi barátságok során a gyerekek megtanulják, hogyan osszák meg a játékaikat, hogyan várjanak sorra, hogyan kezeljék a konfliktusokat, és hogyan érezzék jól magukat másokkal.
Mit tehet a szülő, hogy segítse a bölcsődei, napközi barátságok kialakulását?
- Beszélgessünk a gyermekünkkel a bölcsődei, napközi társairól. Kérdezzük meg, kikkel játszott, mit csináltak együtt.
- Ha a gyermekünk egy konkrét gyermeket említ gyakran, próbáljuk meg felvenni a kapcsolatot a másik gyermek szüleivel. Esetleg szervezhetünk egy közös játszóterezést.
- Ne erőltessük a barátkozást! Minden gyermek más ütemben nyílik meg.
- Figyeljünk a konfliktusokra. Ha a gyermekünk gyakran kerül konfliktusba egy bizonyos gyermekkel, beszéljünk erről a gondozónővel, és próbáljunk meg közösen megoldást találni.
Ne feledjük, a bölcsőde és a napközi biztonságos és támogató környezetet nyújt a kisbabák számára a szocializációhoz és a korai barátságok megéléséhez.
Online barátságok a babák számára? – A digitális eszközök hatása a korai társas kapcsolatokra
A digitális eszközök térhódításával felmerül a kérdés: vajon a babák számára is létezhetnek „online barátságok”? Bár a kisbabák még nem képesek valódi online interakciókra, a képernyőidő hatással lehet a társas fejlődésükre. A túlzott képernyőhasználat csökkentheti a valós életbeli interakciók számát, ami pedig elengedhetetlen a szociális készségek elsajátításához.
Fontos megérteni, hogy a babák számára a barátság fogalma egészen más, mint a felnőtteknek. Számukra a barátság a közös játékot, a mimikát, a hangok utánzását és a fizikai közelséget jelenti. Ezeket az élményeket a digitális eszközök nem képesek teljes mértékben pótolni.
A szülőknek tudatosan kell kezelniük a babák képernyőidejét. Bár léteznek „oktató” alkalmazások, ezek hatékonysága megkérdőjelezhető a korai életszakaszban. A legjobb fejlesztés a valós interakciók, a szülőkkel, testvérekkel és más gyerekekkel való közös játék során valósul meg.
A babák számára a képernyő előtti idő nem helyettesítheti a valós, személyes interakciókat, amelyek elengedhetetlenek a szociális és érzelmi fejlődésükhöz.
Érdemes inkább a babák számára is alkalmas, interaktív játékokat választani, amelyek a valós életben is játszhatók. Például, egy képernyőn látott labdajáték után, a babával a valódi labdával is játszhatunk, összekapcsolva a digitális és a valós élményeket. Azonban a mértékletesség kulcsfontosságú. A túl sok képernyőidő árthat a baba fejlődésének.
A barátságok előnyei a babák fejlődésére: kognitív, érzelmi és szociális hatások
A kisbabák számára a korai barátságok rendkívül fontosak a fejlődés szempontjából. Ezek a kapcsolatok nem csupán aranyos pillanatokat eredményeznek, hanem jelentős hatással vannak a kognitív, érzelmi és szociális képességeikre is.
Kognitív szempontból a babák a barátaikkal való interakciók során tanulnak a világról. Megfigyelik egymást, utánoznak mozdulatokat és hangokat, ami serkenti az agyukat és fejleszti a problémamegoldó képességüket. Egy egyszerű játék, mint a toronyépítés, lehetőséget teremt a kísérletezésre és a stratégiaalkotásra, miközben a babák egymást figyelik és inspirálják. A közös játék során a babák megtanulják a térbeli gondolkodást és a számolás alapjait is.
Érzelmileg a barátságok biztonságot és elfogadást nyújtanak. A babák megtanulják kifejezni az érzelmeiket a barátaik felé, és megtapasztalják a szeretet és a gondoskodás érzését. Ha egy baba szomorú, a barátja megpróbálja megvigasztalni, akár egy öleléssel, akár egy mosollyal. Ezek a korai tapasztalatok alapozzák meg az empátiát és a szociális érzékenységet.
A szociális fejlődés szempontjából a barátságok elengedhetetlenek. A babák megtanulják a kommunikáció alapjait, mint a gesztusok, a mimika és a hangadás. Megtanulják megosztani a játékokat, várni a sorukra, és együttműködni a közös cél érdekében. Ezek a készségek elengedhetetlenek a későbbi életben, mind a családi, mind a munkahelyi kapcsolatokban.
A barátságok segítenek a babáknak abban is, hogy megértsék a társadalmi normákat. Megtanulják, hogy hogyan kell viselkedni egy csoportban, és hogy hogyan kell alkalmazkodni a különböző helyzetekhez. A konfliktusok kezelése is fontos része a szociális fejlődésnek. A babák megtanulják, hogy hogyan kell megoldani a vitákat, és hogy hogyan kell kompromisszumot kötni.
Fontos megjegyezni, hogy a babák barátságai nem feltétlenül olyan mélyek és komplexek, mint a felnőtteké, de a korai interakciók megalapozzák a későbbi szociális kapcsolataikat. A szülőknek érdemes figyelniük a babák interakcióit, és segíteniük őket a pozitív kapcsolatok kialakításában.
Érzékenyítés a társas különbségekre: hogyan neveljünk empatikus és befogadó gyerekeket?
A kisbabák korai interakciói során már megmutatkoznak a későbbi szociális készségek alapjai. Fontos, hogy szülőként érzékenyek legyünk a társas különbségekre, és tudatosan neveljük gyermekeinket empátiára és befogadásra.
Bár a babák még nem értik a komplex társadalmi fogalmakat, a példamutatás kulcsfontosságú. Figyeljünk oda, hogyan beszélünk másokról, milyen reakciókat mutatunk a különböző emberekkel szemben. A gyerekek megfigyelik és utánozzák a viselkedésünket.
Már a legkisebb korban is tudatosíthatjuk a gyerekekben, hogy mindenki más és más, és ez így van jól. A különbségek gazdagítják a világot, és nem szabad félni vagy elítélni azokat.
A közös játékok kiváló lehetőséget nyújtanak a társas készségek fejlesztésére. Kínáljunk fel játékokat, amelyekben többféle karakter vagy szereplő is megjelenik, és beszélgessünk róluk. Például, ha van egy babánk, aki kerekesszékben ül, beszéljük meg, hogy ő is ugyanúgy tud játszani, mint bárki más.
Ha a gyermekünk valamilyen negatív megjegyzést tesz valakire a külseje vagy a viselkedése miatt, ne hagyjuk szó nélkül. Magyarázzuk el neki, hogy ez bántó lehet, és próbáljunk meg empatikus választ adni. Fontos, hogy nyíltan beszélgessünk a különbségekről, és válaszoljunk a kérdéseikre.
A mesék és könyvek is remek eszközök lehetnek az érzékenyítésre. Válasszunk olyan történeteket, amelyekben különböző hátterű, képességű vagy bőrszínű szereplők jelennek meg, és beszélgessünk a történetek tanulságairól.
A legfontosabb, hogy szeretetteljes és elfogadó légkört teremtsünk otthon, ahol a gyermekünk biztonságban érezheti magát, és szabadon kifejezheti a gondolatait és érzéseit. Ezzel megalapozzuk a későbbi empatikus és befogadó viselkedését.
