Alapvetően két csoportot különböztetünk meg: aki bírja az éjszakázást, és aki nem. Mindkettőnek van előnye és hátránya egyaránt. Amennyiben hajnalban fürgén pattanunk ki az ágyból, valószínűleg több teendőnkkel végzünk, mint lustálkodó társaink, ám nap végére elfogyhat az energiánk. Előfordulhat, hogy már a családdal közös vacsorán is alig bírjuk nyitva tartani a szemünket.
Ha hagyjuk tétlenül elcsorogni a délelőttöt, energikusságunk megmarad délutánra is, ám könnyen megcsúszhatunk az idővel, s az aznapra kitűzött elintéznivalóink közül ezt-azt kénytelenek vagyunk átcsúsztatni a következő napra.
Felnőttként napi 8 óra minőségi alvásra van szükségünk, ehhez csend kell, kényelmes fekhely, mérsékelten fűtött szoba és lehetőleg sötétség. Ha ilyen körülmények közt pihenünk le, energiatelten, kipihenten fogunk ébredni. De mikor is ébredünk?
Alvási szokásainkat magunk alakítjuk, annak megfelelően, ami leginkább alkalmazkodik életvitelünkhöz, életritmusunkhoz. Ha tudatosan azonos időben kelünk és fekszünk, szervezetünk könnyen hozzászoktatható szinte bármilyen alvás-ébrenlét ciklushoz. Ám ahhoz, hogy fittek lehessünk, az elegendő alvás mellett fontos a rendszeres sportolás is. Legalább heti 3x szakítsunk erre időt, ám nem mindegy mikor mozgunk!
A legjobb, ha edzésünket alvási-ébredési ritmusunkhoz igazítjuk! Ha rendszeresen éjszakába nyúlóan dolgozunk, bulizunk, reggel pedig szeretünk hosszan, lustálkodva ébredni ne erőltessük magunkra a hajnali edzést!
Kitartásunk, lelkesedésünk pillanatok alatt elszáll, ha kelletlenül, magunkra erőltetve próbálunk mozogni.
A hangsúly a rendszerességen van! Ha abba a csoportba tartozunk, akinek idő kell, hogy magához térjen, ha reggel, délelőtt csak kókadozunk, majd a délután közeledtével kezdjük igazán elemünkben érezni magunkat, hagyjuk az edzőtermet is erre az időszakra!
