Elcsépeltnek tűnhet, de ettől még így van, a jó párkapcsolat a szereteten, bizalmon és megbecsülésen alapul. Ezek nélkül nincs jó kapcsolat! Persze az sem jó terv, ha kizárólag ezekből az elemekből építkezünk, mert bár fontos tartópillérei egy kapcsolatnak, önmagukban mégsem elegendőek.
Ahogy eljár felettünk az idő
Minden kapcsolat jellemzője, hogy az eleje a legintenzívebb. Égünk a vágytól, lángolva és vakon szeretjük kedvesünket, s élvezünk minden együtt töltött pillanatot.
Szép lenne ezt az idilli állapotot örökre megőrizni, de idővel a szerelmünk enyhül, egyfajta különös szeretetté szelídül, s a vágyunk is lanyhul. Mindennapjainkba észrevétlenül belopózhat a megszokás és az unalom.
Ha párunkhoz a kezdeti szerelmen és szexuális vonzódáson kívül más nem köt, ilyenkor bajba kerülhet tökéletesnek hitt románcunk.
Ami még szükséges
Rendkívül fontos, hogy a szerelem érzésén és a fizikai vonzalmon túl más is összekössön minket. Rendelkezzünk hasonló humorérzékkel, nagyjából azonos értékrenddel, s legyenek közösek céljaink is.
Gyakran mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Ez igaz, de ha érdeklődési körünk nem megegyező, az hosszú távon szakadékot eredményez közöttünk!
Előrevetített jövő
Mikor kapcsolatot kezdünk valakivel, tekintsünk előre, és képzeljük el magunkat idős korban is együtt. Amikor már nem a szex dominál, s szerelmünk nem ég kismillió fokon, de már remélhetőleg megteremtettünk mindent, és nem a munka tölti ki a hétköznapjainkat.
Képesek leszünk leülni együtt tévézni? Át tudjuk beszélgetni egy mindkettőnk által olvasott könyv tartalmát? Meg fogjuk találni egymás mellett azt a hobbit, szabadidős tevékenységet, ami mindkettőnk számára élvezetes? Képesek leszünk csak úgy ülni egymás mellett és közösen hallgatni a csendet, élvezve, hogy ezt a másik társaságában tehetjük meg?
Érdemes ezekbe belegondolni, s bár nem láthatjuk előre a jövőt, jó irányadó lehet, ha olyan partnerre bukkanunk, aki ha velünk azonos nemű lenne, akár a legjobb barátnőnknek is beillene.
Ha a megfelelő partner oldalán haladunk és az évek során adódó nehézségeket képesek leszünk együtt megoldani, olyan eltéphetetlen kötelék szövődik közöttünk, ami akkor sem enged eltávolodni egymástól, mikor mi magunk esetleg fejetlenül úgy döntenénk, hogy egy csapásra felrúgunk mindent.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a legstabilabb alap is meginoghat! Nézhetünk olykor ellentétes irányba, de ha közben nem engedjük el egymás kezét, megakadályozhatjuk a teljes összeomlást, s miután csitultak a kedélyek közös erővel állhatunk neki tatarozni!
