Egy hosszú szerelem vagy egy tartós kapcsolat vége, noha számtalan érzelmet kiválthat az emberekből, összességében azonban minden esetben a gyászhoz hasonló állapot hoz magával.
Ez teljesen normális érzelmi állapot, hiszen valakinek a hiányát mindig fel kell dolgozni, és akik érzelmileg labilisabbak, esetleg nehezebben képesek erre, azok hajlamosak meginogni hitükben, és akár visszamenekülni a rosszba, a kilátástalanba. Utána pedig még nagyobb a zuhanás, és még fájdalmasabb a megérkezés. Főként nekik érdemes betartani az alábbi öt tanácsot szakítás utánra.
1. Legyünk türelmesek!
Talán közhelynek tűnik, de rendkívül igaz: a szakítás utáni hatalmas sóvárgás idővel mérséklődik, a fájdalom is enyhül, avagy az idő ezen a téren valóban mindent megold.
Van, akinek erre elegendő néhány nap, másnak hosszú hónapok, de az emlékek halványulnak, és felőrlődnek majd, jönnek új emberek, új szerelmek, új szokások, miközben minden megváltozik, így az egykori szerelemhez fűzött viszony is. Csak legyünk türelmesek és erősek!
2. Erősítsük meg magunkat!
A szakítás egy komoly lelki teher, ilyenkor pszichénk ugyanúgy megsérül, mintha egy késsel megvágjuk magunkat, vagy elesünk, egyszóval gyógyszerre, ápolásra szorulunk.
Nagyon fontos tehát a szakítás után megerősíteni magunkat, és olyan feladatokat keresni, amelyeket szeretünk, amelyek elvonják a figyelmünket, ápolják önértékelésünket.
Soha nem szabad beletörődni vagy belezuhanni a keserűség és az önsajnálat mocsarába, amennyiben ugyanis csak fekszünk és nézzük a plafont, abba rövidtávon csak beleőrülünk.
Nekünk kell tudnunk, hogy mik azok a dolgok, amelyek segíthetnek számunkra testünk és lelkünk feltámasztásához. Legyen az néhány finom étel, egy kedves hobbi, vagy a barátok, most ne sajnáljunk magunktól semmit!
3. Kizárólag előre nézzünk!
A szakítás után már felesleges azon rágódni, hogy mi lett volna, ha mindez másként történik.
Nyilvánvalóan ezt a tanácsot a legnehezebb betartani, hiszen az emberek ilyenkor akarva, akaratlanul is gondolkozni kezdenek, nem értik a történteket. Hiányzik nekik a másik fél, pláne az első szakítás után pedig talán még az is felmerül bennük, hogy ők változnak meg a folytatás reményében, holott nem is neki kellene.
Jegyezzük meg jól: ha valamiért kimondtuk korábban a szakítást, az nem ok nélkül történt. Aki a múltban él, annak nincs jövője, éppen ezért inkább kizárólag előre nézzünk, hiszen csak így érhetünk célt.
4. Vegyünk fel új szokásokat!
A szakítás jó lehetőség arra, hogy megváltozzunk és újdonságokkal dobjuk fel életünket. Ha ugyanis az addig dolgokat erőltetjük újra és újra, akkor az oda vezet majd, hogy folyamatosan eszünkbe jut a másik, esetleg egy közös emlék.
Ha viszont új szokásokat, új napi rutint veszünk fel, kibővítjük ismereteinket, baráti körünket, vagy új célokat tűzünk ki magunk elé, akkor előbb találhatjuk magunkat olyan helyzetekben, amelyek feleslegessé teszik a szakításon való rágódást.
5. Béküljünk ki a családdal!
Ha korábban a párkapcsolat miatt el is dobtuk maguktól a családot, esetleg összevesztünk valakivel, ne feledjük el, hogy itt az idő kibékülni és megbánni bűneinket.
A család az egyetlen ugyanis, aki ilyen problémák esetében segítséget nyújthat és önzetlenül mellénk áll, szinte bármit is tettünk a múltban.
A családra mindig számíthatunk, nem csak jóban, hanem rosszban is, és bár nyilvánvalóan akadnak kivételek, minden ember életében van olyan családtag, vagy legalább egy olyan barát, akit családtagként szeret, és akire bármikor számíthat, ha baj van.
Egy szakítás után márpedig baj, az bőven akad, így keressük az illető vagy az illetők társaságát az enyhülés reményében!
