Minden kapcsolatban vannak nehézségek, és a legtöbb párkapcsolatért megéri küzdeni. A kérdés az, hol húzódik a határ a egészséges erőfeszítés és a megmenthetetlen helyzet között? Amikor már nem két ember dolgozik a kapcsolaton, hanem csak az egyik próbálja foggal-körömmel fenntartani, akkor valami nincs rendben.
Fontos megérteni, hogy a kapcsolatok nem egyirányú utcák. Mindkét félnek be kell fektetnie időt, energiát és érzelmeket a működéshez. Ha úgy érzed, hogy folyamatosan te vagy az, aki kompromisszumot köt, aki enged, aki próbálja megoldani a problémákat, miközben a másik fél passzív vagy egyenesen ellenséges, akkor érdemes elgondolkodni.
A kapcsolatért való küzdelem nem azt jelenti, hogy egyedül kell harcolnod.
Az, hogy valaki hajlandó küzdeni egy kapcsolatért, dicséretes, de nem szabad összetéveszteni a reménytelen helyzetben való ragaszkodással. Az igazi küzdelem az, amikor mindkét fél elismeri a problémákat, és aktívan tesz azok megoldásáért. Ha csak te látod a problémákat, és csak te vagy hajlandó tenni értük, akkor nem küzdelemről, hanem egyoldalú erőfeszítésről van szó. Ez pedig hosszú távon kimerítő és káros lehet.
A következő jelek segíthetnek eldönteni, hogy túl keményen próbálod-e működésre bírni a kapcsolatodat, és ideje lehet elengedni.
Mi számít túl kemény próbálkozásnak egy kapcsolatban?
Túl keményen próbálkozol, ha a kapcsolat fenntartása kizárólag a te erőfeszítéseiden múlik. Ez azt jelenti, hogy te kezdeményezel minden beszélgetést, te szervezed a programokat, és te vagy az, aki mindig enged a másik félnek.
Ha úgy érzed, mintha egy egyoldalú utcában lennél, ahol csak te adsz, és soha nem kapsz cserébe, az intő jel. A kiegyensúlyozott kapcsolatban mindkét fél aktívan részt vesz a kapcsolat építésében és fenntartásában.
Ha folyamatosan mentségeket keresel a partnered viselkedésére, vagy bagatellizálod a problémákat, akkor valószínűleg túl keményen próbálkozol.
Fontos, hogy őszinte legyél magadhoz. Nem kell elviselned a tiszteletlen vagy bántó viselkedést csak azért, hogy a kapcsolat „működjön”. Az egészséges kapcsolat nem igényel folyamatos áldozatokat a részedről.
Az is a túl kemény próbálkozás jele, ha állandóan a partnered igényeihez igazodsz, teljesen feladva a sajátjaidat. Ez hosszú távon kimerüléshez és elégedetlenséghez vezethet. Ne feledd, hogy a te boldogságod is számít!
Végül, ha a barátaid és a családod aggódik a kapcsolatod miatt, és te ezt figyelmen kívül hagyod, az is egy figyelmeztető jel lehet. Ők kívülről látják a helyzetet, és talán észrevesznek olyan dolgokat, amiket te nem akarsz vagy nem tudsz.
Jel 1: Te kezdeményezed szinte az összes kommunikációt
Észrevetted már, hogy szinte mindig te indítod a beszélgetéseket? Te írsz először, te hívod fel, te javaslod a találkozókat? Ha a válaszod igen, akkor ez egy komoly figyelmeztető jel lehet, hogy túl keményen próbálod működésre bírni a kapcsolatotokat.
Persze, az elején teljesen normális, hogy az egyik fél aktívabb, de ha ez az egyensúly hosszú távon nem rendeződik, az aggodalomra adhat okot. Gondolj bele, milyen érzés lehet folyamatosan a másik után futni, miközben ő látszólag nem tesz erőfeszítéseket a kommunikáció fenntartására.
Lehet, hogy elfoglalt, stresszes időszaka van? Persze, ez előfordulhat. De ha ez a kifogás folyamatosan visszatér, és sosem látod, hogy ő is kezdeményezne, akkor valószínűbb, hogy egyszerűen nem prioritás számára a kapcsolat. Nem arról van szó, hogy minden nap órákat kellene beszélgetnetek, hanem arról, hogy egy kölcsönös érdeklődés kellene, hogy megnyilvánuljon a kommunikációban.
Mit tehetsz? Először is, figyeld meg a mintázatot. Mennyi idő telik el két üzeneted között, ha te nem írsz? Vajon ő valaha is kezdeményez beszélgetést anélkül, hogy te előtte írtál volna? Vezess egyfajta „kommunikációs naplót” néhány napig, hogy objektíven lásd a helyzetet.
Ha szinte sosem ő kezdeményez, az azt jelzi, hogy valószínűleg nem fektet be a kapcsolatba annyi energiát, mint te.
Másodszor, próbálj meg hátralépni. Ne írj neki egy napig, kettőig, esetleg még tovább. Figyeld meg, hogy mi történik. Ha semmi, az sajnos egyértelmű jelzés lehet. Ha ő ír, akkor figyelj a hangnemre. Valóban érdeklődik, vagy csak udvariasságból kérdezi meg, hogy mi van veled?
Fontos, hogy ne keverd össze a „készenlétet” a „kétségbeeséssel”. Nem kell azonnal pánikba esned, ha néha nem válaszol azonnal. De ha rendszeresen te vagy az, aki mindent megtesz a kommunikációért, az azt jelenti, hogy valami nincs rendben. Gondold át, hogy ez a kapcsolat valóban boldoggá tesz-e, vagy csak kimerít.
Jel 2: Állandóan mentségeket keresel a partnered viselkedésére
Az egyik legárulkodóbb jele annak, hogy talán túl sokat fektetsz egy kapcsolatba, és ez nem feltétlenül viszonzásra talál, amikor állandóan mentségeket keresel a partnered viselkedésére. Ez nem azt jelenti, hogy egyszer-egyszer megpróbálod megérteni a másik szemszögét – ez teljesen normális és egészséges egy kapcsolatban. Hanem azt, hogy szisztematikusan, szinte automatikusan próbálod magyarázni, miért viselkedik a partnered úgy, ahogy.
Például, ha a partnered rendszeresen lemondja az utolsó pillanatban a találkozókat, te azt mondod magadnak és másoknak is, hogy „Ó, biztosan nagyon elfoglalt a munkában, tudom, hogy sokat stresszel mostanában.” Vagy ha durván beszél veled, azzal magyarázod, hogy „Csak fáradt volt, nem gondolta komolyan.” Esetleg, ha hanyagul bánik veled, azt mondod, hogy „Ő ilyen, nem tudja kimutatni az érzéseit.”
Fontos megérteni, hogy mindenkinek vannak rossz napjai, és néha előfordul, hogy valaki nem a legjobb formáját mutatja. Azonban, ha ez a viselkedés szabályszerűvé válik, és te folyamatosan mentségeket gyártasz, az azt jelenti, hogy ignorálod a valóságot, és nem nézel szembe a problémával.
Miért tesszük ezt? Több oka is lehet:
- Félelem a magánytól: Inkább elfogadunk egy nem ideális helyzetet, mint hogy egyedül maradjunk.
- Alacsony önbecsülés: Úgy érezzük, nem érdemlünk jobbat.
- Remény: Hiszünk abban, hogy a partnerünk megváltozik.
- Tagadás: Nem akarjuk beismerni, hogy a kapcsolat nem működik.
A folyamatos mentegetőzés azt jelenti, hogy nem a valós kapcsolatot látod, hanem egy idealizált képet, amit te magad alkottál meg.
Ez a viselkedés káros lehet rád nézve, mert:
- Elfogadod a rossz bánásmódot: Ha mindig mentséget találsz, a partnered azt fogja érezni, hogy megtehet bármit következmények nélkül.
- Félrevezetheted magad: Nem látod tisztán a helyzetet, és nem hozol jó döntéseket.
- Frusztrációt okoz: Mélyen belül érzed, hogy valami nincs rendben, de nem mersz szembenézni vele.
Ha azon kapod magad, hogy rendszeresen mentegeted a partneredet, érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon a kapcsolat egészséges-e, és hogy valóban boldog vagy-e benne. Ne félj segítséget kérni egy baráttól, családtagtól, vagy akár egy szakembertől, hogy tisztábban láss.
Jel 3: Feladod a saját igényeidet és hobbijaidat a kapcsolatért
A kapcsolat működtetéséért való erőfeszítés természetes, de ha ez azt jelenti, hogy teljesen feladod önmagad, az egyértelmű vészjel. A 3. jel, hogy túl keményen próbálod működésre bírni a kapcsolatodat, az az, amikor feladod a saját igényeidet és hobbijaidat a kapcsolatért.
Gondolj bele: emlékszel még, mi az, ami igazán boldoggá tett a kapcsolat előtt? Talán imádtál festeni, heti rendszerességgel jógáztál, vagy szenvedélyesen gyűjtötted a régi bélyegeket. Mostanában ezekből mi valósul meg? Ha a válasz az, hogy „semmi”, akkor itt az ideje, hogy elgondolkodj.
Az egészséges kapcsolatban mindkét félnek meg kell őriznie a saját identitását. Ez azt jelenti, hogy időt szánsz a saját érdeklődési körödre, barátaidra és hobbijaidra. Ha folyamatosan lemondasz ezekről, mert a partnerednek valami más programja van, vagy mert félsz, hogy nélküle unatkozni fog, az egyenes út a kiégéshez és az önértékelés csökkenéséhez.
A saját igényeid és hobbijaid feladása lassan, de biztosan elsorvasztja az önbecsülésed, és a kapcsolatban a partneredtől leszel teljesen függővé.
Ez a függőség pedig táptalajt adhat a manipulációnak és az érzelmi zsarolásnak. Ha már nem tudod, ki vagy a kapcsolat nélkül, a partnered könnyebben irányíthat téged.
Miért történik ez? Több oka is lehet:
- Félsz a konfliktustól, ezért inkább engedsz, minthogy vitatkozz.
- Úgy érzed, bizonyítanod kell a partnerednek, hogy méltó vagy a szeretetére, ezért mindig az ő igényeit helyezed előtérbe.
- A partnered nyíltan vagy burkoltan elvárja, hogy mindent vele csinálj.
- Talán te magad sem tudod, mi érdekel, ha nem a partnereddel vagy. Ez esetben az önismeret fejlesztése lehet a megoldás.
Mit tehetsz?
- Tudatosítsd magadban a problémát. Ismerd fel, hogy a saját igényeid feladása nem egészséges.
- Tervezz be időt a saját hobbiaidra. Legyen ez szent és sérthetetlen.
- Beszélj a partnereddel. Mondd el neki, hogy szükséged van időre magadnak, és hogy ez nem jelenti azt, hogy kevésbé szereted őt.
- Találkozz a barátaiddal. Ne hagyd, hogy a kapcsolat elszigeteljen a külvilágtól.
- Fedezz fel új dolgokat. Próbálj ki új hobbikat, menj el egyedül kirándulni, vagy jelentkezz egy tanfolyamra.
Ne feledd: egy egészséges kapcsolatban mindkét félnek meg kell őriznie a saját identitását. Ha feladod önmagad, az nem a kapcsolatot erősíti, hanem éppen ellenkezőleg, aláássa azt. Az igazi szeretet nem azt jelenti, hogy feladod önmagad, hanem azt, hogy támogatjátok egymást a fejlődésben.
Jel 4: Többet fektetsz a kapcsolatba, mint a partnered
Ez a helyzet talán az egyik legszívfacsaróbb, mert gyakran észrevétlen marad egy ideig. Az elején természetesnek tűnhet, hogy te vagy az, aki szervezel, kezdeményezel, és időt szánsz a kapcsolatra. De amikor ez a dinamika állandósul, és te érzed, hogy szinte egyedül tartod életben a kapcsolatot, az már vészjel.
Gondolj bele: te szervezed a randikat, te hívod fel a másikat, te próbálod megoldani a problémákat, te igyekszel meglepni őt apróságokkal, te emlékszel a fontos évfordulókra… és mit kapsz cserébe? Ha a válasz: „Nem eleget”, akkor itt a probléma gyökere.
Ez nem azt jelenti, hogy a partnerednek pontosan ugyanannyit kell befektetnie, mint neked. Az egyenlőség helyett inkább az egyensúlyra törekedj. Van-e valamilyen erőfeszítése a másik félnek? Érezhető-e, hogy törődik veled és a kapcsolattal, még ha nem is ugyanazon a módon fejezi ki?
Ha szinte kizárólag te fektetsz energiát a kapcsolatba, az frusztrációt, kiégést és végül haragot szülhet. Érzed, hogy mindig te kompromisszumot kötsz, te engedsz, te próbálsz alkalmazkodni? Ez egy idő után elviselhetetlenné válhat.
A legfontosabb felismerés itt az, hogy egy kapcsolat két ember közös erőfeszítése kell legyen. Ha csak az egyik fél húzza a szekeret, az nem egy egészséges vagy fenntartható állapot.
Nézzünk néhány konkrét példát:
- Te tervezed az összes közös programot, ő pedig csak passzívan részt vesz.
- Te kezdeményezed a beszélgetéseket, ő pedig ritkán kérdez téged a napodról, érzéseidről.
- Te emlékszel a születésnapjára, a fontos évfordulókra, ő pedig elfelejti a tiédet, vagy nem tulajdonít neki jelentőséget.
- Te teszel javaslatokat a problémák megoldására, ő pedig nem hajlandó kompromisszumot kötni, vagy nem érdekli a dolog.
- Te próbálod feldobni a hangulatot, ő pedig állandóan negatív, vagy kritikus.
Mit tehetsz? Először is, beszélj a partnereddel. Nyíltan és őszintén mondd el neki, hogyan érzed magad, és hogy szükséged lenne az ő aktívabb részvételére is a kapcsolatban. Fontos, hogy ne vádaskodj, hanem a saját érzéseidről beszélj („Én úgy érzem…”, „Nekem az lenne jó, ha…”).
Másodszor, állítsd le az egyoldalú erőfeszítéseket. Ne hívd fel őt minden nap, ne szervezz programokat, ne próbáld meg megoldani az összes problémát. Hagyd, hogy ő is tegyen erőfeszítéseket. Figyeld meg, mi történik. Ha semmi, akkor az egyértelmű jelzés, hogy a partnered nem igazán elkötelezett a kapcsolat iránt.
Végül, gondold át, hogy te mit vársz el egy kapcsolattól. Megérdemled, hogy egy olyan partnerrel legyél, aki szeret, tisztel és értékeli a befektetéseidet. Ha a partnered nem hajlandó változni, akkor el kell gondolkodnod azon, hogy ez a kapcsolat valóban jó-e neked.
Jel 5: Rendszeresen reménykedsz a változásban, ami sosem következik be
Talán a legszívszorítóbb jel, hogy túl keményen próbálod működésre bírni a kapcsolatodat, ha folyamatosan reménykedsz a változásban, ami sosem következik be. Ez a remény nem egy egészséges optimizmus, hanem egyfajta tagadás, egy védekezési mechanizmus a valós helyzet elfogadása ellen.
Gondolj bele: Mennyi ígéretet kaptál már? Hányszor hallottad, hogy „Megváltozom”, „Jobb leszek”, „Több időt fogok rád fordítani”? És hányszor váltak ezek valóra? Ha a válasz az, hogy szinte soha, akkor itt az ideje, hogy szembenézz a ténnyel: a remény nem egyenlő a cselekvéssel.
Ez a fajta reménykedés gyakran abban nyilvánul meg, hogy kifogásokat keresel a partnered viselkedésére. „Biztosan csak stresszes a munkahelyén”, „Valószínűleg nem jól értettem”, „Majd ha jobb passzban lesz, minden más lesz.” Ezek mind-mind olyan gondolatok, amelyekkel a saját fájdalmadat próbálod csillapítani, de valójában csak elodázod a szembenézést.
Fontos megérteni, hogy az emberek alapvetően nem változnak meg egyik napról a másikra. A valódi változáshoz őszinte vágy, kemény munka és sok idő szükséges. Ha a partnered nem mutat hajlandóságot erre, akkor a reménykedés csak illúzió.
A legfontosabb: Ne áldozd fel a jelenlegi boldogságodat egy bizonytalan jövő reményében.
Ez a folyamatos reménykedés rendkívül kimerítő lehet. Energetikailag teljesen lecsapol, hiszen folyamatosan várakozol, analizálod a helyzetet, és próbálod értelmezni a partner apró jelzéseit. Ez a stressz hosszú távon komoly hatással lehet a mentális és fizikai egészségedre.
Tedd fel magadnak a kérdést: Mit nyersz a reménykedéssel? Valóban javul a helyzet, vagy csak egyre mélyebbre süllyedsz egy olyan kapcsolatba, ami nem tesz boldoggá? Ha őszintén válaszolsz, talán rájössz, hogy itt az ideje kilépni ebből a körből.
Jel 6: Elszigetelődsz a barátaidtól és a családodtól
Elgondolkodtál már azon, hogy miért nem találkozol olyan gyakran a barátaiddal, mint régen? Vagy hogy a családod miért érzi úgy, hogy eltávolodtál? Ha a válasz igen, akkor könnyen lehet, hogy épp a kapcsolatod működésre kényszerítése miatt hanyagolod a fontos kapcsolataidat.
Amikor túlzottan igyekszel egy kapcsolatot megmenteni, könnyen előfordulhat, hogy a teljes energiádat és idődet ebbe fekteted. Ez azt jelenti, hogy más, korábban örömet okozó tevékenységek, és a szeretteiddel való időtöltés háttérbe szorul. Talán kifogásokat keresel, miért nem tudsz elmenni egy baráti összejövetelre, vagy egyszerűen csak nincs energiád felhívni a szüleidet.
Ez az elszigetelődés veszélyes spirálba vezethet. Minél inkább eltávolodsz a támogató rendszeredtől, annál inkább függsz a partneredtől – még akkor is, ha a kapcsolat problémás. Ez a függőség pedig még nehezebbé teszi, hogy objektíven lásd a helyzetet, és hogy meghozd a szükséges döntéseket.
A barátok és a család gyakran látják tisztábban a kapcsolatodat, mint te magad. Ha elszigeteled magad tőlük, elveszíted ezt a külső perspektívát, ami pedig kulcsfontosságú lehet a helyes döntéshez.
Fontos megérteni, hogy az elszigetelődés nem mindig tudatos döntés. Lehet, hogy csak azt hiszed, hogy nincs időd másra, vagy hogy a barátaid nem értenék meg a helyzetedet. De valójában lehet, hogy félsz, mit mondanának, vagy hogy kritizálnák a kapcsolatodat.
Ha észreveszed magadon ezt a jelet, állj meg egy pillanatra! Vedd fel a kapcsolatot a barátaiddal és a családoddal. Beszélgess velük, tölts velük időt. Engedd meg, hogy emlékeztessenek arra, ki is vagy valójában, és hogy mennyi érték van az életedben a kapcsolatodon kívül is.
Jel 7: Állandóan aggódsz a kapcsolat jövője miatt
Állandó szorongás gyötri a kapcsolatotok jövője miatt? Ez intő jel lehet. Ha folyton azon rágódsz, hogy vajon meddig tart ez, hogy valójában mit érez a partnered, vagy hogy össze fogtok-e házasodni (még akkor is, ha ez a téma egyáltalán nem aktuális), az arra utalhat, hogy a kelleténél jobban erőlködsz. Nem arról van szó, hogy soha nem szabad gondolkodni a jövőn, hanem arról, hogy a folyamatos, kínzó aggodalom egyértelműen jelezheti, hogy valami nincs rendben.
Gondold végig: egy egészséges, kiegyensúlyozott kapcsolatban a jövő egy izgalmas lehetőség, nem pedig egy félelmetes, ködös terület. Ha a partnered viselkedése, kommunikációja vagy a kapcsolat dinamikája rendszeresen bizonytalanságot szül benned, akkor érdemes feltenned magadnak a kérdést, hogy miért érzed ezt. Talán nem kapsz elég megerősítést, talán a partnered nem beszél nyíltan az érzéseiről, vagy talán a kapcsolat alapja nem elég szilárd.
Az állandó aggodalom kimerítő. Nem csak lelkileg terheli meg az embert, hanem a fizikai egészségre is hatással lehet. Alvászavarok, étkezési problémák, koncentrációs nehézségek – mind-mind a krónikus stressz tünetei lehetnek. Ha észreveszed magadon ezeket a jeleket, ne bagatellizáld el őket!
Ha a kapcsolatod jövője miatt érzett szorongásod már a mindennapi életedet is befolyásolja, az azt jelzi, hogy valami nincs rendben, és nem biztos, hogy a te feladatod ezt egyedül megoldani.
Mit tehetsz? Először is, próbálj meg őszintén beszélni a partnereddel az érzéseidről. Mondd el neki, hogy mi az, ami bizonytalanságot szül benned, és kérd meg, hogy legyen nyitott és őszinte veled. Ha a kommunikáció nem javul, vagy továbbra is azt érzed, hogy egyedül próbálsz mindent megoldani, érdemes lehet szakember segítségét kérni. Egy párterapeuta segíthet feltárni a probléma gyökerét, és megtanítani hatékonyabb kommunikációs technikákat.
Ne feledd: egy jó kapcsolatban biztonságban és megerősítve kell érezned magad, nem pedig állandóan aggódva a jövő miatt. Ha ez nem valósul meg, akkor lehet, hogy ideje elgondolkodnod azon, hogy a kapcsolat valóban szolgálja-e a javadat.
Jel 8: A boldogságod a partneredtől függ
A boldogságod a partneredtől függ. Ez a mondat talán romantikusan hangzik egy szerelmes filmben, de a valóságban vészjóslóan kongatja a harangokat. Ha a napod minősége kizárólag attól függ, hogy a partnered éppen milyen hangulatban van, vagy hogy a kapcsolatotok éppen hol tart, az egyértelmű jele annak, hogy túl keményen próbálod működésre bírni a kapcsolatot.
Gondolj bele: egy egészséges kapcsolatban két önálló egyéniség létezik egymás mellett. Mindkettő hozza a saját egyéni boldogságát, érdeklődési körét és céljait a kapcsolatba. Ezek az egyéni boldogságforrások táplálják a kapcsolatot, és nem fordítva. Ha te viszont csak a partneredtől várod a boldogságot, az óriási nyomást helyez rá, és rád is.
Hogyan nyilvánul meg ez a függőség a gyakorlatban?
- Állandó aggódás: Folyamatosan aggódsz, hogy a partnered mit gondol rólad, vagy hogy a tetteid hogyan befolyásolják a kapcsolatot. Egy apró nézeteltérés is pánikot okoz.
- Énképvesztés: Elveszted a kapcsolat előtt meglévő érdeklődési köreidet és hobbijaidat, mert mindent a partneredhez igazítasz. A „mi” fontosabb, mint az „én”, de túlzásba esel.
- Önállóság hiánya: Nem mersz egyedül döntéseket hozni, még apró dolgokban sem, mert félsz, hogy a partnered nem helyesli.
- Mások elhanyagolása: A barátaidat és a családodat háttérbe szorítod, mert minden idődet és energiádat a partneredre fordítod.
- Önértékelési problémák: Az önbizalmad és az önértékelésed mélyen összefügg a kapcsolatod állapotával. Ha a kapcsolat jól megy, jól érzed magad; ha rosszul, összetörtnek érzed magad.
Miért problémás ez?
Mert senki sem képes más valaki számára állandó boldogságforrás lenni. Az élet tele van hullámvölgyekkel, és a partnerednek is lesznek rossz napjai, problémái. Ha te a boldogságodat kizárólag tőle várod, akkor óhatatlanul csalódni fogsz, és ez a csalódottság pedig a kapcsolatot is megmérgezheti.
A boldogság nem egy olyan dolog, amit kívülről kell keresni, hanem egy olyan állapot, amit belülről kell megteremteni.
Mit tehetsz, ha ebben a helyzetben találod magad?
- Fókuszálj magadra: Kezdj el újra foglalkozni a régi hobbijaiddal, vagy fedezz fel újakat. Tölts időt a barátaiddal és a családoddal.
- Építsd az önbizalmadat: Találj olyan tevékenységeket, amikben sikeresnek érzed magad. Olvass önsegítő könyveket, vagy keress fel egy terapeutát.
- Tanuld meg szeretni az egyedüllétet: Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal. Használd ezt az időt arra, hogy jobban megismerd magad, és feltöltődj.
- Kommunikálj a partnereddel: Beszélgess vele arról, hogy mit érzel, és hogy szükséged van arra, hogy több időt tölts magaddal.
- Engedd el az irányítást: Ne próbáld meg irányítani a partnered viselkedését vagy érzéseit. Fogadd el őt olyannak, amilyen.
Emlékezz: egy egészséges kapcsolatban két boldog ember van együtt, akik kiegészítik egymást, de nem függenek egymástól. A boldogságod a te felelősséged, és nem a partneredé. Ha ezt megérted, sokkal nagyobb eséllyel tudsz egy kiegyensúlyozott és boldog kapcsolatot kialakítani.
