Az érzelmi elhanyagoltság egy alattomos, csendes gyilkos a párkapcsolatokban. Nem feltétlenül látványos veszekedésekben vagy durva szavakban nyilvánul meg, hanem inkább a figyelem, törődés és megértés hiányában. Amikor egy nő tartósan úgy érzi, hogy a párja nem látja, nem hallja, nem érti meg őt, akkor lassan, de biztosan elkezdi visszavonni a szívét.
Ez a visszahúzódás nem egy hirtelen döntés eredménye, hanem egy fokozatos folyamat. A nő először talán megpróbálja felhívni a figyelmet a szükségleteire, kommunikálni az érzéseit. Ha azonban ezek a próbálkozások rendszeresen süket fülekre találnak, ha a párja nem reagál, nem változtat, akkor a nő elkezdi feladni.
A visszahúzódás sokféle formát ölthet. Lehet, hogy a nő kevesebbet beszél, kevesebbet oszt meg magából. Lehet, hogy fizikailag továbbra is jelen van a kapcsolatban, de érzelmileg távol marad. Lehet, hogy elkezd más elfoglaltságokat keresni, barátokkal találkozni, hobbit űzni, hogy kitöltse az űrt, amit a párkapcsolatban érez. A lényeg, hogy a nő lassan elkezdi lekapcsolni magát a kapcsolatról, hogy megvédje magát a további fájdalomtól.
Az érzelmi elhanyagoltság gyakran összekeveredik a szeretetteljes kapcsolatok csendesebb időszakaival, ám a különbség abban rejlik, hogy a tartós elhanyagoltság során a nő úgy érzi, mintha láthatatlan lenne a párja számára. Nem érzékeli a szeretetet, a támogatást, a megbecsülést. Ez a hiány pedig mély sebeket ejt, amiket nehéz begyógyítani.
A nők, akik érzelmileg elhanyagoltnak érzik magukat, nem feltétlenül vágynak drámai gesztusokra vagy nagy szavakra. Sokkal inkább a mindennapi apró figyelmességekre, a valódi érdeklődésre és a feltétel nélküli elfogadásra vágynak. Amikor ezek hiányoznak, akkor a szív lassan visszahúzódik, és a kapcsolat veszélybe kerül.
Fontos megérteni, hogy az érzelmi elhanyagoltság nem csak a nő problémája. Ez a párkapcsolat problémája, és mindkét félnek felelősséget kell vállalnia a megoldásáért. Ha a nő érzi, hogy elhanyagolják, akkor fontos, hogy kommunikáljon a párjával, és megpróbálja megértetni vele a szükségleteit. Ha a párja hajlandó változtatni, akkor van remény a kapcsolat megmentésére. Ha azonban a párja nem hajlandó változtatni, akkor a nőnek el kell gondolkodnia azon, hogy mi a legjobb a számára.
1. Az elismerés hiánya: Amikor a szeretet nem elég
A szeretet önmagában gyakran nem elegendő. Sok nő érzi úgy, hogy bár a párja szereti őt, valami mégis hiányzik. Ez a valami gyakran az elismerés hiánya. Nem pusztán a szeretet kimutatásáról van szó, hanem arról, hogy a partner értékeli-e a nőt, mint embert, a tetteit, a személyiségét és az erőfeszítéseit.
Gyakran a nők azok, akik a kapcsolatban a legtöbb érzelmi munkát végzik. Ők azok, akik figyelnek a partner igényeire, támogatják őt a nehéz időszakokban, és gondoskodnak a háztartás harmonikus működéséről. Ha ezek az erőfeszítések láthatatlanok maradnak, ha a partner nem veszi észre, vagy nem értékeli a befektetett energiát, az mélyen frusztráló lehet.
Az elismerés hiánya nem feltétlenül nyilvánul meg durva szavakban vagy bántó viselkedésben. Gyakran sokkal finomabb formában jelentkezik: a közöny, a figyelmetlenség, a „köszönöm” hiánya, vagy az, hogy a partner sosem fejezi ki, mennyire hálás azért, amit a nő tesz érte.
Ez a folyamatos figyelmen kívül hagyás idővel aláássa a nő önbecsülését. Elkezdi megkérdőjelezni a saját értékét, és azt gondolhatja, hogy nem érdemli meg a szeretetet és a figyelmet. Ez pedig egyenes út a visszahúzódáshoz.
A nő érzelmileg visszavonul, mert úgy érzi, hogy a kapcsolat egyoldalú. Ő folyamatosan ad, de cserébe nem kap elismerést, megbecsülést, vagy egyszerűen csak egy „köszönöm”-öt. Ez az érzelmi egyensúlytalanság pedig kimeríti és elszigeteli őt.
Fontos megérteni, hogy az elismerés nem csupán egy kedves gesztus, hanem alapvető szükséglet egy egészséges kapcsolatban. Ha a partner nem képes kifejezni az elismerését, az olyan, mintha nem látná a nőt, mintha nem venné észre a létezését és a tetteit. Ez pedig mély fájdalmat okozhat.
A visszahúzódás ebben az esetben egyfajta önvédelem. A nő megpróbálja megvédeni magát a további csalódásoktól és fájdalomtól. Leépíti az érzelmi falakat, hogy ne érezze olyan intenzíven az elutasítást és a figyelmen kívül hagyást.
Néhány példa, ami az elismerés hiányára utalhat:
- A partner sosem dicséri meg a nőt a sikereiért, vagy a kemény munkájáért.
- Nem veszi észre a nő erőfeszítéseit a háztartásban vagy a családban.
- Soha nem mondja, hogy hálás a nőért.
- Nem mutat érdeklődést a nő hobbijai vagy érdeklődési körei iránt.
- Nem fejezi ki, hogy mennyire szereti és értékeli a nőt, mint embert.
Ha egy nő folyamatosan az elismerés hiányát tapasztalja a kapcsolatában, az hosszú távon komoly károkat okozhat. Fontos, hogy a párok tudatosan figyeljenek erre a területre, és megtanuljanak kifejezni az elismerésüket a másik felé. Ez nem csupán a kapcsolatot erősíti, hanem a nő önbecsülését és boldogságát is növeli.
2. A kommunikációs szakadék: A kimondatlan szavak súlya
A kommunikációs szakadék egy mély, néma árok, amely fokozatosan nyílik meg a párkapcsolatban, és a kimondatlan szavak súlya alatt egyre csak mélyül. Amikor egy nő érzelmileg elhanyagoltnak érzi magát, gyakran azért vonul vissza, mert a kommunikáció egyszerűen nem működik. Nem arról van szó, hogy nincsenek beszélgetések, hanem arról, hogy a valódi, mély, érzelmi tartalmak nem jutnak felszínre.
Gondoljunk bele: a mindennapi teendők megbeszélése, a munkahelyi hírek megosztása nem minősül mély kommunikációnak. A valódi kommunikáció az, amikor a félelmeinkről, a vágyainkról, a reményeinkről és a csalódásainkról beszélünk. Amikor ezek a beszélgetések hiányoznak, a nő úgy érezheti, hogy a partnere nem látja őt igazán, nem érti meg a belső világát.
Ez a szakadék többféleképpen is kialakulhat. Lehet, hogy a nő próbálkozott a nyílt kommunikációval, de a partnere elutasította, kinevette, vagy bagatellizálta az érzéseit. Ilyenkor a nő megtanulja, hogy nem érdemes megnyílnia, mert csak fájdalmat okoz neki. Egy másik gyakori ok, hogy a partner egyszerűen nem figyel oda. A nő beszél, de a partner a telefonját nézi, vagy látszólag hallgat, de valójában máshol jár az esze. Ez azt az üzenetet közvetíti, hogy a nő gondolatai és érzései nem fontosak.
A kimondatlan szavak súlya pedig abban rejlik, hogy mindaz, ami nem kerül megvitatásra, felhalmozódik és mérgezi a kapcsolatot. A nőben gyűlnek a sérelmek, a csalódások, a ki nem mondott igények. Ezek a negatív érzések pedig fokozatosan eltávolítják őt a partnertől. Elkezd távolságot tartani, kevesebbet oszt meg magából, és végül érzelmileg visszavonul.
A nő érzelmi visszavonulása valójában egy védekező mechanizmus. Azzal, hogy nem nyílik meg, megpróbálja megvédeni magát a további fájdalomtól és csalódástól.
Ez egy ördögi kör: minél jobban visszavonul a nő, annál kevésbé valószínű, hogy a partner észreveszi a problémát, és annál nehezebb lesz a kommunikációs szakadékot áthidalni.
Fontos megérteni, hogy a kommunikáció nem csak a szavakról szól. A testbeszéd, a hangszín, a tekintet is mind-mind üzenetet közvetít. Ha a partner nem figyel ezekre a nonverbális jelekre, akkor könnyen félreértheti a nő érzéseit.
Például, ha a nő szomorú, de a partnere nem veszi észre, és nem kérdez rá, hogy mi a baj, akkor a nő úgy érezheti, hogy a partnere nem törődik vele. Vagy ha a nő boldog valamitől, de a partnere közömbösen reagál, akkor a nő úgy érezheti, hogy a partnere nem örül vele együtt.
3. Az intimitás elvesztése: Több, mint csak szexuális távolság
Az intimitás elvesztése egy sokkal összetettebb probléma, mint pusztán a szexuális élet hiánya. Sokan azt hiszik, hogy ha a szex rendben van, akkor minden más is automatikusan a helyén van, de ez egyáltalán nem igaz. A nők számára az intimitás sokkal többet jelent a fizikai közelségnél. Magában foglalja az érzelmi, szellemi és lelki összekapcsolódást is.
Amikor egy nő érzelmileg elhanyagoltnak érzi magát, gyakran tapasztalja, hogy a partnere nem hallgat rá figyelmesen, nem érdekli a véleménye, az érzései, vagy az álmai. Ez a fajta figyelmetlenség mélyen sérti az intimitást, és lassan eltávolítja a nőt a kapcsolatból. Az intimitás elvesztése azt jelenti, hogy a nő már nem érzi magát biztonságban ahhoz, hogy megossza a legbelsőbb gondolatait és félelmeit a partnerével.
Fontos megérteni, hogy az intimitás nem statikus dolog, hanem folyamatosan építeni és ápolni kell. Ha a partner nem tesz erőfeszítéseket az intimitás fenntartására, a nő lassan elkezdi távol tartani magát, hogy megvédje az érzéseit. Kevesebbet oszt meg magából, kevesebbet kezdeményez, és végül érzelmileg visszavonul.
Az intimitás elvesztése nem csupán a szex hiányát jelenti, hanem az érzelmi, szellemi és lelki összekapcsolódás megszűnését is. Ez a kapcsolatban a legmélyebb sebek egyike.
Gyakran előfordul, hogy a nők, akik érzelmileg elhanyagoltnak érzik magukat, elkezdenek más forrásokból keresni intimitást. Ez lehet egy barát, egy családtag, vagy akár egy kolléga. Nem feltétlenül romantikus értelemben, hanem egyszerűen azért, mert szükségük van valakire, aki meghallgatja őket, megérti őket, és törődik velük.
Az intimitás hiánya a kapcsolatban frusztrációt, magányt és szomorúságot okozhat. A nő úgy érezheti, mintha egyedül lenne a kapcsolatban, mintha a partnere nem látná őt igazán, és nem értené meg a szükségleteit. Ez a fajta érzés lassan elvezethet a visszavonuláshoz, mivel a nő úgy érzi, hogy nincs értelme tovább próbálkoznia.
Az intimitás elvesztése egy figyelmeztető jel, ami arra utal, hogy a kapcsolatban valami nincs rendben. Ha a partner nem hajlandó foglalkozni ezzel a problémával, a nő valószínűleg végül teljesen visszavonul, és a kapcsolat véget ér.
4. Az érzelmi támogatás hiánya: Egyedül a viharban
Az érzelmi támogatás hiánya olyan, mint egy láthatatlan fal, ami a pár két tagja közé épül. Amikor egy nő úgy érzi, hogy a párja nem nyújt neki érzelmi támaszt, az olyan érzés, mintha egyedül kellene megküzdenie az élet viharaival. Nem számíthat a vigaszra, a bátorításra, sem a megértő szóra. Ez a hiány fokozatosan aláássa a kapcsolat alapjait.
Sokszor nem konkrét, látványos dolgokról van szó. Lehet, hogy a partner elvégzi a házimunkát, anyagilag hozzájárul a háztartáshoz, de nem tud jelen lenni érzelmileg. Nem figyel oda a nő érzéseire, nem kérdez rá, ha látja, hogy szomorú vagy stresszes, és nem kínál fel egy vállat, amire rásírhat.
Ez a fajta elhanyagolás különösen fájdalmas lehet, mert az érzelmi intimitás a legtöbb nő számára kulcsfontosságú egy kapcsolatban. Ha ez hiányzik, az olyan, mintha a kapcsolat egy üres héj lenne, tele kötelezettségekkel, de üres szeretettel és intimitással.
Amikor a nő újra és újra azt tapasztalja, hogy a párja nem tud vagy nem akar érzelmi támaszt nyújtani, elkezd visszahúzódni. Miért osztaná meg a gondolatait, érzéseit valakivel, aki úgysem érti meg, vagy akit nem érdekel?
Az érzelmi támogatás hiánya nemcsak a kapcsolat minőségét rontja, hanem a nő önértékelését is aláássa. Elkezdi megkérdőjelezni, hogy vajon érdemes-e a szeretetre és a törődésre.
A visszahúzódás egy védekező mechanizmus. A nő megpróbálja megóvni magát a további csalódásoktól és fájdalmaktól. Inkább elrejti az érzéseit, mint hogy újra sebezhetővé tegye magát egy olyan partner előtt, aki nem tud vagy nem akar reagálni.
Ez a folyamat lassan, de biztosan vezet a kapcsolat elhidegüléséhez. A nő egyre kevésbé érzi magát kapcsolódva a párjához, és egyre inkább egyedül érzi magát a kapcsolatban.
Fontos megérteni, hogy az érzelmi támogatás nem csupán szavakban nyilvánul meg. Néha egy ölelés, egy kézfogás, egy figyelmes pillantás többet mond minden szónál. Az érzelmi támogatás azt jelenti, hogy jelen vagyunk a másik számára, hogy meghallgatjuk, megértjük és elfogadjuk őt a maga teljességében.
5. A prioritások eltolódása: Amikor más fontosabbnak tűnik
Amikor egy nő érzelmileg elhanyagoltnak érzi magát egy kapcsolatban, gyakran az az érzése, hogy nem ő a prioritás. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy párja nem szereti, hanem inkább azt, hogy más dolgok fontosabbnak tűnnek számára. Ez az eltolódás a prioritásokban mély sebeket ejthet, és a visszahúzódás egyik fő oka lehet.
Mik lehetnek ezek a „fontosabb” dolgok? Számtalan. Lehet a munka, a hobbik, a barátok, a család, vagy akár a digitális világ (videójátékok, közösségi média). Nem az a probléma, hogy ezek a dolgok léteznek, hanem az, hogy a párkapcsolat rovására mennek. Ha a nő azt látja, hogy párja inkább a telefonját bújja, mint hogy vele beszélgessen, vagy inkább a barátaival lóg, mint hogy vele töltsön időt, az azt az üzenetet közvetíti, hogy ő nem elég fontos.
Fontos megérteni, hogy ez nem feltétlenül tudatos döntés a férfi részéről. Gyakran belecsúsznak ebbe a helyzetbe anélkül, hogy észrevennék. A stressz, a fáradtság, vagy a rossz kommunikációs szokások mind hozzájárulhatnak ehhez a prioritásbeli eltolódáshoz. Például, ha a férfi sokat dolgozik, lehet, hogy egyszerűen csak le akar lazulni, amikor hazaér, és nem veszi észre, hogy ezzel a partnerét hanyagolja el.
A probléma akkor kezdődik, amikor ez a minta állandósul. Ha a nő folyamatosan azt érzi, hogy mások és más dolgok előbbre vannak helyezve nála, az önbecsülése sérül, és elkezd kételkedni a kapcsolat jövőjében. Elkezd visszahúzódni, mert úgy érzi, nincs értelme erőfeszítéseket tennie, ha úgysem kapja meg a szükséges figyelmet és szeretet.
A nő számára az a legfontosabb üzenet, hogy ő fontos. Ha ezt nem kapja meg, akkor érzelmileg elszigetelődik, és elkezdi lebontani a kapcsolatot belülről.
Ez a visszahúzódás nem feltétlenül jelenti a kapcsolat végét. Lehet egy segélykiáltás is, egy utolsó kísérlet arra, hogy felhívja a párja figyelmét a problémára. Fontos, hogy a férfi észrevegye ezeket a jeleket, és beszélgessen a partnerével. Meg kell értenie, hogy a nőnek mire van szüksége, és hajlandónak kell lennie változtatni a prioritásain, hogy a kapcsolat újra virágozhasson.
A megoldás nem mindig egyszerű, de a tudatosság és a kommunikáció elengedhetetlen. A férfi lehet, hogy időt kell szánnia arra, hogy átgondolja, hogyan osztja be az idejét és az energiáját, és hogy hogyan fejezheti ki a szeretetét a partnere felé. A nőnek pedig nyíltan kell kommunikálnia az érzéseiről, és el kell mondania, hogy mire van szüksége ahhoz, hogy érezze, hogy fontos és szeretett.
6. A konfliktuskerülés: A csend, ami mindent elmond
A konfliktuskerülés egy ördögi körré válhat egy érzelmileg elhanyagoló kapcsolatban. Amikor egy nő folyamatosan úgy érzi, hogy a szükségletei nem kerülnek meghallgatásra, vagy a véleménye nem számít, elkezdheti elkerülni a konfliktusokat. Nem azért, mert egyetért a partnerével, hanem mert fél a következményektől: a veszekedéstől, a még nagyobb távolságtól, vagy attól, hogy ismételten leértékelik az érzéseit.
Ez a konfliktuskerülés sokféleképpen megnyilvánulhat. Először talán csak a kisebb dolgokban enged, nem mondja el, ha valami zavarja. Aztán egyre nagyobb témákban is hallgatag marad, inkább elnyomja az érzéseit, minthogy szembesüljön a partnerével. Ez a csend azonban nem egyetértés. Ez egy védekező mechanizmus, egy kísérlet arra, hogy megvédje magát a további érzelmi fájdalomtól.
A probléma az, hogy a csend nem old meg semmit. Sőt, a fel nem dolgozott érzések felhalmozódnak, és egyre nagyobb távolságot teremtenek a pár között. A nő egyre inkább úgy érzi, hogy láthatatlan és hallhatatlan a kapcsolatban. Elkezdhet visszavonulni, kevesebbet kommunikál, kevésbé fejezi ki az érzelmeit, és egyre inkább a saját világába menekül.
A konfliktuskerülés nem egy békés megoldás, hanem egy időzített bomba. Minél tovább halogatják a problémák megbeszélését, annál nagyobb lesz a robbanás, amikor végül felszínre kerülnek.
A csend nem csak a veszekedések elkerüléséről szól. Az is lehet, hogy a nő egyszerűen feladja a reményt arra, hogy a partnere valaha is megérti őt. Úgy érzi, hogy nincs értelme beszélni, mert úgyis süket fülekre talál. Ez a reményvesztés mélyen befolyásolja a kapcsolat dinamikáját, és tovább mélyíti az érzelmi elhanyagolást.
Fontos megérteni, hogy a konfliktuskerülés mögött gyakran mély félelmek és fájdalmak húzódnak. A nő nem azért hallgat, mert nincs mondanivalója, hanem mert megtanulta, hogy a hangja nem számít, vagy hogy a véleménye nemkívánatos.
7. A kritika és leértékelés: A szavak, amik sebeznek
A kritika és leértékelés olyan, mint a lassú méreg. Nem feltétlenül azonnal okoz fájdalmat, de idővel kikezdi a kapcsolat alapjait, és mély érzelmi sebeket ejt. Ha egy nő folyamatosan kritikával és leértékelő megjegyzésekkel találkozik a párkapcsolatában, az elkerülhetetlenül visszahúzódáshoz vezet.
A kritika nem egyenlő az építő jellegű visszajelzéssel. Míg az építő jellegű visszajelzés célja a fejlődés segítése, a kritika célja a másik fél hibáztatása, aláásása. A folyamatos kritika érezteti a nővel, hogy sosem elég jó, hogy a párja állandóan elégedetlen vele.
A leértékelés még ennél is súlyosabb. Ez azt jelenti, hogy a párja lekicsinyli a nő érzéseit, gondolatait, véleményét, vagy akár a képességeit. Például, ha egy nő izgatottan mesél valamiről, a párja cinikusan megjegyzi, hogy „ez azért nem olyan nagy dolog”. Vagy ha a nő aggódik valami miatt, a párja legyint, és azt mondja, hogy „túlliheged a dolgokat”.
Az ilyen típusú kommunikáció rombolja az önbizalmat és az önértékelést. A nő elkezd kételkedni önmagában, a döntéseiben, és a képességeiben. Attól tart, hogy bármit is tesz, az sosem lesz elég jó a párjának.
A kritika és leértékelés hatására a nő elkezd védekezni. Nem meri elmondani a gondolatait, érzéseit, mert fél a reakciótól. Inkább magába zárkózik, és megpróbálja elkerülni a konfliktusokat. Ez a visszahúzódás azonban csak tovább mélyíti az érzelmi távolságot a párkapcsolatban.
A folyamatos kritika és leértékelés egyenes út az érzelmi elszigetelődéshez. A nő érzi, hogy a párja nem érti meg, nem tiszteli, és nem szereti őt feltétel nélkül. Ez a fájdalmas felismerés arra készteti, hogy visszavonuljon, és megpróbáljon megvédeni önmagát.
Fontos megérteni, hogy a kritika és leértékelés nem mindig szándékos. Néha a párja nem is veszi észre, hogy milyen hatással vannak a szavai a nőre. Azonban a szándék nem változtat a következményeken. A káros kommunikációs mintákat fel kell ismerni és meg kell változtatni ahhoz, hogy a kapcsolat újra virágozhasson.
Ha egy nő folyamatosan kritikával és leértékeléssel találkozik a kapcsolatában, az elkezd kételkedni a kapcsolat jövőjében. Felmerül benne a kérdés, hogy érdemes-e egy olyan kapcsolatban maradni, ahol folyamatosan bántják őt. Ez a kétely pedig tovább erősíti a visszahúzódást, és a kapcsolat lassú, de biztos halálához vezethet.
8. A megbecsülés hiánya: Értéktelennek érezni magát
A megbecsülés hiánya talán az egyik legfájdalmasabb ok, amiért egy nő érzelmileg visszavonul a kapcsolatában. Amikor egy nő nem érzi magát értékesnek, fontosnak vagy megbecsültnek a partnerétől, az mélyen aláássa az önbecsülését és a kapcsolatba vetett hitét.
Ez a hiány nem feltétlenül csak a nagy gesztusokban nyilvánul meg. Sokszor a mindennapi apróságok hiánya okozza a legnagyobb fájdalmat. Például, ha a partner rendszeresen elfelejti a fontos dátumokat, nem hallgatja meg figyelmesen, amikor a nő beszél, vagy lekicsinyli a véleményét, az mind-mind azt üzeni, hogy a nő nem számít, nem fontos.
Gyakran előfordul, hogy a nők sokat tesznek a kapcsolatért, a háztartásért, a családért, és mindezt természetesnek veszik. Ha a partner sosem fejezi ki a háláját, nem ismeri el a nő erőfeszítéseit, az hosszú távon nagyon demoralizáló lehet. A nő úgy érezheti, hogy láthatatlan, hogy a munkája nem számít, és hogy a jelenléte is felesleges.
A megbecsülés hiánya sokféle formában jelentkezhet:
- Figyelem hiánya: Nem figyel a nőre, amikor beszél, elfelejti a fontos dolgokat, nem érdekli a véleménye.
- Elismerés hiánya: Nem dicséri meg a nőt, nem ismeri el a sikereit, nem értékeli az erőfeszítéseit.
- Tisztelet hiánya: Lekicsinyli a nőt, nem hallgat rá, nem veszi figyelembe a szempontjait.
- Érintés hiánya: Fizikai intimitás hiánya, ami nem csak szexuális érintkezést jelent, hanem ölelést, simogatást, kézfogást is.
A legfontosabb, hogy egy nő érezze, a partnere látja őt, értékeli őt, és szereti őt azért, aki valójában. Ha ez hiányzik, a kapcsolat alapjai megrendülnek, és a nő elkezd visszavonulni, hogy megvédje magát a további fájdalomtól.
Amikor egy nő nem érzi magát megbecsültnek, elkezd kételkedni önmagában és a kapcsolatban. Felmerül benne a kérdés, hogy vajon elég jó-e, hogy megérdemli-e a szeretetet, hogy érdemes-e egyáltalán küzdenie a kapcsolatért. Ez a bizonytalanság és a fájdalom oda vezethet, hogy a nő érzelmileg lezárja magát, hogy ne sérüljön tovább.
Ezen a ponton a kommunikáció is nehézkessé válik. A nő már nem meri őszintén kifejezni az érzéseit, mert fél a visszautasítástól, a kritikától vagy a közömbösségtől. Ehelyett csendben szenved, és egyre távolabb kerül a partnerétől.
A megbecsülés hiánya egy spirált indíthat el, amiből nehéz kitörni. Minél inkább érzi a nő, hogy nem fontos, annál inkább visszavonul, ami még tovább erősíti a partnerben azt az érzést, hogy a nő nem érdekli. Ezért rendkívül fontos, hogy a partner felismerje a jeleket, és tegyen azért, hogy a nő érezze magát értékesnek és megbecsültnek.
