Az önszeretet hiánya sok nő életében jelen van, de gyakran álcázva, rejtve marad a felszín alatt. Ez a belső küzdelem nem mindig nyilvánvaló, nem kiabálja magát, hanem csendesen, szinte észrevétlenül befolyásolja a mindennapokat. Sokan sikeresnek, magabiztosnak tűnnek kívülről, miközben belül mély bizonytalanságokkal és önkritikával küzdenek.
Ez a jelenség azért is nehezen felismerhető, mert a társadalom gyakran elvárja a nőktől, hogy mások szükségleteit helyezzék előtérbe, így az öngondoskodás és az önszeretet luxusnak tűnhet, nem pedig alapvető szükségletnek. A média által közvetített irreális szépségideálok, a karrierrel és a családdal kapcsolatos elvárások tovább növelik a nyomást, ami az önszeretet hiányához vezethet.
A legfontosabb felismerés az, hogy az önszeretet hiánya nem egyedi probléma, hanem egy gyakori, de nem feltétlenül látható küzdelem, amellyel rengeteg nő szembesül nap mint nap.
Fontos megérteni, hogy az önszeretet nem önzőség, hanem az alapja annak, hogy képesek legyünk egészséges kapcsolatokat ápolni, sikeresen helytállni a munkában, és boldog, kiegyensúlyozott életet élni. Az önszeretet hiánya viszont negatív spirált indíthat el, ami önértékelési problémákhoz, szorongáshoz, sőt, akár depresszióhoz is vezethet. Ezért elengedhetetlen, hogy tudatosan figyeljünk magunkra és megtanuljuk elfogadni, szeretni önmagunkat, hibáinkkal és erényeinkkel együtt.
Miért fontos az önszeretet a nők számára?
Az önszeretet hiánya számos nehézséget okozhat a nők életében. Ha valaki nem szereti magát, hajlamosabb a mások véleményétől függeni, ami komoly önbizalomhiányhoz vezethet. Ez befolyásolja a párkapcsolatokat, a karriert és a társadalmi interakciókat is. A folyamatos megfelelési vágy kimerítő, és megakadályozza, hogy a nők a saját vágyaikat és szükségleteiket helyezzék előtérbe.
Az önszeretet kulcsfontosságú a mentális egészség szempontjából. A negatív önértékelés szorongáshoz, depresszióhoz és más mentális problémákhoz vezethet. A nők, akik küzdenek az önszeretettel, gyakran érzik magukat méltatlannak a boldogságra, ami tovább rontja a helyzetüket.
Az önszeretet képessé teszi a nőket arra, hogy egészséges határokat húzzanak, nemet mondjanak, és kiálljanak magukért. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy teljes életet élhessenek, és ne váljanak áldozattá a mások elvárásainak.
Az önszeretet nem egoizmus, hanem önvédelem. Lehetővé teszi, hogy a nők elfogadják magukat a hibáikkal együtt, és megtalálják a belső erőt a kihívások leküzdéséhez. Ezáltal képesek lesznek egészségesebb kapcsolatokat kialakítani, sikeresebbek lenni a munkájukban, és boldogabb életet élni.
1. Tökéletességre törekvés és irreális elvárások magukkal szemben
Az önszeretettel küzdő nők gyakran csapdába esnek a tökéletességre való törekvés és az irreális elvárások hálójában. Ez a jelenség nem csupán egy egyszerű maximalizmus, hanem egy mélyről gyökerező önbizalomhiányból táplálkozik. Ahelyett, hogy elfogadnák magukat a hibáikkal és gyengeségeikkel együtt, folyamatosan arra törekszenek, hogy elérjék a soha el nem érhető tökéletességet.
Ez a törekvés a különböző életterületeken nyilvánulhat meg: a munkában, a párkapcsolatban, a megjelenésben, a háztartásban, sőt, még a szabadidős tevékenységekben is. Például, egy ilyen nő a munkájában soha nem elégedett a teljesítményével, még akkor sem, ha az kiváló. Állandóan attól tart, hogy hibázni fog, és ez a félelem bénító hatással lehet rá. A párkapcsolatában irreális elvárásokat támaszt magával és a partnerével szemben is, ami feszültséghez és elégedetlenséghez vezethet. A megjelenésével kapcsolatban pedig soha nem érzi magát elég jónak, mindig talál valami hibát, amit korrigálni kell.
Ez az örökös elégedetlenség és önkritika kimerítő és frusztráló lehet. Ahelyett, hogy élvezné az életet és a sikereit, a nő folyamatosan szorong és aggódik a jövő miatt. Úgy érzi, hogy soha nem lesz elég jó, és ez az érzés aláássa az önbizalmát és az önbecsülését.
A tökéletességre való törekvés mögött gyakran a félelem áll. A félelem attól, hogy nem fogják elfogadni, szeretni, értékelni. A nő azt hiszi, hogy ha tökéletes lesz, akkor végre megkapja azt az elismerést és szeretetet, amire vágyik. Azonban ez egy illúzió, mert a tökéletesség nem létezik, és az elismerést sem lehet kikényszeríteni.
Fontos megérteni, hogy a hibák az élet részei, és mindenki követ el hibákat. A hibákból lehet tanulni, és a hibák tesznek minket emberivé. Az önszeretethez elengedhetetlen, hogy elfogadjuk magunkat a hibáinkkal együtt, és hogy megbocsássunk magunknak, ha hibázunk.
Az önszeretettel küzdő nőknek el kell fogadniuk, hogy a tökéletesség nem létezik, és hogy a hibák az élet részei. Meg kell tanulniuk szeretni és elfogadni magukat a gyengeségeikkel és tökéletlenségeikkel együtt.
Hogyan lehet legyőzni a tökéletességre való törekvést és az irreális elvárásokat? Először is, fontos tudatosítani, hogy ez a probléma létezik. Másodszor, fontos megkérdőjelezni a saját gondolatainkat és hiedelmeinket. Vajon valóban el kell érnünk a tökéletességet ahhoz, hogy szerethetőek legyünk? Harmadszor, fontos reális célokat kitűzni magunk elé, és ünnepelni a kis sikereket is. Negyedszer, fontos megtanulni megbocsátani magunknak, ha hibázunk. Ötödször, fontos körülvenni magunkat olyan emberekkel, akik szeretnek és elfogadnak minket olyannak, amilyenek vagyunk.
Az önszeretet egy hosszú és nehéz út, de megéri a fáradságot. Ha megtanulunk szeretni és elfogadni magunkat, akkor sokkal boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak lehetünk. Ne feledjük, hogy a tökéletlenségben rejlik az igazi szépség.
Néhány gyakorlati tipp:
- Írj naplót a gondolataidról és érzéseidről.
- Gyakorold a pozitív önbeszédet.
- Tölts időt olyan tevékenységekkel, amelyek örömet okoznak.
- Kérj segítséget egy terapeutától vagy coach-tól.
- Olvass önszeretettel kapcsolatos könyveket és cikkeket.
Ne légy szigorú magaddal! Légy kedves, türelmes és elfogadó. Emlékezz, hogy megérdemled a szeretetet és az elfogadást, olyannak, amilyen vagy!
2. Állandó önkritika és negatív belső párbeszéd
Az állandó önkritika és a negatív belső párbeszéd az önszeretettel küzdő nők egyik legszembetűnőbb jellemzője. Ez nem csupán egy-egy rossz napon előforduló negatív gondolat, hanem egy folyamatos, kimerítő belső monológ, mely aláássa az önbizalmat és az önértékelést.
Ez a belső kritikus sosem pihen. Folyamatosan hibákat keres, felnagyítja a hiányosságokat, és minimalizálja az eredményeket. Például, egy sikeres prezentáció után ahelyett, hogy megdicsérné magát, a nő azonnal a hibákra koncentrál: „Lehetettem volna magabiztosabb.” „Biztosan észrevették, hogy ideges voltam.” „Bár ne botlottam volna abban a szóban!„
Ez a belső hang gyakran társul perfekcionizmussal. A nő irreálisan magas elvárásokat támaszt magával szemben, és ha nem sikerül ezeket teljesíteni, könyörtelenül ostorozza magát. A „Nem vagyok elég jó” érzése állandóan jelen van, ami szorongáshoz és depresszióhoz vezethet.
A negatív belső párbeszéd sokféle formát ölthet. Gyakran megjelenik:
- Összehasonlítások formájában: „Ő sokkal sikeresebb, mint én.” „Ő sokkal csinosabb, mint én.„
- Előrevetített kudarcokként: „Biztosan el fogom rontani.” „Nem fog sikerülni.„
- Általános negatív kijelentésekként: „Én egy lúzer vagyok.” „Én sosem fogok semmit elérni.„
Fontos megérteni, hogy ez a belső kritikus nem a valóságot tükrözi, hanem egy torzított képet önmagunkról. Gyakran a gyermekkori tapasztalatok, a társadalmi elvárások és a negatív visszajelzések táplálják ezt a hangot.
Az állandó önkritika és a negatív belső párbeszéd nem csupán kellemetlen, hanem egy önpusztító viselkedésminta, mely akadályozza az önszeretet kialakulását és a boldog, kiegyensúlyozott életet.
Ennek a leküzdése hosszú és nehéz folyamat, de lehetséges. Az első lépés a tudatosság. Figyeljük meg a gondolatainkat, és próbáljuk meg azonosítani a negatív mintákat. Amikor észreveszünk egy önkritikus gondolatot, álljunk meg, és kérdezzük meg magunktól: „Ez a gondolat valós? Van rá bizonyítékom? Vagy csak a belső kritikusom beszél?„
A következő lépés a gondolatok átformálása. Próbáljuk meg a negatív gondolatokat pozitívabb, reálisabb gondolatokra cserélni. Például, a „Én egy lúzer vagyok” helyett mondjuk azt: „Mindenkinek vannak hibái. Én is hibázok néha, de ez nem tesz lúzerré.„
Végül, fontos, hogy kedvesek legyünk magunkhoz. Kezeljük magunkat úgy, ahogy egy barátunkat kezelnénk. Dicsérjük meg magunkat a sikereinkért, legyünk megértőek a hibáinkkal szemben, és ne felejtsük el szeretni magunkat, még akkor is, ha nem vagyunk tökéletesek.
3. Nehézségek a határok meghúzásával és mások szükségleteinek előtérbe helyezése
Az önszeretettel küzdő nők gyakran nehezen húznak határokat, ami kimerültséghez, frusztrációhoz és végső soron önmaguk iránti haraghoz vezethet. Ennek a hátterében sokszor a megfelelési vágy, a konfliktuskerülés és a félelem áll, hogy ha nemet mondanak, akkor elutasítják őket.
Ez a probléma abban nyilvánul meg, hogy folyamatosan mások szükségleteit helyezik a sajátjuk elé. Elvállalnak olyan feladatokat, amikre nincs idejük vagy energiájuk, csak azért, hogy másoknak kedvezzenek. Beleegyeznek olyan dolgokba, amikhez valójában nincs kedvük, mert félnek a konfliktustól vagy attól, hogy csalódást okoznak. Ez az állandó “igen”-mondás azonban komoly árat követel.
A határok meghúzásának képtelensége nem pusztán egy kényelmetlenség; ez az önszeretet hiányának egyik legmarkánsabb jele, ami aláássa az egyén jólétét és önbecsülését.
Miért olyan nehéz nemet mondani? Több oka is lehet:
- Félelem az elutasítástól: Az a gondolat, hogy ha nemet mondunk, akkor a másik fél megharagszik, megsértődik, vagy akár el is hagy minket, félelmetes lehet.
- Megfelelési vágy: A társadalom gyakran elvárja a nőktől, hogy gondoskodóak, odaadóak és engedelmesek legyenek. Emiatt nehéz lehet szembeszállni ezekkel az elvárásokkal és a saját igényeinket előtérbe helyezni.
- Konfliktuskerülés: A konfliktusok kellemetlenek lehetnek, és sokan igyekeznek elkerülni őket. A nemet mondás azonban gyakran konfliktushoz vezethet, ezért inkább engednek.
- Alacsony önbecsülés: Ha valaki nem értékeli önmagát eléggé, akkor úgy érezheti, hogy nem érdemli meg, hogy a saját igényeit kielégítse.
Ennek a viselkedésnek a hosszú távú következményei súlyosak lehetnek. A folyamatos stressz, a kimerültség és a frusztráció mellett az önszeretet is sérül. Ha valaki állandóan másoknak ad, és sosem gondol magára, akkor könnyen elfelejtheti, hogy mi teszi őt boldoggá, mi az, amire valóban vágyik. Emiatt egyre távolabb kerül önmagától, és egyre nehezebbé válik az önszeretet gyakorlása.
A változás érdekében fontos tudatosítani, hogy a határok meghúzása nem önzőség, hanem önvédelem. Megvédi az időnket, az energiánkat és a mentális egészségünket. Kezdd apró lépésekkel! Mondj nemet egy-egy apró kérésre, és figyeld meg, hogy érzed magad. Fokozatosan növeld a tétet, és merj nemet mondani olyan dolgokra is, amik igazán terhelnek.
Ne feledd: az önszeretet nem azt jelenti, hogy soha nem segítünk másoknak. Azt jelenti, hogy tudjuk, hol a határ, és képesek vagyunk megvédeni önmagunkat. Az egészséges kapcsolatok alapja az egyensúly, ahol mindkét fél igényei figyelembe vannak véve.
4. Félelem a sebezhetőségtől és az érzelmek kifejezésétől
A sebezhetőségtől és az érzelmek kifejezésétől való félelem gyakran mélyen gyökerezik a nők önszeretetével kapcsolatos küzdelmekben. Sokan úgy érzik, hogy ha megmutatják valódi önmagukat, ha feltárják a gyengeségeiket vagy az érzéseiket, akkor sebezhetővé válnak a kritikával, elutasítással vagy akár a bántalmazással szemben. Ez a félelem arra késztetheti őket, hogy falakat emeljenek maguk köré, megakadályozva a valódi kapcsolatok kialakulását és az intimitást.
Gyakran ez a félelem a gyerekkorban gyökerezik. Lehet, hogy a nők korábban olyan környezetben nőttek fel, ahol az érzelmek kifejezése nem volt elfogadott, sőt, büntetett. Talán azt tanulták, hogy „erősnek” kell lenniük, és nem szabad mutatniuk a gyengeségeiket. Ez a kondicionálás mélyen beépülhet az önértékelésükbe, azt sugallva, hogy az érzelmek kimutatása valamilyen módon „rossz” vagy „gyenge” dolog.
Ennek a félelemnek a megnyilvánulásai sokfélék lehetnek. Néhány nő kerüli a konfliktusokat, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy saját igényeiket háttérbe szorítják. Mások elnyomják az érzelmeiket, mintha azok nem is léteznének, ami hosszú távon szorongáshoz, depresszióhoz vagy akár fizikai tünetekhez is vezethet. Vannak, akik álcázzák az érzéseiket, például humorral vagy cinizmussal takarják el a valódi érzéseiket.
A sebezhetőségtől való félelem gyakran a tökéletességre való törekvésből fakad. Ha egy nő azt hiszi, hogy tökéletesnek kell lennie ahhoz, hogy szeressék és elfogadják, akkor fél megmutatni a hibáit és a hiányosságait.
Az érzelmek kifejezésének nehézsége nemcsak a romantikus kapcsolatokra van hatással, hanem a barátságokra, a családi kapcsolatokra és a munkahelyi kapcsolatokra is. Ha egy nő nem tudja őszintén kommunikálni az igényeit és az érzéseit, akkor könnyen félreértésekhez, konfliktusokhoz és elszigeteltséghez vezethet.
Fontos megérteni, hogy a sebezhetőség nem gyengeség, hanem erő. Az érzelmek kifejezése nem jelenti azt, hogy elveszítjük az irányítást, hanem azt, hogy megengedjük magunknak, hogy emberiek legyünk. Ahhoz, hogy megtanuljunk szeretni önmagunkat, el kell fogadnunk a sebezhetőségünket, és meg kell tanulnunk biztonságos módon kifejezni az érzelmeinket.
A sebezhetőség elfogadásának útja nem könnyű, de mindenképpen megéri. Kezdhetjük apró lépésekkel, például azzal, hogy megosztunk egy érzést egy bizalmas baráttal vagy családtaggal. Fontos, hogy türelmesek legyünk magunkkal, és emlékezzünk arra, hogy a változás időbe telik. Az önismereti munka, a terápia vagy a támogató csoportok is segíthetnek abban, hogy legyőzzük a sebezhetőségtől való félelmet, és megtanuljunk őszintébben és hitelesebben élni.
5. Mások jóváhagyásának állandó keresése és a külső validációtól való függés
Az önszeretettel küzdő nők gyakran abban keresik a megerősítést, hogy mások mit gondolnak róluk. Szinte állandóan szükségük van a külső validációra, megerősítésre, dicséretre, hogy értékesnek érezzék magukat. Ez a fajta függőség azonban rendkívül törékennyé teszi az önbecsülésüket, hiszen az mások véleményének szeszélyeitől függ.
Ez a viselkedés számos formában megnyilvánulhat:
- Állandó bocsánatkérés: Még olyan helyzetekben is bocsánatot kérnek, amelyekért nem felelősek. Ez a viselkedés a konfliktuskerülésből és a másoknak való megfelelésből ered.
- Mások igényeinek előtérbe helyezése: Saját szükségleteiket háttérbe szorítják, hogy másokat boldoggá tegyenek. Attól tartanak, hogy ha nem tesznek meg mindent másokért, akkor elutasítják őket.
- Dicséret utáni sóvárgás: Folyamatosan keresik a bókokat és a dicséreteket, és ha nem kapják meg a várt reakciót, csalódottak és bizonytalanok lesznek.
- Szorongás a visszautasítástól: Rendkívül érzékenyek a kritikára, és rettegnek attól, hogy valaki nem fogadja el őket. A legkisebb negatív visszajelzés is mélyen érinti őket.
- „Kérem, szeressetek” viselkedés: Tudattalanul olyan dolgokat tesznek, amelyekkel felhívják magukra a figyelmet, és elnyerik mások szeretetét és jóváhagyását.
A külső validációtól való függés egy ördögi kör: minél inkább mások megerősítésére vágyunk, annál kevésbé bízunk önmagunkban, és annál inkább szükségünk lesz a külső megerősítésre.
Fontos megérteni, hogy a másoktól kapott megerősítés csak ideiglenes, és soha nem pótolhatja az önmagunk iránt érzett szeretetet és elfogadást. A valódi önbecsülés belülről fakad.
A változás felé vezető út nem könnyű, de lehetséges. Az első lépés a tudatosítás. Fel kell ismernünk, hogy mikor és miért keressük mások jóváhagyását. Ezután elkezdhetünk dolgozni azon, hogy megtanuljunk magunkkal kedvesen és elfogadóan bánni, és hogy a saját belső hangunkra figyeljünk. Próbáljunk meg apró lépéseket tenni az önbizalmunk növelése érdekében, például új dolgokat kipróbálni, a saját határainkat feszegetni, és megbocsátani magunknak a hibáinkat. Minél jobban elfogadjuk és szeretjük önmagunkat, annál kevésbé lesz szükségünk mások jóváhagyására.
Az önszeretet egy folyamat, nem pedig egy végállomás. Legyünk türelmesek magunkkal, és ünnepeljük meg a kis sikereinket is az úton.
6. A saját szükségletek elhanyagolása és a prioritások sorrendjének felborulása
Az önszeretettel küzdő nők gyakran hajlamosak elhanyagolni a saját szükségleteiket, ami hosszú távon kimerültséghez, stresszhez és elégedetlenséghez vezet. Ez a viselkedés egy ördögi körré válhat, hiszen minél kevésbé törődnek magukkal, annál alacsonyabb lesz az önértékelésük, és annál kevésbé érzik magukat jogosultnak a saját szükségleteik kielégítésére.
Ez a fajta prioritás-felborulás sokféleképpen megnyilvánulhat. Például, a saját pihenésük helyett inkább másokat helyeznek előtérbe, még akkor is, ha ez a saját fizikai vagy mentális egészségük rovására megy. Gyakran mondanak igent olyan kérésekre, amelyek valójában terhet jelentenek számukra, pusztán azért, hogy elkerüljék a konfliktust vagy a mások általi elutasítástól való félelmet.
A saját szükségletek elhanyagolása nem csupán a pihenésre és a szabadidőre korlátozódik. Ide tartozik a megfelelő táplálkozás, a rendszeres testmozgás, a kikapcsolódást segítő hobbik, a megfelelő alvás, és a szociális kapcsolatok ápolása is. Ha ezek a területek folyamatosan háttérbe szorulnak, az komoly következményekkel járhat mind a testi, mind a lelki egészségre nézve.
Fontos megérteni, hogy a mások szükségleteinek kielégítése nem helyettesítheti a saját szükségletek kielégítését. Valójában, ha valaki elhanyagolja önmagát, akkor kevésbé lesz képes hatékonyan segíteni másoknak is. Egy üres edényből nem lehet tölteni.
A prioritások sorrendjének felborulása gyakran a következőképpen jelenik meg a mindennapi életben:
- Nem jut idő a hobbiaikra, mert mindig van valaki más, akinek „sürgősebb” dolga van.
- Kihagyják az edzést, mert „nincs rá idejük”, pedig tudják, hogy jót tenne nekik.
- Nem alszanak eleget, mert a munkájuk vagy a családjuk elvárásai előbbre valóak.
- Nem mennek orvoshoz, pedig érzik, hogy valami nincs rendben, mert „nincs idejük rá”.
Ez a viselkedés nem önző, hanem éppen ellenkezőleg: az önszeretet hiányának a jele. Az önszeretet azt jelenti, hogy elismerjük és tiszteletben tartjuk a saját szükségleteinket, és prioritásként kezeljük azokat.
Az önszeretettel küzdő nőknek meg kell tanulniuk, hogy a saját szükségleteik nem kevésbé fontosak, mint másoké. A saját jóllétük prioritássá tétele nem önzőség, hanem az egészséges önértékelés és a kiegyensúlyozott élet alapja.
A változás nem történik meg egyik napról a másikra, de tudatos erőfeszítéssel és kitartással el lehet érni. Kezdjük apró lépésekkel: szánjunk időt egy rövid sétára, olvassunk egy könyvet, vegyünk egy forró fürdőt, vagy egyszerűen csak pihenjünk egy kicsit. Minden apró lépés közelebb visz az önszeretethez és a kiegyensúlyozottabb élethez.
Fontos, hogy emlékeztessük magunkat: a saját szükségleteink kielégítése nem luxus, hanem szükséglet. Ha mi magunk nem gondoskodunk magunkról, akkor senki más sem fog.
7. Nehézségek a bocsánatkéréssel önmaguk felé és a múlt hibáinak elengedésével
Az önszeretettel küzdő nők gyakran találják magukat abban a helyzetben, hogy képtelenek megbocsátani maguknak a múltbeli hibáikat. Ez a nehézség komoly akadályt gördít az önelfogadás útjába. Gondolj bele: ha folyamatosan a régi sérelmeken rágódsz, hogyan tudsz előre lépni és szeretni azt, aki most vagy?
Ennek a jelenségnek több oka is lehet. Gyakran a tökéletességre való törekvés áll a háttérben. Ha valaki irreális elvárásokat támaszt magával szemben, szinte garantált, hogy időről időre csalódni fog. A csalódás pedig bűntudathoz és önvádláshoz vezethet. Ezt erősítheti a társadalmi nyomás is, miszerint a nőknek „mindig tökéletesnek” kell lenniük.
Egy másik gyakori ok a negatív önbeszéd. Ha rendszeresen kritizálod magad, és folyton azt hangsúlyozod, hogy mit rontottál el, akkor nehéz lesz elhinni, hogy érdemes vagy a megbocsátásra. Ez a negatív spirál önbizalomhiányhoz és depresszióhoz is vezethet.
A megbocsátás hiánya nem csak lelki terhet jelent, hanem fizikai tüneteket is okozhat. A stressz, a szorongás és a bűntudat gyengíthetik az immunrendszert, emésztési problémákat okozhatnak, és növelhetik a krónikus betegségek kockázatát.
A megbocsátás önmagadnak nem azt jelenti, hogy helyesled a múltbeli tetteidet, hanem azt, hogy elfogadod, hogy ember vagy, aki hibázik, és tanulsz a hibáidból.
De mit tehetsz, ha te is ezzel a problémával küzdesz?
- Ismerd fel a negatív gondolataidat: Figyeld meg, hogyan beszélsz magaddal. Ha észreveszed, hogy kritikus vagy magaddal szemben, próbáld meg átfogalmazni a gondolataidat pozitívabb módon.
- Gyakorold az önegyüttérzést: Légy kedves és megértő magadhoz, mint ahogy egy barátodhoz lennél. Emlékeztesd magad arra, hogy mindenki hibázik, és ez a tanulási folyamat része.
- Írj levelet magadnak: Ebben a levélben bocsáss meg magadnak a múltbeli hibáidért, és fogalmazd meg, mit tanultál belőlük.
- Kérj segítséget: Ha egyedül nem megy, ne szégyellj segítséget kérni egy terapeutától vagy egy támogató csoporttól.
Ne feledd, az önszeretet egy utazás, nem pedig egy cél. Légy türelmes magaddal, és ünnepeld a kis sikereket is. A megbocsátás képessége önmagad felé kulcsfontosságú lépés ezen az úton.
