Életünk legszebb, legizgalmasabb időszaka, amit szerelemmel telve tölthetünk. Ez a mámorító érzés átjárja belsőnket, valóságos szárnyalásba kezdünk, ilyenkor úgy érezzük, hegyeket tudnánk megmozgatni.
Ugyanakkor ez a fellegekbe emelő, csodálatos érzés a pokol mély bugyrait is képes megjáratni velünk.
Fájó szívügyek
Amikor beleszeretünk valakibe, sérülékennyé, érzelmileg kiszolgáltatottá válunk. Jó esetben ezzel senki nem él vissza, ám így is előfordulhat, hogy eme magasztos érzés, fájón meggyötör minket.
Úgy érezhetjük, hogy a kémia csúfos tréfát űz velünk, amikor olyan emberért lángolunk, aki észre sem veszi létezésünket. Próbálkozunk, várunk, remélünk s mindeközben a viszonzatlan szerelem tüze emészti lelkünket.
Tán ennél is rosszabb, mikor meglévő kapcsolatunkban kell csalódnunk, és már nem kapjuk meg a korábbi figyelmet, gyengédséget, netán rá kell döbbennünk, hogy már harmadik szereplő is van az életünkben.
Megtépázott önérzet
A legjobb kapcsolatot is tönkre teheti a túlzott féltékenység. Kis mértékben ez az érzés természetes, s karöltve jár a szerelemmel. Azonban amint kiderül, hogy aggódásunk nem alaptalan, s párunk bizony csapodár, azonnal összeomolhat körülöttünk minden.
Női önérzetünk sérül, hiszen lássuk be, meglehetősen megalázó azzal szembesülni, hogy szerelmünk már nem éri be velünk, és félrelép. Pláne, hogy általában utolsóként értesülünk, s addigra a teljes környezetünk tud a dologról, és rajtunk sajnálkozik.
Az sincs rendjén, ha párkapcsolatunkat meg sem környékezi a zöld szemű szörny, hisz egy idő után felmerül a kérdés, vajon miért nem féltékeny ránk párunk? Tán nem is szeret miket? Sajnos hajlamosak vagyunk ilyeneken gondolkodni, és ez többnyire csak bonyodalmat szül.
Kiút a gödörből
Bármi legyen is szerelmi gyötrődésünk oka, előszeretettel gubózunk be, nyalogatjuk sebeinket. Jó dolog az önsajnálat, de ennél azért többet is tehetünk önmagunkért!
Az ismert szólás azt mondja, hogy a kutyaharapást szőrével gyógyítsuk, ha érzelmekről van szó azonban, semmi sem egyszerű. Ahelyett, hogy a múlt eseményein kesergünk, próbáljunk előre tekinteni!
Természetesen újra beleszeretni valakibe nem megy varázsütésre, de nem is ez a cél! Elég, ha nyitottan szemléljük a világot, megpróbáljuk észrevenni életünk apró örömeit, s igyekszünk pozitívan megélni minden pillanatot.
Az öröm érzete akár szerelemből, akár másból fakad, olyan hormonális folyamatokat indít el szervezetünkben, aminek segítségével új erőre kaphatunk, javul stressz tűrő képességünk, elhalványul bánatunk, szertefoszlik levertségünk.
Nyugodtan sírjuk tele a párnánkat, használjunk el egy rakat papír zsebkendőt, de utána emelt fővel lépjünk tovább, és tárjuk ki szívünket! Sérült lelkünk számára ugyanis a legjobb gyógyír, ha egy új szerelem szárnyán áll helyre sebzett női önérzetünk, s találunk vissza régi önmagunkhoz!
