Sokszor mondjuk, hogy túlléptünk valakin, főleg, ha a szakítás fájdalmas volt. De a szavak néha csak egy védőpajzsot képeznek a valóság előtt. A tagadás fala mögött ott rejtőzhet a remény, ami makacsul tartja magát. Vajon tényleg túlléptél rajta, vagy csak megpróbálod elhitetni magaddal?
Ez a kérdés nehéz lehet megválaszolni, hiszen az érzelmek bonyolultak és ellentmondásosak. Lehet, hogy tudatosan már nem akarsz semmit a volt partnereddel, de a tudatalattid más üzeneteket küld. Fontos, hogy őszinte legyél magaddal, mert csak így tudsz igazán továbblépni és egy új, boldog kapcsolatot kialakítani.
A legfontosabb, hogy felismerd: a tagadás önmagában nem old meg semmit. Ha mélyen belül még mindig reménykedsz, akkor az befolyásolni fogja a döntéseidet és a viselkedésedet.
Az alábbi jelek segíthetnek feltárni, hogy vajon tényleg túlléptél-e a volt partnereden, vagy csak a tagadás fala mögé bújtál:
- Folyton ellenőrzöd a közösségi média profilját: Nézed, mit posztol, kivel barátkozik, hol van. Ez a viselkedés azt mutatja, hogy még mindig érdekel, mi történik vele.
- Beszélsz róla a barátaidnak: Még akkor is, ha negatív dolgokat mondasz róla, a tény, hogy ennyit foglalkozol vele, arra utal, hogy még nem engedted el.
- Álmodsz vele: Az álmok a tudatalattid üzenetei. Ha gyakran álmodsz a volt partnereddel, az azt jelentheti, hogy még mindig feldolgozatlan érzelmeid vannak.
- Kerülöd azokat a helyeket, ahol tudod, hogy találkozhattok: Ez a viselkedés a félelem jele. Félsz a találkozástól, mert tudod, hogy felkavarná az érzelmeidet.
Ezek csak néhány példa, de a lényeg az, hogy figyelj a belső hangodra. Ha úgy érzed, hogy még mindig van benned remény, akkor ne tagadd le. Fogadd el az érzéseidet, és dolgozz rajtuk, hogy végre túlléphess a múlton.
1. Jel: Rendszeresen csekkolod a közösségi médiáját
Valljuk be, mindannyian voltunk már ott. A szakítás után azt mondjuk magunknak és a világnak, hogy továbbléptünk. Kitöröltük a számát, kidobtuk a közös képeket (vagy legalábbis elrejtettük őket egy mély mappába), és elkezdtünk randizni. De aztán… ott van a közösségi média. A kísértés hatalmas, és néha egyszerűen nem tudunk ellenállni.
A rendszeres közösségi média ellenőrzés az egyik legerősebb jele annak, hogy még nem zártad le teljesen a kapcsolatot. Nem csak arról van szó, hogy néha rákattintasz a profiljára. Itt a rendszeresség a kulcs. Naponta többször, minden új posztot, sztorit, kommentet, lájkot figyelsz. Tudod, hogy kivel barátkozik, hol járt, mit csinált. Szinte már jobban ismered az életét, mint a sajátodat (ami legalábbis az online jelenlétét illeti).
Miért csinálod ezt? Mert mélyen legbelül reménykedsz. Reméled, hogy valami olyat látsz, ami arra utal, hogy ő is gondol rád, hogy hiányzol neki, hogy megbánta a szakítást. Talán egy szomorú dalt oszt meg, talán egy olyan helyen jár, ahol együtt voltatok. Bármi, ami egy apró reménysugarat adhat, hogy még van esély.
Ez a viselkedés azonban rendkívül káros lehet a gyógyulási folyamatodra. Minden egyes alkalommal, amikor csekkolod a profilját, újra és újra feltéped a sebeket. Ahelyett, hogy a saját életedre koncentrálnál, az energiáidat arra fordítod, hogy egy múltbeli kapcsolatot elemezz. Ez pedig megakadályoz abban, hogy továbblépj és új, boldog kapcsolatokat alakíts ki.
A közösségi média leskelődése egy ördögi kör. Minél többet csinálod, annál nehezebb abbahagyni, és annál tovább tart a gyógyulás.
Fontos megérteni, hogy a közösségi média nem a valóság. Amit látsz, az csak egy gondosan megválogatott, filterezett verziója valaki életének. Lehet, hogy boldognak tűnik a képeken, de valójában szomorú és magányos. Vagy éppen ellenkezőleg, lehet, hogy éppen jól van, de te ezt nem fogod látni a posztjaiból.
Ha azon kapod magad, hogy rendszeresen csekkolod az exed közösségi médiáját, itt az ideje, hogy lépéseket tegyél. Kezdd azzal, hogy letiltod vagy leköveted a profilját. Tudom, ez nehéz, de hidd el, megéri. Ezzel megadod magadnak a lehetőséget, hogy végre a saját életedre koncentrálj, és továbblépj.
Gondolj bele, mennyi időt és energiát pazarolsz el ezzel a viselkedéssel. Ezt az időt tölthetnéd a barátaiddal, a családoddal, a hobbijaiddal, vagy bármi mással, ami boldoggá tesz. Ne hagyd, hogy a közösségi média uralja az életedet és megakadályozzon abban, hogy boldog légy!
2. Jel: Állandóan a közös emlékeitekről beszélsz másoknak
Azt mondod, továbbléptél. Persze, persze. De vajon tényleg? Figyeld meg ezt a jelet: állandóan a közös emlékeitekről beszélsz másoknak. Nem véletlenül teszed. Ez nem csak nosztalgia, hanem egy mélyebb vágy kifejeződése.
Gondold végig: miért hozod fel újra és újra ugyanazokat a történeteket? Talán az a célod, hogy emlékeztesd magad a jó időkre? Vagy esetleg reménykedsz abban, hogy valaki más, talán a barátaitok, elmeséli ezeket a történeteket neki is, és ezzel felébreszti benne a vágyat a közös élmények iránt?
Az ilyen jellegű történetmesélés gyakran egy tudattalan kísérlet arra, hogy fenntartsd a kapcsolatot a volt partnereddel. Még ha fizikailag nincsenek is együtt, a történetek által a kapcsolat emléke él tovább. Ez a kapcsolat pedig, bár csak a fejedben létezik, táplálja a reményt a visszatérésére.
Persze, mondhatod, hogy csak vicces sztorik, és nem akarsz vele semmit. De ha ezek a sztorik rendszeresen visszatérnek, és ha az arcod felderül, miközben meséled őket, akkor valószínű, hogy ez többről szól, mint puszta emlékezésről. Ez a vágyakozás egy formája, a remény egy aprócska szikrája, ami még mindig izzik a szívedben.
A legfontosabb: ha észreveszed magadon, hogy állandóan a közös emlékeitekről beszélsz, kérdezd meg magadtól: miért? Mi az a mélyebb igény, ami ezt kiváltja? A válasz segíthet abban, hogy jobban megértsd a saját érzéseidet, és végre továbblépj.
Ne feledd, a gyászfolyamat része az emlékezés. De ha az emlékezés nem a feldolgozást, hanem a reményt táplálja, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy valójában mit is szeretnél. Lehet, hogy itt az ideje, hogy szembenézz a valósággal, és elengedd a múltat, hogy teret adj a jövőnek.
Ez a viselkedés akadályozhat a továbblépésben. Miközben a múltban élsz, nem tudsz igazán nyitott lenni az új lehetőségekre. A folyamatos emlékezés ugyanis egyfajta virtuális kapcsolatot tart fenn, ami megakadályozza, hogy új, valós kapcsolatokat építs ki.
Tehát, ha észreveszed magadon, hogy állandóan a közös emlékeitekről beszélsz, ne ijedj meg. Ez egy jel. Egy jel arra, hogy még van dolgod a múlttal. De ne hagyd, hogy ez a jel irányítson téged. Használd fel arra, hogy jobban megértsd magad, és végre továbblépj.
3. Jel: Mindenben őt látod, mindenhol őt keresed
Ha az életed egy nagy, elrejtett tárgyak játékra hasonlít, ahol a fő célpont a volt partnered, akkor itt az ideje feltenni a kérdést: tényleg túlvagy rajta? Ez a jel ugyanis arról árulkodik, hogy a gyógyulási folyamat még nem fejeződött be, sőt, talán el sem kezdődött igazán. Nem arról van szó, hogy néha eszedbe jut, hiszen ez teljesen természetes egy komolyabb kapcsolat után. A probléma akkor kezdődik, amikor szisztematikusan keresed őt mindenhol.
Gondolj bele: sétálsz az utcán, és minden második emberben a volt partnered vonásait véled felfedezni. A kávézóban egy hasonló kabátot viselő idegen azonnal felkelti az érdeklődésed. Hallgatsz egy zenét, ami a kapcsolatotokra emlékeztet, és azonnal elkezded elképzelni, hogy ő is éppen ezt hallgatja, és rád gondol. Ez a jel nem csupán a hiányról szól, hanem arról is, hogy a remény még mindig él benned, mélyen elrejtve.
Ez a jel megjelenhet különböző formákban:
- Fizikai hasonlóságok: Folyamatosan olyan embereket veszel észre, akik külsőleg hasonlítanak a volt partneredre. Ez lehet a hajszín, a testalkat, vagy akár egy jellegzetes mosoly.
- Helyszínek: Visszajársz olyan helyekre, ahol együtt voltatok, vagy ahol tudod, hogy ő is gyakran megfordul. Reménykedsz abban, hogy összefuttok.
- Szituációk: Amikor egy adott szituációba kerülsz (pl. egy koncert, egy étterem), azonnal elképzeled, hogy milyen lenne, ha ő is ott lenne veled.
- Közös érdeklődési körök: Tudatosan olyan tevékenységeket folytatsz, amik őt is érdekelnék, vagy amiket együtt csináltatok.
Miért történik ez? Mert az agyad még mindig a kapcsolatot keresi, a megszokott mintákat. A szakítás után az agyunk egyfajta megvonási tüneteket produkál, hiszen elveszítette a napi szintű dopaminlöketet, amit a kapcsolat adott. Ezért is keresi a megszokott ingereket, a volt partneredre emlékeztető dolgokat.
Ez a jel azt üzeni, hogy még nem tudtad teljesen elengedni a múltat, és a tudatalattid továbbra is a visszatérésére vár.
Fontos megérteni, hogy ez nem azt jelenti, hogy gyenge vagy, vagy hogy nem vagy képes túllépni a szakításon. Egyszerűen arról van szó, hogy a gyászfolyamat még tart. Azonban ha ez a jel hosszú távon fennáll, és befolyásolja a mindennapi életedet, akkor érdemes lehet szakemberhez fordulni, aki segíthet feldolgozni az érzéseidet, és továbblépni.
Mit tehetsz? Először is, tudatosítsd magadban, hogy mi történik. Ismerd fel, amikor a volt partneredet keresed a környezetedben. Másodszor, próbálj meg új élményeket szerezni, új hobbit találni, új emberekkel ismerkedni. Tereld el a figyelmedet a múltról a jelenre. Harmadszor, ha nagyon nehéz egyedül megbirkózni a helyzettel, kérj segítséget egy baráttól, családtagtól, vagy szakembertől. Ne feledd, a gyógyulás időt vesz igénybe, és nem szégyen segítséget kérni.
4. Jel: A barátaitok továbbra is fontosak számodra
A szakítás után természetes, hogy az ember szeretné minél inkább elkerülni az exét. Azonban, ha a baráti körötök továbbra is szerves része az életednek, az egy árulkodó jel lehet, hogy még reménykedsz a visszatérésben. Nem feltétlenül jelenti azt, hogy tudatosan tervezed a visszaszerzést, de a tudatalattidban ott lehet a vágy, hogy a közelében maradj, legalább közvetetten.
Miért van ez? Mert a közös barátok egyfajta kapcsolattartási pontot jelentenek az exeddel. Információkat szerezhetsz róla, láthatod a fotóit, hallhatod a történeteit. Mindez azt a látszatot kelti, hogy még mindig része vagy az életének, és fordítva. Reménykedhetsz abban, hogy egy közös bulin összefuttok, vagy hogy a barátok majd összeboronálnak titeket.
Fontos megkülönböztetni, hogy mi a valódi motivációd. Őszintén szereted a barátait, és a szakítás ellenére is fontosak számodra? Vagy a barátság csak ürügy, hogy közel maradj az exedhez? Ha az utóbbi a helyzet, akkor valószínűleg még nem sikerült teljesen feldolgoznod a szakítást.
Gondold végig a következőket:
- Mennyire aktívan keresed a közös programokat a barátokkal?
- Mennyire figyeled az exeddel kapcsolatos híreket, pletykákat a barátokon keresztül?
- Mennyire zavar, ha az exed új párkapcsolatba kezd?
Ha ezekre a kérdésekre a válaszod azt mutatja, hogy túlzottan érdekel az exed élete, akkor ideje lehet egy kicsit eltávolodni a közös barátoktól. Ez nem azt jelenti, hogy megszakítod velük a kapcsolatot, de tudatosan kerüld az olyan helyzeteket, ahol az exeddel találkozhatsz.
Az, hogy a barátaitok továbbra is fontosak számodra, nem önmagában jelenti azt, hogy reméled a visszatérést. A kérdés az, hogy mi a motivációd a barátság mögött. Ha a barátság csak egy eszköz arra, hogy közel maradj az exedhez, akkor valószínűleg még nem vagy túl rajta.
Fókuszálj a saját életedre, a saját céljaidra, és a saját barátaidra. Ha valóban továbblépsz, akkor az exed barátai is kevésbé fognak érdekelni.
5. Jel: Nem tudsz továbblépni és komoly kapcsolatot kialakítani mással
Az egyik legárulkodóbb jel, ami azt mutatja, hogy valójában még nem tetted túl magad a szakításon, az az, hogy képtelen vagy továbblépni és komoly kapcsolatot kialakítani mással. Lehet, hogy jársz randizni, de valahogy sosem jutnak el a dolgok a komoly szintre. Mindig van valami, ami visszatart.
Gondolj bele: amikor valaki igazán lezár egy fejezetet az életében, nyitottá válik egy új fejezetre. Képes befogadni egy új embert, és esélyt adni egy új kapcsolatnak. Ha viszont folyamatosan falakat emelsz, és öntudatlanul is szabotálod a potenciális kapcsolatokat, az egyértelműen arra utal, hogy valami visszatart.
Miért van ez? Több oka is lehet:
- Összehasonlítod az új partnereket a volt pároddal. Minden apró hibát felnagyítasz, és azon kapod magad, hogy folyamatosan a múltbeli kapcsolatodhoz méred az újakat. Ez persze igazságtalan az új emberekkel szemben, és lehetetlenné teszi, hogy valódi kapcsolat alakuljon ki.
- Félsz az ismétlődő fájdalomtól. A szakítás emléke még friss, és nem akarod újra átélni azt a fájdalmat. Ezért inkább tartod magad távol a komoly kapcsolatoktól, nehogy újra sebezhetővé válj.
- Titokban reménykedsz a visszatérésben. Tudat alatt azt gondolod, hogy ha nem kötelezed el magad senki mellett, akkor nagyobb esélyed van arra, hogy a volt párod visszatér. Ez egy veszélyes játék, mert megakadályoz abban, hogy valódi boldogságot találj.
Lehet, hogy azt mondod magadnak, hogy csak válogatós vagy, vagy hogy még nem jött el a megfelelő idő. De ha ez a minta már hosszabb ideje ismétlődik, akkor ideje szembenézni a valósággal. Lehet, hogy a problémád nem a potenciális partnerekkel van, hanem a saját lezáratlan múltaddal.
A képtelenség arra, hogy továbblépj és komoly kapcsolatot alakíts ki mással, egy erős jelzés arra, hogy a szíved még mindig a volt partnered után vágyódik, még akkor is, ha az agyad mást mond.
Ez nem azt jelenti, hogy örökre egyedül kell maradnod. Azt jelenti, hogy először magaddal kell foglalkoznod, és fel kell dolgoznod a szakítást. Engedd el a múltat, gyógyítsd be a sebeidet, és nyisd meg a szíved egy új szerelem előtt. Amikor készen állsz, meglátod, sokkal könnyebb lesz komoly kapcsolatot kialakítani valakivel, aki tényleg megérdemli a szereteted.
Ne feledd, az idő nem gyógyít meg minden sebet. A gyógyuláshoz aktív munka kell. Beszélj egy baráttal, családtaggal, vagy akár egy terapeutával. Foglalkozz a hobbijaiddal, tölts időt a szeretteiddel, és koncentrálj a saját boldogságodra. Amikor szereted magad, és boldog vagy egyedül is, akkor leszel igazán készen egy új kapcsolatra.
6. Jel: Fantáziálsz a jövőtökről, mintha sosem szakítottatok volna
Ez a jel különösen árulkodó, mert a felszín alatt rejlő vágyakat és reményeket leplezi le. Azt mondod, továbbléptél, de a gondolataid rendszeresen visszatérnek ahhoz a képhez, ahol minden rendben van, ahol a jövőtök együtt építitek. Talán elképzeled a közös nyaralást, a karácsonyi készülődést, vagy éppen a gyereknevelést – mindazt, amit a szakítás derékba tört.
Ezek a fantáziák nem pusztán ártatlan gondolatkísérletek. Azt mutatják, hogy az érzelmi feldolgozás folyamata még nem ért véget. Ahelyett, hogy a valós helyzettel néznél szembe – a szakítás fájdalmával, a hiánnyal, a jövő bizonytalanságával – egy biztonságos, ideális világba menekülsz, ahol a kapcsolatotok még létezik.
Ez a viselkedés gyakran a tagadás egyik formája. Elutasítod a valóságot, mert az túl fájdalmas. Inkább abban reménykedsz, hogy valahogy, valamilyen módon, a dolgok visszarendeződnek a régi kerékvágásba. De ez a remény, bár érthető, gátolhatja a gyógyulást és a továbblépést.
Milyen formái lehetnek ezeknek a fantáziáknak?
- Konkrét események elképzelése: Pl. „Elképzelem, hogy ő viszi a gyereket az iskolába”, vagy „Látom magam előtt, ahogy együtt főzünk vacsorát.”
- Általános jövőképek: Pl. „Tudom, hogy végül úgyis egymás mellett fogunk megöregedni.”, vagy „Egyszer majd visszajön, és minden olyan lesz, mint régen.”
- „Mi lett volna, ha…” szcenáriók: Folyamatosan azon gondolkodsz, hogy mi lett volna, ha másképp csinálod, és ezáltal a kapcsolatotok megmaradt volna.
A probléma az, hogy ezek a fantáziák megakadályoznak abban, hogy a jelenre koncentrálj, és reális célokat tűzz ki magad elé. Fogva tartanak a múltban, és megnehezítik a továbblépést.
Fontos, hogy felismerd, ha ebbe a csapdába esel. Próbáld meg tudatosan visszaterelni a gondolataidat a jelenbe. Fókuszálj a saját igényeidre, a saját céljaidra, és arra, hogy hogyan tudod a lehető legjobban kihasználni a mostani helyzetedet. Az elfogadás és a továbblépés kulcsa az, ha szembenézel a valósággal, és elengeded a múltat.
7. Jel: Érzékeny vagy a szakítás évfordulójára és a közös dátumokra
A szakítás évfordulója és a közös dátumok – az első randi, a megismerkedés napja, a születésnapok – mind olyan időpontok, amelyek mélyen belevésődnek az emlékezetünkbe, különösen egy jelentős kapcsolat után. Ha azt veszed észre, hogy ezek a napok közeledtével szokatlanul érzékeny, szomorú, vagy épp ingerült vagy, az egyértelmű jel lehet arra, hogy a remény még nem halt ki teljesen.
Érdemes megfigyelni, *hogyan* reagálsz ezekre a dátumokra. Túlterheled magad munkával, hogy eltereld a figyelmed? Vagy épp ellenkezőleg, teljesen leállsz, és nem tudsz semmi másra gondolni, csak a régi szép időkre? Esetleg elkezdheted elemezni, hogy mi romlott el, és vajon lett volna-e mód másképp csinálni?
Az, hogy emlékszel ezekre a napokra, önmagában még nem jelent problémát. Az emberi emlékezet működése ilyen. Azonban, ha a puszta emlékezésen túlmenően intenzív érzelmek törnek rád, ha nem tudsz szabadulni a gondolattól, hogy *mi lett volna, ha*, vagy ha úgy érzed, hogy ezek a napok teljesen tönkreteszik a hangulatodat, akkor az arra utalhat, hogy a szakítás feldolgozása még nem történt meg teljesen.
Gondolj bele: ha valóban túl lennél a kapcsolaton, ezek a dátumok maximum egy halvány emlék lennének, nem pedig egy érzelmi hullámvasút. A továbblépés azt jelenti, hogy képes vagy ezeket a napokat úgy kezelni, mint bármely más napot, anélkül, hogy az érzelmeid eluralkodnának rajtad.
Az érzékenység a szakítás évfordulójára és a közös dátumokra nem feltétlenül jelenti azt, hogy tudatosan vissza akarod őt kapni, de azt mutatja, hogy a múlt még mindig erős hatással van rád, és a gyászfolyamat még nem zárult le.
Próbáld meg elfogadni az érzéseidet, ne küzdj ellenük. Engedd meg magadnak, hogy gyászolj, ha szükséges. Beszélj róla egy barátoddal, családtagoddal, vagy akár egy terapeutával. Fontos, hogy megértsd, miért vált ki belőled ilyen erős reakciót egy-egy dátum. Talán nem is a volt partnered hiányzik, hanem a biztonság, a szeretet, vagy a jövőbeli tervek, amiket elvesztettél.
Végül, ne feledd: a gyógyulás időt vesz igénybe. Nem kell siettetned a folyamatot. Légy türelmes magadhoz, és fókuszálj a jelenre és a jövőre. Az érzékenység elmúlik, ahogy egyre inkább megbékélsz a múlttal.
8. Jel: Titokban bízol egy „véletlen” találkozásban
Valljuk be, mindannyian voltunk már abban a helyzetben, amikor a szívünk mást diktált, mint amit a szánk mondott. A szakítás utáni időszak tele van ellentmondásokkal, és gyakran még magunkat is próbáljuk meggyőzni arról, hogy továbbléptünk. Az egyik legárulkodóbb jele annak, hogy a remény még pislákol bennünk, az a titkos vágy egy „véletlen” találkozásra.
De mit is jelent ez pontosan? Ez nem csupán annyi, hogy néha eszedbe jut a másik. Sokkal inkább arról van szó, hogy aktívan alakítod a környezetedet úgy, hogy a találkozás esélye megnőjön. Gondolj bele: hányszor „véletlenül” jártál abban a kávézóban, ahol tudod, hogy ő is szokott lenni? Vagy milyen gyakran választod azt az útvonalat haza, ami „véletlenül” pont az ő utcáján vezet keresztül?
Ez a viselkedés nem tudatos manipuláció, hanem egy mélyen gyökerező vágy kifejeződése. Azt reméljük, hogy egy „véletlen” találkozás újra fellobbantja a tüzet, egy lehetőséget ad a megbeszélésre, a bocsánatkérésre, vagy egyszerűen csak arra, hogy újra láthassuk őt. Ez egy bizonytalan, de mégis kézzelfogható reményforrás.
Fontos megérteni, hogy ez a fajta viselkedés nem feltétlenül egészséges. Bár a remény táplálása természetes emberi reakció, a „véletlen” találkozásokra való fókuszálás megakadályozhatja a gyógyulást és a továbblépést. Ha túlságosan ráfeszülsz arra, hogy „véletlenül” összefussatok, elszalasztod azokat a lehetőségeket, amelyek valóban segíthetnének a továbblépésben.
Nézzünk néhány konkrét példát, hogy jobban megértsd, miről is van szó:
- Gyakran jársz a kedvenc éttermébe, abban az időben, amikor tudod, hogy ő is ott szokott ebédelni.
- Elkezdtél járni egy olyan edzőterembe, ahova tudod, hogy ő is jár.
- „Véletlenül” mindig ott vagy a közös barátaitok által szervezett programokon, még akkor is, ha egyébként nem lenne kedved menni.
- Rendszeresen megnézed a közösségi média profilját, remélve, hogy látsz valami utalást arra, hogy ő is ugyanazon a helyen tartózkodik.
Mindezek a viselkedések egyértelműen arra utalnak, hogy még mindig reméled a visszatérést. A „véletlen” találkozás valójában egy gondosan megtervezett esemény, amely a remény táplálására szolgál.
A „véletlen” találkozásba vetett hit egy illúzió, ami megakadályozza, hogy szembenézz a valósággal és továbblépj.
Persze, néha előfordul, hogy valóban „véletlenül” összefut valakivel az ember. De ha ez a „véletlen” találkozás a gondolataid nagy részét lefoglalja, és aktívan törekszel rá, akkor az már nem véletlen, hanem egy reményekkel teli terv.
Ezért fontos, hogy őszinte légy magadhoz. Kérdezd meg magadtól: Valóban csak „véletlenül” vagyok itt? Vagy titokban remélem, hogy összefutok vele?
Ha rájössz, hogy a „véletlen” találkozás a remény táplálásának eszköze, akkor itt az ideje, hogy más, egészségesebb módszereket keress a továbblépésre. Fókuszálj önmagadra, a saját boldogságodra, és engedd el a „véletlen” találkozások illúzióját. Hidd el, megéri!
