Az önazonosság felé vezető út gyakran egy álommal kezdődik. Egy olyan álommal, amelyben teljesen szabadon kifejezhetjük magunkat, mindenféle korlátozás nélkül. Ez az álom nem feltétlenül valami grandiózus vízió; lehet egy csendes vágy is, hogy bátrabban vállaljuk a véleményünket, hogy merjünk másképp öltözködni, vagy hogy végre elkezdjünk foglalkozni azzal a hobbinkkal, amire mindig is vágytunk.
Ez az álom a kiindulópont. Ez a szikra, ami elindítja a változást. Fontos, hogy ne becsüljük alá ennek az álomnak az erejét. Lehet, hogy eleinte ijesztőnek tűnik, hiszen kilépni a komfortzónánkból sosem könnyű. Azonban éppen ebben rejlik a szépsége: abban, hogy mi magunk döntjük el, hogy megvalósítjuk-e, vagy hagyjuk, hogy elhalványuljon.
Az álom, hogy önmagunk lehessünk, nem egy passzív várakozás, hanem egy aktív cselekvés.
Ez az álom nem egy statikus állapot, hanem egy folyamat. Folyamatosan fejlődik, alakul, ahogy mi is fejlődünk és alakulunk. Fontos, hogy ne ragaszkodjunk mereven az eredeti elképzeléshez, hanem legyünk nyitottak az új lehetőségekre és tapasztalatokra. Hiszen az önazonosságunk is egy dinamikus dolog, ami folyamatosan változik és gazdagodik.
Az önazonosság definíciója és jelentősége
Az önazonosság nem egy kőbe vésett dolog, amit a születésünk pillanatában kaptunk. Sokkal inkább egy folyamatosan fejlődő narratíva, amit mi magunk írunk az életünk során. Álmaink ebben a folyamatban kulcsszerepet játszanak. Nem csupán vágyaink tükörképei, hanem az önismeretünk és a jövőbeli énünk felé vezető útjelzők is.
Az álmaink megmutatják, hogy mit tartunk fontosnak, mit szeretnénk elérni, és milyen értékek mentén szeretnénk élni. Ha egy álom rendszeresen visszatér, vagy különösen erős érzelmeket vált ki belőlünk, az egy fontos üzenet lehet önmagunknak. Érdemes elgondolkodni azon, hogy miért pont ez az álom kísér bennünket, és hogyan kapcsolódik a jelenlegi élethelyzetünkhöz.
Az önazonosságunk szempontjából az álmok segíthetnek abban is, hogy feltárjuk a rejtett képességeinket és potenciálunkat. Lehet, hogy egy álomban olyan dolgokat teszünk, amikre a valóságban nem gondolnánk, hogy képesek vagyunk. Ez egy jel lehet arra, hogy érdemes lenne kísérletezni új dolgokkal, és kilépni a komfortzónánkból.
Az álmaink felfedezése és megértése segít abban, hogy jobban megismerjük önmagunkat, és ezáltal tudatosabban alakíthassuk az életünket, és válhassunk azzá, akik valójában lenni szeretnénk.
Ne feledjük, hogy az álmaink nem mindig racionálisak vagy logikusak. Sokszor tele vannak szimbólumokkal és metaforákkal, amiket meg kell fejtenünk ahhoz, hogy megértsük az üzenetüket. Érdemes naplót vezetni az álmainkról, és rendszeresen visszatérni hozzájuk, hogy jobban megértsük a jelentésüket.
A társadalmi elvárások és az önazonosság konfliktusa
A társadalmi elvárások gyakran egy szűk keretet rajzolnak körénk, megmondva, milyennek *kell* lennünk ahhoz, hogy elfogadjanak, sikeresnek tartsanak. Ez a keret azonban fullasztó lehet, különösen akkor, ha nem egyezik azzal, akik valójában vagyunk. A karrier, a párkapcsolat, a hobbik – minden területen érezhetjük a nyomást, hogy a „megfelelő” utat válasszuk, még akkor is, ha a szívünk máshová húz.
Sokan álmodoznak arról, hogy kitörnek ebből a kalitkából. Az álmok gyakran szimbolikus formában jelenítik meg ezt a vágyat: egy szűk folyosóról egy hatalmas, napfényes mezőre jutunk, vagy egy nehéz láncot szakítunk el. Ezek az álmok a szabadulás és az önkifejezés iránti mély vágyat tükrözik. Előfordulhat, hogy egy elveszettnek hitt tehetségünk bukkan fel az álmainkban, emlékeztetve arra, hogy van bennünk valami különleges, amit a társadalom elnyomott.
Az álmok segíthetnek felismerni, hogy melyek azok a területek az életünkben, ahol kompromisszumot kötöttünk önmagunkkal. Talán egy olyan munkát végzünk, ami anyagilag stabil, de lelkileg kiüresít, vagy egy olyan kapcsolatban vagyunk, ami biztonságos, de nem ad igazi boldogságot. Az álmokban megjelenő szorongás, félelem, vagy éppen a boldogság hiánya mind-mind jelzésértékű lehet.
A legfontosabb felismerés az, hogy a társadalmi elvárások nem kötelező érvényűek. Te döntöd el, hogy melyik elvárást fogadod el, és melyiket utasítod el.
Az álmok emlékeztetnek arra, hogy van egy belső hangunk, ami tudja, mi a legjobb számunkra. Érdemes odafigyelni erre a hangra, és bátorságot gyűjteni ahhoz, hogy a saját utunkat járjuk. Ez nem jelenti azt, hogy mindent fel kell adnunk, ami eddig volt, de azt igen, hogy tudatosabban kell választanunk, és nem engedhetjük, hogy mások döntsék el helyettünk, kik legyünk.
A félelmek leküzdése az önazonosság kifejezésében
Az önazonosság kifejezése sokszor akadályokba ütközik, és ezek közül a félelmek talán a legjelentősebbek. Attól félünk, mit gondolnak mások, hogy elítélnek, kinevetnek, vagy éppen elutasítanak minket. Ez a félelem a visszautasítástól bénító hatással lehet, és arra késztethet, hogy elrejtsük valódi énünket, hogy beleolvadjunk a tömegbe. Attól félünk, hogy nem leszünk elég jók, elég okosak, elég sikeresek ahhoz, hogy elfogadjanak minket. Ez a belső kritikus hang folyton azt suttogja, hogy nem vagyunk méltóak a szeretetre és az elfogadásra, hacsak nem felelünk meg bizonyos elvárásoknak.
A félelem azonban nem legyőzhetetlen. A tudatosság az első lépés. Fel kell ismernünk, hogy a félelem létezik, és hatással van ránk. Fontos megértenünk, hogy ezek a félelmek gyakran irracionálisak, és a múltbeli tapasztalatainkon alapulnak. Nem feltétlenül tükrözik a valóságot.
A félelmek leküzdésének egyik hatékony módja, ha apró lépésekben haladunk. Ne próbáljunk meg azonnal mindent megváltoztatni. Kezdjük azzal, hogy kifejezünk magunkat kisebb, biztonságosabb környezetben, például a barátaink vagy a családunk körében. Ahogy egyre magabiztosabbá válunk, fokozatosan terjeszthetjük ki a komfortzónánkat.
Az önazonosság kifejezésének álma nem egy passzív vágy, hanem egy aktív folyamat. Ez egy döntés, hogy vállaljuk önmagunkat, minden hibánkkal és tökéletlenségünkkel együtt. Ez arról szól, hogy merjünk autentikusak lenni, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy kilógunk a sorból.
Az igazi szabadság abban rejlik, hogy merünk önmagunk lenni, függetlenül attól, hogy mások mit gondolnak.
Ne feledjük, hogy a tökéletesség illúzió. Senki sem tökéletes, és mindenkinek vannak gyengeségei. A lényeg, hogy elfogadjuk önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk, és folyamatosan dolgozzunk a fejlődésünkön. Az önazonosság kifejezése egy élethosszig tartó utazás, és minden egyes lépés közelebb visz minket a valódi énünkhöz.
Az önismeret szerepe az önazonosság megtalálásában
Az álmok kulcsfontosságúak az önismeret felé vezető úton. Gyakran olyan dolgokat hoznak a felszínre, amiket ébren elnyomunk, vagy amikről nem is tudunk. Egy visszatérő álomkép például egy feldolgozatlan traumára, egy elkerült konfliktusra, vagy egy mélyen gyökerező vágyra utalhat. Fontos, hogy ne csak elintézzük őket egy legyintéssel, hanem megpróbáljuk megfejteni a mögöttük rejlő üzenetet.
Az álmaink szimbólumokkal dolgoznak. Egy álombeli üldözés jelentheti, hogy ébren valami elől menekülünk – nem feltétlenül egy konkrét személy elől, hanem egy feladat, egy érzés, vagy egy felelősség elől. Egy zuhanásérzés a kontroll elvesztését szimbolizálhatja. Az álomfejtés nem egzakt tudomány, de segíthet feltárni a tudatalattinkban rejlő félelmeket és vágyakat.
Érdemes álomnaplót vezetni. Jegyezzük le, amire emlékszünk az álmainkból, még akkor is, ha elsőre értelmetlennek tűnik. Idővel mintákat fedezhetünk fel, visszatérő motívumokat, amik segítenek jobban megérteni önmagunkat. Gondoljuk át, milyen érzéseket váltott ki az álom, és milyen események történtek a nap folyamán, amik befolyásolhatták az álmot.
Az álmok a tudatalatti tükrei, és ha megtanulunk olvasni ebben a tükörben, sokkal jobban megismerhetjük önmagunkat, és ezáltal jobban irányíthatjuk az életünket.
Az önismeret nem egy passzív folyamat. Aktív odafigyelést igényel, és az álmok elemzése egy nagyszerű eszköz lehet ebben a munkában. Minél jobban megértjük a saját működésünket, annál inkább képesek leszünk önazonos életet élni, és annál inkább mi fogjuk meghatározni, kik vagyunk valójában.
A komfortzónán túllépés és a személyes fejlődés
Az önmagunkká válás útján a legfontosabb álom talán az, hogy merjük elhagyni a komfortzónánkat. Ez nem azt jelenti, hogy állandóan félelemben kell élnünk, hanem azt, hogy nyitottak legyünk az új tapasztalatokra és kihívásokra. A komfortzóna egy biztonságos, ismerős hely, de ha ott ragadunk, sosem fogjuk igazán megismerni a bennünk rejlő potenciált.
Sokszor az álmaink elérése érdekében kell olyan dolgokat megtennünk, amik kényelmetlenek. Lehet, hogy egy új szakmát kell tanulnunk, nyilvánosan kell beszélnünk, vagy éppen egy régóta halogatott beszélgetést kell lefolytatnunk. Ezek a helyzetek ijesztőnek tűnhetnek, de minden egyes ilyen lépés közelebb visz minket ahhoz az emberhez, akik valójában lenni szeretnénk.
A személyes fejlődés nem egy lineáris folyamat. Lesznek hullámvölgyek, kudarcok és pillanatok, amikor úgy érezzük, feladjuk. Fontos, hogy ilyenkor emlékezzünk arra, miért is kezdtük el az egészet.
A legnagyobb akadályt önmagunk állítjuk, a félelmeinkkel és a korlátozó hiedelmeinkkel. Ha ezeket le tudjuk győzni, bármire képesek lehetünk.
Ne feledjük, a komfortzónán túllépés nem egy egyszeri esemény, hanem egy folyamatos törekvés. Minden nap tehetünk egy apró lépést, ami közelebb visz minket az álmainkhoz és az igazi önmagunkhoz.
A hibák elfogadása és a tanulás folyamata
A hibák elkerülhetetlen részei az önmagunkká válás útjának. Nem szabad őket kudarcként értelmezni, hanem tanulási lehetőségekként. Minden hiba egy lépés előre, egy esély arra, hogy jobban megértsük önmagunkat és a világot körülöttünk. A tökéletességre való törekvés helyett fókuszáljunk a fejlődésre.
Fontos, hogy elfogadjuk a hibáinkat. Ne próbáljuk meg őket elrejteni vagy letagadni. Ehelyett nézzünk szembe velük, vizsgáljuk meg őket, és vonjuk le a megfelelő következtetéseket. Kérdezzük meg magunktól: Mit tanultam ebből? Hogyan tudom ezt elkerülni a jövőben?
A tanulás egy folyamatos út. Nem ér véget soha. Mindig van mit tanulni, mindig van hová fejlődni. Az önmagunkká válás is egy ilyen folyamat. Ne féljünk hibázni, ne féljünk kockázatot vállalni. Csak így tudunk fejlődni és elérni a céljainkat.
A hibák nem a végállomást jelentik, hanem egy lehetőséget arra, hogy újrakezdjük, okosabban.
Ne feledjük, hogy mindenki hibázik. Nem vagyunk egyedül ezzel. A fontos az, hogy hogyan reagálunk a hibáinkra. Ha elfogadjuk őket, tanulunk belőlük, és továbblépünk, akkor erősebbek és bölcsebbek leszünk. És ami a legfontosabb, egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy igazi önmagunkká váljunk.
A határok meghúzása és az önvédelem
Az önvédelem és a határok meghúzása nem csupán fizikai aktusok. Sokkal inkább arról szólnak, hogy megtanuljuk felismerni és tiszteletben tartani a saját szükségleteinket és értékeinket. Ez azt jelenti, hogy tudjuk, hol van az a pont, ahonnan már nem engedünk többet a kompromisszumból, és képesek vagyunk ezt kommunikálni a környezetünk felé.
Ennek a folyamatnak a része az is, hogy elfogadjuk: nem mindenki fog egyetérteni velünk. Sőt, előfordulhat, hogy ellenállással találkozunk, amikor kiállunk magunkért. Fontos, hogy ilyenkor se engedjünk a nyomásnak, hanem maradjunk hűek önmagunkhoz. Az önvédelem nem agresszió, hanem az a képesség, hogy megvédjük a mentális és érzelmi jóllétünket.
Az önvédelemnek sokféle formája lehet. Kezdődhet azzal, hogy nemet mondunk egy kérésre, ami túlterhel minket, vagy azzal, hogy elhagyunk egy olyan helyzetet, ami káros a számunkra. A lényeg, hogy proaktívan védjük a saját érdekeinket, és ne várjuk el másoktól, hogy kitalálják, mire van szükségünk.
A határok meghúzása az önszeretet egyik legfontosabb formája. Amikor megtanuljuk, hol vannak a határaink, és képesek vagyunk azokat érvényesíteni, akkor teremtjük meg a teret ahhoz, hogy valóban önmagunk lehessünk.
Ne feledjük, a határok nem kőbe vésettek. Idővel változhatnak, ahogy mi is fejlődünk. A lényeg, hogy folyamatosan figyeljük magunkat, és szükség esetén igazítsuk ki őket.
Az önkifejezés különböző formái (művészet, kommunikáció, stb.)
Az önkifejezés álma mindannyiunkban ott él, és számtalan formában manifesztálódhat. A művészet, legyen az festészet, szobrászat, zene vagy tánc, egy olyan csatorna, ahol a legbensőbb érzéseink, gondolataink nyerhetnek formát. Nem kell profinak lennünk ahhoz, hogy a vászonra vigyük az érzelmeinket, vagy hogy egy dallal kifejezzük azt, amit szavakkal nem tudunk.
A kommunikáció, legyen az verbális vagy nonverbális, szintén kulcsfontosságú az önkifejezésben. A beszéd, az írás, a testbeszéd mind-mind eszközök, melyek segítségével megoszthatjuk a világgal a gondolatainkat, véleményünket, érzéseinket. Fontos, hogy megtanuljunk hitelesen kommunikálni, hogy a valódi énünk tükröződjön a szavainkban és a tetteinkben.
Az önkifejezés nem korlátozódik a hagyományos művészeti ágakra vagy a formális kommunikációra. Lehet az a stílusunk, ahogyan öltözködünk, ahogyan berendezzük a lakásunkat, vagy ahogyan a hobbijainknak hódolunk. Minden apró dolog, amivel kifejezzük a személyiségünket, hozzájárul ahhoz, hogy önmagunk lehessünk.
Sokan félnek az önkifejezéstől, tartanak az ítélkezéstől, a kritikától. Pedig az önkifejezés nem a tökéletességről szól, hanem arról, hogy merjük vállalni önmagunkat, hogy merjük megmutatni a világnak, kik vagyunk valójában. A hiba nem az önkifejezésben van, hanem abban, ha elnyomjuk magunkat.
Az önkifejezés a kulcs ahhoz, hogy megtaláljuk a saját hangunkat, hogy egyedi és értékes tagjai lehessünk a világnak.
Az önkifejezés egy folyamat, egy állandó fejlődés. Minél többet gyakoroljuk, annál magabiztosabbak leszünk, és annál inkább képesek leszünk arra, hogy önmagunk legyünk, minden körülmények között.
Az önelfogadás gyakorlása és a pozitív önkép kialakítása
Az önelfogadás gyakorlása és a pozitív önkép kialakítása nem egy egyszeri esemény, hanem egy folyamatos utazás. A cél az, hogy megtanuljuk szeretni és elfogadni önmagunkat, hibáinkkal és erényeinkkel együtt. Ez a folyamat magában foglalja a negatív önbeszéd felismerését és átalakítását pozitív, támogató gondolatokká.
Kezdjük azzal, hogy tudatosítjuk a belső kritikus hangját. Figyeljük meg, mit mond magunknak, és próbáljuk meg megkérdőjelezni ezeket az állításokat. Valóban igazak? Van bizonyíték arra, hogy nem? Ehelyett, próbáljunk meg kedvesebben és megértőbben beszélni magunkkal, mintha egy barátunkkal tennénk.
Fontos, hogy fókuszáljunk az erősségeinkre és a pozitív tulajdonságainkra. Készítsünk egy listát arról, amiben jók vagyunk, és amiket szeretünk magunkban. Ez segíthet abban, hogy reálisabb és pozitívabb képet alakítsunk ki önmagunkról.
Az önelfogadás nem azt jelenti, hogy tökéletesnek kell lennünk, hanem azt, hogy elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, és törekszünk a fejlődésre.
Ne felejtsük el, hogy mindenki hibázik. A hibák nem a kudarc jelei, hanem lehetőségek a tanulásra és a növekedésre. Kezeljük a hibáinkat megértéssel és együttérzéssel, és tanuljunk belőlük.
Végül, vegyük körül magunkat olyan emberekkel, akik támogatnak és szeretnek minket. A pozitív kapcsolatok erősíthetik az önbizalmunkat és segíthetnek abban, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben.
A mentális egészség fontossága az önazonosság megélésében
Az önazonosság felé vezető út nem mindig egyenes, és gyakran tele van kihívásokkal. A mentális egészségünk pedig kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy ezeket a kihívásokat sikeresen tudjuk kezelni. Képzeld el az életed egy kertként. A gondolatok, érzések és tapasztalatok a növények. Ha a talaj, vagyis a mentális egészséged nem tápláló, a növények nem fognak megfelelően növekedni.
A stressz, szorongás vagy depresszió mind olyan tényezők, amelyek akadályozhatják az önmagunkhoz való kapcsolódást. Ezek az állapotok eltorzíthatják a valóságot, megnehezítve, hogy tisztán lássuk, kik is vagyunk valójában, és mit szeretnénk az élettől. Amikor a mentális egészségünk nincs a topon, könnyebben befolyásolnak mások véleményei, és nehezebben tudunk kiállni saját magunkért.
Fontos megérteni, hogy a mentális egészség nem egy luxus, hanem egy szükséglet. Ha nem gondozzuk a mentális jóllétünket, az olyan, mintha egy versenyautóval próbálnánk versenyt nyerni, miközben nincs benne üzemanyag. Lehet, hogy rendelkezünk a képességekkel, de nem tudjuk azokat a megfelelő módon kamatoztatni.
Az önazonosság megélése szorosan összefügg a mentális egészségünkkel. Ha jól vagyunk, képesek vagyunk tisztán látni, értékelni magunkat, és bátran követni az álmainkat.
Ezért is elengedhetetlen, hogy figyeljünk magunkra. Tegyünk olyan dolgokat, amelyek örömet okoznak, beszéljünk a problémáinkról, és ne féljünk segítséget kérni, ha szükségünk van rá. Az önismeret fejlesztése, a mindfulness gyakorlása, és a támogató kapcsolatok ápolása mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy mentálisan erősebbek legyünk, és ezáltal jobban ki tudjuk fejezni önmagunkat.
Ne feledd, te határozod meg, hogy ki lehetsz, de a mentális egészséged adja ehhez az alapot.
Inspiráló történetek és példaképek
Számtalan történet bizonyítja, hogy a saját utunkat mi magunk alakítjuk. Vegyük például Malala Yousafzai esetét, aki a nők oktatásáért harcolva vált világhírűvé. Bátorsága és kitartása inspiráló példa arra, hogy egyetlen ember is képes változást elérni, még a legnehezebb körülmények között is. Ő nem hagyta, hogy a körülmények definiálják, hanem maga definiálta a jövőjét, és ezzel másoknak is utat mutatott.
De nem kell feltétlenül világhírűnek lenni ahhoz, hogy inspiráló történetünk legyen. Gondoljunk bele egy helyi vállalkozóba, aki a semmiből épített fel egy sikeres céget, vagy egy tanárba, aki elkötelezetten segíti a diákjait álmaik megvalósításában. Ezek az emberek is nap mint nap bizonyítják, hogy a kemény munka és a kitartás meghozza gyümölcsét.
Sokszor a legnehezebb az, hogy elhiggyük, képesek vagyunk valamire. „Én erre sosem leszek képes” – hányszor hangzik el ez a mondat! Pedig a legtöbb esetben a korlátok csak a fejünkben léteznek. Az inspiráló történetek éppen abban segítenek, hogy ezeket a korlátokat ledöntsük, és lássuk, hogy másoknak is sikerült, akik hasonló nehézségekkel küzdöttek.
A példaképek mutatják, hogy mi lehetséges, de a mi feladatunk, hogy megtaláljuk a saját utunkat, és önmagunk legjobb verziójává váljunk.
Fontos megjegyezni, hogy nincs egyetlen helyes út. Mindenki más, és mindenki más módon éri el a céljait. Az inspiráló történetek nem azért vannak, hogy másokat másoljunk, hanem hogy erőt merítsünk belőlük, és megtaláljuk a saját hangunkat, a saját módszereinket.
Keressük azokat az embereket, akik inspirálnak minket, olvassuk a történeteiket, és tanuljunk belőlük. De soha ne felejtsük el, hogy a legfontosabb az, hogy mi magunk döntsük el, kik szeretnénk lenni, és merjünk a saját álmaink után menni.
Gyakorlati tippek az önazonosság megerősítésére
Az önazonosság megerősítése egy aktív folyamat, nem passzív várakozás. Te irányítod a saját életedet, és te döntöd el, hogy ki akarsz lenni. Ehhez azonban konkrét lépéseket kell tenned. Kezdd azzal, hogy tisztázod az értékrendedet. Mik azok a dolgok, amik igazán fontosak számodra? Mi az, amiért kiállsz?
Írj egy listát! Ne tartsd magad vissza, légy őszinte magaddal. Ez a lista lesz a te iránytűd. Ha döntési helyzetbe kerülsz, mindig kérdezd meg magadtól: ez összhangban van az értékeimmel? Ha nem, akkor valószínűleg nem a megfelelő út.
A következő lépés a határok meghúzása. Megtanulni nemet mondani nem könnyű, de elengedhetetlen ahhoz, hogy megőrizd az önazonosságodat. Ne engedd, hogy mások rád erőltessék a saját elképzeléseiket. A te időd és energiád értékes, oszd be okosan.
Fontos, hogy körülvedd magad olyan emberekkel, akik támogatnak téged abban, hogy önmagad légy. Kerüld azokat, akik lehúznak, kritizálnak, vagy megpróbálnak megváltoztatni. Keress olyan közösségeket, ahol elfogadnak és értékelnek azért, aki vagy.
Az önazonosság megerősítése nem egy egyszeri esemény, hanem egy folyamatos utazás. Légy türelmes magaddal, és ne add fel, ha hibázol. A lényeg, hogy tanulj a hibáidból, és menj tovább.
Ne félj kipróbálni új dolgokat. Járj el tanfolyamokra, olvass könyveket, utazz, ismerkedj új emberekkel. Minél több tapasztalatot szerzel, annál jobban megismered önmagad, és annál magabiztosabb leszel abban, hogy ki is vagy valójában.
Végül, de nem utolsósorban, gyakorold az önelfogadást. Szeresd magad olyannak, amilyen vagy, a hibáiddal és a tökéletlenségeiddel együtt. Senki sem tökéletes, és ez teljesen rendben van. Az önelfogadás az alapja az önbizalomnak és az önazonosságnak.
