Bizonyára ismerős az érzés, amikor fülig szerelmesen azt gondoljuk, a mi kapcsolatunk örökké fog tartani. Velünk biztos nem történhet meg, ami sok más kapcsolattal igen, mi nem fogunk szakítani a párunkkal! Sajnos gyakran elég csak egy kis figyelmetlenség, s mire észbe kapunk, már nyakunkon a baj.
Ahhoz, hogy egy kapcsolat szakítás közeli állapotba kerüljön, legalább annyi időre van szükség, mint a kezdeti ismerkedéshez. Csakhogy hajlamosak vagyunk elhessegetni rossz előérzetünket, s intő jelek százai felett vagyunk képesek szemet hunyni. Pedig a problémák nem fognak sem eltűnni, sem maguktól megoldódni!
Alapigazság, hogy minden kapcsolat állandó törődést, odafigyelést, gondozást igényel, mind a férfi, mind a nő részéről. Ha erre nem figyelünk, előbb-utóbb kialakul valamiféle hiányérzet. Ettől persze még működőképes maradhat a kapcsolat, de ha belép az életünkbe egy harmadik személy, aki pont azt nyújtaná, ami nincs meg, nagyobb az esély a félrelépésre. A lezúduló lavinát pedig már semmi nem állíthatja meg!
Mindig legyünk résen, s ha a legkisebb változást észleljük, igyekezzünk a végére járni, hogy mi lehet a kiváltó ok! Íme, néhány viselkedési forma, ami miatt meg kell szólalnia a fejünkben annak a bizonyos vészcsengőnek:
Intő jel, ha
- eltűnnek a hétköznapok korábban megszokott apró kis érintései, kedveskedései
- ritkulnak a napközbeni telefonhívások, sms-ek
- együtt megyünk a párunkkal valahová, és ő már nem fogja a kezünket
- az esti tv nézéshez a közös kanapé helyett egyre gyakrabban egy külön fotelban telepszik meg
- csókra nyújtott ajkunk helyett az arcunkon cuppan egy langyos puszi
- ritkul a kommunikáció, és már csak a legszükségesebbekről esik szó
- párunk elkezdi kihúzni magát a közös programokból, ám saját baráti társasággal egyre többször megy el otthonról
- minden különösebb ok nélkül egyre ritkábbak a szexuális együttlétek, s párunk kerüli is azokat az alkalmakat, amikor intim együttlétre lenne mód
- hirtelen elkezdi zsebben hordani a telefonját, amit korábban bárhol otthagyott
- bármilyen más távolságtartást, vagy merev visszahúzódást tapasztalunk
Ne halogassunk!
Igazából a fenti tünetek közül 1-2 is elég ahhoz, hogy lépnünk kelljen! Nincs értelme megvárni, hogy teljesen elhidegüljünk egymástól! Ha időben kapjuk el a problémát, talán még tudunk változtatni a rossz tendencián, és megmenthetjük kapcsolatunkat, persze ehhez mindkét fél szükségeltetik. Nagyon fontos, hogy nyíltan, higgadtan tudjunk beszélgetni egymással!
Ha úgy érezzük, hogy minden igyekezetünk ellenére mélyül a szakadék közöttünk, lássuk be, talán mégsem a megfelelő partnerrel hozott össze a sors.
Ne feledjük, hogy minden vég egy új kezdet! Lehet, hogy a sors a mennyei boldogságot csak később tartogatja számunkra!
