Nézz körül. Hány műanyag tárgyat látsz? Ha olyan vagy, mint a legtöbb ember, akkor valószínűleg sok van körülötted. A kutatások azt mutatják, hogy az emberek a műanyaghulladékok mindössze kilenc százalékát hasznosítják újra. A többi – kulacsok, tollak, bevásárlószatyrok – vizünkbe, levegőnkbe és talajunkba kerülhetnek.
A fénynek és a hullámoknak kitett műanyag apró darabokra bomlik. Mikroműanyagként ismertek, és egyre nagyobb aggodalomra adnak okot. Ennek részben az az oka, hogy amikor a környezetbe kerülnek, állatokba, táplálékunkba és ivóvizünkbe is kerülhetnek.
A legfrissebb becslések szerint az amerikaiak évente mintegy 70 000 ilyen szennyező mikroműanyagot esznek vagy isznak.
Nem az eldobott műanyag az egyetlen forrásuk. Néhány darabot szándékosan készítenek, bőrápolási termékekben és fogkrémben való használatra. Arra használják, hogy lemossák az elhalt bőrt és az üreget okozó anyagot a fogakon. Amikor zuhanyozunk vagy öblítjük a szánkat, ezek a mikroműanyagok a csatornába kerülnek. Innen kerülnek a vízi utakra.
A kutatók még azt is kimutatták, hogy a gyapjúból és más műanyagból készült ruhák mosása bolyhokat bocsát ki. Ezek a szálak szintén a csatornába és a vízbe kerülnek. A tudósok már az 1970-es években elkezdték jelenteni a mikroműanyagokat az óceánban. Azóta több száz tanulmány kimutatta, hogy a mikroműanyagok szennyezik a környezetet. Ez magában foglalja a világ óceánjait, tavait és folyóit. De kutatások folynak ennek a szennyezésnek a növekedésének lassítására – és talán megtisztítják a már meglévők egy részét.
Ivóvizünk tavakból, folyókból és felszín alatti vizekből származik. Ezek közül bármelyik szennyeződhet mikroműanyaggal. Testünk ki tudja üríteni a bevitt műanyagokat, de senki sem tudja, mennyi időbe telik, amíg átjutnak a testen – mondja Sam Athey. Ő mikroplasztikai forrásokat tanulmányoz a kanadai Torontói Egyetemen. Azt mondja, minél tovább maradnak a mikroműanyagok a testünkben, annál nagyobb a kitettségünk.
A kutatók még nem ismerik a kockázatokat – mondja Athey. De okokat talál az óvatosságra. Az egyik az, hogy a műanyag olajból készül, és sok különböző kőolajalapú összetevőt tartalmaz. A tudósok még nem tudják, hogy ezek közül hány lehet mérgező.
Egyes műanyagok, például a polivinil-klorid összetevői rákot okozhatnak. És a ftalátok amelyeket bizonyos típusú műanyagok lágyítására használnak, utánozhatják a hormonok aktivitását. Ezek a hamis hormonok váratlan változásokat okozhatnak a sejtek növekedésében és fejlődésében. Az ilyen változások betegséghez vezethetnek.
A műanyag szivacsként is felszívhatja a szennyeződést. A peszticid DDT és a PCB-k (egyfajta szigetelőfolyadék) kétféle mérgező szennyezés az óceánban lebegő műanyagokban. A halakban, madarakban, korallokban és más vízi állatokban műanyag darabok is megjelentek. Ez azért probléma, mert a műanyag nem biztosítja a szükséges energiát és tápanyagokat ezeknek a lényeknek a növekedéshez és a virágzáshoz.
Mi a helyzet a mikroműanyag-szennyezéssel, amely már szennyezi a folyókat, tavakat és az óceánt? 2019 júliusában az ausztrál kutatók egy lehetséges megoldásról számoltak be a mikroműanyagok kisebb, ártalmatlan molekulákra történő feldarabolásáról.
Nanométeres méretű tekercs alakú csöveket hoztak létre. A szénből készült csövek túl kicsik ahhoz, hogy láthassák őket (még osztálytermi mikroszkóppal is). De a mikroműanyagok lebontásával nagyon látható változást idézhetnek elő a vízszennyezésben.
A műanyag lebomlásából származó vegyszerek nem tűnnek nagyon mérgezőnek, jegyzi meg Long Chen. Chen nem vett részt a munkában. Az ausztrál kutatók a zöld algákat a mikroműanyag melléktermékeket tartalmazó víznek tették ki. Két hét elteltével nem láttak változást az algák növekedésében. Nyilvánvaló, hogy további kutatásokra van szükség. De a korai teszt ígéretesnek tűnik.
„Nagyszerű, hogy ez az opció eszközként szolgál az eszköztárban” a mikroműanyag -szennyezés visszaszorítására – mondja Bart Koelmans. Ő környezettudós a hollandiai Wageningeni Egyetemen.
A kutatók azonban óvatosságra intenek, még sok a tennivaló. Sőt, Koelmans szerint az ilyen új műanyag-tisztító programok „nem hagyhatnak el bennünket attól, hogy elgondolkodjunk azon, hogy mi a valódi probléma – és ez a műanyag [kibocsátása] olyan helyekre, ahová az nem tartozik”.
