„Kis pisis!” – mutogatnak társai az ovisra, akiről kiderül, hogy éjszaka még mindig „csurgat”. A gyerek titkolja és szorong, a szülő szégyelli és hallgat. Évek telnek el, a gyerek 7-8 évesen is problémás, a család közben belefásul, megkeseredik, bár jó esetben a gyerek kinövi. Pedig orvos vagy pszichológus segítségével az ágybavizelés pár hét alatt kezelhető. Mégis sokkal gyakoribb probléma, mint gondolnánk.
Hajnali három óra, békésen szuszog a család. A nyolcéves kisfiú a fürdőszobába oson, hogy titokban kimossa a pizsamanadrágját. Így reggelre talán megszárad, és senki nem vesz észre semmit. Mert megint bepisilt, ő meg fél. A suliban csúfolják az osztálytársai. Apja leszidja, amiért ilyen „anyámasszony katonája”. Anyja suttogva meséli a nagymamának, hogy a gyerekkel komoly baj van. Tipikus szituáció.
Sokszor előfordul, hogy a bepisilés évek óta tart, a szülő mégsem mer beszélni róla, mert szégyelli. Inkább kivár, vagy elbagatellizálja a helyzetet. Kérdés, ki szenved jobban: a szülő vagy a gyerek?
Az éjszakai ágybavizelést két kategóriába sorolhatjuk:
1. a primer ágybavizelő, aki még nem volt szobatiszta, és öt-hat éves kor felett bepisil.
2. a szekunder „típus” pedig olyan gyerek, aki korábban ugyan „száraz” lett, de visszaesett. A tünet egyfajta regresszió, a gyerek egy korábbi életkor fejlődési szintjére tér vissza. Ha ötéves kor felett heti két-három alkalommal, négy héten át bepisil, a szülő vigye doktorhoz. A szakorvosi kivizsgáláson kiderül, szervi vagy organikus probléma van-e a háttérben. Ha egyik sem, akkor a pszichológus segíthet. A szülő ne akarja kitalálni a megoldást, ne szereljen pisiőrt vagy más szenzoros készüléket a gyerekre.
Ezzel a pszichés probléma nem oldódik meg. Lehet, hogy a tünet megszűnik, de jöhet helyette másik, hasfájás, evészavar. Előfordul, hogy családi esemény vagy gyerekkori trauma miatt a gyerek szorong, fél, és ezért pisil be. Ilyen lehet a nagyszülő halála, kistestvér születése, korai iskolakezdés, kudarcélmény, családi gondok, válás. Ezek nehezen feldolgozhatóak a számára, néha nem is elég érett hozzájuk. Az ok sokszor már a feltáró beszélgetés vagy az anamnézis során kiderül.
Ezután négy-öt alkalommal foglalkozik a kicsivel, aki játékos formában, bábozással, rajzolással, firkálással megjeleníti a környezetét, lelkivilágát, problémáit. S hogy mit tegyen a szülő? Ha a gyerek bepisil, ne szidja le, ne adjon negatív megerősítést. Hisz amúgy is szenved és szégyelli, ami történt. Inkább oldja a helyzetet és nyugtassa meg, ilyesmi bárkivel előfordul, nem kell titkolnia. Ne akarja feltétlenül megbeszélni, ne boncolgassa az ügyet, mert a gyerek nem mindig tudja szóban megfogalmazni, mi baja. Ha a szülő mégis lelkizik, bűntudatot ébreszthet, ami ronthatja a helyzetet. Inkább forduljon szakemberhez. Minél hamarabb, annál jobb.
A legrosszabb, ha titkolózunk
Bár közel az orvos és a pszichológus segítsége, az internetes fórumok tele vannak elkeseredett, tanácstalan szülőkkel, akiknek fogalmuk sincs, hogy álljanak a problémához. Az már jó jel, ha a szülő nem szégyelli bepisilős gyerekét, hanem beszél róla. Ez a legfontosabb. Az ágybavizelés hatéves kor után számít betegségnek. A statisztikák szerint az ágybavizelés kilencven százalékában a vese éjszaka sok vizeletet választ ki, kicsi vagy ingerlékeny a húgyhólyag, hormonzavar vagy mély alvás miatt. Az okok mindössze tíz százaléka pszichés eredetű. Az ágybavizelő gyerekek kétharmada fiú, főleg elsőszülöttek. A 6 éves gyerekek húsz, a 10 évesek nyolc, a 16 évesek négy, míg a felnőttek egy százalékánál fordul elő akaratlan, alvás alatti ágybavizelés.
Bár ez a titkolózás miatt vélhetőleg csak töredéke a valós számoknak. A szülő sokszor jól tudja, mi van a háttérben, és mégis a legrosszabbat teszi: megijeszti, fegyelmezi, bünteti a kicsit. Egy amerikai tanulmány szerint a gyerekek hatvan százalékát a szülők a bepisilés miatt bántják. Megütik, rárivallnak, eltiltják a csokitól, vagy neki kell kimosni a pisis ágyneműt. Pedig nem tehet róla. Gyógyszer- vagy hormonkezelés után tízéves korra a gyerkőcök kilencben százaléka tünetmentessé válik. A szereknek sincs mellékhatása, nem kell félni tőlük.
Ugyanakkor ha a gyerek néha sokat ivott vagy túl mélyen aludt és párszor bepisilt, az nem utal szervi eltérésre. Ha viszont hatéves kor után nem szűnt meg, vagy fél év szobatisztaság után hetente kétszer újra bepisil, a szülő vigye el őt kivizsgálásra.
A túl mélyen alvó gyerekeknél a kondicionáló pisicsengő a hatásos gyógymód. Alváskor méri az agyi elektromos hullámokat. Amikor a húgyhólyag térfogata vizelési inger hatására összehúzódik, jelet küld az agyba. Az érzékelő az első csepp vizeletre zárja az áramkört, egy elektromos berregő pedig felébreszti a gyereket. Olyan, mint a pavlovi reflex. Az eszköz úgy néz ki, mint egy ruhacsipesz: egyik végét a pizsamához, a csengőt a vállra csíptetik. Tízből hat-hét gyerek elnyomja az ingert, kettő megtanulja, mikor kell felébrednie, egynél viszont nem használ.
Nemcsak jóindulatú betegség, hanem súlyos lelki teher
Bár hajlamosak vagyunk gyógyszerrel, pisicsengővel kezelni a „bajt”, pszichiáterek szerint a pszichológiai tényezők jóval nagyobb szerepet játszanak az ágybavizelésben, mint gondolnánk. Sokan elhanyagolják a lelki tényezőket, pedig nem lenne szabad. Mert a bepisilés egyik leggyakoribb oka, ha felborul a család „egyensúlya” és megváltozik a megszokott rendje: az apa csak hétvégén jön haza, a szülők elválnak, kistestvér születik, iskolába kell menni. Ha a bevizelés kezdete ilyen eseményekkel függ össze, a lelki okok szerepéhez nem fér kétség. Gyakori, hogy a gyerek átfekszik szülők ágyába, akik úgy bánnak vele, mintha kisbaba lenne. Ez késlelteti az önállóság, a saját felelősség kialakulását, a kicsi pedig érzelmileg megreked egy korábbi fejlődési szakaszban.
A pszichés tényezők nagyon különbözőek.
- Ha a személyek közötti határok összemosódnak. Ilyenkor a szülő többes szám első személyben beszél: rég nem pisiltünk be, nincs semmi bajunk. Mintha egy test, egy lélek volnának.
- A szülő túlvédő magatartása is ok lehet, ami gátolja a gyerek önállósági törekvéseit.
- Szerepet játszhat az is, ha az apa perifériára szorul, s az anya ezért lesz túlaggódó.
- Baj az is, ha bemerevednek a családi viszonyok, és a szülők nem tudnak a gyerek növekedésének megfelelően változni Úgy viselkednek vele, mintha „kis pisis” lenne.
- A konfliktuskerülés is okozhat családi feszültséget, ha az apa és az anya nem tudja megbeszélni a bajokat. Megzavarja a gyereket, ha bevonják a szülői konfliktusokba, hisz nem tudja, kinek adjon igazat. Ilyenkor elbizonytalanodik, és „válaszként” igyekszik minél tovább kicsi maradni.
A pszichiáterek véleménye szerint a probléma egyéni pszicho- vagy családterápiával általában orvosolható. De akadnak olyan esetek is, ahol semmilyen kezelés nem használ. Ilyenkor gyakran látni: a szülőnek érzelmileg mintha fontosabb lenne, hogy a gyereket tovább babusgathassa, mint hogy tegyen a bevizelés megszűntetéséért. Ez számára jelentős pszichológiai előnnyel jár, különösen akkor, ha a szülők érzelmileg eltávolodtak egymástól. De erről a gyerek végképp nem tehet.
Hamis mítoszok
A bepisilésről számtalan tévhit kering. A pszichiáterek szerint ezeket nem érdemes komolyan venni.
- A gyereket bepisilés után azonnal tisztába kell tenni, mert megfázik.
Pedig nem kell félteni, sokszor fel sem ébred. - A gyerek a mélyalvás miatt nem ébred fel a hólyag feszülésére.
Nem igaz, mert előfordul, hogy a mélyen alvó gyerkőc a szülői szokások megváltoztatása után felébredt, és kiment a vécére. - A kicsit fel kell ébreszteni és meg kell pisiltetni.
Nem jó, mert rögzül benne, hogy szabad félálomban pisilni. Ha éjjel egykor kiviszik, sokszor hajnalban még bevizel.
