Bizonyára elgondolkozott mindenki már azon, hogy az ókori világ hét csodája közül a piramisok hogyan is keletkeztek régen. Ámulatba ejtő méretük sok embert ejtett évszázadok óta gondolkodóba, rengetegen kutatták, vajon hogy épülhettek fel ezek a monumentális építmények.
Egyiptomról és a sivatagról beszélünk. Nem véletlen, hogy nem egyből merült fel a kutatókban sem a megoldás kulcsa: a víz. Bizony, erre volt szükség, hogy megépítsék a piramisokat, melyek máig csodálattal töltenek el minket.
De nézzünk alaposabban a rejtély mélyére!
Korábban élt az elmélet, miszerint összetett famechanizmusok, bonyolult vágányrendszerek kellettek ahhoz, hogy a több tonna súlyú kőtömböket szállítani tudják akkoriban. Azt már eddig is lehetett tudni falrajzokból, hogy a köveket szánokkal szállították. Azonban pár éve kiderült, eddig tévesen értelmezték ezeket a rajzokat.
Az amszterdami egyetem fizikusai Daniel Bonn vezetésével nemrégiben erre jöttek rá a kutatásaik során. Amikor rekonstruálni próbálták a szállítás ezen módját, a szán minduntalan elsüllyedt a puha homokban. Idővel pedig a homok még fel is gyűlt, ezzel torlaszolva el a szán útját, amely egyszerűen elakadt.
A rajzokon szereplő alakról, mely a rabszolgák által húzott szán előtt menetelt és vizet öntött a szán elé egy korsóból, addig úgy vélték, valami rituálé részeként locsolta az utat. Mígnem a kísérletek bebizonyították, hogy amennyiben a homok nedves, jobban tapad, nem gyülemlik fel a szán előtt, a súrlódás csökken, a szán pedig ilyen módon úgy tud siklani rajta, akár a havon. Ráadásul sokkal kevesebb, mintegy fele annyi erőkifejtést igényelt így a szánhúzás is.
Mivel a piramisok mind a Nílus közelében épültek, vizet találni a szállításhoz nem volt különösebben nehéz. Az öntöző embernek volt a legfontosabb szerepe az egész szállításban, mindig pontosan el kellett találnia a megfelelő mennyiségű vizet, amit a szán elé öntött, ugyanis a túl sok víztől a szán ugyanúgy besüppedt. Azonban ha jól végezte a feladatát, megkönnyítette sok rabszolgatársa munkáját.
