Az új brit apa – Miniszterelnök szülési szabadságon

Balogh Nóra
5 perc olvasás

150 év után Tony Blair volt az első brit kormányfő, akinek hivatali ideje alatt (az ezredfordulón) született gyereke. Ám egy évtizeddel ezelőtt apasági szabadságra vonulásának már a gondolata is nagy port vert fel a brit médiában. A dolog pikantériája abban rejlett, hogy a brit first lady Cherie Blair, de a kormányfő saját kabinetjének női miniszterei s pártja parlamenti képviselői is publikus nyomást gyakoroltak rá, hogy negyedik gyereke megszületése után igenis menjen szülési szabadságra. Ráadásul a markáns jogászi karriert magáénak mondható Cherie Blair közismert szószólója volt a nők és férfiak családon belüli és munkahelyi egyenjogúságának. A sajtó nyilvánosságán keresztül is férje tudtára adta, hogy igencsak jónéven venné, ha a finn miniszterelnök Paavo Lipponen nyomdokaiba lépne, aki épp akkortájt vett ki második alkalommal egyhetes apasági szabadságot újszülött kislánya gondozására. „Én támogatom nemes példája széleskörű elterjedését” – jelentette ki Cherie. Az akkor már három, tizenéves csemetével büszkélkedő Tony Blair tőle szokatlan hebegő-habogó kitérő válaszokat adott a kitartóan kíváncsiskodó újságíróknak. „Még nem döntöttem. Természetesen erőteljes érvek szólnak mellette, de nekem az ország megfelelő vezetését is biztosítanom kell” – nyilatkozta nem túl meggyőzően.

A New Labour (Új Munkáspárt) – a választásokon magabiztosan diadalmaskodó – vezére érezhetően ingatag lábakon állt a New Man szerepben, ám az is lehetséges, hogy felesége helyett inkább a közvélemény-kutatók akkori álláspontjára hallgatott, akik szerint bár az apasági szabadság nemes találmány, a brit többség szerint azonban nem miniszterelnöknek való, s Blair jobban teszi, ha nem él vele.

Tíz év múltán David Cameron népszerűségi mutatóit minden bizonnyal éppen ellenkezőleg, kedvezőtlenül érintette volna, ha nem megy szülési szabadságra. A sors furcsa fintoraként a konzervatív miniszterelnököt az a törvény jogosította apasági szabadságra, melyet Tony Blair munkáspárti kormánya vezetett be 2003-ban.

David Cameron és családja

Távolléte alatt miniszterelnök-helyettese, a liberális demokrata koalíciós partner Nick Clegg – maga is rutinos apa – tartotta a politikai frontot. „Nyilvánvaló, hogy bármely fiatal apához hasonlóan, a kormányfő is ki akarja venni az apasági szabadságot” – nyilatkozta Nick Clegg a londoni LBC rádiónak David Cameron távolléte alatt.

A miniszterelnök és helyettese apaszerepükben láthatóan egy húron pendülnek. Bár politikai pártjaik szinte ellentétes ideológiai frontvonalakat képviselnek, mindkettőjük számára természetes aktív apaságuk. Tony Blairrel ellentétben vallják, hogy a miniszterelnökség és az apai kötelmek igenis összeegyeztethetők. A politika működése azonban ma is a családi életben kevéssé aktív, jórészt férfi politikusok menetrendjét követi.

David Cameron és Nick Clegg hivatalba lépésüket követően ezért gyorsan újítottak: a kormányülések kezdési időpontját – számolt be a brit sajtó júniusban – kissé későbbre tolták, hogy a Nagy-Britanniát irányító két politikus apa reggel el tudja vinni gyerekeit az iskolába. Mindkét férfi átszabta a munkabeosztását, hogy maradjon ideje „normális” családi életre is. David Cameron törekszik rá, hogy hatéves lányával Nancy-vel és négyéves fiával, Arthurral annyi időt töltsön „amennyi gyakorlatilag csak lehetséges”. Nick Clegg pedig igyekszik gyerekeit reggel iskolába kísérni és este lefektetni őket. Felesége, a spanyol Miriam vezető jogász, hat számjegyű jövedelmével a család fő kenyérkeresője. Három kisfiúk – Antonio nyolc, Alberto öt, Miguel egyéves – mindennapi életében apjuk is meghatározó szerepet játszik. Nick Clegg gyakran mond le vacsorameghívásokat, hogy estéit gyerekeivel tölthesse.

A miniszterelnök-helyettes szerint apai és politikusi szerepe összeegyeztethető. „Bizonyos értelemben szerencsés vagyok, hogy David Cameronnak is kisgyerekei vannak” – nyilatkozta. „Megegyeztünk, hogy kissé eltoljuk a kormányülés kezdési időpontját, hogy mindketten elvihessük gyerekeinket az iskolába. Ez rávilágít arra a tényre, hogy ebben az új politikában mindketten egyazon generációnak vagyunk tagjai” – nyilatkozta a londoni Independent című napilapnak.

Az Egyesült Királyságban manapság többet várnak el az apáktól és az apák önmaguktól is többet várnak el. A Fatherhood Institute, az Egyesült Királyság apasági kutatóintézete például nemrégiben megkérdezett ezer anyát és apát, és arra a következtetésre jutott, hogy túlnyomó többségük a szülői szerepek egyenlő megosztását kívánta. A legújabb kutatások szerint mindkét szülő elégedettebb, amikor a szülői szerepeken egyenlőbben osztoznak – és kevésbé elégedettek, amikor ez nem történik meg. A külső körülményekben azonban még nem következett be olyan áttörés, mely a szülői szerepeket megosztani kívánó pároknak valódi választási lehetőségeket kínálna.

Köszönjük a megosztást!
Nóri vagyok, imádom a kreatív tevékenységeket és a szabadban töltött időt. Nagyon szeretek új recepteket felfedezni és elkészíteni, majd megosztani a családommal és barátaimmal. Szenvedélyem a fotózás, legyen szó természetről, utazásról, vagy csak a mindennapi élet apró pillanatairól. Mélyen érdekel a pszichológia és rendszeresen szervezek könyvklub találkozókat, ahol érdekes beszélgetésekbe bonyolódunk. Ezenkívül rajongok a filmekért, és gyakran írok róluk kritikákat. Remélem, hogy az írásaim inspirálhatnak másokat is.
Hozzászólás