Érzelmeinket bevallani legtöbbször nem is olyan egyszerű, mint hinnénk. Nehéz megtalálni az alkalmas pillanatot, és ha adódik is ilyen, korántsem biztos, hogy nem szalasztjuk el. Többnyire csak utólag döbbenünk rá, hogy remek lehetőségünk lett volna színt vallani, vagy felismerjük ugyan a tökéletes alkalmat, csak épp nem merünk élni vele.
A gyávaságunk a ludas
Előfordulhat, hogy bár számos alkalmunk nyílt volna kimondani a bűvös szót mégsem tettük meg. De miért nem? Hisz olyan jól esett volna végre elárulni!
Legtöbbször a gyávaságunk a ludas. Nem merjük megvallani, mit érzünk a másik iránt, mert nem tudjuk, hogy fogadja majd, s talán ennél is jobban tartunk attól, vajon viszonzásra lelnek-e érzelmeink.
Aki sehogy sem tudja rávenni magát a nyílt kitárulkozásra, csábítónak találhatja a gondolatot, hogy szerelmes levelet írjon, esetleg különféle érzelmeket közvetítő feliratos ajándéktárgytól várja, hogy átsegítse eme nagy megpróbáltatáson.
Lehetőségek tárháza áll előttünk, de ne feledjük, hogy mégis csak az az igazi, ha az első szerelmi vallomást egymás szemébe nézve tesszük meg!
Biztos, hogy szerelem?
Mielőtt a vallomáshoz alkalmas pillanatot keresnénk, győződjünk meg róla, valóban szerelmesek vagyunk-e! Ha árnyalatnyi kétely is felmerül, még véletlenül se beszéljünk mélyebb érzelmekről!
Egy fergeteges nyáresti buli, egy remekül sikerült randevú, pár édes, érzelmes csók után teljesen normális, ha a fellegekben érezzük magunkat. Ám az igaz szerelem kialakulásához ennél jóval többre van szükség.
A kulcs: a türelem
Bármennyire lángoljunk is, érzelmeink bevallását ne kapkodjuk el! Még akkor se rohanjuk le párunkat, ha azon ritka kivételek közé tartozunk, akik egy-két találka után már teljesen bizonyosak szerelmükben. Amennyiben jól éreztük magunkat, ismételjük meg a randevút, szervezzünk különféle közös programot, hagyjunk időt az ismerkedésre! Hirtelenségünk elriaszthatja a másikat.
Az ideális pillanat
Ne szomorkodjunk, ha minden igyekezetünk ellenére sem úgy jönnek össze a dolgok, ahogy a nagy könyvben meg van írva. A túl görcsös tervezés általában totális káoszt eredményez. Elég egy kis eltérés a begyakorolt forgatókönyvünkhöz képest, s máris hajlamosak vagyunk mindent összekutyulni.
A legjobb, amit tehetünk, hogy miután rádöbbenünk érzelmeink komolyságára, hagyjuk eluralkodni magunkon ezt az újfajta életérzést. A kedvesünkkel együtt töltött időt maximálisan élvezzük ki! Legyünk lazák és szabadok! Várjunk egy olyan alkalomra, amikor kettesben lehetünk! Majd, ha még mindig szétfeszít a vágy, hogy kimondhassuk: szeretlek, vegyünk egy nagy levegőt, és essünk túl rajta! Hisz néha épp a megfontolással múlik el az alkalom!
