Az ember fejlődésében a legfontosabb a kezdeti időszak, mikor még mindenre fogékony, mikor még minden hatás alapvető változásokat indukál és beépül a tudatba, sokszor nagyon mélyen. Már régen megállapították a tudósok, hogy a magzat az anyja hasában is észleli a külső történéseket, valamint az anya elméjében, lelkében és testében végbemenő folyamatokat. Ezekre már nagyon korai fejlettségi szakaszában is reagál, így egyértelmű, hogy már a magzatkorban elkezdi felfedezni a világot, reagál, tanul, érez.
Születéskor a világ azonban a fentiek ellenére is sokként éri a csecsemőt. Rengeteg új hatás, érzés jut el a tudatásig, amelyek teljesen tiszta terepet használva beépülnek és alapvetővé válnak majd. Nagyon sok csecsemőkori beidegződést lehetetlenség kitörölni, módosítani a későbbieken, mert mindig ott lesznek, mint az alapozó festék. Ezekre a beidegződésekre épülnek a tanult dolgok, így ezek alól kihalászni, megváltoztatni valóban lehetetlennek tűnő feladat.
Csecsemőkorban sokkal fogékonyabb az ember az apróságokra is, sokkal több megérzéssel bír, ezért észleli, ha pozitívan vagy negatívan állnak hozzá. Megérzi mások félelmét, ellenérzéseit, ezért nagyon ügyelni kell arra, hogy csak olyan emberek társaságában legyen a kisgyerek, akik pozitív érzésekkel vannak felé, különben a negatív érzések is beépülnek. Esetenként félelmet válthatnak ki, nyugtalanságot, szorongást, ami szintén beépülő emlék, a későbbiekben lelki problémák táptalaja lehet.
Nem csupán lelki szempontból fontos a csecsemőkor időszaka, hanem a testi fejlődés szempontjából is. Ha a gyerek ebben az időszakban maximálisan megkap mindent, amire a szervezetének szüksége van, megalapozható az immunrendszerének alapvetően erős ellenálló képessége. Ez az ellenálló képesség a későbbiekben is javítható, növelhető, de csecsemőkorban kezd el a szervezet ráállni egy bizonyos működési útra. Összegezve beláthatjuk, hogy a kezdeti időszakban maximális figyelemre és pozitív, egészséges környezetre van szükség, amire a gyerek később építkezni tud.